Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

19*6. február 12. 4 Szombat Pályaválasztás — hamis illúziók nélkül Eddig száz Vöroskereszt-alapszervezetben tartották meg a vezetöségválasztó taggyűlést Hogyan képzeli el egyik- másik fiatal az ideális palyavá- Jasatást? Hát úgy, hogy megál­modik egy szakmát, egy iskolatí­pust. egyetemi vagy főiskolai sza­kot, aztán minden akadály nélkül teljesedik is a kívánsága. S mit tartanak jónak e téma szakembe­rei? Olyan helyzetei, amikor minden fiatalra váró helyet a legmegfelelőbbel, a legrátermet­tebbel töltenek be. Szükség van például utánpótlásként 100 ka- zánkováicsra, loo autószerelőre. helyi pálya Váiasziiási. tanácsadók közük a környék lehetőségeit, hát az ide pályázók között keve­sebb a melléfogás. Mindez fénye­sen igazolja, hogy milyen nagy szükség van az országos adatok „lebontására'’, a helyi pályavá­lasztási tanácsadásra Persze hangsúlyozni kell, hogy a helyi lehetőségek isme­rete is csupán csökkenti a túlje­lentkezéseket, avagy a jelentkezési hiányokat, de nem szünteti meg vetkezik: nem mindig rendelle­nes, ha a fiatalok nem találják meg azonnal a helyüket. Ahelyett tehát, hogy álandóan korholnánk a pályaválasztókat, „ugye meg­mondtuk, ide vagy oda úgysem vesznek fel” — inkább azt kell sokrétű pedagógiai munkával megértetni velük, If&gy nem tra­gédia, ha az első elképzelés nem teljesül. A pszichológiai kutatá­sok az egész világon azt igazolják, hogy a tehetség, a rátermettség Békés megyében január 12- én kezdődtek meg a Voröske- reszt-alapszervezetek vezetőség­újraválasztó taggyűlései, amit 252 alapszervezetből eddig száznál tartottak meg. A tag­gyűlések igen aktívak voltak. Dévaványán többek között csaknem 150-en jelentek meg, Szarvason, Kondoroson a Dol­gozók Tsz-ben és Békésen a VI- os számú alapszervezetben is csaknem az egész tagság előtt számolt be a Vöröskereszt tit­kára. A szervezeti munkákon túlmenően mindenütt foglal­koznak a községet érintő kér­désekkel is és ennek megfelelő­en határozzák meg a további feladatokat. Az újraválasztó taggyűlések március 15-ig fejeződnek be, majd megkezdődnek a járási küldött-konferenciák. vagy a technikumok 30, a gimná- záumok pedig 70 gyerekei várnak? Jelentkezzék léhát kazánkovacs- nak és autószerelőnek mondjuk 102—102 végzős, a technikumokba pályázzék 33. a gimnáziumokba pedig 75 fiatail. hogy némi válo­gatási lehetőség is legyen. S ha' például a kazán kovácsnaik jelent­kezett két felesleges fiúnak azt mondják, hogy fiaim, az egyiklek szabónak való, a másiktok meg cukrásznak, hát azt mondják: „Óh bocsánat, tévedtünk”. Persze, mindez túlzás. S milyen a valóság? A fiatalok egy része valóban úgy képzeli eil a pályá­vá iasz-iasl. hogy megálmodnak egy szákmát vagy egyetemet, aztán azt várják, hogy az álom be­teljesüljön. Pontosabban: elvár­ják, hogy saját elképzelésük vál­jék valóra. Csakhogy a televízió- szerelő szakmát, a híradásipari technikumot, a bölcsészeti kart mások is tnegáimoditák, s ezért egyszer kiderül: több a kereslet, mint a kínálat, S jön a keserű eb­iedé®, hiszen aki egyszer már be­leélte magát, hogy életet az au­tók világában tölti, bizony nehe­zen nyúl a kőműveseim író, vagy a pöröly után. De hát lehetne-e másként in­tézni a pályaválasztást, helyesein gondolkodnak-e azok a szakembe­rek, akik úgy képzelik, hogy eljön az az idő, amikor a fiatalok több­sége a lehetőségekkel szinkron­ban választ életpályát, mégpedig a iegtesbhezaiióbba.t. a tehetségük­nek és képességüknek leginkább megfelelőt? Vegyük csak sorra a pálya­választási tényezőket. Mindenek­előtt számolni keil a lehetőségeik­kel vagy ha úgy -tetszik, a keret­számokkal; Ezeket a keretszámo­kat az ország igényei alapján ha­tározzák meg. Fejlődik az építő­ipar vagy a gépipar, s ezért több kőművesre, festőre, lakatosra, vagy esztergályosra van szükség? Nos. e szakmákba több fiatalt is várnak, itt nagyobbak lesznek a felvételi lehetőségek. Előfor­dul ennek a fordítottja is: eddig például olyan sok művészettörté­nészt, pszichológust, könyvtárost képeztek ki az egyetemek bölcsé­szeti karain, hogy az idén mér legyeden fiatalt sem vesznek fel ide, átmenetileg szüneteltetik itt: a felvételi, S ez így van jól, hi­szen, ha nem az ország igényei szerint határoznák meg a felvéte­li lehetőségeket, akkor ennek nem csupán a népgazdaság látná kárát, hanem a fiatalok is, mert nem tudnának elhelyezkedni. A pályaválasztás egyik, büntet­lenül figyelmen kívül nem hagy­ható tényezője tehát a felvételi lehetőség. De hát honnan tudhat­ják a fiatalok, hogy „belefér­nek-e” a keretbe, amikor az ada­tok országos lehetőségeket tük­röznek? A szakmunkástanuló- iskolákba és a középiskolákba je­lentkezés esetében könnyebb a helyzet, hiszen ezek az intézmények jaelür beiskolázás úák, s mivel a azokat teljesen. Hiszen továbbra is kérdéses, hogy az egyes pályák­ra annyian jelentkeznék-e, amennyire szükség van. A gya­korlat igazolja, hogy a legkisebb városban 1« általában háromszor, négyszer annyian jelentkeznek tv-saere lőnek, min«; ahány hely van, mean honnan is tudhatnák a kérdőív kitöltésénél a fiatalok, hogy rajtuic kívül hányán válasz­tották még ugyanezt a szakmái? És #z a gond még jobban je­len tkezáfc az országos beiskolázá­sú taniniézetek esetében. Tudhatja- e egyáltalán a fiatal, hogy az idén hányán kérték felvételükéit példá­ul orvosi egyetemre? Valamit per­sze sejthet, hiszen mostanában szinte minden pályaválasztási tanácsadó — sót. legújabban az egyetemi, loiskoiui tájékoztató is — közli, hogy az egyes pályákon hánysaoro® vök. a túljelentkezés az előző évben. Segítenek tehát ezek a tájékoztatások a lehetősé­gek és a vágyak egyeztetésekor, de teljesen ezek sem oldják meg a gondokat, mert minden fiatal­ban él a remény, hogy „hátha ne­kem sikerül”. S valljuk meg őszintén, hogy enyhe túljelentke­zés még az ideális pályaválasztás esetéiben sem rossz, merít lehetősé­get biztosít a válogatásra. Márpe­dig, ha ez így van — s ha illúziók nélkül nézzük a pályaválasztást, el kell ismerni, hogy nincs más­ként. — akkor mindig lesznek éL- uiasííottak, ha csökkenő számban is, mindig lesznek olyanok, akik­nek nem sikerül elsőre megta­lálniuk élethivatásukat. Mindebből pedig egyenesedi kö­nem csupán egyetlen szakmához, pályához kötődik. S egyébként is minden szakmának, pályának megvan a rokona, a közelebbi vagy távolabbi megfelelője. { Ezért nevelésünknek — az iskolainak és az otthoninak is — azt kell célul tűznie maga elé, hogy megóvja a fiatalokat az egyetlen pályához való makacs ragaszkodástól, s ebből eredően a tragédiáktól. Ária kell töreked­nünk, hogy fiaink és lányaink tá- gabb értelemben keressék, kutas­sák az életpályát, mint eddig tet­ték, s minden kellemetlen helyzet­ből találjanak kiutat, még a pályaválasztás első sikertelensé­géből is. Tóth László Vasárnap nemzetközi vízi madár-számlálást rendeznek Február 13-án rendezik meg Európa-szerte a nemzetközi ví- zimadár-számlálást. A jelenté­sek országos, majd európai ösz- szegezéséből következtetnek a szakemberek többek között a 'pusztulófélben levő madárfajok számbeli megoszlására, elhe­lyezkedésére. A yízimadarak közül az északon költő lilikek és egyéb vadlúdfajok, a vad­récék ritkulása észlelhető első­sorban. A Madártani Intézet vezetői kérik a természet- és madár­védelem önkéntes munkatár­sait, hogy kapcsolódjanak be a vasárnapra meghirdetett lét­számmegállapító akcióba és küldjenek az intézethez jelen­tést a vidékükön vasárnap lát­ható valamennyi vízimadár­fajról, hely- és létszámmegje­löléssel. A felméréshez a nem­leges híradásokra is szükség van, tehát az esetben is küldje­nek jelentést, ha egyáltalán nem találhatók vízimadarak. (MTI) x Szimfonikus zenekari hangverseny Szarvason Békés nregy^ zenei életének fej­lődése egyenes arányban növek­szik a művelődési otthonok szá­mának növekedésével. Az új lé­tesítmények belső berendezése helyenként nagyvárosi színvonalú. Ilyet láthattunk mi is, akik Szarvason az új művelődési ház­ban meghallgattuk a február 9-í koncertet. Szarvas új épülete vonzza a közönséget, melynek bizonyítéka, hogy az idén az Országos Filhar­mónia négy bérleti zenekari hang­verseny /megrendezésére vállalko­zott. Szerdán este került sor az idény második zenekari hangver­senyére. Az est a sokoldalú be­mutatkozás jegyében folyt le, mi­vel a bemutatkozás háromszoros volt. A Békéscsabai Szimfonikus Zenekar első ízben adott esti hangversenyt, a zenekart vezény­lő Unigváry Tamás- fiatal karmes­ternek ez volt a hazai bemutatko­zása. s e műsorban lépett a közön­ség elé Lang Gusztáv, a szarvasi zeneiskola koncertező zongoramű­vész-igazgatója. A hármas talál­kozó műsorja is felkelthette a kö­zönség érdeklődését. A gondosan felépített műsor klasszikus és ro­mantikus mesterek alkotásai mel­lett a modern francia zenéből, is ízelítőt adott. Az egyes művek előtt rövid ismertető hangzott el. és vonószenekarra íródott s mint egy ellentétes és mégis ki­egyenlítő hangzásiéit, úgy hatott az utána következő Bizet: II. szvit-je. A négytételes mű spa­nyol melödiavilágával, ritmikus elevenségévei és színes- hangsze­relésével hálás feladat a karmes­ter számára. Itt bontakozott ki igazán Ungváry Tamás alkotó­készsége. színdús fantáziája és precizitásra való törekvése. Mint két ellenpólus, ügyi emelkedett ki á' Menüett hajlékonysága — a szép fuvolaszólóval — és a Fara-n- dol egyre szilajabb. magával raga­dó. mór-már eksztatikusán sodró tánca. Farsang Füzesgyarmaton ácsorgó leány kérők­A kémény kürtőjé­ben hideg szél zenél, a lányok izgalmasa, kát álmodnak, a tá­jon óriási fehér csend ül. A legények ele­gánsán öltözve járni kezdik a falut. Far­sang va-n. Ilyenkor, farsa ng táján ma már nemigen ébred, nek fel a nagyon ré­gi dalok, a. századok mélyébe vesző vén szokások. A sárréti embereknek, ha nem is volt meg minden terményük (a régi rassz talajviszonyók miatt), azért ilyenkor, farsang idején rend­re vágták a hízót; a füstölők sokféle kol­básszal és oldalasok­kal. teltek meg, s annyit kellett enni, hogy embernek kel­lett lennie a talpán, aki meg tudott bir­kózni a kövér hur­kákkal, a párolgó orjalevessel; s a vas­tag, vörös leben főP friss kolbásszal. (Régi népszokások) Farsang! Hogy vár. lak ezeket ae izgal­mas napokat az el­adó lányok, s főleg a legények, akiknek táncra fordult fényes csizmájuk a suhogo szoknyák láttán. Bk- l<or volt a legtöbb lakodalom, de nem akármilyen ám! A násznagy vezetésével indultak el a legé­nyek házától a me'ny- asszonyos ház felé. A menetet a násznagy vezette, aki a meny- asszonyos házhoz ér. ve, cifra leendővel díszített botjával ko- pogtatott a ház dí­szes ajtaján; — Be- bocsátlatást kérünk Csakhogy ennek nagy ára volt ám! A kérelemre belülről leacagást; huncut ne­velést lehetett halla­ni. — Először felelje, lek, jó emberek! — kiáltott egy hang be­lülről. S már fel is adták az első, majd a többi kérdést a kint nek. „Násznagyuram” a vőfély segítségével többé-kevésbé vá­laszt adott, ha tu­dott. — No, jól felelte­tek, bejöhettek. — A násznép betódult, s kezdődött a köszön­tő: „Itt a rétes, a kerekes; menyasszon yunk beh, szerelmes!...” S így indult a két­napos lakodalom, me­lyet sok érdekes rig­mus, tánc és dal tar­kított. Füzesgyarmati far­sang! Jó ízek, pecsenye-' illatok és nagyon vén — 200—300 éves — szokások. De ezék- nek a vén szokások­nak egy része ma is jól összefér a mo­dernséggel. Az új do­log is újty szép, ha nem veti el azt, ami a régiben jóízű volt. Kovácsovics Imre A műsor első száma Schubert: H-moll — befejezetlen — szimfó­niája volt, melyben a debütáló karmesternek bőséges alkalma adódott, hogy a romantikus zene élményvilágot közelítse a hallga­tóság felé. Ez sikerült is! Vára- kozással tekintettünk a második szám, Beethoven: C-moll zongora- versenye elé. Megdőlt az a köz­mondás, hogy „senki sem próféta a maga hazájában”, mert Lang Gusztáv a beelhoveni zene nyel­vén prófétáit s a legszebb előadói erényekről tett hangos bizonysá­got. A második tétel poetikus szépsége, a harmadik tétel sodró jókedve mind a zenekari együt­test, mind a szóüstáit és karmes­tert is egyaránt magával ragadta. A produkció mindvégig az önfe­ledt muzsikálás élményét nyúj­totta. Míg a műsor első felében a mu­zsika német mesterei szólaltak meg — Beethoven és Schubert —, addig a második részben a fran­ciáké volt a szó. Honegger: Nyári pasziorál-ja öt fúvóshangszerre A bemutatkozó koncert mérlege minden bizonnyal pozitív. Ered­mény, hogy a megyének hat éve működő pódiumiképes szimfonikus zenekara van. Az 1965. évi szak­szervezeti szimfonikus zenekarok fesztiválján kapott elismerés és a mostani koncert azt mutatja, hogy a zenekar vezető karnagya. Sárhelyi Jenő céltudatos műsor­politikával odáig fejlesztette az együttest, hogy kevés számú pró­bával is képes volt átvenni és végrehajtani egy új karmester elképzeléseit. A vendég-karmester és a szólista, valamint a zenekar szerves egységgé, hangzó organiz­mussá alakult, amelyben termé­szetesen a karmesteré a vezető szerep. Adottságai jóik, indulása biztató ígéret, s mi őszintén örü­lünk, ha az elkövetkező évek fo­lyamán találkozunk majd nevé­vel a hangversemyrnűsorokon. mert hozzátehetjük: tőlünk indult el! Ezúton kívánunk sole sikert és eredményes munkálkodást zenei életünk javára. Ferdinándy Ko-nd Közgazdászt tervező­statisztikus munkakörbe azonnali belépéssel keres állami vállalat „Közgazdász' jeligére az orosházi hirdetőbe. 19759

Next

/
Thumbnails
Contents