Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-19 / 66. szám
1K6. március 19. 3 Szombat Halaspusztai tehenészek Nemrégiben hallottam meg. nOfgy a Halaspusztai Állami Gazdaság 367 törzskönyvi ellenőrzés alatt levő tehene tavaly átlag 3672 liter tejet termelt, s ez az orosházi tangazdaság 4023 literes atlaga mögött második legjobb eredmény Békés és Csongrád me- sye állami gazdaságai között. ßvefckei ezelőtt jártam Halas- pusztan. Akkor épült a nagy szármi erőgép „kórháza”, vagyis a (ókora gépjavító műhely. Az építkezési anyagot szállító járművek alaposan összevágták a majort, s ezért már akkor jelentkezett az igény két kilométernyi bekötő útra. Azonban még nem készült él máig sem, s egyelőre ígéret sincs rá. Ab istálló környékén tengelyig rágnak le a járművek a sáriiabar-cshan. Alig állóin meg, hogy nemet ne mondjak Hajdú László íőálűattenyésztő istálló- iétogató javaslatára. — Hogyan tudnak ide annyi takarmányt szállítani, hogy jól tejeljenek a tehenek? — kérdezem álmélkodva. — Bizony elég drágán, sok kínlódással — hangzik a válasz, s Hajdú László gyorsan a készülő artézi kútra tereli a szót, amely végre megoldja majd az eddig elég kínos vízellátást. A rettenetes sárról beszélni sem szeretnek már, annyira unják. Mészáros István főagronómius, megbízott igazgató sem említi, pedig a bekötő út hiánya alaposan megdrágítja a tej önköltségét No, de engem a tejtermelés titkai csábítottak ide, beszéljünk hát arról. — Hogyan tudtak tehenenként 3672 liter tejet fejni a sokat panaszolt száj- és körömfájás ellenére? És éppen Halaspusztán, ahol ráadásul nem valami jók a takarmánytermesztési adottságok. — Amint felütötte fejét a száj- es körömfájás^ azonnal szigorú óvőrendszalbályokat életbe. Résziben ennek, résziben annak köszönhetjük, hogy egyetlen tehenünk sem hullott el, hogy a betegség felléptekor jó kondícióban volt az állomány. A sok borjú közül is csak hat hullt el. A veszteség jóval nagyobb lett volna, ha a kifejt tejet mi is megsemmisítjük, mint más helyeken. Mi nem semmisítettük meg, hanem pásztorizálva itattuk a fájós szájú borjakkal, amik egyéb takarmányt nem szívesen fogyasztottak, s ezért alaposan leromlottak volna. Ha már a borjaiknál tartunk, akikor említsük meg, hogy tavaly a gazdaság 302 tehene 268-at ellett. Hegyesi Sándor állatorvosi szaksegéd nem kis büszkeséggel mondta, hogy akadt a tehenek közt négy, amelyik iker borjúval lepte meg a gondozójukat. Az idén is van már négy ikerborjú, és még számítanak négyre. A gondozók kétszeresen érdekeltek ebben. Ugyanis minden kifejt liter tejért 45 fillér prémiumban részesülnek. Ha az egyénekre lebontott tervet túlteljesítik, a több- lettej literjéért 1,50 forintot kapnak. s a kifejt többletmennyiség egy százalékát természetben. Köztudomású, hogy ha borjú nincs, álékor tej sincs. Ennek ellenére ahány borjú sízületik, annyiszor 210 forint prémiumban részesülnek a tehenészek. Jó kis summára kerekedik ez, hiszen egyenként 15—16 tehenet gondoznak. Versenyeznek is a mindjobb eredményekért Néhány brigád a szocialista cím megszerzését is célul tűzte ki tavaly. Nagy Lajos kilenctagú brigádjának sikerült is elnyernie. A feltételek teljesítése mellett a tervezett 262 ezer liter tej helyett 284 ezer litert fejtek együttesen. A brigádon bedül ifj. Z. Nagy Józsefé volt a babér, vagyis a legtöbb tejprémiium: 34 023 liter helyett 42 422 liter tejet fejt. léptettünk i Kovács Márton is jól rajtolt: 3553 literrel teljesítette túl éves tervét. A gazdaság legeredményesebb tehenészének Szilágyi István bizonyult: 64 820 liter tejet fejt ki, 11 120 literrel többet, mint amennyi elő volt írva. Csoda, hogy bírták a karjai, Halaspusztán ugyanis még nincs gépesítve a fejes. A felsorolt adatok minden szónál jobban dicsérik a gondozók szorgalmát, lelkiismeretességét. A sok tej forrása természetesen a változatos takarmány, amit segítsen harcolni? — mondta a tulajdonosnő némi szemrehányással a hangjában. — Azért jöttem ide, mert kultúrmérnök vagyok és az én szakmámban most alig akad munka. Most, asszonyom, rombolás folyik, nem pedig építés. Aztán arra gondoltam, miért ne próbáljak itt szerencsét? Hátha nekem is lesz valami kis hasznom ebből a háborúból. A dolog úgy áll, mrs... izé... — Simpson, de nem mrs, hanem miss! — Köszönöm, miss Simpson — mosolygott a nőre Crawford. Aztán megint töprengővé vált az arca, mint aki azon tétovázik, merjen-e szólni vagy sem. — Azon gondolkodtam, miss Simpson, meg tudna-e szánni egy magános embert, aki egy lelket sem ismer ebben a városban és eljönne egyszer velem vacsorázni? A Lamb and Pole-t nem ajánlom, de van itt egy jobb hely is, a White Club a város szélén, ahol még lehet jót enni és inni. Ismeri? — Hallottam róla — bólintott a nő. — És mi a válasza a kérésemre? Miss Simpson elmosolyodott. Ez a mosoly már nem volt hideg, üzleti mosoly, hanem kedves és nőies. — örülök néki — mondta aztán. — Jómagam is idegen vagyok a városban. Ma és holnap estére viszont már programom van. — Nem sürgős. Ráér más alkalommal is. Majd benézek egyszer és akkor megbeszéljük. Van telefonja? Volt. Crawford feljegyezte a számát. Miss Simpson még elmondta, hogy lakása a bolt fölött van. Aztán még néhány udvarias szót váltottak, végül Crawford elköszönt. Két ajtóval odébb dohányboltot talált nyitva. Crawford bement és cigarettát kért, bár jól tudta, hogy úgysem kaphat. De azt is tudta, hogy azok az emberek, akik áruhiány miatt nem tudják az embert kiszolgálni, mentegetőzésképpen szívesen elbeszélgetnek a vevővel. — Bizony szörnyű dolog ez, kérem — mondta a trafikos. — Vannak napok, amikor azt mondom az asszonynak, legjobb lenne az üzletet végleg bezárni. — Azit hiszem, nem sok üzletbért fizethet — mondta Crawford. — Ezek a helyiségek nem lehetnek drágák. — Ezek? — kiáltott fel az öreg trafikos. — Ha tudná, micsoda bért fizetek érte! Rettenetes! De, ha nincs árum, miből tudom kifizetni?! (Folytatjuk> az eléggé mostoha adottságok ellenére is biztosít a gazdaság. Az abrakot a tejtermelés növelésével párhuzamosan adagolják. Tavaly április végétől szeptember végéig zöldte- karmányt etettek. Azóta silókukoricából készült melaszos, répaszeletes pác és takarmányrépa szerepel az étrenden. A takarmányrépát a legjobb minőségű húsz hold földbe vetették, s annak ellenére, hogy átlag 322 mázsát takarítottak be, még vásároltak hozzá 30 vagonnal, hogy egész télen legyen, s pótolják valamelyest a lucerna- szénát, amiből szinte alig tudtak betakarítani valamennyit az egér- kár és a belvíz miatt, Az árvíz most is nagy kárt okozott a gazdaság földjein, éppen ezért az idén is alaposan meg kell küzdeniük, hogy ne maradjanak le a tejtermelés! versenyben. Kukk Imre Ez is embertelenség Hajlott hátú, idősebb ember lépkedett fel a harmadik emeleten levő szerkesztőségünkbe. A hátgerincét megbénító reumatikus betegséget a népek mészárosainak, a második világháborút kirobbantó fasisztáknak „köszönheti”. A hévízi orvosok csodálkoztak rajta, hogy azóta is dolgozni tudott, de most már javasolták, hogy menjen nyugdíjba, még mielőtt a cipekedés esetleg jobban ártalmára nem válik. Egy évvel ezelőtt azzal vették fel táppénzre, hogy aztán most január elsejétől folyósítják neki a rokkantsági nyugdíjat. „Legyen nyugodtan, Liplák bácsi, automatikusan intéződik az ügye” — mondta neki a 8-as számú AKÖV SZTK-ügyintézője. A bérügyes is azt hajtogatta decemberben, hogy „Ne izgassa magát, Gyuri bácsi, két hét múlva már kopogtat a postás a nyugdíjjal”. Azóta nemcsak hetek, hanem hosszú hónapok teltek el. Lipták F. György már nem győzött várni, s felment az SZTK nyugdíjosztályára. „Itt van minden irata, csak egy kis türelem még.” Könnyen mondja ezt az, aki minden hónapban rendesen felveszi a fizetést. Lipták F. György viszont egy évig csak táppénzt kapott, s január elseje óta egy fillért sem. Érdeklődésünkre most az SZTK illetékes ügyintézője azt válaszolta, hogy Lipták F. György iratai csak február 3-án érkeztek be. amelyhez aztán még kiegészítő adatokat is kellett kérnie. Ö nem érti, hogy az AKÖV illetékesei miért nem küldték el az iratokat addig. amíg dolgozójuk táppénzen volt. Ezt mi sem értjük. De azt sem. hogy az SZTK illetékes előadója miért csak most március végeidé „vette kézbe az ügye*” február eleje óta. Vagy megfeledkezett róla, vagy úgy gondoltu. hogy ha az AKÖV nem becsülte annyira volt dolgozóját, hogy mire a táppénzes állományból kiírják, akkorra elintézzék a nyugdíját, akkor ő minek siessen vele? Akárhogyan volt. helytelen, mi több, embertelen ennek a nyugdíjnak a halogatása. Annál is inkább, mert mielőtt Lipták F. György táppénzes állományba került, a megérdemelt szabadnapra sem akarták elengedni a vállalattól, mondván: nála nélkül nem tudják lebonyolítani az aznapra beütemezett üzemanyagvásárlást. Furcsa, hogy az addig nélkülözhetetlennek tartott emberről aztán megfeledkeztek, mit sem törődtek azzal, hogy volt dolgozójuk miből él hónapokig harmadmagával. Nyugtalanságot, idegtépést előidéző hanyagságot kapott tehát meleg búcsúszavak helyett egy ember az AKÖV-tót és az SZTK-tól, akinek betegség vette ki kezéből a szerszámot. K. I. Öl év alatt sokszorosára növelték * a gépek és eszközök értékét Újkígyóson Öt évvel ezelőtt mindössze egy MTZ - t ra k torra 1 — összesein 90 000 forint értékű géppel és felszereléssel — rendelkezett az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet. A második ötéves tervben a tsz-t jól ellátták gépekkel, eszközökkel. Erre a célra a közös gazdaság igénybe vette saját erőforrását és az állam támogatását. Jelenleg 56 traktoruk van, közöttük 25 MTZ, 6 lánctalpas és a többi különféle típusú könnyű és középnehéz gumikerekes vontató. Eddig ebben a termelőszövetkezetben a gépesítés központi irányítás alá tartozott. Most, miután a teljes gépesítés Újkígyóson befejeződött — kialakították az üzemegységeket — a szövetkezet vezetősége úgy látta helyesnek, ha az 56 traktort, a 37 pótkocsit, az 5 trágyaszórókocsit és a hozzájuk tartozó ösz- szes munkagépet elosztják a három üzemegység között. (A tsz kertészete is megkapja a gazdaságos működéséhez szükséges gépeket, eszközöket.) A gój>ek elosztásának az a célja — amint azt Bozó József, a szövetkezet főagronómusa közölte —, hogy az üzemegységvezető ott és akkor foglalkoztassa a gépeket, traktorosokat, amikor éppen a legmegfelelőbb munkát adják. A gépek elosztásával egyidőben a javítási tervet is üzemegységekre bontják és a terv teljesítésében, valamint a javításra tervezett összeg csökkentésében anyagilag is érdekeltté teszik a traktorosokat. Újkígyóson már a múlté a traktoroshiány. Itt ugyanis a jelenlegi 56 traktorhoz már 130 traktorossal rendelkeznek. A jó munkaszervezés eredményeként tavaly ebben a termelőszövetkezetben egy normálhold költsége — az amortizációs alapot is beleszámítva — 71,46 forint volt. Öt évvel ezelőtt az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet gép-és eszközvagyona 90 ezer forint volt, most viszont eléri a 21 millió forintot. Erre az esztendőre amortizációs alapra 1,9 millió forintot tartalékoltak. Ebben az évben már most tavasszal is az új szervezés alapján üzemeltetik gépeiket. FA A Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban az elméleti órákon kívül igen sok gyakorlati foglalkozás van. Képünkön az elsőéves hallgatók egy csoportját láthatjuk faültetés közben. Fotó: Malmos
