Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-18 / 65. szám

IHM. március 18. 5 Péntek Hetvenegy liter vért adtak a körösladányíak Mit sem sejtve nyitottunk be március I6-án a Kőrösladányi Földműves« zövetkezert nótaszótól hangos kisvendéglőjébe. Érdeklő­désünkre csakhamar elmondották, hogy véradók szórakoznak. — Ugye, nem is látszik ezeken az embereken, hogy három és 4,5 deci vért adtak ina? — muta­tott körül Tóth Györgyné, a Vö­röskereszt helyi titkára. A jó­kedvről ítélve ez nem látszott meg. Talán azért, mert az adott vért a Vöröskereszt helyi szerve­zete kiadós uzsonnával, aztán- jó adag birkapörkölttei és borral pótolta. Miből futotta 228 véradó megvendégelésére? — Abból — magyarázta Tóth Györgyné —, hogy a szervezet évente kétszer rendez bált vagy műsoros estét. A mostani uzson­na és ebéd költségét a nemrégen megtartott farsangi álarcos bál bevételéből fedeztük. Hagyomá­nyos ez már nálunk 1962 óta. Ak­kor kezdődött az önkéntes vér­adás. Abban az évben 123-an, a következő évben 172-en, azután 185-en. tavaly pedig 205-en adtak vért. A mostani rekordnak szá­mít, hiszen 228-an 71 liter vért adtak. Íme, itt a névsor. Dorogi József tsz-einök, Bököd Kálmán községi párttdtkár és Papp József tsK-tag 4,5—4,5 deci vért adtak. Az asszonyok sem sokkal marad­tak hátrább, négy deci vért adott Békési Lajosné, Farkas Lajosné és Kardos Józsefné. A gépjavító ál­lomás dolgozói is alaposan kitet­tek magukért: négy szocialista brigád 52 tagja jelentkezett vér­adásra. Újfalusi János 17 tagú j brigádjából például 16-an. Dicsé-' retet érdemelnek a helyi szociális j otthon dolgozói és az öt Dorogi-' testvér, akik az évente egyszer) megrendezett véradónapon min- . dig készséggel jelentkeznek. I Kedvelte vált a kényszerből megkezdett csibencvelés Halaspusztán A ragadós száj- és körömfá­jás szinte elsőként ütötte fel a fejét a Halaspusztai Állami Gazdaságban. A szigorú óvintéz­kedések következtében a tehe­nek közül egy sem, a borjúk kö­zül azonban hat, s ezenkívül je­lentős számú juh és sertés pusz­tult el. A kiesés pótlására hatá­rozták el, hogy a múlt évre ter­vezett 403 mázsa árucsibét meg­duplázzák. Ez sikerült is any- nyira, hogy 852 mázsa csibét ér­tékesítettek. A nagyszámú csibe nevelésére minden átalakítás nélkül felhasználták az üresen maradt sertésólakat és a külön­böző épületeket. A tavalyi sikereken felbuzdul­va elhatározták, hogy az idén is értékesítenek legalább 850 má­zsa csibét. Jelenleg 17 500 van kint az állandó és ideiglenes ne­velőháza kiban. Költözik a fúróberendezés Az elmúlt hetek kedvezőtlen időjárása, a hirtelen hóolvadás és, hőmérsékletemelkedés következté­ben felgyülemlett belvíz szinte sík tengerré változtatta Orosháza vidékén is a határt. Ez nem csu­teljesítményű gépkocsik sorra megfeneklettek a roppant súly alatt, s az óriási szivacstáblaként viselkedő vízzel árasztott fekete földön csaknem lehetetlenné vált a közlekedés. A teherbíró képes­«íRHBwHuKRfiSSS&m „Elült” a 25 tonna teherbírású Schamntel tehergépkocsi, rak­terűidén a 200 mázsás emelőművel. „Bogarak”—140 ezerért „Lisztes parkett” — Nyolcnapos határidő pán a védekezésben részt vevőket állította nehéz feladat elé, hanem a szabad ég alatt nemegyszer „tengerszem” ' közepén dolgozó olajbányászokat is. Többszörös erőfeszítést igényelt minden mun­ka, de különösen az anyagmozga­tás, legfőképpen pedig a fúró- és lyukbefejező berendezések szállí­tása. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem orosházi kirendeltségén az ségükről, s a terepen való kitűnő közlekedéséről elismert Sz—100 $ lánctalpasok is csak egymás elé sorakozva voltak képesek kimoz­dítani az elsüllyedt mons’rum- gépeket. Nehezítette a munkát, hogy ezen az embert és gépet ala­posan próbára tevő területen sor­ra felmondták a szolgálatot az autók és traktorok, az emberek azonban nem ismertek lehetel­Villanyoltás. Csend. — Prrccc... prrccc... prrccc... Ugye olvasóim nem tudják, hogy mi ez? Békéscsabáin, a Lencsést úti la­kótelepen négy lakó viszont na­gyon is tudja, hogy mi ez a külö­nös hang: — prrccc... prrccc... Eláruljuk: a szú tói származik. 0 Örömmel vette miindemiks tudo­másul, az elmúlt években, hogy a KISZ kezdeményezésére a Lenesé, si úton lakótelep építéséhez fog­tak hozzá. Egy lakás 140 ezer fo­rintba került. Sokban mér lak­nak és azok a hibák, amelyek időnként bosszúságot is okoznak: siár és vízhiány, könnyein kijavít- hatók. Azonban, amit a négy panaszos elmondott, az már nem­csak bosszantó, hanem fölháborí­tó is. 1965 nyarán Such Andrásné, Kovács Imrémé, Kovács András­né és Pásztor Istvánná szólt az építésvezetőnék, hogy nézze meg lakásuk parkettáját. Az építésvezető felballagott a lakásokba, hümmögött, csóválta a fejét, aztán így szólt: — Fűrészpor... A panaszosok azt hitték, hogy bizonyára ők nem ismerik a par­kett sajátosságát s tényleg „fű­részporos”. A szakemberbe vetett hitet viszont az esténként hallható fur­csa hang teljesen lerombolta. Rá­jöttek: szú eszi a parkettát. Ezért panaszos levéllel fordultjaik a munkát végző Békéscsabai Építő­ipari Ktsz-hez. kérve, cseréljék ki a parkettet. A ktsz műszaki vezetői bizo­nyítékokat akartaik beszerezni, amelyből kiderült volna, hogy ők már így kapták az anyagot a Kiskunhalasi Faipari1 Ktsz-tói. A kiskunhalasiak sem voltak restek, ők meg azt akarták bizo­nyítaná, hogy a lerakott parketta tulajdonképpen a fölhasználó ktsz-nél kapott bogárfertőzést, Döntőbizottság elé került az ügy. Szakértő jobbról, szakértő balról... A döntőbizottsági határozatról a panaszosok még hivatalos érte­sítést sem kaptáik, azaz csak egy levelet a KISZÖV jogtanácsosá­tól. Érdemes közölni: „Lakásuk bogárfertozéses par­kettájának kicserélése ügyében írott levelükre válaszolva közlöm: az irodánk által képviselt Békés- ! csabai Építő- és Épületkarbantar. tó Ktsz álláspontja, mely szerint a szavatossági igényként érvénye, sített kicseréléaire a szövetkezet nem hajtandó. Az 1965. szeptem­ber 25-én kelt hibabejelentő nyi- ! latkozatuk alapján kiindult eljá­rás során ugyanis megállapítást nyert, hogy a parketta bogárfer­tőzését még 1965 augusztus köze­pén észlelték, ennék ellenére a hiba felfedezésétől számított 8 napon belüli a szavatossági jogot I érvényesítő nyilatkozatot nem tét. íék meg. Ezért a Ptk. 306. paragrafusa értelmében jogvesztés követke-, zett be.” 3. „Vakulj magyar” — mondták a régiek. Most a jogtanácsos mond­ja ugyanezt. Na nem így, hanem finomabban: jogvesztés következett be.” — Rossz a parkett? — kérdez­tem meg a kárvallottaktól — Használhatatlan, Kinek van igaza? Nem hiszem el, hogy nálunk ilyen csűrös-csavarás megenged. Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat FELVESZ 2 fő aszfallútépítő szakmunkást, valamint 4 lő aszfaltútépitésben betanítót! segédmunkást JELENTKEZNI LEHET: Békéscsabán, a vállalat munkaügyi osztályán, Kazinczy utca 4 szám alatt. 37715 hető csak azért, hogy két ktsz a lakók kárára bizonyítsa be, hogy melyikük az erősebb. Különben — legyünk őszinték — a lakóstu- j iojdonosoknak nem az az érdé-! kés, hogy a mintegy 42 ezer fo- j lint értékű parkettát a békéscsa­bai vagy a kiskunhalasi ktsz cse- ] réli-e ki, hanem az, hogy mikor? Azt elhisszük egy nylon ing vagy zakó esetében, hogy azo. kon a hiba észlelésére elegendő .nyolc nap... De vajon az évtize­dekre épülő házaiknál elegendő-e? Itt nem bírósági eljárásokra és jogvitákra van szükség, hanem egyszerűen arra, hogy- akár az építő, akár a szállító ktsz kicse­rélje a parkettát. Minél hamarább! S erről most már mi is várjuk a „szíves értesítést”. Doczá Imre Sz—106-as lánctalpasok siettek a sártengerben felbillcnés előtt álló Tátra gépkocsi segítségére, hogy ha tengelyig gázolva is a latyakban, de eljuttassák rendeltetési helyére a tíztonnás szállítmányt. eltelt két eS léi hónapban húsz esetben költöztek a berendezések új fúrási pontra. Egy-egy átszere­lés alkalmával 4—500 tonna súlyt mozgattak meg — s mint ez képe­inken is látható —, óriási erőfe­szítést igényelt e munka. A nagy lent. Ha á nyári hónapok 24 6".is átszervezési ideje ugyan meghá­romszorozódott, mégis valameny- nyi fúróberendezés aránylag ro- | vid idő alatt már az új ponton I hatolt az ismeretlen mélységek felé. S. F. WWWWWW VVVIAVWVVVwft^e»VWVW^WWVV»VVVVVWWVVVWVVVVVVVVVVVVVV' Hűség a gyárhoz Amikor felkeresem, éppen a gyár igazgatójával és többi veze­tőivel tárgyal. Szobájába vissza­érve, cseng a telefon. A termelési osztály vezetője kérdezi, mi le­gyen a jelentéssel, aztán kopog­nak az ajtón... S ez így megy reg­geltől. A műszaki vezetői beosz­tás nagy elfoglaltsággal jár és Bácsfalvi Máriának, a Férfi fehér­nemű gyár békéscsabai üzeme mű­szaki vezetőjének mindez új, hi­szen alig néhány hónapja tölti be e tisztséget. De csakis ez a beosz­tás az új, a feladatok,. a munka nem. Törzstagja a gyárnak, ott volt a bölcsőjénél, a kezdet kezde­tén, amikor alig néhány géppel és dolgozóval indult meg a ruha­gyár, mely ma már Békéscsaba egyik legnagyobb könnyűipari üzeme. S ahogyan e gyár nőtt, te­rebélyesedett, úgy változott, fejlő­dött az ember is. Bácsfalvi Mária simagépesként kezdte, de hamarosan szükség volt technikusra, hiszen szinte egyik napról a másikra fejlődött az üzem. Újabb varrodák létesültek, új gépek és emberek, munkások érkeztek. Fejlődött a technológia is. A fiatal technikus pedig egy­re több feladatot kapott. Tanul-, nia kellett tehát. Vállalta. Teljes szívvel és odaadással, minden sza­bad idejét feláldozva böngészte a könyveket, ismerkedtett az anyag­gal. A kétéves művezetői tanfo­lyam után a ruhaipari technikum következett. Közben hívták más üzembe, Budapestre is elmehetett volna nemegyszer. De maradt, és tanult tovább, egyéb szaktanfo­lyamok váltották egymást az évek során. Munka és tanulás. Tanulás és munka, így oszlott meg az ideje, szórakozásra, pihenésre alig gon­dolhatott. Bánta is meg nem is. — Mit mondjak, miért? — szól elgondolkozva. — Ha az ember az érzéseit akarja kifejezni, a szó frá­zisnak hat. Egyszerűen szeretem a munkám. Furcsa, de mégis szép visszagondolni a megtett útra. A sok-sok izgalmas nap, az állandó fejlődés és az ezzel járó nehéz­ségek leküzdése: az eredmény, az, I ami széppé teszi. Az első időkben overallokat és munkaruhákat gyártottunk. Most a legfinomabb i férfiingeket, köntösöket... j Elhallgat. S ha az ember kü­lönbséget tud tenni a kettő kö­zött. akkor fel tudja mérni azt az óriási változást is, ami a gyár ­ban végbement. Ez az itteni em­berek, munkások és technikusok, egyszerű dolgozók és vezetők kö­zös eredménye. Bácsfalvi Máriáé i is. Az új bevezetése sohasem köny- S nyű. Es ők sokat újítottak. ! — A legnehezebb talán a ter­I melést befejező részleg megszer- , vezése volt, melyben mint tech- . nikus-csoportvezető vettem részi. A cél az volt, hogy ne minden 1 szalag végén legyen egy gombozó, I gomblyukazó és vasaló, hanem egy műhelyben, így a csomagolást és szállítást egyszerűsítettük, meggyorsítottuk. Az embereket meg kellett győzni ennek helyes­ségéről. Sokan ragaszkodtak a szalaghoz, az üzemrészhez és fő­leg a megszokott gépükhöz. Az át­szervezés idején nem egy vasár­napunk is ráment. De érdemes volt... A legszebb élményem? Kissé tartózkodóan mosolyog és néhány percig hallgat. — Megint frázisnak hat... Még­is... amikor a Szocialista Munká­ért Érdemérmet vettem át... Na­gyon boldog voltam... — Tagoltan törnek élő a szavak, mintha azt gondolná, hogy ha már kérdezték, válaszolnia is kellett. A megbecsülést most is érzi s :z érthető. A hűség jutalma nem lehet más. Kasnyik Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents