Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

1K6. március 19. 3 Szombat Halaspusztai tehenészek Nemrégiben hallottam meg. nOfgy a Halaspusztai Állami Gaz­daság 367 törzskönyvi ellenőrzés alatt levő tehene tavaly átlag 3672 liter tejet termelt, s ez az orosházi tangazdaság 4023 literes atlaga mögött második legjobb eredmény Békés és Csongrád me- sye állami gazdaságai között. ßvefckei ezelőtt jártam Halas- pusztan. Akkor épült a nagy szá­rmi erőgép „kórháza”, vagyis a (ókora gépjavító műhely. Az építkezési anyagot szállító jármű­vek alaposan összevágták a ma­jort, s ezért már akkor jelent­kezett az igény két kilométernyi bekötő útra. Azonban még nem készült él máig sem, s egyelőre ígéret sincs rá. Ab istálló környé­kén tengelyig rágnak le a járművek a sáriiabar-cshan. Alig állóin meg, hogy nemet ne mondjak Hajdú László íőálűattenyésztő istálló- iétogató javaslatára. — Hogyan tudnak ide annyi takarmányt szállítani, hogy jól tejeljenek a tehenek? — kérde­zem álmélkodva. — Bizony elég drágán, sok kín­lódással — hangzik a válasz, s Hajdú László gyorsan a készülő artézi kútra tereli a szót, amely végre megoldja majd az eddig elég kínos vízellátást. A rettene­tes sárról beszélni sem szeretnek már, annyira unják. Mészáros István főagronómius, megbízott igazgató sem említi, pedig a be­kötő út hiánya alaposan megdrá­gítja a tej önköltségét No, de en­gem a tejtermelés titkai csábítot­tak ide, beszéljünk hát arról. — Hogyan tudtak tehenenként 3672 liter tejet fejni a sokat pa­naszolt száj- és körömfájás elle­nére? És éppen Halaspusztán, ahol ráadásul nem valami jók a takarmánytermesztési adottságok. — Amint felütötte fejét a száj- es körömfájás^ azonnal szigorú óvőrendszalbályokat életbe. Résziben ennek, résziben annak köszönhetjük, hogy egyetlen tehenünk sem hullott el, hogy a betegség felléptekor jó kondícióban volt az állomány. A sok borjú közül is csak hat hullt el. A veszteség jóval nagyobb lett volna, ha a kifejt tejet mi is meg­semmisítjük, mint más helyeken. Mi nem semmisítettük meg, ha­nem pásztorizálva itattuk a fájós szájú borjakkal, amik egyéb ta­karmányt nem szívesen fogyasz­tottak, s ezért alaposan leromlot­tak volna. Ha már a borjaiknál tartunk, akikor említsük meg, hogy tavaly a gazdaság 302 tehene 268-at el­lett. Hegyesi Sándor állatorvosi szaksegéd nem kis büszkeséggel mondta, hogy akadt a tehenek közt négy, amelyik iker borjúval lepte meg a gondozójukat. Az idén is van már négy ikerborjú, és még számítanak négyre. A gon­dozók kétszeresen érdekeltek ebben. Ugyanis minden kifejt liter tejért 45 fillér prémiumban ré­szesülnek. Ha az egyénekre le­bontott tervet túlteljesítik, a több- lettej literjéért 1,50 forintot kap­nak. s a kifejt többletmennyiség egy százalékát természetben. Köz­tudomású, hogy ha borjú nincs, álékor tej sincs. Ennek ellenére ahány borjú sízületik, annyiszor 210 forint prémiumban részesül­nek a tehenészek. Jó kis summá­ra kerekedik ez, hiszen egyenként 15—16 tehenet gondoznak. Versenyeznek is a mindjobb eredményekért Néhány brigád a szocialista cím megszerzését is célul tűzte ki ta­valy. Nagy Lajos kilenctagú bri­gádjának sikerült is elnyernie. A feltételek teljesítése mellett a ter­vezett 262 ezer liter tej helyett 284 ezer litert fejtek együttesen. A brigádon bedül ifj. Z. Nagy Jó­zsefé volt a babér, vagyis a leg­több tejprémiium: 34 023 liter helyett 42 422 liter tejet fejt. léptettünk i Kovács Márton is jól raj­tolt: 3553 literrel teljesítette túl éves tervét. A gazdaság legered­ményesebb tehenészének Szilágyi István bizonyult: 64 820 liter te­jet fejt ki, 11 120 literrel többet, mint amennyi elő volt írva. Cso­da, hogy bírták a karjai, Halas­pusztán ugyanis még nincs gépe­sítve a fejes. A felsorolt adatok minden szó­nál jobban dicsérik a gondozók szorgalmát, lelkiismeretességét. A sok tej forrása természetesen a változatos takarmány, amit segítsen harcolni? — mondta a tulajdonosnő némi szemrehá­nyással a hangjában. — Azért jöttem ide, mert kultúrmérnök vagyok és az én szakmámban most alig akad munka. Most, asszonyom, rom­bolás folyik, nem pedig építés. Aztán arra gondoltam, miért ne próbáljak itt szerencsét? Hátha nekem is lesz valami kis hasz­nom ebből a háborúból. A do­log úgy áll, mrs... izé... — Simpson, de nem mrs, ha­nem miss! — Köszönöm, miss Simpson — mosolygott a nőre Crawford. Aztán megint töprengővé vált az arca, mint aki azon tétová­zik, merjen-e szólni vagy sem. — Azon gondolkodtam, miss Simpson, meg tudna-e szánni egy magános embert, aki egy lelket sem ismer ebben a város­ban és eljönne egyszer velem vacsorázni? A Lamb and Pole-t nem ajánlom, de van itt egy jobb hely is, a White Club a város szélén, ahol még lehet jót enni és inni. Ismeri? — Hallottam róla — bólintott a nő. — És mi a válasza a kéré­semre? Miss Simpson elmosolyodott. Ez a mosoly már nem volt hi­deg, üzleti mosoly, hanem ked­ves és nőies. — örülök néki — mondta az­tán. — Jómagam is idegen va­gyok a városban. Ma és holnap estére viszont már programom van. — Nem sürgős. Ráér más al­kalommal is. Majd benézek egyszer és akkor megbeszéljük. Van telefonja? Volt. Crawford feljegyezte a számát. Miss Simpson még el­mondta, hogy lakása a bolt fö­lött van. Aztán még néhány ud­varias szót váltottak, végül Crawford elköszönt. Két ajtóval odébb dohánybol­tot talált nyitva. Crawford be­ment és cigarettát kért, bár jól tudta, hogy úgysem kaphat. De azt is tudta, hogy azok az em­berek, akik áruhiány miatt nem tudják az embert kiszolgálni, mentegetőzésképpen szívesen el­beszélgetnek a vevővel. — Bizony szörnyű dolog ez, kérem — mondta a trafikos. — Vannak napok, amikor azt mon­dom az asszonynak, legjobb len­ne az üzletet végleg bezárni. — Azit hiszem, nem sok üzlet­bért fizethet — mondta Craw­ford. — Ezek a helyiségek nem lehetnek drágák. — Ezek? — kiáltott fel az öreg trafikos. — Ha tudná, mi­csoda bért fizetek érte! Rettene­tes! De, ha nincs árum, miből tudom kifizetni?! (Folytatjuk> az eléggé mostoha adottságok ellenére is biztosít a gazdaság. Az abrakot a tejtermelés növelésével párhuza­mosan adagolják. Tavaly április végétől szeptember végéig zöldte- karmányt etettek. Azóta silókuko­ricából készült melaszos, répasze­letes pác és takarmányrépa szere­pel az étrenden. A takarmányré­pát a legjobb minőségű húsz hold földbe vetették, s annak ellenére, hogy átlag 322 mázsát takarítottak be, még vásároltak hozzá 30 va­gonnal, hogy egész télen legyen, s pótolják valamelyest a lucerna- szénát, amiből szinte alig tudtak betakarítani valamennyit az egér- kár és a belvíz miatt, Az árvíz most is nagy kárt okozott a gaz­daság földjein, éppen ezért az idén is alaposan meg kell küzde­niük, hogy ne maradjanak le a tejtermelés! versenyben. Kukk Imre Ez is embertelenség Hajlott hátú, idősebb ember lépkedett fel a harmadik eme­leten levő szerkesztőségünkbe. A hátgerincét megbénító reuma­tikus betegséget a népek mé­szárosainak, a második világhá­borút kirobbantó fasisztáknak „köszönheti”. A hévízi orvosok csodálkoztak rajta, hogy azóta is dolgozni tudott, de most már javasolták, hogy menjen nyug­díjba, még mielőtt a cipekedés esetleg jobban ártalmára nem válik. Egy évvel ezelőtt azzal vették fel táppénzre, hogy az­tán most január elsejétől folyó­sítják neki a rokkantsági nyug­díjat. „Legyen nyugodtan, Liplák bácsi, automatikusan intéződik az ügye” — mondta neki a 8-as számú AKÖV SZTK-ügyintézője. A bérügyes is azt hajtogatta de­cemberben, hogy „Ne izgassa magát, Gyuri bácsi, két hét múl­va már kopogtat a postás a nyugdíjjal”. Azóta nemcsak he­tek, hanem hosszú hónapok tel­tek el. Lipták F. György már nem győzött várni, s felment az SZTK nyugdíjosztályára. „Itt van minden irata, csak egy kis türelem még.” Könnyen mondja ezt az, aki minden hónapban rendesen fel­veszi a fizetést. Lipták F. György viszont egy évig csak táppénzt kapott, s január elseje óta egy fillért sem. Érdeklődé­sünkre most az SZTK illetékes ügyintézője azt válaszolta, hogy Lipták F. György iratai csak február 3-án érkeztek be. amely­hez aztán még kiegészítő adato­kat is kellett kérnie. Ö nem érti, hogy az AKÖV illetékesei miért nem küldték el az iratokat ad­dig. amíg dolgozójuk táppénzen volt. Ezt mi sem értjük. De azt sem. hogy az SZTK illetékes előadója miért csak most március vége­idé „vette kézbe az ügye*” feb­ruár eleje óta. Vagy megfeled­kezett róla, vagy úgy gondoltu. hogy ha az AKÖV nem becsülte annyira volt dolgozóját, hogy mire a táppénzes állományból kiírják, akkorra elintézzék a nyugdíját, akkor ő minek sies­sen vele? Akárhogyan volt. helytelen, mi több, embertelen ennek a nyugdíjnak a halogatá­sa. Annál is inkább, mert mi­előtt Lipták F. György táp­pénzes állományba került, a megérdemelt szabadnapra sem akarták elengedni a vállalattól, mondván: nála nélkül nem tud­ják lebonyolítani az aznapra be­ütemezett üzemanyagvásárlást. Furcsa, hogy az addig nélkülöz­hetetlennek tartott emberről az­tán megfeledkeztek, mit sem tö­rődtek azzal, hogy volt dolgozó­juk miből él hónapokig harmad­magával. Nyugtalanságot, ideg­tépést előidéző hanyagságot ka­pott tehát meleg búcsúszavak helyett egy ember az AKÖV-tót és az SZTK-tól, akinek beteg­ség vette ki kezéből a szerszá­mot. K. I. Öl év alatt sokszorosára növelték * a gépek és eszközök értékét Újkígyóson Öt évvel ezelőtt mindössze egy MTZ - t ra k torra 1 — összesein 90 000 forint értékű géppel és felszerelés­sel — rendelkezett az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet. A második ötéves tervben a tsz-t jól ellátták gépekkel, eszközök­kel. Erre a célra a közös gazdaság igénybe vette saját erőforrását és az állam támogatását. Jelenleg 56 traktoruk van, közöttük 25 MTZ, 6 lánctalpas és a többi különféle típusú könnyű és középnehéz gu­mikerekes vontató. Eddig ebben a termelőszövetkezetben a gépesí­tés központi irányítás alá tarto­zott. Most, miután a teljes gépe­sítés Újkígyóson befejeződött — kialakították az üzemegységeket — a szövetkezet vezetősége úgy látta helyesnek, ha az 56 traktort, a 37 pótkocsit, az 5 trágyaszóró­kocsit és a hozzájuk tartozó ösz- szes munkagépet elosztják a há­rom üzemegység között. (A tsz kertészete is megkapja a gazdasá­gos működéséhez szükséges gépe­ket, eszközöket.) A gój>ek elosztásának az a cél­ja — amint azt Bozó József, a szövetkezet főagronómusa közöl­te —, hogy az üzemegységvezető ott és akkor foglalkoztassa a gé­peket, traktorosokat, amikor éppen a legmegfelelőbb munkát adják. A gépek elosztásával egyidőben a javítási tervet is üzemegységek­re bontják és a terv teljesítésé­ben, valamint a javításra terve­zett összeg csökkentésében anya­gilag is érdekeltté teszik a trak­torosokat. Újkígyóson már a múlté a traktoroshiány. Itt ugyanis a je­lenlegi 56 traktorhoz már 130 traktorossal rendelkeznek. A jó munkaszervezés eredményeként tavaly ebben a termelőszövetke­zetben egy normálhold költsége — az amortizációs alapot is bele­számítva — 71,46 forint volt. Öt évvel ezelőtt az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet gép-és eszközvagyona 90 ezer fo­rint volt, most viszont eléri a 21 millió forintot. Erre az esztendő­re amortizációs alapra 1,9 millió forintot tartalékoltak. Ebben az évben már most tavasszal is az új szervezés alapján üzemeltetik gépeiket. FA A Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban az elméleti órákon kívül igen sok gyakor­lati foglalkozás van. Képünkön az elsőéves hallgatók egy csoportját láthatjuk faültetés közben. Fotó: Malmos

Next

/
Thumbnails
Contents