Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-11 / 35. szám

Világ proletárjait egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGY El TAN ÁCS LAPJA MM. FEBRUAR 11., FENTEK Ara 60 miét XXI. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM Felelősségosztók felelőssége „Égetően sürgős a Bundeswehr taktikai atomfegyverekkel történő reifegyverzése... A parancsnokok felelőssége, a rájuk bízott terület megvédése követeld, hogy a fegy­verekkel és az atomlégyverekkel oeláfásuk szerint rendelkezzenek.” A terjedelmes irait, amelyből a fenti két mondatot idéztük, so­káig hétpecsétes titok volt. A hí­res tábornoki emlékiratról van szó, amelyet a bánni hadsereg gie- nerálisai fogalmaztak meg, s ben­ne atomfegyvereket követeltek maguknak. A világ azóta megis­merhette e féltve őrzött dosszié tartalmát, de bizonyosak lehetünk benne, hogy sóé hasonló követe­lést rejt még a hadügyminiszté­rium páncélszekrények mélye. A nyugatnémet atomfelfegyver- aéB kérdése — sajnos — állan­dóan napirenden szerepel. Ami­kor erről a témáról hallunk, az első visszhang természetszerűen az érzelmi húrokat pendíti meg. Nekünk a német militari zmus nem elvont történelmi adalékokat jélent; két háború vérözönében, saját bőrünkön tapasztalhattuk lényegét. Elgondolni is rossz, mit jelentene, ha a régi szellemben újjászületett hadsereg — nemegy­szer személy szerint is a régi ve­zetők irányítása alatt — nukleá­ris fegyverekhez jutna. Mégis, ezúttal adjuk át az első érzelmi felindulás helyét a poli­tikai és katonai következtetések­nek. Miért annyira veszélyes Bonn atomifegyverkezése? Miért állapították meg nemegyszer a Varsói Szerződésben tömörült or­szágiak, hogy a nukleáris eszkö­zökkel rendelkező Nyugat-Német- arszág új helyzetet teremtene Eu­rópa szivében? Nem azért, mint­ha lényeges változást hozna a ka­tonai erőviszonyokban, hogy Bonn atomfegyverekhez jut. A naptár nagyot fordult: 1966 nem 1939 vagy 1941. A katonai erő aránya a Szovjetunió és Nyugat-Nérpet- ország között ma szinte össze sem hasonlítható a két és fél évtized­del ezelőtti állapottal. Ezen az természetesen alaphélyzeten Bonn nuklearizálá- ! sa sem változtatna. Ha létrejött j voQna a sokat emlegetett több ol- ! dalú multilaterális atomflotta — ! nyugati adatok szerint — az ame­rikai nukleáris erők 1/400- ával lett volna egyenlő. Vagy­is a ráfordított költségek nem álltak volna arányban azzal a katonai értékkel, amelyet az at­lanti tábor számára biztosít Kü­lönben is ahhoz, hogy egy ország atomhatalom legyen, ma már ko­rántsem elegendő egy-két nukleá­ris fegyver. A számottevő atam- és hidrogénfegyver-állomány mel­lett ennek feltétele a stratégiai zül, amelynek komoly területi követelései vannak; 2. Nyíltan egy másik európai ország, a Né­met Demokratikus Köztársaság bekebelezésére törekszik; 3. Elle­ne van minden leszerelési intéz­kedésnek; 4. Legfelsőbb katonai vezetői túlnyomó többségükben a hitleri hadsereg háborús bűnös tábornokai és tisztjei voltak; 5. Ráadásul szoros szövetségi lánco­lat fűzi az Egyesült Államokhoz, a két szupemagyhatalom egyiké­hez. Az elmondott körülmények magukban rejtik annak veszélyét, hogy a nyugatnémet hadsereg af­féle atom-rohamcsapaitnak, atom- fal törőkosnak képzelje magát. Ha pedig Európa szívében kirobban egy jelentősebb összetűzés, s an­nak során akár csak egy nukleá­ris fegyver is robban, elkerülhe­tetlenné válik az atom-világhá­ború. E veszélyekre lényegében Nyu­gaton is rá kellett döbbenni. Ez az oka annak, hogy jóllehet, a nyugatnémet atomfelfegyverzés anyagi, technikai tekintetben már régen megvalósítható lett volna, politikai meggondolások mégis meggátolták. Ezért van még Wa­shington is Bonn nyűt atomiéi fegyverzése ellen, s az összes ed­digi térveket a leplezés, álcázás jellemezte. Először az úgynevezett Norstad-terv vetődött fel, hogy a NATO negyedik atomhatalom le­gyen, s Bonn mint az atlanti paktum egyik „szürke” tagja, jut­hasson atomfegyverekhez. Ami­kor ezt nem sikerült megvalósíta­ni, felvetődött az MLF, a multi­laterális atomflotta gondolata. A próbahajó, a Ricketts-cirkáló azonban hiába cirkált tizenöt hó­napon keresztül sikerrel, az MLF is megbukott. A sorozatos kudarcok után most McNamara amerikai hadügymi­niszter nevéhez fűződik a leg­újabb kísérlet. Szűk körű „atom- grémiumot” (magyarra talán igaz-, gatóságnak, vállalkozásnak for­díthatnánk) javasolt, amelyben Nyugat-Németor- szág is részt venne. Megszületett az új jelszó is: Bonnal meg kell osztani a felelősséget a nukleáris tervezésben, valamint az atom­stratégiában. A ruha ismét új, a lényeg régi, a bonni szövetséges követélőzése előtti meghajlás: Nyugat-Német ország bevonása az atomfegyverkezésbe. Ezért különös jelentőségűek az NDK ismeretes javaslatai és a megismételt szovjet indítvány, hogy kössenek megállapodást az atomfegyverek további elterjedé­sének megakadályozásáról. Ha létrejönne egy ilyen szerződés, a meglevőkre szűkítené az atomba­Kállai Gyula látogatása Etiópiában Sugár András, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Csütörtökön reggel magyar idő szerint 7 (etiópiai idő szerint 9) órakor Kállai Gyula ellátogatott a Hailé Szelesszdé Egyetemre, meg­ismerkedett az egyetem munká­jával, találkozott a professzorok­kal, oktatókkal és hallgatókkal. Innen a kormányfő az „Afrika Hall” modern beton- és üvegépü­letébe, az Afrikai Egységszerve­zet és az ENSZ afrikai gazda­sági bizottságának székhelyére látogatott. Kállai Gyulát részle­tesen megismertették a szervezet munkájával, bemutatták a két re­gionális szervezet munkatársait. A percnyi pontossággal kiszá­mított zsúfolt program mindössze harmincöt percet szánt erre a lá­togatásra. Sietni kellett a Cehaj Hailé Szelasszié hercegnő nevét viselő kórházba. Itt félórás láto­gatás után Kállai Gyula a vakok I. Hailé Szelasszié nevét viselő is­kolájába látogatott, hogy meg­szemlélje az afrikai kontinens egyik legfejlettebb szociális intéz­ményét. Ezután Aszfa Vosszen trónörö­kös és félesége ebédet adott Kál­lai Gyula és félesége tiszteletére. Kállai Gyula felkereste a vas­betonból, alumíniumból és üveg­ből épült, modem hallt, az ENSZ afrikai regionális szerveinek székházát. Itt Arturo Mezzedini építész, a palota olasz tervezője után Gardiner ghanai diplomata, az Afrikai Gazdasági Bizottság ügyvezető főtitkára köszöntötte a miniszterelnököt. Ezután a gépkocsioszlop az Af­rikai Egységszervezet székházá­ba indult. Kállai Gyulát a bejá­rati lépcsőn Diallo Télli, az A ESZ főtikára fogadta. „Jó ügyet szol­gálnak” — mondta a magyar kor­mányfő a fogadására egybegyűl" afrikai diplomatáknak. Diallo Télli köszönetét mondov azért a segítségért, amelyet a ma­gyar nép nyújtott Afrika népe: nek a felszabadulásért vivoti harcban, majd később az ország- építés módszereinek megválasztá­sában Kállai Gyula válaszul ki­jelentette, hogy Magyarország — adottságaihoz és lehetőségedhez mérten — mindig kész támogatni és segíteni a független afrikai ál­lamok népeit. (MTI) Hailé Szelasszié császár magas kitüntetésben részesítette Kállai Gyulát és feleségét. Képünkön: a kitüntetés után. Berettyó és a Kutas-csatorna gátján áttört a víz Társadalmi összefogással erősítik a gátakat, védik az értékeket Szeghalom környékén bombázók, különböző hatósugarú j talmak körét, s kizárná abból rakéták, az atomtengeralattjárók* birtoklása, valamint a megfelelő riasztó- és elhárítóhálózat kiépí­tése. A nyugatnémet atomfegyver- Kezés — a legcsekélyebb nukleáris erő esetén is — mégis kiszámít­hatatlan következményeket rejt magában. Annak a Bonnak a ke­zébe kerülnének ugyanis atom­eszközök, amely különleges hely­zetet foglal el Európában: 1. Az egyetlen az európai hatalmak kö­Nyugat-Németország bevonása az ebben a szellemben intézte fontos üzenetét a genfi leszerelési érte­kezlethez, hangsúlyozva: ezt az egyezményt haladéktalanul meg kell kötni. A válasz sora most a Nyugaton van. A „felelősségosz­tóknak” tudniuk kell, hogy mi­lyen osztatlan felelősséget vesz­nek magukra a nyugatnémet atomfegyverkezés pártolásával. Réti Ervin A Dunán megszűnt már a jeges árvízveszély és feloldották a ké­szültséget a baja—mohácsi ^szaka­szon. Az erdélyi hegyek vastag hótakarójának gyors olvadása és ' a vízgyűjtő területeken lehullott esők hatására azonban nagy ár- ] hullám keletkezett a Tisza több! mellékfolyóján, így a Túron, a Krasznán, a Berettyón és a Körö­sökön. A mellékfolyókon élló jeget a levonuló áradásók megbontották, és főleg a hidak környékén, első­sorban a Berettyón, veszélyes — több méter vastag — jégtorlaszok keletkeztek. Különösen súlyos helyzet alakult ki a berettyóújfa­lui és a gáborjáni Berettyó-hidak- nál. A jégtorlaszok jelentősen akadályozták a romániai területről érkező víztömegek levonulását, s a duzzasztás következtében az eddigi maximumokat meghaladó vízszintek alakultak ki. A jeges ár Berettyóújfalut és Gáborján! veszélyeztette, de robbantással si­került megbontani a vastag jég­torlaszt. Szeghalom fölött viszont a levonuló jég ismét összetorló­dott és a felduzzadt folyón az ed­dig észleltnél egy méterrel ma­gasabb vízszint alakult ki. Ennek következtében a Berettyó bal parti töltésének, illetve a Kálló-csator- na jobb parti töltésének koronáján átbukott a víz, majd az átfolyás szélességében, rövidebb szakaszon elmosta a gátat Február 9-én a délutáni órákban Fehér-, a Fekete- és a Sebes-Kö­! rösön az áremelkedés ellenere nincs árvízveszély. a Berettyó védőtöltése Szeghalom­nál, a folyó jobb partján is meg­rongálódott, s a víz erősen szivár­gott. A vízügyi igazgatóság a hely­színre küldte az árvízvédelmi ké­szültséget, a szeghalmi tanácstól pedig 200 közerő kivezénylését kérte. A felszólításra 300-an men­tek a gátra, s néhány óra alatt a védőgáton keletkezett szivárgást lokalizálták. A Berettyó és a Kutas-csator­nából kitört víz mintegy hétezer holdat borított el. Lakott vidék nem került víz alá, de biztonsági okokból, elővigyázatosságból a ve­szélyeztetett Üjirázt, Csökmöt és részlegesen Darvas községet, to­vábbá néhány kisebb települést ki kellett üríteni. A vízügyi dolgo­zók, a honvédségi alakulatok és a közerő, vagyis a lakosság összefo­gásával nagy erővel folytatják a védekezést, a jégtorlasz felrobban­tását és a lokalizációs gátak épí­tését a Kutas-csatorna mentén. Rómán területen, a Túr bal parti töltéséin átömlött víz a terepen magyar terület felé áramlik. A víz szétterülésé­nek és az áradás kártételeinek megakadályozására Garbolc köz­ség körzetében lokalizációs töltés építése kezdődött. Csütörtökön egész nap szaka­datlanul folyt a jég robbantása és I a gátak erősítése. Egyébként a 1 hány községben. Két nap alatt megyénk terüle­tén a hótakaró többsége elolvadt. Mintegy 60—70 milliméter csapa­dék keletkezett. Becslések szerint 30 ezer holdon összefüggő vízfe­lület alakult ki. A jelentések ar­ról tanúskodnak, hogy 8 ezer hold vetés került víz alá. A vízügyi igazgatóság a belvízkárok elhárí­tására újabb intézkedéseket tett. Míg február 9-én 30, addig 10-én már 37 szivattyútelepet állítottak üzembe. Növelték a hordozható szivattyúállásokat is. A techni­kai berendezésekkel másodper­cenként 70 köbméter vizet emel­nek a folyószakaszokba. A vízügyi igazgatóság mintegy 700 munka­erőt foglalkozta^ a belvíz elveze­tésében. Közben utasítást adtak a gőzüzemű szivattyútelepek üzemi előkészítésére is. A belvíz miatt többen indoko­latlanul nyugtalan magatartási tanúsítanak. A Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság területén — amint azt Cseppentő Zsigmand főmérnök közölte — 14 nap szük­séges ahhoz, hogy a belvízve­szélyt elhárítsák. Egyelőre jelen­tős erőket vonultattak fel a bel­területek víztelenítésére Sarka­don, Kétegyházán és még né-

Next

/
Thumbnails
Contents