Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

KOROST AJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET___________ A pallérozódás tervjavaslatáról A könyvtáraik polcain nemcsak az szunnyad, amit a költészet bájaként emlegetünk. Nem csupán regények váratlan, fordula­tait, útleírások szemlélet es­séget rejtik a könyvtári polcok. A művek sokaságá­ban szétszórtan fölhaszná­lásra vár a könyvtárban mindaz, amit az emberiség tud, sejt, megállapított vagy álmodott. Nem szükséges bizonyítani, hogy korunk szédületes technikai fejlő­dése elképzelhetetlen volna a könyvtárak nélkül, hiszen például egy jó műszaki könyvtár á technikai ta­pasztalatok felbecsülhetet­len tömegét egyesíti. Azért jegyzem meg mind­ezt, mert megismertem a Művelődésügyi Minisztéri­um könyvtári osztályán ké­szülő tervjavaslatot, amely a közművelődési könyvtá­rak harmadik ötéves tervé- ,r.ek irányelveit és fő céljait összegezi. E javaslat sze; rimt az 1966—70 közötti tervidőszakban él kell ér­nünk, hogy az ország lakos­ságának 18 százaléka a ta­nácsi könyvtárhálózat be­iratkozott olvasója legyen. Kívánatosnak tekinti a do­kumentum, hogy a tanácsi és sziákszervezeti könyvtá­rak olvasói együttesen az ország lakosságának egyne­gyedét foglalják magúkba Elérendő célként jelölik meg, hogy a 6—14 éves kő­id gyermekek 50 százalé­ka tagja legyen a tanácsi könyvtáraknak. A tervidő­szak végére a parasztság 15 százalékát szeretnék a ta­nácsi könyvtárak tagjai kö­zött tudni, f T1 ermészetes, hogy ezzel „karonfogva” kell járnia a könyvállomány fej­lesztésének is. Kívánatos­nak tartja a tervjavaslat, hogy 1970-re a tanácsi könyvtárakban 1000 lako­sonként 1800 kötet álljon rendelkezésre. A javaslat sók vonatkozásban segíteni kívánja a külterületi — főként tanyai — lakosság könyveliátását. Ha a javaslat megjárta mindazt a vitafórumot, amely végül tervtörvény- nyé csiszolja, az ország részletesen megismeri ada­tait is. Tehát fölösleges si­etség volna ebben az alak- jában részletesen elemezni azokat. Am úgy tetszik , éppen ez az „előzetes álla­pota” jó alkalmat kínál né­hány megjegyzésre a könyv és a falu kapcsolatáról ál­talában. Csak egyetérthetünk azokkal, akik növelni kí­vánják a könyvtári tagok számait; kicsinek találják a könyvet kölcsönző parasz­tok arányát; több gyermeket szeretnének látni a köny­vespolcok előtt. Ám, hogy mindez ne csak becsülni való szándék maradjon, ahhoz nem kizárólag anya­gi eszközök (könyvtárhelyi­ségek, művelődési autói«, függetlenített könyvtárosok) szükségesék. Jelentősen ja­vulnia kell az olvasás — a könyv — propagandának i®. Kétségtelen, jó eredmé­nyeket hoztak az elmúlt évek ebben á tekintetben. Részint a könyvlbarát- mozgalom jóvoltából sike­rül dlérnünk, hogy orszá­gos átlagban minden 1000 lakosra 1200 kötet könyv jut a tanácsi könyvtárak­ban. Az is vitathatatlan tény: ma már az ország minden községében lehet könyvet vásárolni, s ez nagy szó. P zek a tények azonban ■*“* korántsem jogosíta­nák M bennünket, hogy sze. met hunyjunk a megoldat­lan kérdések födött. A. könyv falun ma egy porté­ka a boltokban kapható árucikkek tengerében. De azt is mondhatjuk: egyelő­re kedvezőtlenebb helyzet­ben küzd a vevő érdeklő­déséért, mint például a mindig fő helyen kiállított boros- és páüinkáspalackok, a kozmetikai cikkek vagy a bizsuk. Falun aliig van még a könyvhöz igazában értő kereskedelmi dolgozó és különös anyagi érde­keltség sem szorítja rá a boltok alkalmazottait, hogy buzgóbban ajánlják a tízfo­rintos könyveket, mint a hetveníörintos^ Hubertuszt. S ha a könyvtár oldalá­ról nézzük az ügyet? Hány könyvtári rendezvény mér­kőzhet a vasárnapi bál rek­lámjával? Kialakult-e már nálunk olyan közvélemény, amely elmarasztalja azt a falusi vezetőt, aki minden láncos murin megjelenik, a helyi tekézöket. a hatodik határba is eQlkáséri, de a könyvtárban — az avatóün- n épség óta — meg sem for­dult!... S ajnos, még gyakran ta­lálkozunk azzal a szemlélettel, amely a könyvtárügyet még hajlan­dó a népművelés része­ként .fölfogni, a könyvter­jesztést és az egyetemes könyvpropagandát viszont „adok-veszek” 1 kapcsolat­ként kezeli. Ennek a követ­kezménye az, amikor falun lényegében senki sem fele­lős azért, ha a boltban há­borítatlanul porosodnak az eladó könyvök, vagy: egyes helyeken a vasárnap délelőt­ti divatbemutató nagyobb társadalmi esemény — a nagyobb rang diktálta na­gyobb propagandával —, mint az ünnepi könyvhét nyitórendezvénye, vagy egy író—olvasó-találkozó. Ebben ludas az a sok he­lyütt még elevenen élő vé­lekedés is, hogy az olva­sás „a tétlenség egy neme, a legjobb esetben is csak vidám időtöltés”. Ezt ma már nem divat így kimon­dani, de nem egy intézke­dést ilyen hátsó gondodat diktál. A Központi Népi El­lenőrzési Bizottság a közel­múltban megállapította: az egyik megyében a vállala­tok, ktsz-ék, fmsz-ek, taz- ek költségvetésen kívüli kulturális alapja 23 millió forint, de ebből 11 milliót nem művelődési célra for­dítanak. Pedig ott a lakos­ság egyharmada tanyán él és olyan szükség volna jobb könyvpropagandára, gyor­sabb ütemű könyvtárfej­lesztésre. mint tálán sehol másutt. A gondolatok talán kis- ““ sé messzire szaladtak a készülő tervjavaslat szá­rmáitól. Mentsen az igazság, amely szerint nincs az a csekély, de fölismert és jó­vá tett hiba, ami föl ne érne egy átlagos „teremtő tet­tel”. Bajor Nagy Ernő — Igen, én vagyok az úttörőcsapat vezetője — mondta a barna, Jeanne d’Arc-frizurás, áttetszőén kék szemű fiatal nő és be­invitált. A szobában földbe gyöke­rezett a lábam. Egy hatal­mas fal a mennyezetig tele könyvvel — a zömük mé­regdrága művészettörténeti kiadvány, Skira- és Harrap. sorozatok, albumok — a másik falon Barcsay-kép, Borsos-rajzók és három Kondor Béla-monotipia. — Üljön le, mielőtt ha­nyatt esik a meglepetéstől — mondta kedves-gúnyo_ san a háziasszony. — Ugye nem várta ezt? — kérdezte, és otthagyott, hogy gyümölcsöt hozzon. Nem vártam ezt, és nem ís értettem, hová csöppen­tem. Egy eldugott fészek jelentéktelen iskolájában tanító pedagógusnő ottho­na ez, vagy illusztráció a lakásművészet egyik olda­láról? Megérkezett a tanárnő férje. Tagbaszakadt, dara­bos mozgású férfi. Olajos volt a keze: le kellett szed­nie a kocsiján a karburá­tort, valami dugulás kelet­kezett. Visszajött az asz- szonyka, s egy Gorka Géza- tálon elénk tette a körtét... * * » A könyvespolcon vissza­visszatért a szemem egy vastag, nagy méretű album­ra. Az asszonyka észrevet­te. — Öh, Chagall! — mond. ta és felnyúlt a polcra a Chagall-képek színes albu­máért. — Párizsból hoztuk tavaly. Meg még vagy húsz kötetet, fin azért mentem turistaútra Párizsba, hogy mindent megnézzek, amit itt nem láthatók, és hogy meg­Koszta Rozália Leányportré Fuldoklók vehessem azt, amihez itt nem tudok hozzájutni. — Minek ezek magának itt? — Kell a szakmámhoz. Művészettörténész vagyok. Élvezte a hatást, s nyom­ban keresztkérdésekkel kez­dett faggatni az avantgarde. ból. S míg válaszolgattam, egyre azon törtem a feje­met, minek ez ennek az asz- szonynak itt, és hogyan ke­rült ide, ha művészettörté­nész. A férje csak hallga­tott, ült, fáradt lehetett, egész nap az olajkutak kö­rűi autózott. — Ne fúrja tovább az ol­dalát, megmondom, amit kérdezni akar. Földrajz— történelmet végeztem a ta­nárképzőn,, idejöttem, kg# éti múlva férjhez mentem, aztán nem tudtam mit kez­deni az időmmel és ma­gammal, meg azzal, hogy szépen kerestünk. Mindig bolondultam a képzőmű­vészeitekért. Beiratkoztam a pesti bölcsészkaron a magyar —művészettörténet szak­ra, levelezőre. Két hónapja végeztem. Hát ez van. Igen, hát ez van. És van ez a pompás ízléssel be­rendezett lakás, vannak könyvek ezrei, a kitűnő ké­pek, a legjobb iparművé­szek tárgyai a polcokon, az asztalon, van egy ide nem illő asszony és van egy mindebből jóformán sem­mit nem érzékelő, kitűnő műszaki értelmiségi férj, aki szemmel láthatólag cso­dálja ezt az . asszonyt, de érteni nem érti, s nem is valószínű, hogy akarja ér­teni. — Mondja, miért csinál­ta mindezt? És mire hasz­nálja? — Nem akartam itt meg­fulladni. Megteremtettem valamit, ami több, mint amennyire az én foglalko­zásomban általában eljut­nak az emberek. Elégedet­len voltam, elégedetlen a környezetemmel, magam, mai és akartam valamit. Elértem. Az ember addig ember, amíg tud akarni va­lamit, amíg hajtja valami. Nem adom meg magamat a vidéknek, a körülményeim, nek. Ide zárok egy darab Európát. (Kinyit egy hosz- szú, alacsony szekrényt. Több száz hanglemez, Scar- lattltól Schönbergig. Va­jon ezt szánja válasznak a „mire használja”-ra?) Ez nem az elposványoso- dás elleni szép és tisztelet­re méltó küzdelem már, ez több és szomorúbb: ez tün­tetés, ez mánia, enyhén rögeszmés túlkompénzálás. Azzá vált, mert öncélú. Mert már nincsen célja és nincsen közege. Elérte ön­magát, de mit tud vele kez­deni? A kollégái becsülik, mert jó tanár. De ő nem tud igazán senkit becsül­ni, mert a megszerzett tu­dása, intelligenciája, jó. módja egy kicsit feledteti vele, hogy az is értékes em­ber lehet, akinek nincs meg mindez. A Húsz óra kis doktorára gondolok, aki bárt. rendez be a Vincében Edith Piaf-képekkel és le­mezekkel, hogy így kárpó­tolja magát a nyomasztó falusi rutinmunka felőrlö fáradtságáért. — Nem magáról mintázta Sánta Ferenc azt a kis dok­tort? Rámnéz, aztán a férjére. Nem válaszol. Besüt az ab­lakon a nap, egy fénynya­láb a Skira-sorozat gerincén simít végig. Kiragyog egy aranybetűs név: Giotto. A férj megszólal, kissé rekedten a hosszú hallga­tástól: — Milyen kocsimi jötte­tek? Volga, aha, aha, Hát kérlek, az a kocsi... — és mint az oxigént lélegző fuldokló, felélénkül, beszél. Ez végre az ő témája. Megsajnálom. Az ember­nek társ kell, akivel beszél­het aft-ál, ami őt érdekli. Társ? Legalább hallgató­ság. S neki van -e akár egyik, akár másik? Az asszony belelapoz a Chagall-albumba. Most ő került kívül a mágneses té­ren. Süketek párbeszé­de, amit mi folytatunk” — ezt mondja egy helyen Bec_ két Tamás Henrik király­nak Anouilh darabjában. Süketek párbeszéde... Bele­szólhat ebbe egy idegen? * * * „— Nem akarok megful­ladni” — mondta a barna, Jeanne d’Arc-frizurás, át­tetszőén kék szemű asszony. Két órával ezelőtt még arra gondoltam, a falu, a környezete, a körülményei, az egyhangúság fojtogat­ja. Most, ha behunyom a szememet, a saját ápolt, szép körmű, finom kezét Iá. tom a saját karcsú nyaka körül. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents