Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-15 / 62. szám

1966. március 15.

4

t

Kedd

„Március idusa" — így ejtjük ki az évforduló nevét, mely tavaszt, ifjúságot, megújulást lop szívünkbe.

„Akkor — így tódul fel bennünk az emlékezés és így kezdik az idősebbek a fiataloknak az elbeszélést — március 15-én már kiskabáthan. fehér blúzban mentünk virágzó fák alatt az iskolába ...” Mindig a tavasz, pedig hát március idusán gyakran kis falusi házak ablakait is betemette a hó és ugyancsak nem kevésszer cibálla az ereszeket a jeges szél. De a szó jelentésének varázsa van: tavaszt jelent.

A mi 118 évvel ezelőtti 48-as március 15-ünk nemcsak szimbolikusan a tavaszkezdést jelentette történelmünkben: Kossuth. Petőfi, Táncsics és az egész ifjú reformnemzedék ekkor kezdte meg a dicsőséges harcot a nemzeti függetlenségért, az emberi .jogokért. Hosszú harc kezdete volt, eltiport forradalom, az önkényuralom lefojtott, néma évtizedei követték, de nagy. dicső évfordulók is felragyogtak a nemzet történelmének íayasz- kezdete óta. Ha időben hosszú is volt az az út, amely 48 márciusát a Magyar Tanácsköztársaságon át 45 április 4-éhez vezette: a három évforduló közt okszerű összefüggés van. Felszabadulásunk és népünk kcfévtize- des eredményes munkája 48 müvének megkoronázása, hagyományaink méltó folytatása.

Március idusát köszöntjük. Virágba borulnak-e az idei március I5-én a fák. kiskabáthan mennek-e diakok az iskolai ünnepségekre; nem tudjuk. De tavaszi ünnepre mennek, szívünkben a tavaszt, a megújulást köszöntjük. s hagyománytisztelőn a dicső elődök, s harcok szellemében dolgozunk szocialista jövőnkért.

(K.)

Lelkiismeretesen készülnek fel a politikai foglalkozásokra a nyomdászok

A Kner Nyomda dolgozói közül öten járnak a marxizmus— leninizmus esti egyetemére, közülük hárman másod-, ketten elsőévesek. Ősszel újra hárman kapcsolódnak be a magasabb s2intű politikai oktatásba. Az a cél, hogy mindén párt- és gazdasági vezető elvégezze az esti egyetemet. |

1.964-ben . tizenöten vettek részt öthónapos pártiskolán.

Jelenleg A szocializmus építésének kérdései politikai tanfolyamra 40-en. a marxizmus—leni- nizmus poliiikai tanfolyam II. évfolyamára 52-en, a KISZ Időszerű kérdések tanfolyamára 32- en járnak. 1

A látogatottság 9t> százalékos, a résztvevők nagy többsége lelkiismeretesen készül fel a foglalkozásokra.

Néhány héttel ezelőtt a marxista—leninista

egyetemen, ahol mindketten hallgat ok ént, ültünk az előadáson, egy óraközi szünetben ezt találtam kérdezni Sipiczky Jánostól. a békéscsabai városi tanács osztályvezető főmérnökétől:

— Mondd, az alkotás iáét érzi- tek-e munkátokban? Elmondhatjátok-e cgv-egy új épületet látva. ez a mi munkánk?

Ő einevette magát es mindig rövidre vágott (iájába túrva így válaszolt:

—• Hogy alkotás-e, azt nem tudom. Csak annyit, hogy sok idegeskedés, sok kompromisszum és rengeteg munka fűződik minden egyes új létesítményhez, amely a városban készül. Különben erre a kérdésre csak így kapásból válaszolni nagyon nehéz lenne.

Akárki jár Békéscsaba utcáin, legtöbbször bosszankodik. Lehet, hogy ez békéscsabai szokás is, de „begurulunk” azon. hogy lám. a Máiéius 8. teret alig egy éve csinálták. most újra építik. Van. aki azért sir, mert az egyik utcában kivágták a régi fákat, mások a fűzfákat sajnálják az ,Élővíz-csatorna pártjáról. Egy-egv igazgató akkor dühöng, ha hivatalos levélben szólítja fel az építésit és közlekedési osztály, hogy az utcából a vállalat elöl takarítsa el a hul- ladékanyagol. A magános pedig akkor emlegeti az osztályt és név szerint is ..per Sipiczfcyt", ha arra szólítják l'el. hogy tatarozza házát. A példák bizonyítják, hogy az osztályvezető főmérnök személye az utóbbi években hozzánőtt a városhoz. elkerülhetetlen, hogy munkáját vitassák, dicsérjék és szidják.

— Ezt tudod? — kérdeztem meg tőle, mikor újra leültünk be. szélgetni.

— Tudom. És azt is, hogy hozzátartozik munkámhoz. Én nem magamról beszélek, hiszen — és ezt

1 ^ ff f • • I méterrel a jelenlegi utí\ "r fr'Y'') Y* f''"! cafrontnál előiébb -kef\ I iS I I I C I I I V f\ rül. Igaz, alatta árkád

■ , biztosítja a gyalogosJörömmel mondom ei — itt nádunk nem egy ember ilyen, vagy oilyan gondolata érvényesül ma már, hanem a kollektív akarat. Különben tudomásul kell venni, hogy a városfejlesztés, tervezés és építés a legkollektívabb alkotás. A szobrász a kőtömböt a saját ízlésének megfelelően faraghatja, s az alkotás a nézőnek tetszhet vagy nem tetszhet. De a város az mindannyiunké, és különösen reflektorfényben áll a/, olyan hely, mint Békéscsaba, ahol inkább a tennivaló a több, mint a megóvni- való.

—• Tehát mi , nyugodtan bonthatunk...

— így ez sem mondható, hiszen ennek korlátái vannak, de azt állítom, hogy Budapestből vagy Szegedből nem „kunszt” szép várost csinálni, mikor azok. De Csabán minden új, minden születendő létesítmény alakítja a város arculatát, s nekünk «an mit formálnunk ezen a városon. És itt nem egy-két évre szóló dolgoktól van szó, hanem hosszú évtizedekből Sokszor talán felháborítónak látszik, hogy valamit miért így csinálunk úgy, ahogy csináljuk? Mindenkinek megmagyarázni persze, nem tudjuk. Szeretnénk viszont, ha megértenél; a városban, nemcsak a tanácstagok, | hanem mindenki. hogy szebbé '■ akarjuk tenni Békéscsabát. Azt hiszem, látható eredmények is* vannak és a közeljövőben még

több lesz.

%

— Van-e olyan létesítmény, amin ma vagy már holnap vitatkoznak majd?

— Van bizony. Sokszor beszél - tünk már a toronyházról. Most felépül. De... mintegy három-négy

ÁLLAMI

VÁLLALATNAK

KÖNYV JÓVÁÍRÁSSAL ÁTADHATÓ HASZNÁLHATÓ 3—4 TONNÁS.

11 OKI) OZH A TŐ, BEfiPlT 11ETÍ)

szekérhídmérleg

és 10—15 méteres szállítószalag

A MEZÖHEGYESI CUKORGYÁR TELEPÉN.

!Xi

forgalmat, de már hallom, hogy majd lesznek, akik ezert szidni fognak bennünket. Pedig »csupán annyi történt, hogy a tervezőnek mi nemcsak a jelenlegi utcavonalat, hanem a jövőbenit is megadtuk és 1 íz-húsz év távlatában az épület így kerül jó helyre.

Sipiczky János hal éve osztály- vezető főmérnök. Saját munkájáról nem szívesen beszél. Mindent az osztály, a vb munkájához köt. Véleménye szerint a legfontosabb j az, hogy mindenki megértse: ! nemcsak a inának, hanem a holnapnak is dolgozik.

— Arról van szó. hogy az, amit mi elkezdtünk néhány éve, igazán láthatóvá majd csak tíz-húsz év múlva válik. Ma még csak kialakulóban van az új város. A napi feladatok olyanok, hogy teljes odaadást követelnek. Nemcsak nagy létesítményekről van szó, hanem a pici ügyekről is Mert az az ügyfél, aki bejön hozzánk egy építési, panasszal, s az, íróasztal másik oldalán áll. annak az ö ügye a legfontosabb. s a legnagyobb. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az ilyen pici ügyek és tényleg nagy ügyek kellő súlyt kapjanak és bíráljanak is bennünket, ha valahol elkövetünk hibát. Csak annyit tudok mondani, kollektív munka a miénk... kollektív alkotás.

Számokat idéz. Arról beszél, hogy a város százmillió forintos tervéből mintegy 30 millió forint a beruházásokra jut. amelyet az osztálynak kell „elköltenie". így hoztak létre például mélyépítő részleget. Ezzel a Mokri utcai lakótelepen 75 százalékos költségráfordítással megvalósítolták a csatornázást. Kidolgozták a város úthálózatának távlati fejlesztési tervét, tudják, hogy mit hová célszerű telepíteni.

Nem irigylésre méltó beosztás osztályvezető főmérnöknek lenni. Ha eltörik a csatorna vezetéke és néhány napig nincs víz. akkor a műszaki osztályt szidják, ha ledől egy fal, azért is ők a ..lelelösek”. S talán, hogy ma mar mindent hozzájuk kötünk, a megszokáson túl azt is bizonyítja; számítunk rájuk, hisz bizonyították: lelkesedéssel dolgoznak Békéscsaba fejlesztéséért.

• S ez a legtöbb.

Dóczi Imre

Pályaválasztáskor

a VIII. A-ban

Vidáman Süt a nap a csabai G. számú általános iskola széles udvarára. Vége a tízpercnek, a hancúrozásnak és a többi osztállyal együtt a nyolcadik ,,A’ is bevonul osztályfőnöknője, Szaszák Judit vezetésével a tanterembe. A hetes katonás rövidséggel jelenti, hogy hiányzó nincs,' a negyvenegy lány és fiú tanulásra kész.

Az óra azonban kissé rendna- gyóan kezdődik. Az első kérdést nem a pedagógus, hanem kintről az élet teszi fel: arra kíváncsi, hogy ki milyen pályát választott, hová, merre indul a vizsga után? Az osztályfőnöknő elégedetten közli, hogy mind a 41 jelentkezési lap kitöltődött és elment azokra a helyekre, ahol a növendékeket szakmára vagy továbbtanulásra várják. A döntésben nyilván szerep jutott a tanulókon kívül a gyermekeik sorsát szívükön viselő szülőknek és tanítványaik tehetségét, érdeklődési körét a nyolc esztendő alatt olyannyira kiismerő pedagógusoknak is. Mert, miként az egyik nyolcadikos nagy bölcsen megjegyzi: — A felnőtt mégiscsak felnőtt.. .

A magasba tartott sok kéz közül találomra rámutatunk egyikre, a Sípos Erzsikéért:

— Óvónő leszek, mert az oviban sok a gyerek és én nagyon szeretem őket — jelenti ki a szőke, baba arcú Mogyorósi Magdi.

— Akkor is szeretheted őket. ha nem erre a pályára mész — hangzik az ellenérv. A válasz mélyen meggyőző:

— Kistestvér nélkül nőttem fel, hát egész sereggel pótolom.

Ha ez a kislány eléri célját, aligha lesz szeretettebb óvó néni abban az óvodában!

Szelcsányi Zoli a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikumba jelentkezett:

— Anyukám és apukám is postás, így hát egy kicsit közöm van a híradáshoz.

— És még miért? — készteti bővebb indokolásra a tanár néni.

— Ja! Persze, az iskolai meg az úttörőházi rádiós szakkörnek a tagja vagyok, nagyon szeretem a múszerészkedést.

— Hányadán állunk a fizikával, fiatalember? — vágunk közbe.

— ötösöm van! — hangzik büszkén a válasz.

— A Szabadkígyósi Mezőgazdasági Technikum hallgatója kívánok lenni, oda jelentkeztem — mondja. — Szeretem a növényeket, az állatokat, szeretek a szabadban dolgozni.

Egy kis általános közvéleménykutatás és kiderül, hogy a 41 nyolcadikos közül mindössze ti- zenkelten folytatják a tanulást gimnáziumban, a többiek szakközépiskolába vagy ipari tanulónak mennek. A múltbani túlzott gimnáziumba igyekvésnek tehát már nyoma sincs. Az iparitanuló-je- löltek vannak többségben. Csak ebből az egy osztályból kilencen jelentkeztek a kötöttárugyárba, mások hentesnek, pincérnek, szakácsnak, lakatosnak, szerelőnek és egyéb szakmára.

És alig akad a negyvenegy közül, aki oda ne fűzné középiskolai és pályaválasztási vallomásához, hogy tovább szeretne maja tanulni azután is.

Huszár Rezső

— Mi leszel. Zsóka?

— Szövőnő — hangzik magabiztosan.

— Előbb falán ipari tanuló, nem?

— De igen.

— Mondd csak, miért éppen szövőnőnek készülsz?

— Itt, Csabán, a kötöttárugyárban 1 láttam, megtetszett ez a munka. És ... és a tanulóidő csak két év, mi meg négyen vagyunk testvérek, ennyiünket kell eltartaniuk a szüléinknek — fűzi hozzá íelnőttes komolysággal.

— Először egészségügyi szak- középiskolába jelentkeztem, de oda színjeles bizonyítvány és kitűnő zenei hallás kell. Anyukám jobban örült volna, ha kereskedőtanulónak megyek, de ott már zsúfoltság van, végül is a kötöttárugyárnál kötöttem ki. Apu szerint így választottam jól — mondja a kis Csercsa Mária.

Kassai Jóska olyasmit tanulna, ami — hivatalosan hangzik ugyan, de .igaz — jól egybevág megyénk termelési profiljával.

)