Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

1966. március 20. 3 Vasárnap Az az ember dicséretet érdemei, aki naponta 25—30 kiló mészam- mon-salétrommal vagy éppen pé­tisóval a nyakában járja a boik- rosodó búzatáblákat és kézzel szórja a műtrágyát: teremjen bő­ven az idén is búza, legyen neki is és az ország népének is ke­nyere A szövetkezeti embert tettei dicsérik, s tettei a technika vilá­gában azért is érdemelnek figyel­met, mert manapság az időjárás mostohasága miatt megesik, hogy kézzel teszi a munka nehezét Erő és elhatározás, a megpróbál­tatásokon való úrrá válás: ez a szövetkezeti ember mindjobban ki­bontakozó jellemzője. A nyakát, a vállát ölelő izmok talán azért is nem fáradnak el, tűrik a vékony zsineg húzását, mert a kenyérről van szó. S a kenyérért az ember a legnagyobb erőfeszítésre, áldozat- hozatalra is képes, becsületből, kötelességből, hivatásból. A kenyérgabona szükséglet sze­rinti megtermesztése nemzeti ér­dek, országos ügy. Ezt az ügyet megyénk termelőszövetkezeti gaz­dái szíwel-lélekkel szolgálják. Ezzel magyarázható többek kö­zött: ahol a gép még mindig ne­héz a talajra, ott az ember két kezére vár a munka, s nem hiába. Kép, szöveg: Dupsi Zahorán András, a békéscsabai Május 1 Tsz gazdája. A műtrágyaszóró brigád egy csoportja. nem sürgős a dolog. Van még a városban egy-két elintézniva­lóm, meg aztán megpróbálkozom másutt is. Csupán annyi a kéré­sem, igazgató úr, terjessze ké­résemet az igazgatóság elé és mondjon néhány jó szót az ér­dekemben. Addig én körülnézek Gretley-ben. Az igazgatónak láthatóan tet­szett, hogy Crawford nem eről­teti az állásügyet. Crawford ki­használta ezt a kedvező alkal­mat és ajánlólevelet kért tőle a Belton-Smith Művekhez, mert a biztonság kedvéért ott is meg­próbálkozna, ha már úgy hozta a sors, hogy Gretley-ben van. — Kérem, nagyon szívesen — felelte Dewens és máris behívta a titkárnőjét, lediktálta a leve­let. Amikor elkészült, aláírta és átnyújtotta Crawfardnak: — Tessék. Ügyét pedig előterjesz­tem az igazgatósági ülésen. Csu­pán arra kérem, értesítsen, ha valahol sikerült elhelyezkednie. Crawford megköszönte az igazgató jóindulatú segítségét és elbúcsúzott. A Lamb and Polc-szálló hali­jában megivott egy csésze teát s elindult a kis varietésziniházba, amelyet még délelőtt fedezett fel. Épp kezdődött az első elő­adás. Jegyet váltott s beült a sö­tét nézőtérre. A kis zenekar visongott, zör- gött, 'tagjai elhízott, középkorú nők voltak. A színpadon hat platinaszőke lány ugrabugrált, mert produkciójukat a legjobb akarattal sem lehetett revütánc- nak nevezni. Aztán Harry Bar­ker, a népszerű komikus követ­kezett. Szegény annyira igyeke­zett mosolyt csalni az emberek arcára, de az sehogy sem sike­rült neki. Főképpen Crawfordra nem tudott hatást gyakorolni, hiába rohangászott csálébbnál csálébb kalapokban, meg lenge öltözékekben. Csak, ha sikam­lós megjegyzéseket tett Gretley- re vagy a város ismertebb pol­gáraira, visongott fel egy-két hölgy a karzaton. Donald és Davies, a két bohóc sem tudták Crawfordot felvidí­tani, mert ezek mintha melan­kolikus álomkórban szenvedtek volna, oly bágyadtan, enerváltan végezték számaikat. Az énekes­nő viszont elcsépelt slágereket adott elő, a karzat ki is fütyülte. Végre megjelent az est fény­pontja, Bessy kisasszony. Gyű- rűhintán és trapézon produkálta magát. Crawford még a rossz világítás ellenére is túl erősnek és izmosnak találta a kisasz- szonyt. „Valóságos díjbirkózó!” Meglepetésére, csodálatosan haj­lékonynak bizonyult, mintha gu­miból lett volna. Crawford ön­kéntelenül számolni kezdte, hányszor fordult át a trapézon. Először hétszer sikerült, másod­szor tizenegyszer, aztán kilenc­szer, majd tizenötször. Felzúgott a taps... (Folytatjuk) Ujkígyósi módszer Kétegyházán Az újkígyósa Aranykalász Ter­melőszövetkezetben a lehetősé­gekhez mérten kikísérleteaték a háromsoros ágyvetést Ezt azok­nál a kapásnövényeknél alkal­mazzák, amelyeket 40—50 centi­méteres sortávolságra vetnek: máknál, cukorrépánál és így to­vább. Ennek a vetési módnak az a lényege, hogy három sor nö­vény a traktor kerekei közötti területen 40 centiméteres sortá­volságra kerül, a kerék jobb és bal oldalán viszont 50 centimé­teres sortávolságot alakítanak ki. Ezzel elkerülik azt, hogy az MTZ és a Szuper-Zetor kereke — művelés közben — a növényi sorokban kárt tegyen. Szakemberek számításai sze­rint a háromsoros ágyvetés ese­tében a holdankénti tőszám a korábbi módszerekhez hasonló­an biztosítható. A kétegyházi Béke Termelő­szövetkezet vezetősége tavaly több alkalommal tanulmányozta az újkígyósiak módszerét, s eb­ben az évben a mák és a cukor­répa vetésénél már eszerint szervezték munkájukat Vizsgáznak a mezőgazdasági szakmunkások Tavaly.a fertőző állatbetegségek miatt elrendelt korlátozások fél­beszakítottak jó néhány szak­munkás-tanfolyamat a szeghalmi járásban is. Az akkor elmulasz­tottakat most a tél folyamán igye­keztek pótolni. A vésztői Kossuth Tsz-böl 16 másodéves szakmunkás- hallgató vizsgázott március 16-án. A hallgatók csaknem fele 40 és 60 év közötti. Ez azonban nem látszott meg a vizsga eredményein. Például az 50 év körüli Rá­bai Zsigmond is négyesre vizsgá­zott. Hasonló osztályzatot kapott Pardi István és Szabó István is. A körösladányi Dózsa Tsz-ben március 17-én, csütörtökön vizs­gázott húsz harmadéves hallgató. Sorra vizsgázik a járás termelő- szövetkezeteiben a négy első­éves előkészítő tanfolyam 120 hallgatója, ezenkívül a vésztői Béke Tsz 31 elsőéves, a körösla- 1 dányi Űj Barázda Tsz, a vésztői! Aranykalász Tsz 30—30 hallgató'-1 ja is. Bucsán, továbbá a körösla­dányi Magyar—Vietnam Barátság és Zalka Máté Tsz-ben másodéve­sek vizsgáznak ezekben a napok­ban. A járási tanács mezőgazda- sági osztálya a gépjavító -állomás segítségével három traktoros alapképző tanfolyamot is szerve­zett. Egyet Körösladányban, egyet Vésztőn, egyet pedig Füzesgyar- maton. Ezen a tanfolyamon össze­sen kilencvenen vettek részt. A, gyulai MTH szervezésében két lakatos-, illetve szerelőtanfolyam is működik. Az egyik Vésztőn 35. a másik Füzesgyarmaton 28 hall­gatóval. Kövesi Károly, a járási tanács mezőgazdasági osztályának oktatási előadója elmondotta, hogy most szerveznek egy kom- bájnvezetői tanfolyamot, amit áp­rilis elején akarnak megkezdeni. Az érdeklődés nagy: eddig 50-en 1 jelentkeztek a járás termelőszö vetkezeteiből sa Körösladányi Gép javító Állomás üzemegységeibe' Több mint 30 millió forint értékű férfiing készül exportra A Szarvasi Ruházati Ktsz az elmúlt évi tervét 103, ezen belül exporttervét 130 százalékra telje­sítette. Ez utóbbi alapján a szö­vetkezet 280 ezer forint prémiu­mot fizetett ki a dolgozóknak, akik ezenkívül 31 napi keresetnek megfelelő összegű nyereségrésze­sedést is kapnak. Az idei terv 62 millió forint ér­tékű termék előállítását írja elő, melynek több mint 50 százaléka kerül ismét exportra. Az első idő­szak nehezebben kezdődött, mert gyengébb volt az anyagellátás, mint tavaly és egyelőre a megren­delés is kevesebb. A következő időszakban azonban jelentős meg­rendelésre lehet számítani. A bérmunkában készülő nylonin art már újabb ,vevők is jelentkeztek. A szövetkezet kísérletképpen átszervezte a szalagokat, amivel a termelékenység növelésére tö­rekszik. Az idén négy új japán gyártmányú gyorsvarró gépet vá­sárolt, amelyeket a nyloningek összeállításához használnak, májé Mai holt lelkek Minden gyerek tudja már, aki még nem, annak jó lenne, ha az idősebbek, kik átélték, megma­gyaráznák, hogy abban a „jó” kapitalizmusban kizsákmányol­ják azokat, akik dolgoznak. Nincsen kivétel, mert nem is le­het. Akié a pénz, azé a hatalom, vele együtt a kizsákmányolás joga is. Ami magától értetődő a kapi­talizmusban, nem természetes annak hasonmása a szocializ­musban. Nos, ezzel kapcsolat­ban furcsa felfedezést tettem. Erősen töröm rajta a fejem, hogy minek is nevezzem, ho­gyan próbáljam megértetni ma­gammal, másokkal azt, amire több tapasztalás, megfigyelés után rájöttem. Nálunk nincsen kizsákmányolás. Ha pedig így van, akkor minek tituláljam azokat a kivételes egyéneket, akik, módosult formában ugyan, de mégiscsak a kizsákmányoló- kat idézik fel emlékezetemben? Teszem azt, itt van egy kisebb munkaterület vezetője. Kevesen tartoznak hozzá. Ügy illenék hát. tekintve, hogy nincs szükség sok energiára és időre a vezetéshez, irányításhoz, hogy ő maga is dolgozzék. No de akkor — véli az illető — mi lesz a tekintél­lyel? Szerintem csak növekedne. Az efféle tekintélyféltésnek aztán az a következménye, hogy az ilyen ember előbb-utóbb munka és munkakedv híján el­lustul. Nines mit tennie, nem is keres, nem is talál magának el­foglaltságot. A fizetés meg jár, hiszen miért ne járna. Akik ke­ze alá tartoznak, dolgoznak, és nemcsak maguk helyett, hanem gyakorta helyette is. Itt van az­tán a bökkenő. Vajon minek te-, kinthető az ilyen ember — sze­rencsére mind kevesebb van már belőlük —, aki vajmi kevés el­foglaltságáért szívfájdalom nél­kül felveszi tekintélyes fizeté­sét? Kizsákmányolőnak nem ne­vezhető, habár lényegét tekint­ve közel jár hozzá, hiszen az ő munkáját is mások csinálják meg. A hivatal vagy munkahely nem az övék. Ezt valahogy szó szerint veszik, mert nem is na­gyon törik magukat azért, hogy annak gondját-baját a nyakuk­ba vegyék. Csoda hát, hogy ilyen emberek miatt egy-egj vállalatnál, hivatalban, munka­helyen akadozik a munka, a termelés? Képtelenség, ám jobb híján nem találok megfelelőbb jelzőt rájuk, csak azt, hogy élősködők. No de — most jut az eszembe — ez sem jó, hiszen ez is első­sorban a kapitalizmusra jellem­ző. Voltaképpen akkor minek hívjam őket? Nekem nagyon hasonlatosak az élősködőkre. Ha a múlt rendszer ki is veszett, ez a gyarló emberi tulajdonság még most is kísért. Sőt, imitt- amott virul is mindaddig, amíg megtűrik. Mert vajmi kevés kö­ze van az Ilyen embereknek a szebbre és többre törekvő ter­veinkhez, ahhoz a munkához, amellyel valósággá formáljuk azokat. Ők élik a maguk életét, hidegen hagyja őket az alkotás sokszor kínzó vajúdása, ám még. is semmivel sem összehasonlít­ható boldog érzése. Élnek tu­nyán és tespedten, távol a ma és a holnap gondjától, mert nem­igen kérnek belőle. Nekik csak egy a fontos: szép csendesen és nyugodalmasan egymásutánban múljanak a napok az idő vég­telenjén. Ügy vélik: ők azzal is eleget tesznek, ha a szocializmus építésénél csak statisztálnak. De természetesen nem ingyen, hi­szen különösebb lelkiismeret- furdalás nélkül felveszik sokszor ezért a semmiért is az őket meg­illető tekintélyes tiszteletdijat. S ha olykor véletlenül elmarad a prémium, bizony rossz néven ve­szik. így becsülik meg a dolgo­zót! — vélekednek. íme, ez lenne felfedezésem lényege: vannak még nálunk, ha fogytán is, úgynevezett nem- kívánatos vámszedők, lustálko- dók, akik azt hiszik, hogy a mi rendünkben szükség van holt lelkekro is. Annak idején — mint Gogol halhatatlan regényé­ből tudjuk — Csicsikov, ha kezdetben keresett is. végül mégiscsak ráfizetett a holt lel­kek vásárlására. Mi is ráfize­tünk velük. Podina Péter

Next

/
Thumbnails
Contents