Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-05 / 30. szám
WW. február 5. 5 Szombat A gépkocsivezetők túlzott igénybevétele (okozza a balesetveszélyt A Békés megyed Állatforgalmi Vállalatnál ellenőrzést tartottak az ÉDOSZ megyei bizottságának é* a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelőjének megbízottai. Azt vizsgálták, hogy a gépkocsivezetőket és a rakodómunkásokat hogyan foglalkoztatják. A múlt év három hónapjának adataiból megállapították, hogy több esetben nem 8 vagy a maximálisan engedélyezett 14 óra veit az egyfolytában tartó munkaidő, hanem sokszor meghaladta a 40 órát is. Előfordult, hogy az egyik gépkocsivezető 62 óra alatt mindössze 6 óra 30 perc pihenőt tartott, de az ehhez hasonló példák sokasága bizonyítja, hogy a vállalatnál sorozatosan szabálytalanul jártak el A dolgozók túlzott ígjenybeve- fele károsan hat az egészségre és a gépkocsivezetőknél természetesen fokozza a balesetveszélyt is. ezért megengedhetetlen. Az SZMT munkavédelmi felügyelője intézkedett a szabálytalanság megszüntetésére. Kisiparosokkal is lehel ipari tanuló szerződést kötni Az előző évekhez hasonlóan, az idén is lehet kisiparosokkal ipari- tanuló-^szerződést kötni. Az iskolák a pólyaválasztási lapokat ez esetben a KIOSZ megyei titkárságához küldik, ahonnan —■' nyil- vántartasbavétel után — a járási csoportokhoz küldik előjegyzésre. A szerződtetés időszaka előtt, ami előreláthatólag március 1-én kezdődik, értesítik a kisiparosokat és a szülőket, hogy melyik időpontban jelenjenek meg. Azok a fiatalok, akik az állami vagy szövetkezeti iparban nem kapnak helyet, személyesen felvehetik a kapcsolatot valamelyik kisiparossal és ha meg tudnak egyezni, szerződést ugyancsak a KIOSZ járási csoportjánál köthetnek. Ezzel kapcsolatban minden kérdésre tájékoztatást ott adnak. A kisiparosoknál a képesítéshez kötött minden szakmában lehet ipari tanulónak jelentkezni, főként azonban kőművesnek, ácsnak, lakatosnak, szobafestőnek, mázoflómak, asztalosnak, villanyszerelőnek. Zúg a képfávíró — Riportcsere az Intervízió és az Eurovízió között — Közvetítés műhold segítségével Mikrohullámok randevúja a Szabadság téren A könyvtáros Maci magára húzza a takarót. Vége az esti mesének. Több mint 800 ezer családban közelebb húzódnak a tv-készülékhez. Falun, városban ilyképpen szólnak ki a konyhába: — Anya, nagymama, mami, gyertek. Kezdődik a híradó. A tv egyik legnépszerűbb mű- scnszáma nyolc éve jelentkezik esténként, hogy beszámoljon a világ, az ország eseményeiről. Egy-agy érdekesebb külföldi film- riportnél sokan felteszik a kérdést: — Hogyan csinálják, hegy a New Yorkban vagy Londonban délben lezajlott eseményt este már közvetítheti a híradó? A gyorsaságban nincs semmi ördöngösség, csak — technika. A tv híradója sok szálon kapja a friss íiimripartokait. A repülőgépek naponta doboz számra hozzák a világ minden részéből a filmtekercseket. De a lökhajtásos repülőgép még a rakéták korszakában sem tud versenyre kelni a rádióhullámokkal. A legfrissebb anyagok képtávírón és mikrohullámú közvetítő láncon érkeznek. A híradó szerkesztőségében reggeltől estig zúg az „Uniíax” kép- távíró. Telefonkábelen tartja a kapcsolatot Londonnal es Moszkvával. A beérkező elektromos jeleket alakítja át képpé, 14 percenként megjelenik a lassan forgó papírszalagon egy-egy fénykép. A Ví'í-es londoni esemény képe 7 árakor már a Szabadság téren van és a kamerák azonal közvetíthetik az állóképet. Ezzel a berendezéssel csak az állóképeket továbbítják, a mozgóképek más úton érkeznek. Európát éppen úgy, mint a többi kontinenst, mikrohullámú közvetítő lánc hálózza be. A tv-képek csak különleges kábeleken, vagy ultrarövid hullámokon továbbíthatók. Odóból Rómába, Moszkvából Budapestre csak úgy továbbítható a műsor, ha a képeket az egymástól 50—80 kilométer- távolságra levő közvetítő állomások veszik és adják tovább. Azért szükséges az állomások ily sűrű láncolata, mert az ultrarövid hullámok — hasonlóan a fénysugárhoz — egyenes vonalban terjednek. A jó kapcsolat biztosítására a tornyok parabolaantennái iarJcasszemet néznek egymással. vagyis szabad szemmel is látni kell egyik helyről a másikat. Az idők folyamán az Imter- vízióhoz és az Eurovíziólroz tartozó közvetítő állomások láncolata teljesen kiépült. Az Eurovízió a nyugati országok, az Intervízió a szocialista országok televízióit fogja össze. Egyezmény értelmében naponta kicserélik legérdekesebb filmripocrtjaikat. Minden or- | szag reggelenként géptávírón . közli a prágai, illetve a brüsszeli központtal a napi eseményeket. Ezekbői az egyes adók kiválasztják, mire van szükségük. Délután fél kettő. A mikrohullámú lánc egymáshoz kapcsolja Moszkvát, Berlint, Helsinkit, Varsót, Prágát, Budapestet, Bukarestet és Szófiát. Először Moszkva közvetíti a filmriportokat, majd sorra a többi főváros és amelyik tv igényt tart rá, az képmagnón vagy filmszalagon rögzíti. Délután fél ötkor ismét összekapcsolja az európai fővárosokat a mikrohullámú közvetítő lánc — Brüsszeliből kiindulva. Ekkor bonyolítja le az Eurovízió az Inter- vízióval a közös ripoctcserét. A közvetítő hálózat alkalmas tengerentúli átvételek lebonyolítására is. Műhold segítségével London vagy Moszkva veszi a New Yorkból, vagy Vlagyivosztokból érkező képeket és továbbítja azt a mikrohullámú közveUtőáüomásoknak. Esténként, mikor az elnökválasztás párizsi képeit vagy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa délelőtti ülésének eredményeit nézzük, gondoljunk arra Í6, hogy sok ezer szakember összehangolt munkájának eredménye ez a gyorsaság, amellyel a sok millió tv-néző friss tájékoztatását biztosítják. GÉPÉSZMÉRNÖKÖT 5 éves gyakorlattal vagy technikust 10 éves gyakorlattal azonnal felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. Lenin Tsz, Kevermes 37214 Két példa és egy tanulság A Szerencse-sorsjegy nyilvános húzása február 27-én délelőtt 10 urakor lesz a MAGYAR ÜJSAGÍRÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE (Budapest, VI., Népköztársaság útja 101.) Rózsa Ferenc termében. Meghívó a lenti címen írásban igényelhető. Igen sok problémával találkozhatunk napjainkban, melyek az ifjúság nevelésével loapcsolatosaik. Kettős felelősségvállalásról van szó — nevezetesen, szülők és pedagógusok felelős, gégéről, amikor gyér. mekeink magatartásáról, előrehaladásáról beszélünk. Arra gondolok, hogy ez a nevelésben és az oktatásban is csak egyöntetű eszközök igenybevételével valósítható jól meg. Olyan „nevelő eszköz_ re” gondolok, mely a szocialista embertípus alakítását szolgaija mind az általános, mind a középfokú oktatási intézményekben és nem utolsósrrrban olyanokra, melyekben a pedagógusok és n szülők egyetértenek. Példával is szeret■> ném igazolni a szülői nevelés, a számonkérés fontosságát. Szem. és fültanúja voltam a közelmúltban egy esetnek. Bőrkabátos fiú állt unottan egy kerítésnek támaszkodva. A másik vele szemben, a járdaszegély mellett. Tizenöt év körüliek lehettek. Arcuk közöm b össéget árult el, mint akiknek minden. mindegy. Egy középkorú férfi állt a két fiú között, s a bőrkabátosnak beszélt: — Állj egyenesen, fiam, ha hozzád beszélek! — Az kelletlenül kiegyenesedett, nem szólt. — Mit kerestek erre, miért ijesztgetitek a kisebbeket? (Ugyanis egy kislányt ijesztgettek előtte, aki két kanta vizet cipelt, s rémülten rohant be az édesapjához.) A másik fiú, aki a járdaszegély mellett állt, megszólalt: — Egy ismerőst keresünk... — Hol lakik az az ismerős? — kérdezte a férfi, Nincs válasz, mert nem lakik sehol! Nem tudom, ki vált az a két gyerek, melyik iskolába járnak, annyi azonban bizonyos, hogy a magasított sarkú, divatos cipő meg a csíkos nadrág valahogy nem illett hozzájuk. Magatartásuk, közömbös tekintetük, udvariatlan válaszaik, mind arra engednek követ, keztetni, hogy nem gyakorlatlanok az ef_ féle viselkedésben. Vagy egy másik eset: Az sem ritkán tapasztalható, hogy hasonló korú gyerekek az utcán verekednek, egymás ruháját ci- bálják, trágár szavakkal szidják egymást. A mellettük járó-kelő felnőttek — szinte kivétel nélkül mindenki — szó nélkül haladnak el mellettük, csupán egy- egy megjegyzés hallatszik részükről: „Na, ezeknek sem volt gyerekszobájuk" vagy „hogy viselkednek ezek otthon, ha az utcán ezt teszik?’’ Nézzünk csak önmagunkba, mi, felnőttek! Nem helyiség, hanem nevelés loérdése ez! Mégpedig azé a nevelésé, amely szigorú számonkéréssel őszinte_ ségre, megfelelő ma- | gatartásra tanítja gyermeIzeinket a felnőttek iránt, s nem utolsósorban társaik iránt! Ha gyermekeink minden tevékenységét figyelemmel kísérjük, cselekedeteik helyes vagy helytelen mivoltát megbeszéljük a családon belül — s a pedagógus tanácsait is igényeljük —■, akkor az adódó problémák megoldd, saban eredményeseb. bek lehetünk! Amennyiben a szülő és a pedagógus viszonya jó, véleményük találkozik, akkor mindenképpen sikerülnie kell annak, hogy gyermekeink mind az iskolában, mind pedig az életben megfelelő magatartást tanúsítsa, nak. (Holló-) Sötét hajú, energikus asszony, t . kin,tétéből lankadatlan tettrekészséget olvashat ki a vendég aki könyvtárába belép, és megismerkedik vele. Piaci nap van Csorváson, ilyenkor délelőtt is fogad a könyvtár, az imént éppen özv. Fesető Mihályné érkezeti Hetvenéves, hűséges, régi olvasó Megvárom míg eldönti, hogy Móricz- vagy Gárdonyi-regényt visz- e ki; a töprengés nem tart sokáig, a néni gyakorlott, és segít a könyvtáros is; csak azután kérem Koczó Ferencnét: mondjon valamit önmagáról, erről a különös ízléssel és kiemelkedő esztétikai érzékkel berendezett kis birodalomról. Az első válasz meglepő, de hát az élet produkál ilyen dolgokat. — Gyógyszerész akartam lenni, könyvtáros lettem.... Itt találtam meg a munka értelmét, szépségeit. Persze, nem ilyen egyszerű mindez. Hogy miért nem lett gyógyszerész, nem faggatom erről, hiszen amikor említette, nem éreztem hangjából a legkisebb rezig- nációt sem. A könyvtáros útja. élete viszont roppant érdekel. Sok jót hallottam róla, s elég, ha csak egyetlen mondatot idézek: „Várost varázsolt a községbe, a könyvállomány összeválogatása a legmagasabb igényeket is kielégíti.” — Könnyű volt, a tanács nagyon jóindulatú. Tudja, hány forintot kaptunk 3 év alatt? Száz- húszezret! Háromezer kötettel kezdtem 1962-ben, most 9500 van... Az igaz, hogy így könnyű volt, s közben arra gondolok, hallottam már olyasmit is, hogy tízezreket vásároltak el rosszul válogatva, fel sem mérve az olvasók érdeklődési körét, kívánságait. — Nézze — mondja az egyetlen modern asztalkából álló „olvasóteremben” —, talán minden ott kezdődik, hogy az ember kutassa, megérezze: hol tart az olvasó, vajon mi érdekelheti legjobban pillanatnyilag. A további lépések már sokkal könnyebbek. Es még / valami: kedvesnek lenni mindenkihez. Ez szerintem aranyszabály. Meggyőződtem, hogy kedvessége őszinte. Mások is ezt mondják róla, és ha úgy adódik, órákig elbeszélget egy-egy olvasójával. Irodalomról, művészetekről, a hétköznapok gondjairól is. Várost varázsolt a községbe, és tekintetéből lankadatlan tettre- készséget olvashat ki a vendég, aki megismerkedik vele. Nem több, mint a nagy elődök, a Ihatatlan népművelők utóda. Könyvtáros. Sass Ervin