Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-16 / 63. szám

MM. március r*. 4 Szerda íz Élfivíz-csalornarendszer kigyősi öblözete megszabadult a belvíztől erleben láfcbuk Békéscsaba, Gyula varosuk, va­karnia Szabadkígyós község közös határának térségében 16 000 hold belvizekkel fenyegetett területnek vkdelenftésére, a bel vizeknek idő­ben való 1 e von ulie táaára épült ki a Kőrosvkitíkn Vízügyi Igazgatóság kebelében, a szaknyélven „Í5tővíz- csatornarendszer kígyó« öbloze- te" »éven működő operatív szer­vezői, amelynek irányítója Pfeifer József főmérnök. Az érin­tett terület kéthaarnad része szán- dó, míg egyharmad része rét és legelő. Február 14-én a hirtelen jött hóolvadás következtében 6065 ka­tasztráiis hóid mezőgazdasági te­rület került a kígyósi ötolözetből víz pia, ahol átlagosan 35 cm volt a vízborítás mélysége. Mivei hol­danként mintegy kétezer köbmé­ter vizet lehet számításba vermi, így az említett területen akkor több mint 12 millió köbméter víz várt 1 evonu 1 tatásra. E levonulta tást az ßkmz-esa torna agerlai holtágon keresztül a békési Kettős-Körös felé szivattyú-telepek közbeiktatá­sával tudja megoldani. A febru­ár 18-án beindított víztelenítési akció március 12-ére biztosította az említett hatezer holdas mező- gazdasági területnek a víztelem­Színháznyitó előadás A Békés megyei Jókai Szánba z újjáépített otthonaiban az elmúlt héten kezdték meg a rendszeres előadásokat. A színház megnyi­tásakor Bródy Sándor: A tanítónő c. művét játszották. Képeink a bemutató előadás három jelenetét ábrázolják. A megérkezés utáni pillanatok: a kántor (Szerencsi Hugó), a tanítónő (Stefanik Irén) és a főúr (F. Nagy Imre). A tanítónő. Tóth Flóra (Stefanik Irén) és ifj. Nagy Isivan (Mi­kes Ferenc). Jelenet a harmadik felvonásból: öreg Nagy (Körösztös István) «K iff. l»a«ä« (Mikes Ferenc). Fotó: Demény Lését. A füvek alján csillogó, alig látható tócsák árulják el, hogy napokkal ezelőtt még víz borítot­ta a vidéket. Érdemes megvizsgálni, hogyan valósult meg ez az eredmény? — A csatornarendszer kiépítése, a szükséges karbantartása és fel­újítása éppen olyan fontos volt, mint az a példás kollektív mun­ka, amit Békéscsabán a Május 1. Tsz, Gyulán az állami gazdaság és a Népköztársaság Tsz dolgozói, és tagjai, míg Szabadkígyóson a tangazdaság és a Szabad Föld Tsz dolgozói, és tagjai valósítottak meg. ök húzták meg a táblákon a vízlevezető barázdáikat és ásták ki az átvágásokat — adta meg a felvilágosítást Pfeifer főmérnök. Ezek mellett ugyancsak fontos volt Pauló András gátbiztos helyi ismerete a munkák helyszíni irá­nyításánál. Szükségünk volt a szivattyútelepek pontos üzemelésé­re is. amit a műszakiak jól oldot­tak meg. Ezen a területen ez idő szerint a belvízveszély elmúlt. Újra zöldell­nek a pár nappal ezelőtt vízzel borított földek. Ha a napon meg­pirul ez a föld, nemsokára vetés­re is alkalmassá válik. Márai György Olcsóbb az orkán Barbárok Harmincöt esztendővel ezelőtt, 1931-ben jelent meg Móricz Zsi gmond kiemelkedő novellá­ja, a „Barbárok”. Nemcsak Mó­ricz életművében, az egész ma­gyar ixodalomiban meghatározó erejű ez az írás, kevés mű mu­tatja meg ilyen mélyen és saeni- vedéllyel a múlt század magyar valóságát, az elmaradottság sö­tétségét, mélyben a Vereshajú juhász pusztai barbárrá válha­tott. A történet megdöbbentően egyszerűen, találóan jelzi a Rá­dió & Televízió Üjság műsorá­ban „népbaMadaá ihletésű” tra­gédiának. Az egyszerűség azt is jéienti, hogy jószerével alig tör­ténik valami ebben a novellá­ban, és a belőle készült kitűnő tv-filmben, de ez a kevés törté­nés is megdöbbentően sokat mond él hősedről, hősei életéről, belső világukról. Öt nagyobb szerep nyújtott alkalmat öt művésznek ahhoz, hogy a Móricz-novéllál képileg feltámasszák a nyomta­tott sorokból: ugyanakkor első­sorban az operatőr. Czabarka György kapott olyan lehetősé­get, mely nagyon sok újat, rit­kán alkalmazott technikai meg­oldást kínált. AJkiknék vasárnap este a sport és divatbemutató, a tudományos híradó és a vetélkedő után még volt türelmük ezt a tv-filmet is megnézni (nem élűjük, mi indo­kolja a tv-fiimek rendszeres késői, műsorra tűzését?!), nem csalódtak, és az élmény, mely az embert megérintette és hatalmá­ba kerítette, bizonyos, hogy az­óta sem szürkült el. Zsurzs Éva, a forgatókönyv írója és a film rendezője kellő tisztelettel nyúlt a neves novellához, és egyetlen jelenetben sem akart mást, mint azt a koncepciót követni, hogy a „Barbárok”-kai Móricz Zsdg- mondot szólaltassa meg, mély emberségét, áradó erejét, a pusztai emberek lelkének szin­te utolérhetetlen ismerőjét. Mű­vészi munkája ezért jó, ezért sikerült olyan atmoszférát te­remtenie, melyben a történet szereplői otthonosan mozognak, erős-gyökerezetűen láncolódnak bele abba a világba, ahol éltek és pusztultak, ki így, ki amúgy múlva ki a babonás félelmek­kel telített árnyék világból. Bod­ri juhász (Görbe János) úgy. hogy agyonütik a nyájáért, ju- liait elhajtják. A juhász felesége (Horváth Teri) keresi az urát, bejárja érette a fél Tiszántúlt ■folyókon át, erdőikön át. de nem' leld sehol Kitavaszodáskor indul el újra, s megtalálja végre, de holtan. A tettest, a Vereshajú juhászt (György László) elfog­ják, barbár bűnei nem kaphatnak irgalmat. A kor. amelyben ezek az em­berek teltek, fél évszázadnál is messzibb ködökbe vész de az emberi' mentalitásból még nem múltaik el az embertelenség szubjektív rekvizítumai. Ezért időszerű minden olyan mű be­mutatása. mely jobbá, igazabbá kívánja formálni az embert az­zal, hogy feltárni igyekszik bel­ső világa rejtelmeit is. S. E. Szorosabb kapcsolatot Kél egyházán a kultúrház és a mezőgazdasági szakiskola között A Gyulai Járási Tanács leg Február elsejével leszállították az: orkánkabátok árát, a rövidesen élteibe lépő szigorított szabványok pedig arra ügyelnek, hogy a ka­bátok válóban megfeleljenek cél­juknak. s orkánállóafc legyenek. Az űj szabvány előírja, hogy a kabátnak mennyi vizet szabad át­engednie, s összehajtáskor az anyag ne tapadjon túlzottan osz- sze. Az új szabvány egyébként a kopásállóságot is, a szímtartást is részletesen előírja. (MTI) utóbbi vb-ülésén a többi között Kétegyháza kulturális életéről is tárgyaltak. Megállapították, hogy nem kielégítő a kultúrház és a mezőgazdasági gepészképző szak­iskola kapcsolata. Klubesteket, hangversenysorozatot s más kul­turális rendezvényeket az eleki kultúrház rendez, pedig erre a kétegyházi művelődési otthon is képes volna, hiszen tárgyi felté­telei megvannak ehhez. A járási tanács végrehajtó bi­zottsága felhívta a községi tanács végrehajtó bizottságának figyel­mét, nyújtson konkrét segítséget, hogy a mezőgazdasági gépészkép­ző szakiskola és a kétegyházi művelődési otthon között a kap­csolat szorosabbá váljék, hiszen ez a községi kultúrmunka tekin­tetében is igen jelentős. Mire kell Reklám. E szó nem eppen tet­szetős ; rossz mellékíz is kevere­dik magyar nyelvbéli jeientésé- S hoz. bár ez manapság többé-ke- vésfoé indokolatlanul kötődik hoz- ! aá. Ha valamiről azt állítjuk: rek­lámozzák. az már-már annyi, hogy túlzóan íeldicsérik, oktalan hírverést csapnak körülötte. A kétes értelmezés onnan plán- íálödott át, ahol a reklám gyak­ran valóban ezt — csak ezt — jelenti, ahol a reklámozás a vá­sárlók olykor drasztikusan erősza­kos befolyásolásából eredő ha­szon egyik nélkülözhetetlen esz­köze. Volt idő. amikor gaz­dasági életünkben az indokoltnál jobban felerősítették a negatív csengést, sőt, a reklámot szinte teljes egészében feleslegesnek, sőt pazarlásnak tekintették. Be azt sem felesleges hozzátennünk: ak- kpiiban kétségkívül volt némi gazdasági, tárgyi alapja e nézet­nek. A gazdálkodást ugyanis ak­kor az áruhiány jellemezte, már­pedig, ha valamiből olyan kevés ! van, hogy nem az értékesítés, ha­nem az elosztás a gond, akkor va­lóban aligha van szükség rek- ! ómra. Mindez természetesen a múlté, bár — bizonyos nyomai a régi szemléletnek azért itt-ott még fel- i lelhetők. Ha nem is az elvi kör­a reklám? vonaiazásban, inkább a praktikus gyakorlatban. Pedig a reklám, pontosabb kifejezéssel: az árupro­paganda ma már rendkívül fontos funkciót tölt be. és népgazdasági, illetve fogyasztói érdekeket szoros kölcsönhatásban szolgái! Aligha szükséges érveket felso­rakoztatni amellett, milyen gyö­keresen más az árupropagandával szemben támasztott társadalmi igény ma, amikor a kínálati, de főleg a kereskedelmi oldalon mind bonyolultabbak, differenciáltab­bak a gazdasági „erővonalak”, amikor már réges-régen nem arról van szó, hogy a „jut” elvét érvé­nyesítsük. Arra azonban már ér­demes részletesebben kitérnünk, milyen gyakorlati feladatokat kell — helyesebben: kellene — a reklámnak betöltenie. A lényeg valahol ott keresendő, hogy a mennyiségben, minőségben, szín­ben. anyagban, újdomségértékben stb. hallatlanul szerteágazó kíná­lat és a fogyasztói kereslet sok szór külön utakon jár. Nem azért, mert az ipar' mást gyárt, a bolt mást árul, mint amit a vásárlók keresnek. Olykor a „két üzletfél” közötti informatív kapcsolat — magyarán: az árupropaganda — hibái is közrejátszanak. Termé­szetes, hogy ez a népgazdaság­nak és a fogyasztónak egyaránt hátrányos: a népgazdaság esetleg emiatt is vállalni kénytelen az eladatlan árukészletek következ­ményeit — a fogyasztó viszont nem vásárolja meg azt, amit egyébként érdemes lenne megvá­sárolnia! A reklámnak, az áru- propagandának tehát elemi fel­adata: a fogyasztók pontos, való­sághű tájékoztatása! A reklám tudomány szakembe­rei jól tudják, hogy a termékpro­paganda nem statikus közlés csu­pán, hanem a kereslet dinamikus változásainak egyik fontos ténye­zője. Ilyen értelemben a ny ter- mékpropagandánknak sem csupán tájékoztatni kell a vásárlókat, ha­nem hozzájárulni a korszerűbb árustruktúra kialakításához. Hadd említsünk erre néhány kedvező példát a közelmúlt évek tapasz­talataiból. Közismert, hogy a mo­dem bútorok viharos gyorsaság­gal törtek előre az iparban és a kereskedelemben, ma már mint­egy 50—50 százalékos a hagyo­mányos és a korszerű bútorok ér­tékesítési aránya, s ebben nagy szerep jutott a célszerű kereske­delmi propagandának. A reklám, illetve az egészségügyi felvilágo­sító szervek együttműködése nyomán szervezték meg a kor­szerű réteges öltözködés propa­gandáját, amely egészséges, gaz­daságos és modern. Ami a reklám gazdasági, szer-

Next

/
Thumbnails
Contents