Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

I9M. március 26, 3 Szombat Következetesebb állattenyésztést A mezőgazdaság átszervezése óta sokat fejlődött megyénkben az állattenyésztés. Az eddig fo­ganatosított intézkedések, a gaz­daságokban megnövekedett szá­mú szakemberek mindjobb hoz­záállása következtében jórészt eltűntek az állomány soraiból a korábbról örökölt korcs egye­llek. Űgyannyira, hogy állami és szövetkezeti gazdaságaink egyre jobban ki tudják elégíteni a népgazdaság hús-, zsír-, tej-, to­jás- és gyapjúigényeit. Azonban mint ahogyan sok minden más­ban, az állattenyésztésben sincs még minden rendben, vagyis nem mindenütt tartják még be az állattenyésztés minőségét to­vább javítani hivatott rendelke­zéseket. Köztudomású, hogy a hivatott állami szervek igyekeznek a le­hető legjobb vérvonalú, legjobb teljesítményű elődöktől szár­mazó tenyész-apaállatokat tarta­ni. Nem riadnak vissza szükség esetén attól sem, hogy drága pénzen külföldről vásároljanak néhányat, ha a tenyésztés úgy követeli. Az állatfajok jó részé­nek megfelelő irányú, gyors sza­porodását a tudomány alkalma­zásával igyekeznek elősegíteni. Ez a törekvés azonban jó néhány helyen megbicsaklik a nemtörő­dömségen és a szűklátókörűsé­gen. Magyarán, egyes gazdasá­gok az általános tenyésztési cé­lokra fittyet hányva, önkényesen apaállatok egész sorát tartják félig zugban, félig nyíltan. A mesterséges termékenyítő állomások és mellérendelt intéz­mények rendelkeznek annyi jó minőségű különböző fajú apa­állattal, hogy a termelési és te­nyésztési céloknak megfelelően biztosítsák az állatok szaporodá­sát. A világhírnévre szert tett nóniuszfajtából például 100 mént tartanak. A Szovjetunióból olyan kosokat hoztak megyénk­be, amelyek átlag 12 kilogramm gyapjú termelésére képesek. A magyartarka és más jól bevált szarvasmarhafajta minőségének tartására, továbbjavítására is rendelkeznek elegendő apaállat­tal. Csakis a nemtörődömség, az állomány minőségét rontó „da­rab-darab” elmélet tartat ennek ellenére 7000 nagyon vitatható minőségű zug kost megyénk gaz­daságaiban. Egymaga a mező- gyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz 170 ilyen kost tart. A zugban tartott korcs apaál­latok ellen nem elég most már a korábbi évekhez hasonló meg­állapításokkal, bíráló megjegy­zésekkel küzdeni, csodálkozni azon, hogy egyes szövetkezeti állattenyésztési szakemberek is fittyet hánynak a megszabott te­nyésztési elvekre. Az eddiginél következetesebben kellene hoz­zálátniuk irányitó szerveinknek a zúg apaállatok felkutatásához, s határozott intézkedésekkel a törvényes rendelkezések betartá­sára kellene végre kötelezni minden gazdasági vezetőt. K. 1. Javítják a legelőgazdálkodást Az eddigi 511 hold legelőhöz to­vábbá 200 holdat kapott az idén a mezőberónyj Aranykalász Tsz. Nagy szükség van erre, hiszen ál­talában 600 szarvasmarhát tart évente és az idén az eddigi 105-ről 520-ra növeli az anyajuhok szá­mát. A legelő fűtermését az idén úgy akarják növelni, hogy megja„ víttatnaik belőle 228 holdat, ezen­kívül nagyobb területet újratele­pítenek és műtrágyát is terítenek lii. Elhatározták azt is, hogy a nyáron kézi erővel irtják ki a ká­ros gyomnövényeket a legelő egész területéről. A világ legnagyobb légkondenzációs berendezésének szállítását kezdtük meg az NSZK-ba A nyugatnémet GEA-cég a KOMPLEX külkereskedelmi vál­lalat útján 150 000 kilowatt telje­sítményű Heller-forgó féle lég- kondenzációs berendezést rendelt, amit egy hegytetőn, az ibbenbü- reni erőműben szerelnek majd fel. Ezen a vízszegény vidéken külö­nösen nagy hasznát veszik a be­rendezésnek, mert ennek éppen az a nagy előnye, hogy nem vízzel, hanem levegővel kondenzálja a turbinából kiáramló gőzt. ban szeretne beszélni véle. Hosszú várakozás után a köz­pont?, telefonos kisasszonya kö­zölte vele, hogy Mellon még nem jött be, valószínűleg n«m jel érzi magát, a közelmúltban is néhány napig beteg volt. Crawford látta, hogy neki kéft vágnia a munkának, különben pótolhatatlan időt veszít. Taxiba ült hát és a Raglan Street 15-be vitette magát. Amikor kiszállt, azt mondta a sofőrnek, várja mag. Szerencsére Mrs. Elliot odaha­za volt. De most még jobban el­sápadt, mint tegnap este. — Én csak azt teszem, amit szabad, nem, akarok a törvény éllen tenni — motyogta Craw­ford után csoszogva. — Tudom én azt, Mrs. Elliot... De mondja csak, mit akar ezzel mondani? Az öregasszony riadtan nézett a férfire, aztán csak ennyit mondott: — Menjen csak fel a szobá­ba. Crawford azt hitte, Mellon hagyta meg az asszonynak, hogy küldje fel őt, amint megérke­zik. De azért még mindig az öregasszony furcsa mondatán töprengett. Gondolatokba me­rülve ment fel a lépcsőn. Legnagyobb meglepetésére Mellon szobájában egy nagy da­rab vörös képű férfit talált, aki hatalmas termetével szinte az egész szobát betöltötte. — Bocsánat — szólalt meg Crawford zavartam —, hói van Mr. Mellon? — Miért érdekli ez magát, uram? — kérdezte az idegen. — Mert látni szeretném. Be­szélni akarok vele. Tegnap este már kerestem, de nem volt ide­haza. — Maga kereste? — Igen, én. Délután a gyár­ban találkoztunk és megbeszél­tük, hogy este fél tízkor feljö­vök hozzá — felelte Crawford. A vastag férfi bólintott. — Ez legalább őszinte beszéd — mondta. — Thompson fel­ügyelő vagyok. Kihez van sze­rencsém? — Henry Crawford vagyok.. De most jut eszembe, hogy oda­lent hagytam a taxit. Előbb ki­fizetem és elküldöm... — Hagyja kérem. Átmegyünk vele az irodámba. Thompson felügyelő nehézke­sen tápászkodott fel a szélerői. A taxiban egy szót sem szól­tak egymáshoz. Crawford azon töprengett, vajon mennyit mond­jon el Thompsonnak. A főnök mindig rájuk szokta bízni, kit avatnak be dolgaikba. Aztán eszébe jutott, hogy alighanem együtt kell működnie a rendőr­séggel, Írisz Mellon körül valami nincs rendben. Persze, a mun­ka kezdetekor azért jobb, ha a hatóságok semmit sem tudnak róluk. (Folytatjuk) Ezer forinttal emelkedett az egy tagra jutó évi a mezokováesházi járás tsz-eiben A mezőkcuvácsfiázi járási párt- vb április 2-án tárgyalja a terme­lőszövetkezetek 1965. évi zárszám­adását, a mutatószámok tükrében elemzi, hogy a pártalapszerveze- tek mit tettek az eredményért. Megállapítható, hogy a tsz-ek to­vább erősödtek. A tiszta vagyon 1964-ben 406 millió 756 ezer fo­rint volt, 1965-ben pedig elérte a 466 milliót. A takarmányalap ér­téke csaknem 9 millió forinttal emelkedett. Az egy tagra jutó évi jövedelem 1964-ben alig haladta meg a 15 ezer forintot, 1965-ben pedig 16 ezer forint fölé emelke­dett. A 75. metróállomás kezdte meg működését Moszkvában (lásd a fényképet). A szov­jet főváros „földalatti” vonalainak hosszúsága már eléri a 116 kilométert. Fotó: Komykov «■eiceaiaBiiauaMinHHHMiHaMBcaHiiBeeauMftaaMaBi T ermelőszö v etkezeteink és a jogszabályok 9 szövetkezeti mozgalom ki­bontakozása óta sok mindentől való idegenkedést és gyanakvást kellett széjjeloszlatni dolgozó pa­rasztságunkban. Nem is kell kü­lönösebben erőltetnünk emlékező­tehetségünket, mert csak úgy raj­zik elő a traktor, a kombájn, a hibrid és a külföldi vetőmagvak, egy egész sor új agrotechnikai el­járás és a szakemberek alkalma­zása elleni szembeszegülés és hú- zódozás. Hogy a mostani időszak­ban is legyen ilyen elfoglaltsá­guk a termelőszövetkezetek gaz­dálkodásának fejlődésén, a közös vagyon gyarapodásán, a törvé­nyesség és a szövetkezeti demok­rácia erősítésén fáradozóknak — jelentkezett az, hogy megértessék a jogászok alkalmazásának szük­ségességét. Ez ideig kevés szövetkezet is­merte fel annak jelentőségét, hogy állandó jelleggel jogászt al­kalmazzon. Töíbb szövetkezetben csak azt nézik, hogy egy fizetett alkalmazottal több lesz. Pedig a múltban nem tudtak meglenni jo­gász nélkül, űgyannyira nem, hogy Varga Mihály, azL orosházi Űj Élet Tsz elnöke szavaival él­ve ‘ 8—10 paraszt tartott el egy ügyvédet. Most nincs annyi adó­hátralék, örökösödési, tnesgyeel- szántási és sok másfajta, a kis- birtokrendszer szülte per- és jog­vita. A 600—800 vagy ennél jó­val több családot egyesítő szövet­kezetekben alig vehető észre egy jogász rendeletben megszabott fi­zetése. Egyes helyeken nem is a fizetés miatt húzódoznak alkalmazásától, hanem azért, hogy „ne piszkálgas­sa itt a mi határozatainkat, fe­gyelmi ügyeinket és egyéb dolga­inkat.” Erre vall, hogy helyen­ként alig adnak munkát az alkal­mazott jogásznak, de még asztalt és széket sem. Helyenként pedig hivatása gyakorlásától távol eső feladatokat, adminisztrálást és ki­mutatásgyártást bíznak rá. Nyil­vánvalóan azzal a szándékkal te­szik ezt, hogy a jogászt „elvadít­sák” a szövetkezetből. Mert peres ügy, jogvita, fegyelemsértés, köz­vagyon elleni vétség ugyan akad elég, de jobbnak tartják, ha má­sodállásban szerződtetett vagy ügyvédi munkaközösségi tagú jo­gászra bízzák, aki csak azzal fog­lalkozik, amit rábíznak, s nem fe­szegeti az önkényes tagkizárást, az előlegre spekuláló, alap nélküli szerződéskötést és más törvény- sértő ügyeket. Ez eddig a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai­nak lett volna a feladata főleg, de a beküldött jegyzőkönyveket, határozatokat nem értek rá meg­felelően elemezni, s nem vettek észre egy egész sor jogszabályba ütköző hibát. Minden amellett szól, hogy szükséges állandó jelleggel jogászt alkalmazni, mert a szövetkezetek tucatnyi felvásárló szervvel, ter­meltető vállalattal állnak szerző­déses viszonyban. Az egymásra utaltság és a jó partneri kapcsolat hangoztatása, bizonygatása ellené­re egyik vállalat sem akar ráfi­zetni a termeltetésre, s ha csak egy mód kínálkozik rá, szükség esetén a szövetkezet rovására is kiverekszi a maga előnyeit. Elég, ha a szövetkezet elfelejt például akadályiközléssel élni, máris fi­zetheti a kötbért. Tavaly 755 pe­res ügyük volt megyénk termelő- szövetkezeteinek, s ebből 420 esetben felperesek voltak, s a kö­vetelt 11 millió forintból 7 millió forintot nyertek meg jogászaikse- gítségével. Ebben az évben új ala­pokra helyeződött a szerződéses árutermelés, jobban ki van zárva az eddigi hátrányos helyzetbe ho­zás lehetősége. Jogászra mégis szükség van azért, hogy a szerző­dés és az áruszállítás eleve a tör­vényes keretek között, a kártérí­tési, kötbérezés i perek kizárásá­val történjen, I törvényesség betartása fe­letti őrködés, a perlekedés meg­előzése a jogász fő feladata a más természetű jogviták számá­idők óta a vízi madarak kedvelt szálláshelye volt. Az utóbbi évek­ben a nagyarányú építkezéssel járó éjjel-nappali zaj, a munká­sok, a gépek lármája elidegení­tette a legnagyobb csendre, nyuga­lomra vágyó érzékeny madarakat, Biharugrán csendesebb most az az élet, mint az elmúlt évben volt. A vízi madarak máris jobban ér­zik magukat, lassan. kezdenek visszaszokni erre a tájra. Jelenleg nemzetközi „madárszálló” név il­leti meg a tavak víztükrét. A dél­ről északra vonuló sirályok, szár­csák és egyéb kedves madarak pihennek néhány napot „békés nak csökkentése és elkerülése vé­gett is. Nem dicsőség az, hogy ta­valy 1035 különböző természetű, peren kívüli jogügyi vitája akadt megyénk 162 termelőszövetkezeté­nek. Ezenkívül 105 egyeztető bi­zottsági és 735 fegyelmi eljárás is tetézte a perlekedéseket. Azért, mert eddig nein volt kielégítő a megelőző tevékenység. Egyes jo­gászok a szövetkezetek jogvédel­mét csak keresetleheíőségnek te­kintették, s 4—5 helyre is leszer­ződtek másodállásban. A nemrég megjelent rendelkezések értel­mében csak egy tsz jogvédelmére köthetnek másodállásként Szerző­dést, w csak addig, amíg minden szövetkezet nem tud állandó jo­gászt alkalmazni. Ez ugyanis kö­vetelménnyé lépett elő. Csakis az állandó jelleggel alkalmazott jo­gászt tekinti és érzi magáénak á szövetkezet. Csakis ilyen státusz­ban lehet kötelezni arra, hogy közlésre- készítse elő a határozati javaslatokat, hogy részt vegyen a szövetkezeti választott szervek, vagyis az igazgatóság, az ellenőr­ző bizottság, a fegyelmi bizottság ülésem és a közgyűléseken s őr­ködjön a törvényesség és az alap­szabályszerű működés felett. Ezen túl feladata a szövetkezeti gaz­dáknak jogügyi felvilágosításokat adni, a közös vagyon védelmére, a balesetelhárításra és más olyan természetű dolgokra nevelni őket. amelyekkel elkerülhetik az össze­ütközést a jogszabályokkal, a tör vényekkel. Kukk Imre egymás mellen elésben” Bihar- ugrán. Egyébként megérkezteik az elő­hírnökök erre a tájra: egy gólya­pár kelepelgjet a fészkében a gyermekek nagy örömére s ha az idő felmelegszik, várható, hogy hamarosan megjönnek a többi gólyák is. Biharugrán egyébként is népe­sek a halastavak: csaknem négy­millió egy- és kétmyaras — iőleg nemesponty — ivadékot raktak ki a tavakba. Ezenkívül jelenleg 4 és fél ezernyi kiskacsa úszkál a víztükrön, de ezentúl hetenként 10—12 ezerrel gyarapszik a ha­lastavi pecsenyekacsa-állomány. Nemzetközi „madárszálló ? a biharugrai vadvízországban A biharugrai vadvízország ös-

Next

/
Thumbnails
Contents