Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-15 / 62. szám

1966. március 15.

2

Kedd

Sukarno is

26 minisztert letartóztattak

van

A külügyminisztériumi őrség ellenállt —

Djakarta

Nyugati, távirati irodák, valamint japán lap jelentések megerő. sítek dr. Suhand rio volt indonéz miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter - letartóztatásának hírét. Nyugati források úgy tudják, hogy Suhandriót és Sukarno elnököt a Djaikartatól 64 kilométernyire fekvő bogori nyári palotá- I ban tartják házi őrizetben. Ugyancsak Bagóiban gyűjtötték össze az indonéz kabinet 26 letartóztatott tagját. Közöttük van — a Reute», jelentése szerint — dr. Chaiirul

Saleh miniszíerelnö-khelyetles; az »kormány követett, mielőtt a tá- AP szerint Achmadi dandártábor- I bomokok a szeptember 30-a aknok, tá j ékoztat ásd gyi miniszter,

Sumardjo al.sóoktatásügyi miniszter, továbbá a vüUamosápari és a postaügyi miniszter is. Ugyancsak az AP jelenti, hogy letartóztatták Ali Sastroamidjojót, a befolyásos Indonéz Nemzeti Párt vezérét. Habár a letartóztatott személyiségek pártállása különböző, a nyugati hírügynökségek szerint valamennyien hívei voltaik annak a haladó kül- és belpolitikai irányzatnak, amelyet a Sdkamo- ................. ■—-„-I-------N

krumah felhívás! intézett a öhanai néphez

Dakar

Az AFP jelentése szerint Nkru- mah vasárnap újból felhivással fordult a conakryi rádión keresztül a ghanai néphez. Nkrumah az imperializmus és a neokolonia- 3izmus asoldjába szegődött katonai és rendőri kalandoroknak nevezte Ghana jelenlegi vezetőit. Felhívta a „hozzá hű” ghanaiakat, hogy készüljenek fel az új accrai rendszer megdöntésére, folytassák ellenállásukat és bízzanak a legközelebbi jövőben sorra kerülő fordulatban. Nkrumah beszédében kijelentette, hogy magát még mindig a ghanai állam vezetőjének tekinti.

Accrai jelentések szerint tovább folynak a rezsim szervezte tüntetések Ghana fővárosában Nkrumah ellen.

Accra

A J. A. Arrkrah tábornok ve“ zette ghanai nemzeti felszabadí- íáisi tanács külön nyilatkozatban jelentette be, hogy híven az Afrikai Bgységszervezet alapokmányához, minden támogatást megad az afrikai nemzeti felszabad ító mozgalomnak. Accrai politikai megfigyelők kétségbe vonják ennek a nyilatkozatnak az őszinteségét és emlékeztetnek rá, hogy az erőszakkal eltávolított Nkrumah-kor- márty alatt tizenhárom afrikai felszabad í'tó mozgalomnak volt állandó képviselete Accrában. A katonai puccs vezetőinek egyik első intézkedése volt ezeknek a képviseleteiknek a kiutasítása es a Ghánában tartózkodó afrikai szabadságharcosok nagy részének eltávolítása az országból. Megbízható értesülés szerint a nemzeti felszabadító mozgalmak 13 képviselete közül eddig nyolc hagyta el Accrát. Ennek fényében az som valószínű, hogy sor kerül az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak tervezett accrai értekezletére — mutatnak ró a ghanai főváré® politikai köretben.

Khartoum

Mohamed Ahmed Mahgub szu- dáni miniszterelnök és hadügyminiszter vasárnap üzenetet intézett Sekou Touré guineai államelnökhöz. A szudáni kormányfő támogatja Sekou Tourénák a ghanai válságban, „a ghanai katonai rendszerrel, az imperializmussal és a reakcióval szemben elfoglalt álláspontját” s azt liangoztatja, hogy Szudán hajlandó Guineával együttműködni „az afrikaiak jogainak helyreállítása céljából’.

cióra hivatkozva lesújtottak a baloldalra.

Most derült ki, hogy, a szombaton végrehajtott tábornoki puccs nem is volt teljesen „vértelen”. Sudjono őrnagy, a tábori csendőrség főparancsnokságának beosztottja a Reuter tudósítójává:] közölte: amikor a szárazföldi hadsereg ejtőernyőséi megrohanták a külügyminisztériumot, hogy Subandriót letartóztassák. a minisztériumi őrség ellenállt, tűzharc tört ki, és többen megsebesültek. A házi őrség tagjait elhurcolták.

Josimasa Abe, a Jomiuiú című japán napilap djakartai különtu- dósítója elmondja, hogy vasárnap viszonylag nyugalom volt a fővárosban. A lap úgy tudja, hogy Suharto és Nasution, akik urai a helyzetnek, szombat óta tanácskoznak a 20—30 főré leszűkítendő új kormány megalakításáról; a kabinetben állítólag helyet kap Adam Malik külkere.fkedelemügyi miniszter is, 5 Subandrio tisztségét foglalja el.

A K.yodo japán hírügynökség vasárnap azt jelentette Djakartából, hogy szemtanúk szerint a katonaság kilakoltatta villájából Ratna Sara I>iwit, Sukarno japán származású egyik feleségét, alkí ezután ismeretlen helyre távozott. (MTI)

A prédikálok

Tüntetések, zavargások Indiában

Új Delhi

Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a Punjab államban fekvő Amrjjsai: városéban a rendőrség vasárnap tüzet nyitott hindu tüntetőkre, akik tiltakoztak a kormány ama terve ellen, hoev külön álfámmá nyilvánítja a szikh közösség által lakott területet és bevezeti a punjabi nyelv kötelező használatát.

A rendőrök golyói halálra sebeztek egy 15 éves fiút, négy másik személy könnyebb sérüléseket szenvedett. Hasonlóképpen zavargásokra került sor Ludthianában, ahol a rendőrség könnyfakasztó gránátokkal oszlatott fel egy tüntetést.

Amritsarban és Juflundurban kijárási tilalmai, rendeltek el. Az UPI közlése szerint eddig összesen 148 személyt tartóztattak le, közöttük a hindu nacionalista párt és a szikhek szervezetének négynégy tagját.

Calcuttában, ahol az utóbbi napokban nagy tömegek tüntettek a nyugat-bengáliai kormány élelmiszerpolitikája ellen, az élet lassan visszatér a rendes kerékvágásba.

Castro beszéde

Havaiwm

Fidel Castro kubai miniszterelnök vasárnap este egy forradalmi ünnepségen a rádióban is közvetített beszédet mondott.

Egyebek között kijelentette; ..szomorú és megalázó, hogy miközben népünk harcot vív a2 imperializmus ellen, kénytelenek, vagyunk energiánk nagy részét arra fordítani, hogy válaszoljunk azoknak, akiket őszinte szövetségeseinknek tartottunk”. Castro szóvá tette, hogy a Kínai Népköztársaságmind ez ideig nem adott érdemben választ azokra a kubai tiltakozásokra, amelyekben a szigetország a kínai rizsszállítmányok csökkentése miatt panaszkodott. Mindössze egy rövid és sér« tő hangú levél érkezett Kínától, fbén „Jupitert hangú dörgedelmes fenyegetések” hangzottak el.

Castro azzal vádolta Kínát, hogy imperialista típusú kampányt folytat Kuba ellen . Kína olyan hazugságokat és rágalmakat terjeszt, hogy mi veszedelmes revizionisták vagyunk — folytatta, majd emlékeztetett arra a kubai törvényre, amely megtiltja, hogy élő embereknek szobrot emeljenek és ezzel kapcsolatban szóvá tette a Kínai Népköztársaság egyes vezetőinek az istenítésig menő személyi kultuszát.

Egyéb kérdésekről szólva Castro támadta a nyugati hatalmak Havannában működő egyes diplomatáit, akik kubaiakat próbáltak megvesztegetni és hazájuk forradalma ellen fordítani. (MTI)

A Reuter tudósítója szerint az indiai központi kormány katonai egységeinek — két központi helység elfoglalásával — lényegében sikerült megtörni a lázadó mizó törzs ütőképességét.

A pakisztáni külügyminisztérium jegyzékében felhívja a figyelmet arra, hogy „bármely határincidens Asszam vidékén megronthatja az indiai—pakisztáni békét.” (MTI)

Igen, róluk van szó, a vizet prédikálókról, s bort ivókról. Azokról, a'kik másként beszélnek, mint ahogy cselekedeteik rendjét szabják. Azokról, akik önzetlenségről szólnak, de önmaguknak máris megadják a felmentést. Róluk, de — kik ezek?

A kisváros gimnáziumának tantestületében jókora vihart kavart az egyik fiatal, szókimondó kolléga: tantestületi értekezleten tette szóvá, hogy néhány tanár — és név szerint is megnevezte őket — a tanítási órákon a korszerű természettudomány álláspontját képviseli az élő világ, s benne az ember fejlődéséről, ugyanakkor az istentiszteletek buzgó látogatója is. Kétarcú magatartásuk egyike híján van az őszinteségnek. Ez pedig nemcsak lelkiismeretükkel, tanítványaikkal is lehetetlen helyzetét teremt. Jogos a kérdés: hisznek-e a gyerekeik az ilyen pedagógusnak ?

Ritka példa ez: igen sokszor .szó nélkül marad a tetten ért farizeusság, a szavak és tettek különbözősége teremtette álszentség, mindaz, ami a prédi- kálőkat jellemzi. Mégis a környezet, a munkatársak, barátok előtt csak ideig-óráig maradhat rejtve a prédikálok kettős élete, de ha lelepleződik, követi-e a feddő, számonkérő szó? Félreértett tapintatosság, félremagyarázott — és ezért ál — humanitás, a közömbösség diktálta „semmi közöm hozzá”; ide nyúlnak a hallgatás gyökerei. ' És még egy: igen sokszor az emberek neveléséhez szükséges türelmet fogják fel úgy, hogy az határtalan, feladva ezzel a nevelés leglényegesebb tényezőjét, az őszinte, s ezért, segítő kritikát.

A kisközség közelmúltban felmentett tanácselnöke öt éve töltötte be tisztségét. Jól dolgozott, s az első két esztendőben valóban úgy ment minden, mint a parancsolat. Dicsérték a megyénél, a járásnál, kitüntetést is kapott. A siker- olykor elhomályosít, ja a realitásokat: úgy hitte, ó most már többet, talán mindent megengedhet magának. Beszélni azután is úgy beszélt, mint addig, csaik — másként cselekedett. Tanácsülésen szépen hangzó szavakat mondott airról, hogy a falu termelőszövetkezetében a traktorosok sűrűn néznek a pohár fenekére, de maga —

nem egyszer, nem ( kétszer — délbe ment be hivatalába, akkor is az éjszakai italozástól kótya- gos fejjel. Beszéltek róla, de senki nem szólt neki! A kisebbet nagyobb bajok követték: a jár- latlevélkezelőt felelősségre vonta, mert húsz forint értékű nyomtatványnak nyoma veszett, maea azonban semmiről sem volt hajlandó elszámolni. Ekkor már az egész falu azt rebesgette, hogy ennek nem lesz ió vége. A mind hamisabb. hangú prédikálót azonban senki nem rázta meg állj, ne tovább! És az az ember, aki sok szót vesztegetett tisztességre, aki úgy hitte, neki csak beszélni, követelni a dolga, végül hozzányúlt a közös pénzhez, ekkor — s csak ekkor! — telt be a pohár, leváltották, törvény elé került. A tanulság megfogalmazása felesleges: ha nem ennyire „türelmesek”, nem ilyen szemet hunyok a falu választói, juthatott volna eddig az ügy?

A gyermeket vigyázza a szülő: rajtafogja apró füllentésein, mert tudja, ha ezt elmulasztja, csemetéje rákaphat a hazudozás- ra. Mért eshetnék, esnek más, enyhébb elbírálás alá a felnőttek? A közmorál — mint elv — tőlünk idegenként elveti a kétarcú magatartást, elítéli a pré- dikálókat. A közmorál — mint mindannyiunk által megvalósított gyakorlat. — igen sokszor bátortalan, nem harcol igazáért, nem leplezi le azt, ami torz, rossz, ami visszahúz. A közmorál — s alatta a szocialista erkölcsöt értjük — nem magától való valami, győzelme sem automatikus. A társadalom egészének erkölcsi arculatát — az alapot jelentő gazdasági tényezőkön túl — maga a társadalom formálja. szabja meg. Gazdasági, társadalmi alapjainkat tekintve erő®, s mind szilárdabb a szocializmus; az emberek egymás közötti kapcsolatában, s az egyén magatartásában, felfogásában, nézeteiben sok még az olyan, ami a múltra utal. Akikor a prédikáló még ügyesnek is számíthatott, ma anakronisztikus. És ez az, ami megszámlálja napjaikat. Társadalmilag válnak lehetetlenné, idejét múlt figurákká. Ezt a folyamatot gyorsítja meg a társadalom — mi mindannyian —, ha ezit személyre szólóan is tudtukra adjuk!

(m)

akció*

5.

Szíve a torkában vert. Hogy még egyszer megnyugtassa magát, visszalopakodott a folyosóra vezető ajtóhoz és kinézett. A hosszú folyosót az ablakokon beömlő holdfény világította meg. Titokzatos, kékesezüstös félhomály derengett. Norman feszülten figyelt.

De mi ez? Mintha valami gyanús neszt hallana a közeli mosdóban! Szájpadlása kiszáradt az izgalomtól és érdes nyelve valóságos reszeüőként súrolta, valahányszor nagyot nyelt. Lába földbe gyökeredzett Mozdulni sem tudott. Mereven állt: és minden idegszálával a mosdóból ki- hallgitszó rejtélyes hangokat figyelte. Most már tisztán, pontosan hallotta. Vagy mégsem? Csak a bolond szive kalapál ilyen hangosan? Nem! Valaki van a mosdóban! Minden idegszála megfeszült. Mit tegyen? S ekkor eszébe jutott a legjobb

Sárközi Gyula és Sárdy folfa-r legénye

megoldás. Ügy tesz, mintha szokásos éjszakai körútját végezné.

Utolsó erejét összeszedte és szándékosan hangos léptekkel megindult a mosdó felé. Lesz, ami lesz, de a végéire jár! Nagy erővel felrántotta az ajtót és hangosan megkérdezte:

— Ki van itt?

Nem kapott feleletet. A mosdóban sötét volt, semmi sem mozdult. Norman újra bátorságot öntött magáiba és hirtelen felkattintotta a villanyt. A mosdó üres volt, csak a víz csepegett egyenletesen az egyik tartályból.

A „C—16”-os ügynök dühösen elkáromkodta magát, mert a falitükörben megpillantotta izgalomtól eltorzult, halálsápadt arcát.

„Keserű kenyér ez” — gondolta, mégis megkönnyebbülten sóhajtott fel. Kissé jobban érezte magát és rágyújtott, egy cigarettára. Aztán határozott léptekkel visszament az acélajtóhoz és gyakorlott mozdulatokkal, ahogy azt Krammertői tanulta: a plasztilinitubusból belenyomta a sűrű, tapadós masszát a kulcslyukba.

Amikor a lyuk megtelt, kiválta az előírt öt percet, piajd a kiálló részénél fogva kihúzta a már megmerevedett, szilárd masszát.

Másnap egy áruházban találkozott Krammerra.l, és anélkül, hogy köszöntötték volna egymást, a nagy tülekedésben ügyesen és észrevétlenül a kezébe nyomta a kulcsmintát. Két nappal később bemen t abba a sörözőbe, amelynek egyik sarok- asztalánál Krammer ült egyszerű ruhában. Norman úgy tett, mintha nem ismerné, aztán megkérdezte:

— Megengedi, uram, hogy leüljek az asztalához?

— Parancsoljon — felelte Krammer.

Némán itták a sörüket, mint két idegen. Még csak egymásra sem pillantottak. Amikor Krammer fizetett és felállt, észrevétlenül becsúsztatta Normannak a közeli fogason függő kabátja zsebébe a minta alakján elkészült kulcsot.

A „C—16”-os ügynök aznap éjszaka ismét szolgálatban volt a kutatóintézetben. S amikor késő este elnéptelenedett a folyosó, a Krammertői kapott kulccsal bement a laboratóriumba és már magabiztos mozdulat-' tál felnyitotta az acélajtó lakat-