Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-03 / 52. szám
196«. március 3. 3 Csütörtök Az orosházi járás a második ötéves terv tükrében gon baromfit, ami a tervhez' viszonyítva 113,3 százaléknak felel meg, a tojásfelvásárlási tervet pedig 142 százalékra teljesítettük. Terveink szerint a felvásárolt mezőgazdasági termékek értéke 180 millió forintot tett volna ki, s elértük a 202 millió 878 ezer forint értéket. Ez 24 millióval több, mint 1964-ben, A felvásárlás 100 kárászt ralis holdra így alakult: kenyérgabonából 1963-ban 100, 1964-ben 187, 1965-ben pedig 240 mázsán vásároltunk fel. Vágósertést 1964-ben 39 darabot, 1965-ben 47-eí; húst összesen 1964-ben 82. 1965-ben ben 96 kilogrammot vásároltunk fel 100 kutasatrális hold átlagában. Érdemes megemlíteni, hogy egy s z ántóegységre jutó gazdálkodási eredményesség járási átlagban 1963-ban 2421, 1964-ben 2410, 1965-ben pedig 2719 forint volt. A már említett csanádapáead Haladás Tsz-é 1965-ben 3605, a pusztaföldvári Lenin Tsz-é 3574, s a tótkomlóst Viharsarok Tsz-é 3240 forint. Sajnos, vannak gyén- gébb szövetkezetek, mint a kar- doskúti Kossuth, ahol az egy szántóegységre jutó eredményesség 1965-ben csak 1533, a nagy- koppncsi Kossuth Tsz-é 1480, a csorvási Petőfi Tsz-é pedig 1350 forint. A feladat, hogy ezek is felzárkózzanak, hiszen — a kopáncsi kivételével — ugyanolyan adottságaik vannak, mint a járás többi szövetkezetének. A járási párt- bizottság ezeket megkülönböztetett módon támogatja, bár ezek sem tartoznak az úgynevezett gyengék kategóriájába, hiszen a 26 tsz-ből 20 a jók közé sorolható. 6 pedig a közepesek közé. Hogyan alakul! a parasztok jövedelme és milyen közvetlen feladatok vannak? Igen. Feltétlen szólni kell erről, hiszen végső fokon minden tevékenység az emberekért van. Mint az elején említettem: a szövetkezeti parasztok nem bánták meg, hogy hallgattak a párt szavára. Anyagiakban ez ügy jut kifejezésre, hogy 1964-ben egy szövetkezeti tagra 1479 forint évi jövedelem jutott a háztáji nélkül, 1965-ben pedig 16 000 forint járási átlag ban. Mindez együttesen mutatja, hogy különösen az elmúlt két éviben sokat erősödtek a szövetkezetek gazdaságilag, szervezetileg, politikailag. Nincsenek megművelet- len földek, mint az ötéves terv el ső évében, a régebbi kilépési szándék egy-két emberre , korlátozódott, sokat javult a munkafegyelem. jobb a szakemberellátás és így tovább. Ha a követelményeket tekintjük, van bőven tennivalónk. A népgazdaság új irányítási rendszere nagy feladatokat ró a szövetkezetekre. Többek közi, hogy kialakuljon a vállalati gazdálkodás. hogy saját bevételeikből fedezzék a kiadásokat. Fő célkitűzés most. hogy 1966-ban megtartsuk I a már elért terméseredményeket, j termésátlagokat. a gyengébbek pedig növeljék. Nagy erőfeszítés szükséges ehhez, hiszen többek közt az őszről sok az áthúzódó munka. 20 ezer kataszlrális hold szántatlan maradt, s van letaka- rítanivaló kukoricaszár is. Bízunk a szövetkezeti tagokban, mindent megtesznek azért, hogy eredményesen végezzük el 1966 évi feladatainkat. — Mi a véleménye a pártszervezetek tevékenységéről? — Már utaltam rá. a dolgozók egyetértenek a párt politikájával, a pártszervezeteknek, kommunistáknak jó a kapcsolata a pártan- kívüliekkel. A növekvő feladatok megkövetelik, hogy a pártszervezetekben mindjobban érvényesüljön a kollektív vezetés, a vezetés gyakorlatában ez jusson kifejezésre. Jó néhány helyen erősíteni szükséges a pártszervezeteket számszerűleg is, továbbá a szervezeti és politikai egység erősítésével egyidőben mind teljesebbé kell tenni a cselekvési egységet. A párttagok aktívan vegyék ki vészüket a pártmunkából, hirdessék a párt politikáját, ne tűrjék a lazaságot. ne hunyjanak szemet a fejlődést gátló dolgokkal szemben. Előfordul, hogy egyes elvtársak túl szigorú mércét követelnek, mint például a tagjelöltfelvétel esetén: a nevelésnél előbbre helyezik az adminisztratív intézkedéseket, bizalmatlanok a párton- fcívüliekkel szemben; nem becsülik a tömegszervezetben végzett pártmunkát, holott ez a párt tömegkapcsolatának nagyon fontos bázisa. Hozzá kell tenni, ezek csak egyedi megnyilvánulások, a párttagok zöme helyesen ítéli meg akár a nemzetközi munkásmozgalmon belüli nézeteltéréseket is, akár a békés egymás mellett élés politikáját. Nagy segítségei jelentettek ezeknek megértésében az ideológiai irányelvekről szóló tanácskozások, s egyre jobban értik meg párttagjaink többek közt a kétfrontos harcnak a lényegé? is. A politikai műveltség növekedését az is mutatja, hogy a párttagok fele szervezett pártakta fásban vesz részt s más'úton is gyarapítják ismereteiket. Mindez együttesen feltétele annak, hogy az 1966-os feladatainkat sikeresen oldjuk meg. Tudjuk, hogy sok megoldásra váró feladat vár ránk ebben az esztendőben, ami nem lesz könnyű. De az elmúlt év eredményei, a kommunisták helytállása, a pártonkívüli dolgozók lelkiismeretes munkája alapot ad arra, hogy optimizmussal tekintsünk az 1966-os óv feladataira. Cserei Pál Egyre iöbb általános iskolás választia a mezőgazdasági szakmát Egy közösség számvetésében tükröződik, hogyan, miként alakulnak a társadalmi, gazdasági viszonyok, hogyan alakúinak az emberek életkörülményei. A napokban Párkány János elvtárssal, az orosházi járási pártbizottság első titkárával beszélgettem, hogy a második ötéves tervidőszakban mi , jellemezte a járás községeit . Hogyan változott a járás arculata? Nem volt könnyű dolga a járási pártbizottságnak, hiszen ebben az időszakban szerveztük mi is át a kisparaszti gazdaságokat nagyüzemi gazdaságokká. Ennek a nagy forradalmi változásnak az áldásos hatása ma abban jut kifejezésre, hogy a szövetkezeti parasztok elégedettek, nem bánták meg, hogy hallgattak a párt szavára. Ez lemérhető abban, hogy egyetértenek a párt politikájával, célkitűzéseivel, aminek mércéje, hogy becsülettel dolgoznak, melyről a termelési eredmények beszélnek. Ennek elérése sok nehézségbe ütközött. Az átszervezés első éveiben voltak meg nem értések, ellentétek, súrlódások a szövetkezetekben, még kilépési szándék is volt néhány helyen, mint Puszta- földváron is. Szó sincs arról, hogy a. parasztság régebbi rétegeződé- séből adódó ellentétek teljesen megszűntek, ehhez hosszabb idő szükséges, mégis ma már elsősorban munkájuk szerint ítélik meg az embereket, nem pedig a régebbi gazdasági helyzetük szerint. Ennek eredője a közösen végzett munka, amely egyre kisebbre szorítja a régi ellentéteket és erősíti az együvétartozás érzését, s mindinkább bevésődik a tudatba, a fejekbe, hogy egyetemleges paraszti jólétet csak együttes akaraterővel lehet elérni. Ezt tartom különben a. legfbntosabb feltételnek az egységes paraszti osztály kialakulásánál. Ezt a szorgalmas munkán kívül azzal is szeretném érzékeltetni, hogy a parasztságnak sokkal nagyabb az érdeklődése ma a politikai kérdések iránt, mint néhány évvel ezelőtt. Régebben egy-egy pártnapra ötvenen-hatva- nan mentek el egy községben, most pedig a legutóbbi pártnapra Nagyszénáson 300-an, Gádoroson 200-an, Tótkomlóson pedig' volt, amikor 600-an mentek el. Ez a községék nagyságától függ. S mind többen vesznek részt a különböző tijmegszervezetek, tömegmozgalmak munkájában is. A politikai élet fellendülésében nagy szerepük van a pártszervezeteknek, a kommunistáknak, aikik megtalálták azt a baráti hangot az emberekhez, hogy megértessék a párt célkitűzéseit. Amikor ezt a nagy változást említem, ami a termelési viszonyokban és az emberek gondolkodásában végbement, akkor meg kell jegyeznem, hogy ebben a kommunisták jól vizsgáztak. Ez olyasmiben is megnyilvánul ma már, hogy több olyan pártonkívüli szövetkezeti tag van, aki a kommunistákkal együtt hirdeti a párt igazságait. Csak egy-két nevet említek. A csanádapácai Köztársaságban Debreceni Jánosné, aki a szövetkezeten kívül a nőtanács vezetőségi tagja vagy a szintén ebben a szövetkezetben dolgozó Berki Mihály, aki a járási tanács tagja is. De ugyanúgy vannak pártonkívüli aktivisták a csanádapácai Haladásban vagy éppen a csorvási Vörös Októberben. Ez a kommunisták jó tömegkapcsolatát mutatja Nagy gondunk, hogy a szövetkezeti tagok nagyobb része előrehaladott életkorú. Igaz, amióta a tsz-gazdaságok szilárdultak, és a számításukat jobban megtalálják az ifjak, valamint a kulturális ellátottság is javult, jobbak a szórakozási lehetőségek, többen választják az ifjak közül is élethivatásukká a szövetkezeti munkát. Ennek ellenére sok a tennivaló, különösen néhány gazdaságban, hogy a fiatalok odakívánkozzanak. Mit mutat a gazdasági élet? A járási pártbizottság, a párt- szervezetek minden erejükkel dolgoztak, hogy a VIII. párt- kongresszus termelésre vonatkozó irányelvei megvalósuljanak. Ezt igazolják a gazdasági eredmények. A járás mezőgazdasági jellegű, ami meghatározza a gazdasági szervező munkánk irányát. Jelentősebb ipari üzemünk nincs — Orosháza város t nem számi lo m bele —, van három önálló ktsz a járásban, s van néhány, amelynek csak telephelye van itt, E három önálló ktsz is jól vizsgázott a tervidőszakban. 1960-ban együttes évi termelési értékük 9 millió. 351 ezer forint volt, 1965-ben pedig 12 millió 491 ezer. Van egy háziipari szövetkezetünk, amelynek 1960-ban 4 millió 297 ezer forint volt az évi termelési érféke, 1965- ben pedig már 9 millió 167 ezer. Szeretném megjegyezni, hogy a termelési érték növekedés csaknem teljesen a termelékenységből fakad. Ugyanis 12-vel növekedett a létszámuk és 5 millióval a termelési értékük. Ebből következik, hogy a munkások havi átlagkeresete az 1960. évi 1224 forintról 1965-ben 1522 forintra növekedett. Termelésük ugyan nem éri el az országos és a megyei fejlődést, de ez az ipar jelegéből fakad, mivel termelésüknek csak fele árutermelés, másik fele szolgáltatás. Az utóbbinak csak örülni tudunk. Az is igaz, hogy további fejlődésükhöz szükséges az üzemek korszerűsítése, épületek kialakítása. Ebben is élőbbre kell jutni a jövőben. Figyelemmel kísérjük állandó, an a lakosság ellátását is. A járás községeiben ezt a földművesszövetkezetek bolthálózata látja el. Ha a boltok forgalmát vizsgál, juk, ebben is megmutatkozik a Lakosság életkörülményednek a változása. Az összáruforgalom 1960-ban 156 millió forint volt, 1965-ben meghaladta a 227 milliót. Ez 45 százalékos növekedést jelent. II termelési viszonyok változása hogyan tükröződik a termelésben? A járás földterülete 105 ezer 612 katasztrális hold, a lakosság száma 50 ezer körül van. A 26 szövetkezet 74. ezer katasztrális hold földet bír, a négy tsz- csoport négyezer katasztrális holdat, és az egy állami gazdaság 5 ezer 500 holdat. Megjegyzem, hogy az állóeszközökkel nem valami jól állnák szövetkezeteink. A géppark elöregedett, ami különösen érezteti hatását az őszi betakarításnál. Az elég jó termést csaknem képtelenek időben letakarítani emiatt. A szövetkezetek is érzik már ennek hátrányát, és már 1965-ben 11 millió forint amortizációs alapot létesítettek. Nagyon pozitív az is, hogy tartalékokat képeztek, különösen takarmánygabonából. A járás az ötéves tervben célul tűzött termésátlagokat, hoza. mókát nem tudta mindenben elérni. Egyrészt, mert bizonyos vonatkozásban irreális volt a tervezés, ezenkívül pedig az időjárás és az állatbetegségek is sújtották a mezőgazdaságot. Említésre méltó, hogy a szövetkezeitek a párt és a kormány határozatának megfelelően sokat tettek a kenyérgabona termesztéséért. Járási átlagban 1965-ben elérték a holdanként! 15,4 mázsát, 1964- ben 12,5 mázsa volt az átlag. Növekedett az őszi árpa termelése is. 1965-ben 15,3 mázsa volt: a kukorica hasonlóan: májusi morzsoltban számítva 1964-ben 17.9 mázsa volt, 1965-ben pedig 23,4 mázsa. Cukorrépából 1964- ben a szövetkezeteik 160,5 q. 1965. Íren pedig kevés híján 190 mázsát takarítottak be holdanként. A hozamok növekedésének 'megfelelően csökkent az önköltség. Egy mázsa búzára fordított költség 1964-ben 172 forint volt, 1965- ben pedig 130. Egy mázsa kukoricára fordított költség 1964- ben 137 forint volt, 1965-ben pedig 106 forint. A cukorrépáé 1964. ben 39.3 forint, 1965-ben pedig 33 forintra csökkent. Örülünk ezeknek az eredményeknek, és különösen dicséretre méltó néhány szövetkezet. A csanádapácai Haladás 1965-ben 32 mázsás átlag kukoricatermést ért el holdanként májusi mór Zsoltba számítva, azt hiszem, ezt az amerikai farmerek is megirigyelhetik. Búzából pedig 18 mázsás átlagot ért el. A pusztaföldvári Lenin kukoricából 29,6, búzából szintén 18 mázsás átlagot ért éL A pusztaföldvári Len in eredményei azért is figyelemre méltóak, mert három éve még ínérüeghiá- nyos volt a szövetkezet . Állattenyésztésünk nem fejlődött a kívánalmaknak megfelelően. Egyrészt az állatbetegségek, másrészt a nem megfelelő férőhelyek, épületek és az állatgondozás elégtelensége miatt. A szarvasmarha és a juh kivételével az elmúlt évben bizonyos csökkenés állt be az állatállományban. A sertések száma például 1964- ben 26 ezer 800 volt, 1965-ben 24 ezer 100-ra csökkent. Ezek a tények lényegében meg. is szabják feladatainkat. Ebben az évben elsősorban növelni szükséges az anyakocák és a tehenek számát. Erre meg is van a lehetőség. Nevezetesen, a kedvező takarmány termesztés lehetővé teszi, hogy a csökkenést megállíthassuk és a kívánalmaknak megfelelően fejlesszük állat tenyésztésünket. Érdemes megemlíteni a szövetkezetek 1965. évi kiadásainak, bevételeinek alakulását. Bár az 1965- ös adatok még nem véglegesek, mégis a részleges adatok is mutatják a helyes irányt. A szövetkezeti gazdaságok bevételi tér. ve 388 millió forint volt és várható 403 millió. A kiadást túllépték 5 millióval, melyhez hozzájárultak a tavalyi rendkívüli időjárással összefüggő nagyobb költségek, különösen az őszi betakarításnál. így is 10 millióval több a bevételük, mint a kiadásuk. Továbbra is elsőrendű feladat, hogy az 1964 decemberi határozatnak megfelelően takarékoskodjanak. tárják fel tartalékaikat. Hogyan érvényesül a népgazdasági érdek? Úgy vélem, ezzel kapcsolatban érdemes néhány szót szólni a felvásárlásról. Sertésből 1965-ben 38 ezer darabot kellett adni a népgazdaságnak, ezt 107,8 százalékra teljesítettük. Hízómarhatervünket pedig ,100,2 százalékra. Felvásároltunk továbbá 105 vaAz 1966-os tanév vége előtt ismét hozzáláttak a most végző fiatalok pályaválasztási tanácsadásához. Több termelőszövetkezeti vezető már felkereste az általános iskolákat és beszélgetett a tanulókkal. Megállapították, hogy egyre több általános iskolás választja élethivatásként a mezőgazdasági szakmát. A fiatalok körében különösen a növénytermesztő gépész, az öntözéses növénytermesztő gépész, a zöldségtermelő és a ba- 1 romfi tenyésztő szakmák iránt nagy az érdeklődés. Viszont kevés a jelentkező a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyésztő szakmákra. Tavaly megyénk fiataljai közül összesen 514-en jelentkeztek mezőgazdasági tanulónak. Közülük 163-an választották a növénytermesztő gépész szakmát — közölte Molnár Lajosné. a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának főelőadója. Ebben az évben a tavalyihoz hasonló számú fiatal jelentkezésére számítanak.
