Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-22 / 68. szám

lDfiü. március 22. 2 tveuU A szárazföldi hadsereg akciói a légierők ellen Djakarta A TASZSZ az AFP hírszolgálati iroda jelentésére hivatkozva köz­li, hogy Subroto dandártábornok, az indonéz hadsereg tájékoztató szolgálatának főnöke parancsot adott ki az indonéz újságíró szö­vetségben végrehajtandó tisztoga­tásokra. A djakartai rádió híradá­sára támaszkodó jelentés szerint a parancsnak az a célja, hogy a szövetségből kizárják a betiltott kommunista párt tagjait. Az AP jelentése szerint ugyan­csak a djakartai rádió közölte, hogy a katonai hatóságok ideig­lenesen betiltották az összes po­litikai párt tevékenységét Észak- Szumátrában. A rádió azt is be­mondta, hogy ezen a vidéken meg­tiltottak mindenfajta fél vonulást és nyilvános összejövetelt. A holland rádió hírszolgálata szerint az indonéz szárazföldi hadsereg hozzáfogott az általa „kommunistábarát érzelműnek” tartott légierők repülőgépednek mozgásképtelenné tételéhez. A szárazföldi hadsereg katonái or­szágszerte azzal foglalatoskodnak a légitámaszpontokon, hogy fon­tos alkatrészeket távolítanak el a gépekből és kiszúrják a futómű­vek gumiabroncsait. (MTI) Vasárnap újra összeült a Béke világtanács elnöksége Vasárnap a Gellért-szállóban újra a Béke-világtanács elnöksé­gének fórumán tanácskoztak a béke-világmozgalom időszerű kér­déseiről és soron következő fel­adatairól. A testület, amelynek munkájába Nyikolaj Komyej- csuk, a szombat éjszaka hazánk­ba érkezett neves szovjet író is bekapcsolódott, a nemzeti béke­mozgalmak vezetőinek kétnapos értekezletén lezajlott vélemény- csere tapasztalatainak összegezé­sével, az előterjesztett indítvá­nyok elemzésével, illetve megvi­tatásával folytatta munkáját. Palota a Nílus partján Az Arab Liga napia Hősi munka m tts ' iiálapMiá Kairó szivében, a Nílus partján emelkedik az Arab Liga palotája. A százmilliós arab népet képvise­lő és az arab kormányokat tömö­rítő szervezet március 22-én ün­nepli megalakulásának huszon­egyedik évfordulóját. Ezen a na­pon ismét felhúzzák a liga szék­hazának árbocaira a tagállamok lobogóját és valamennyi arab or­szágban megemlékeznek az évfor­dulóról. Alikor 1945. márcus 22-én Kai­róban aláírták az alapító okmányt, Egyiptomban még brit szuronyok uralkodtak és az angolok az egész Arab Ligát szerették volna a ma­guk szolgálatába állítani. Az arab országok felszabadulása azonban új helyzetet teremtett és különösen a legutóbbi esztendőkben fokozó- Jott a liga szerepe, aktivitása. Az arab kormányok tevékenységét összehangoló, tizenhárom ország együttműködésének és vitájának színteréül szolgáló Arab Liga te­vékenységére nagy hatást gya­korolt az elmúlt esztendő szeptem­berében Casablancában megtar­tott arab csúcsértekezlet. A casab. lancai „csúcson” Burgiba tunéziai elnökön kívül valamennyi arab ország vezetője részt vett és egy­értelműen imperialista-ellenes ál­láspontra helyezkedve elítélték az erőpolitikát, sürgették a konflik­tusok békés rendezését. Éppen ezért próbálkoznak most egyes, a nyugati hatalmakkal együttműködő arab királyok egy „iszlám paktum” létrehozásával, miután az imperializmus külön­böző tervei — a bagdadi paktum­tól a CENTÓ-ig — kudarcot val­lottak. Azonban, mint a minap Nasszer elnök mondotta, „hiába raknak turbánt a bagdadi pak­tumra... az arab nép felismeri, hogy a vallással álcázott imperi­alista terv az arab nemzeti érde­kek ellen irányul.” Népköztársaságunk támogatja az arab országoknak a nemzeti függetlenségért, a neokolonializ- mus ellen folyó harcát. Ezt szol­gálta a közelmúltban kormány­elnökünknek többek között az Egyesült Arab Köztársaságban és Kuvvaitban tett hivatalos látoga­tása. Tavaly pedig Hasszuna, az Arab Liga főtitkára járt Budapes­ten, aki kijelentette, hogy „Ma­gyarországot az arab népek őszin­te barátjuknak tekintik.” Barátsá­gunkat, együttműködésünket a jö­vőben is tovább kívánjuk erősí­teni. S. T. A szó szoros értelmében hősi munkát végeznek a dél-vietnami szabad sághar cos egységek fiai és lányai. Részt vesznek a jenki be­tolakodók elleni fegyveres ellen­állásban, elszánt rohamaikkal újabb és újabb területeket szaba­dítanak fel, s kilátástalanná te­szik a katonaruhába öltözött ide­gen gengszterek helyzetét. Ezek a DNFF-harcosolk azon­ban nemcsak az öldöklő ütköze­téit tüzében állják meg a helyü­ket. Pihenőórájukban a dzsungel mélyén, hallatlan találékonyság­gal, kezdetleges technikával ugyan, de mégis százszázalékosan eredményes munkával — hadi­anyagot készítenek társaiknak és — önmaguknak. Képünk a DNFF egyik hadianyagot gyártó telepén készült. A harcoló munkások grá­nátokat, aknákat gyártanak a front számára. T Ghánában csökkentik a mmisztériumok számát Accra A gihanai katonai vezetők va­sárnap bejelentették az ország kormányának átszervezését. A Nemzeti Felszabadítást Ta­nács 32-ről 17-re csökkentette a minisztériumok számát, megszün­tette a tartományi kormányzók hivatalát és feladatukat a katona­tiszteknek adta át, az ország ad­minisztratív beosztását is meg­yáltoztatta, 167-ről 47-re csökken­tette a közigazgatási körzetek szá­mát. Accrában vasárnap közölték azt is, hogy Ghana és Nigéria meg­egyezett a diplomáciai kapcsola­té' visszaállításában. A bejelen­tésre azután került sor, hogy ghanai küldöttség látogatott Ni­gériába. (MTI) Rádiiótelefotó Képszolgálat. ■ MTI Külföldi Nyilatkozatok a NATO válságáról Vasárnap több államférfi is nyi­latkozott nemzetközi kérdésekről, elsősorban a NATO válságáról. Rusk amerikai külügyminiszter vitába szállt De Gaulle-lal, aki szerint a NATO már elavult, mi­vel nem létezik többé az a „szov­jet fenyegetés”, amely ellen a NATO-t 1949-ben létrehozták. Rusk kijelentette, „korai lenne még azt mondani, hogy ez a ve­szély elmúlt”. Fulbright kijelentette, hogy De Gaulle-nak alkalmasint igaza van abban, hogy a Szovjetunió már nem jelent „fenyegetést” Nyugat- Európára, mivél — mondotta Fulbright — „húsz év alatt a dol­gok megváltoztak”. Erhard bonni kancellár kijelen­tette, hogy Bonn és Párizs nézet- eltérésének a NATO jövőjét il­letően — „nem szabad veszélyez­tetnie a német és a francia nép kibékülésének nagy vívmányai”. A bonni kancellár Zorin pári­zsi szovjet nagykövet, arról szoló kijelentésedre válaszolva, hogy a NATO megszűnése a Varsói Szer­ződés feloszlatására vezetne, kije­lentette, hogy ezzel a „veszély” nem szűnne meg, mivel „a kom­munista vezetők között megma­radna a szoros együttműködés”. (MTI) Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat FELVESZ 2 fő aszíaltútépítő szakmunkást, valamint 4 lő aszfallúlépílésben betanított segédmunkást JELENTKEZNI LEHET: Békéscsabán, a vállalat munkaügyi osztályán, Kazinczy utca 4 szám alatt. 37715 11. Crawford a szünetben távo­zott. Negyedórányi ácsorgás után sikerült elcsípnie egy taxit és elvi tette magát a White Club­ba. Kis ideig lézengett a termek­ben, aztán észrevette, hogy min­denki a bárba csődül. Ö is lesé­tált. Jóformáin minden hely foglalt volt az asztaloknál éppúgy, mint a hosszú bárpultnál. Végre a sarokban felfedezett egy üres fotelt az egyik asztalnál. Enge- delmet kért a társaságtól és le­ült. Körülnézett. A vörös fény­ben úszó nagy terem, berendezé­se annyira modem és új volt, hogy Crawfordnak valósággal szemet szúrt. Nem volt hozzá­szokva rövid gretleyi tartózko­dása alatt ilyen pompához. — Helló, mr. Craw... Crawford összerezzent, de nem fordult bal szomszédnője felé, Sárköti Gyula és Bórdy Zoltán regenye hisz ő most nem Crawford itt, hanem Clark. — Helló, mr... — Hozzám szólt, asszonyom? — fordult meg Crawford. — Henry Clark vagyok... — Ekkor ismerte meg a fiatal nőt. — Maga az Betty? De rég láttam? Hogy van? Hogy kerül ide? — Ejnye, uram, azért ennyi kérdésre mégsem tudok egyszer­re válaszolni... Bocsánat, mintha az előbb Clark-et mondott vol­na... — Igen, Henry Clark építész- mérnök vagyok... —- Igen, igen, bocsásson meg, de a nevekre sohasem szoktam pontosan emlékezni — csicsereg­te a nő. — Engedje meg, hogy bemutassam a társaságomnak. A nő Crawfordra mutatott: — Mr. Henry Clark építészmér­nök, régi ismerősöm... Ezek itt Mr. Clark, a jó barátaim... Mrs. Tedder, a bártulajdonos neje, Miss Goddard, a repülőtér pa­rancsnokának leánya... — sorolta mind az öt barátnőjének a ne­vét. Crawford meg sem jegyezte a neveket. E pillanatban, amint tekintete, a parkettre siklott, megpillantotta az ajándékbolt tulajdonosnőjét, Miss Simpsont. A szőke nő egy testes repülős- tiszttel táncolt. „Ma este nagyon szép” — állapította meg magá­ban Crawford. És eszébe jutott, hogy amikor ezt a bárt említette előtte, Miss Simpson csupán annyit mondott, hogy hallott ró­la, de azt nem árulta el, hogy még ma este ő is ide készül. Betty, aki időközben már be­fejezte ismerőseinek bemutatá­sát, észrevette, hogy Crawford nem is figyel rá, és követte a férfi tekintetét. — Ez az a nő, abból a szörnyű mütyürkeboltból? — kérdezte Crawfordtól. — Mütyürkebolt? — mímelte a csodálkozást Crawford. — Ép­pen az járt az eszembe, vajon ki lehet. — Csak úgy hívjuk, hogy Mü­tyürke néni — nevetett Betty. — Elárulom magának, hogy sokkal vénebb, mint amilyennek ilyen messziről látszik. Ki nem álíha- tom! Crawford őszintén felnevetett. — Miért, mi a baja vele? — Előkelösködik, mint valami

Next

/
Thumbnails
Contents