Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-15 / 62. szám

1966. március 15. 2 Kedd Sukarno is 26 minisztert letartóztattak van A külügyminisztériumi őrség ellenállt — Djakarta Nyugati, távirati irodák, vala­mint japán lap jelentések megerő. sítek dr. Suhand rio volt indonéz miniszterelnökhelyettes és külügy­miniszter - letartóztatásának hírét. Nyugati források úgy tudják, hogy Suhandriót és Sukarno elnö­köt a Djaikartatól 64 kilométer­nyire fekvő bogori nyári palotá- I ban tartják házi őrizetben. Ugyan­csak Bagóiban gyűjtötték össze az indonéz kabinet 26 letartóztatott tagját. Közöttük van — a Reute», jelentése szerint — dr. Chaiirul Saleh miniszíerelnö-khelyetles; az »kormány követett, mielőtt a tá- AP szerint Achmadi dandártábor- I bomokok a szeptember 30-a ak­nok, tá j ékoztat ásd gyi miniszter, Sumardjo al.sóoktatásügyi minisz­ter, továbbá a vüUamosápari és a postaügyi miniszter is. Ugyancsak az AP jelenti, hogy letartóztatták Ali Sastroamidjojót, a befolyásos Indonéz Nemzeti Párt vezérét. Habár a letartóztatott személyi­ségek pártállása különböző, a nyugati hírügynökségek szerint valamennyien hívei voltaik annak a haladó kül- és belpolitikai irányzatnak, amelyet a Sdkamo- ................. ■—-„-I-------­N krumah felhívás! intézett a öhanai néphez Dakar Az AFP jelentése szerint Nkru- mah vasárnap újból felhivással fordult a conakryi rádión keresz­tül a ghanai néphez. Nkrumah az imperializmus és a neokolonia- 3izmus asoldjába szegődött kato­nai és rendőri kalandoroknak ne­vezte Ghana jelenlegi vezetőit. Felhívta a „hozzá hű” ghanaiakat, hogy készüljenek fel az új accrai rendszer megdöntésére, folytassák ellenállásukat és bízzanak a leg­közelebbi jövőben sorra kerülő fordulatban. Nkrumah beszédé­ben kijelentette, hogy magát még mindig a ghanai állam vezetőjé­nek tekinti. Accrai jelentések szerint tovább folynak a rezsim szervezte tünte­tések Ghana fővárosában Nkru­mah ellen. Accra A J. A. Arrkrah tábornok ve“ zette ghanai nemzeti felszabadí- íáisi tanács külön nyilatkozatban jelentette be, hogy híven az Afri­kai Bgységszervezet alapokmányá­hoz, minden támogatást megad az afrikai nemzeti felszabad ító moz­galomnak. Accrai politikai megfi­gyelők kétségbe vonják ennek a nyilatkozatnak az őszinteségét és emlékeztetnek rá, hogy az erő­szakkal eltávolított Nkrumah-kor- márty alatt tizenhárom afrikai felszabad í'tó mozgalomnak volt állandó képviselete Accrában. A katonai puccs vezetőinek egyik első intézkedése volt ezeknek a képviseleteiknek a kiutasítása es a Ghánában tartózkodó afrikai szabadságharcosok nagy részének eltávolítása az országból. Megbíz­ható értesülés szerint a nemzeti felszabadító mozgalmak 13 képvi­selete közül eddig nyolc hagyta el Accrát. Ennek fényében az som valószínű, hogy sor kerül az af­rikai nemzeti felszabadító moz­galmak tervezett accrai értekezle­tére — mutatnak ró a ghanai fővá­ré® politikai köretben. Khartoum Mohamed Ahmed Mahgub szu- dáni miniszterelnök és hadügy­miniszter vasárnap üzenetet in­tézett Sekou Touré guineai állam­elnökhöz. A szudáni kormányfő támogatja Sekou Tourénák a gha­nai válságban, „a ghanai katonai rendszerrel, az imperializmussal és a reakcióval szemben elfoglalt álláspontját” s azt liangoztatja, hogy Szudán hajlandó Guineával együttműködni „az afrikaiak jo­gainak helyreállítása céljából’. cióra hivatkozva lesújtottak a baloldalra. Most derült ki, hogy, a szomba­ton végrehajtott tábornoki puccs nem is volt teljesen „vértelen”. Sudjono őrnagy, a tábori csend­őrség főparancsnokságának be­osztottja a Reuter tudósítójává:] közölte: amikor a szárazföldi had­sereg ejtőernyőséi megrohanták a külügyminisztériumot, hogy Su­bandriót letartóztassák. a minisz­tériumi őrség ellenállt, tűzharc tört ki, és többen megsebesültek. A házi őrség tagjait elhurcolták. Josimasa Abe, a Jomiuiú című japán napilap djakartai különtu- dósítója elmondja, hogy vasárnap viszonylag nyugalom volt a fővá­rosban. A lap úgy tudja, hogy Su­harto és Nasution, akik urai a helyzetnek, szombat óta tanács­koznak a 20—30 főré leszűkítendő új kormány megalakításáról; a ka­binetben állítólag helyet kap Adam Malik külkere.fkedelemügyi mi­niszter is, 5 Subandrio tisztségét foglalja el. A K.yodo japán hírügynökség vasárnap azt jelentette Djakartá­ból, hogy szemtanúk szerint a ka­tonaság kilakoltatta villájából Ratna Sara I>iwit, Sukarno japán származású egyik feleségét, alkí ezután ismeretlen helyre távozott. (MTI) A prédikálok Tüntetések, zavargások Indiában Új Delhi Nyugati hírügynökségek jelen­tései szerint a Punjab államban fekvő Amrjjsai: városéban a rend­őrség vasárnap tüzet nyitott hin­du tüntetőkre, akik tiltakoztak a kormány ama terve ellen, hoev külön álfámmá nyilvánítja a szikh közösség által lakott területet és bevezeti a punjabi nyelv kötelező használatát. A rendőrök golyói halálra se­beztek egy 15 éves fiút, négy má­sik személy könnyebb sérüléseket szenvedett. Hasonlóképpen zavar­gásokra került sor Ludthianában, ahol a rendőrség könnyfakasztó gránátokkal oszlatott fel egy tün­tetést. Amritsarban és Juflundurban kijárási tilalmai, rendeltek el. Az UPI közlése szerint eddig össze­sen 148 személyt tartóztattak le, közöttük a hindu nacionalista párt és a szikhek szervezetének négy­négy tagját. Calcuttában, ahol az utóbbi na­pokban nagy tömegek tüntettek a nyugat-bengáliai kormány élel­miszerpolitikája ellen, az élet las­san visszatér a rendes kerékvá­gásba. Castro beszéde Havaiwm Fidel Castro kubai miniszterel­nök vasárnap este egy forradalmi ünnepségen a rádióban is közve­tített beszédet mondott. Egyebek között kijelentette; ..szomorú és megalázó, hogy mi­közben népünk harcot vív a2 im­perializmus ellen, kénytelenek, vagyunk energiánk nagy részét arra fordítani, hogy válaszoljunk azoknak, akiket őszinte szövetsé­geseinknek tartottunk”. Castro szóvá tette, hogy a Kínai Népköz­társaságmind ez ideig nem adott érdemben választ azokra a kubai tiltakozásokra, amelyekben a szi­getország a kínai rizsszállítmá­nyok csökkentése miatt panaszko­dott. Mindössze egy rövid és sér« tő hangú levél érkezett Kínától, fbén „Jupitert hangú dörge­delmes fenyegetések” hangzottak el. Castro azzal vádolta Kínát, hogy imperialista típusú kam­pányt folytat Kuba ellen . Kína olyan hazugságokat és rágalmakat terjeszt, hogy mi veszedelmes re­vizionisták vagyunk — folytatta, majd emlékeztetett arra a kubai törvényre, amely megtiltja, hogy élő embereknek szobrot emeljenek és ezzel kapcsolatban szóvá tette a Kínai Népköztársaság egyes ve­zetőinek az istenítésig menő sze­mélyi kultuszát. Egyéb kérdésekről szólva Cast­ro támadta a nyugati hatalmak Havannában működő egyes diplo­matáit, akik kubaiakat próbáltak megvesztegetni és hazájuk forra­dalma ellen fordítani. (MTI) A Reuter tudósítója szerint az indiai központi kormány katonai egységeinek — két központi hely­ség elfoglalásával — lényegében sikerült megtörni a lázadó mizó törzs ütőképességét. A pakisztáni külügyminisztéri­um jegyzékében felhívja a figyel­met arra, hogy „bármely határin­cidens Asszam vidékén megront­hatja az indiai—pakisztáni bé­két.” (MTI) Igen, róluk van szó, a vizet prédikálókról, s bort ivókról. Azokról, a'kik másként beszél­nek, mint ahogy cselekedeteik rendjét szabják. Azokról, akik önzetlenségről szólnak, de önma­guknak máris megadják a fel­mentést. Róluk, de — kik ezek? A kisváros gimnáziumának tantestületében jókora vihart kavart az egyik fiatal, szókimon­dó kolléga: tantestületi értekez­leten tette szóvá, hogy néhány tanár — és név szerint is megne­vezte őket — a tanítási órákon a korszerű természettudomány ál­láspontját képviseli az élő vi­lág, s benne az ember fejlődésé­ről, ugyanakkor az istentisztele­tek buzgó látogatója is. Két­arcú magatartásuk egyike híján van az őszinteségnek. Ez pedig nemcsak lelkiismeretükkel, ta­nítványaikkal is lehetetlen hely­zetét teremt. Jogos a kérdés: hisznek-e a gyerekeik az ilyen pedagógusnak ? Ritka példa ez: igen sokszor .szó nélkül marad a tetten ért farizeusság, a szavak és tettek különbözősége teremtette ál­szentség, mindaz, ami a prédi- kálőkat jellemzi. Mégis a kör­nyezet, a munkatársak, bará­tok előtt csak ideig-óráig marad­hat rejtve a prédikálok kettős élete, de ha lelepleződik, köve­ti-e a feddő, számonkérő szó? Félreértett tapintatosság, félre­magyarázott — és ezért ál — hu­manitás, a közömbösség diktál­ta „semmi közöm hozzá”; ide nyúlnak a hallgatás gyökerei. ' És még egy: igen sokszor az em­berek neveléséhez szükséges tü­relmet fogják fel úgy, hogy az határtalan, feladva ezzel a neve­lés leglényegesebb tényezőjét, az őszinte, s ezért, segítő kritikát. A kisközség közelmúltban fel­mentett tanácselnöke öt éve töltötte be tisztségét. Jól dolgo­zott, s az első két esztendőben valóban úgy ment minden, mint a parancsolat. Dicsérték a me­gyénél, a járásnál, kitüntetést is kapott. A siker- olykor elhomá­lyosít, ja a realitásokat: úgy hit­te, ó most már többet, talán mindent megengedhet magának. Beszélni azután is úgy beszélt, mint addig, csaik — másként cse­lekedett. Tanácsülésen szépen hangzó szavakat mondott airról, hogy a falu termelőszövetkezeté­ben a traktorosok sűrűn néznek a pohár fenekére, de maga — nem egyszer, nem ( kétszer — délbe ment be hivatalába, akkor is az éjszakai italozástól kótya- gos fejjel. Beszéltek róla, de senki nem szólt neki! A kisebbet nagyobb bajok követték: a jár- latlevélkezelőt felelősségre von­ta, mert húsz forint értékű nyomtatványnak nyoma veszett, maea azonban semmiről sem volt hajlandó elszámolni. Ekkor már az egész falu azt rebesget­te, hogy ennek nem lesz ió vé­ge. A mind hamisabb. hangú prédikálót azonban senki nem rázta meg állj, ne tovább! És az az ember, aki sok szót vesz­tegetett tisztességre, aki úgy hitte, neki csak beszélni, köve­telni a dolga, végül hozzányúlt a közös pénzhez, ekkor — s csak ekkor! — telt be a pohár, levál­tották, törvény elé került. A ta­nulság megfogalmazása felesle­ges: ha nem ennyire „türelme­sek”, nem ilyen szemet hunyok a falu választói, juthatott volna eddig az ügy? A gyermeket vigyázza a szü­lő: rajtafogja apró füllentésein, mert tudja, ha ezt elmulasztja, csemetéje rákaphat a hazudozás- ra. Mért eshetnék, esnek más, enyhébb elbírálás alá a felnőt­tek? A közmorál — mint elv — tőlünk idegenként elveti a két­arcú magatartást, elítéli a pré- dikálókat. A közmorál — mint mindannyiunk által megvalósí­tott gyakorlat. — igen sokszor bátortalan, nem harcol igazáért, nem leplezi le azt, ami torz, rossz, ami visszahúz. A közmorál — s alatta a szocialista erkölcsöt értjük — nem magától való va­lami, győzelme sem automati­kus. A társadalom egészének erkölcsi arculatát — az alapot jelentő gazdasági tényezőkön túl — maga a társadalom for­málja. szabja meg. Gazdasági, társadalmi alapjainkat tekintve erő®, s mind szilárdabb a szocia­lizmus; az emberek egymás kö­zötti kapcsolatában, s az egyén magatartásában, felfogásában, nézeteiben sok még az olyan, ami a múltra utal. Akikor a pré­dikáló még ügyesnek is számít­hatott, ma anakronisztikus. És ez az, ami megszámlálja nap­jaikat. Társadalmilag válnak le­hetetlenné, idejét múlt figurák­ká. Ezt a folyamatot gyorsítja meg a társadalom — mi mind­annyian —, ha ezit személyre szólóan is tudtukra adjuk! (m) akció* 5. Szíve a torkában vert. Hogy még egyszer megnyugtassa ma­gát, visszalopakodott a folyosóra vezető ajtóhoz és kinézett. A hosszú folyosót az ablakokon be­ömlő holdfény világította meg. Titokzatos, kékesezüstös félho­mály derengett. Norman feszül­ten figyelt. De mi ez? Mintha valami gya­nús neszt hallana a közeli mos­dóban! Szájpadlása kiszáradt az izgalomtól és érdes nyelve való­ságos reszeüőként súrolta, vala­hányszor nagyot nyelt. Lába földbe gyökeredzett Mozdulni sem tudott. Mereven állt: és min­den idegszálával a mosdóból ki- hallgitszó rejtélyes hangokat fi­gyelte. Most már tisztán, ponto­san hallotta. Vagy mégsem? Csak a bolond szive kalapál ilyen hangosan? Nem! Valaki van a mosdóban! Minden ideg­szála megfeszült. Mit tegyen? S ekkor eszébe jutott a legjobb Sárközi Gyula és Sárdy folfa-r legénye megoldás. Ügy tesz, mintha szo­kásos éjszakai körútját végezné. Utolsó erejét összeszedte és szándékosan hangos léptekkel megindult a mosdó felé. Lesz, ami lesz, de a végéire jár! Nagy erővel felrántotta az ajtót és hangosan megkérdezte: — Ki van itt? Nem kapott feleletet. A mos­dóban sötét volt, semmi sem mozdult. Norman újra bátorsá­got öntött magáiba és hirtelen felkattintotta a villanyt. A mos­dó üres volt, csak a víz csepe­gett egyenletesen az egyik tar­tályból. A „C—16”-os ügynök dühösen elkáromkodta magát, mert a falitükörben megpillantotta iz­galomtól eltorzult, halálsápadt arcát. „Keserű kenyér ez” — gon­dolta, mégis megkönnyebbülten sóhajtott fel. Kissé jobban érezte magát és rágyújtott, egy ciga­rettára. Aztán határozott lép­tekkel visszament az acélajtó­hoz és gyakorlott mozdulatokkal, ahogy azt Krammertői tanulta: a plasztilinitubusból belenyomta a sűrű, tapadós masszát a kulcs­lyukba. Amikor a lyuk megtelt, kivál­ta az előírt öt percet, piajd a ki­álló részénél fogva kihúzta a már megmerevedett, szilárd masszát. Másnap egy áruházban talál­kozott Krammerra.l, és anélkül, hogy köszöntötték volna egy­mást, a nagy tülekedésben ügye­sen és észrevétlenül a kezébe nyomta a kulcsmintát. Két nap­pal később bemen t abba a sö­rözőbe, amelynek egyik sarok- asztalánál Krammer ült egysze­rű ruhában. Norman úgy tett, mintha nem ismerné, aztán megkérdezte: — Megengedi, uram, hogy le­üljek az asztalához? — Parancsoljon — felelte Krammer. Némán itták a sörüket, mint két idegen. Még csak egymás­ra sem pillantottak. Amikor Krammer fizetett és felállt, ész­revétlenül becsúsztatta Norman­nak a közeli fogason függő ka­bátja zsebébe a minta alakján elkészült kulcsot. A „C—16”-os ügynök aznap éjszaka ismét szolgálatban volt a kutatóintézetben. S amikor késő este elnéptelenedett a fo­lyosó, a Krammertői kapott kulccsal bement a laboratórium­ba és már magabiztos mozdulat-' tál felnyitotta az acélajtó lakat-

Next

/
Thumbnails
Contents