Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-03 / 28. szám
latiti, február 3. 3 Csütörtök Több megértést! Gondáék Mezőkoyácsházáról Az Intelligencia egyik fokmérője az, hogy az ember jó tulajdonságait embertársai javára hasznosítani tudja. A szeretet, az emberi méltóság tisztelete, a megbecsülés, az udvariasság és ki tudja, még hány hasohló tulajdonság, mind-mind az intelligens ember ismérve. A társadalmi érintkezés során önként termelődnek ki ezek az erények, azokat jogi korlátok közé szorítani nem lehet. Alkalmazásuk vagy mellőzésük így jószerivel az emberek kénye-kedvére van bízva. Egyik ilyen erény a megértés, amellyel sok-sok kisebb és nagyobb emberi konfliktust lehet áthidalni. Az eset, amely e gondolatfűzésre késztetett, a maga nemében nem nagy dolog, ám meglehetős gyakorisága miatt mégis figyelmet érdemel. Két asszony keresett fel irodámban, hogy elmondja panaszát. Mindketten a Békéscsabai Kötöttárugyárban dolgoznak. Az egyik a 6-os busszal jár be a Serényi út végéről, a másik meg Jaminából, az 1-es járattal. Panaszuk zöngéje mégis egybehangzó. Télvíz idején az autóbuszok gyakorta késnek. Ez érthető, hisz’ az időjárás és az útviszonyok is „beleszólnak” a menetidőbe. Nos, a két munkásasszony is ilyen okból késett el munkahelyéről. A számonkérés során az objektív okra — mármint a buszkésésre — hivatkoztak, ám művezetőjük kurtán-furcsán intézte el őket: „Akkor járjanak gyalog!” A mezőroegyeri Béke Tennelő- saö'V'etkezetben 20 vagon takarmányt tartalékoltak 5 ezer tojó- baromfi részére. Az állatokat egy ötezres tojóházban helyezték el. A tsz-nek ebben az évben Igen jelentős bevételt .jelent a baromfi- tartás. A tojástermelésre beállított 5 ezer tyúktól 1 millió 200 ezer tojásra számítanak. A másfél millió forintból épült rojóház üzembe helyezése után az államtól 1 millió fo-rint kedvezNa de 4—5 kilométerről?! És éppen a zimankős télben?! De hiszen akkor mivégre vannak a tömegközlekedési eszközök?! .Nézetem szerint a művezető részéről korántsem volt helyénvaló a meggondolatlan elmarasztalás. A tényen változtatni már úgysem lehetett, a következményeken viszont annál inkább! Persze, némi megértéssel... A két asszony aznap megbántottam az indokolatlan elmarasztalás okozta lelki depresszió súlya alatt dolgozott. Vajon jó hatással volt ez teljesítményükre s az emberekről alkotott véleményükre? Aligha. Végtére is ők azon a napon is időben ott voltak a buszmegállónál. Még topogtak, fagyoskodtak is vagy negyedóráig. S mindezért munkahelyükön ráadásul még „le is tolták” őket. Vétlenül, hiszen nem önhibájukból késtek... S mit használt volna ez esetben egy kis megértés? Nagyon is sokat! Feloldódást két munkásasszonyban a szorongó érzés alól. De ez még nem minden. Nyilvánvaló, hogy némi megértés láttán a két munkásnő abban a műszakban többszörösen is pótolta volna azt a néhány perces késést. Arról nem is szólva, hogy a megértő szó is alapvető eszköze a kollektív együttélés egészséges kialakításának. Bizony, kedves művezető szaktársnő, több megértést a munkatársak iránt! mónyt kaptak. A beruházás a közösségnek mindössze félmillió forintjába került. Ezzel szemben hetenként 30—35 ezer forint bevételt jelent a to.ióház üzemben tartósa. Az épületen belül a tyúkok elhelyezése jól megoldott, viszont a takarmányozás és az ivóvízellátás körülményes, mert a gépi berendezés, az úgynevezett technológia, még mi ndig nem készült el. A zárszámadási közgyűlésen visszafojtották a kitömj kívánkozó könnyeiket az asszonyok, hazafelé aztán szabadjára eresztették. Sínt Gonda Pálné is. Hogy. ne, miikor egyik gyermek pici, a másik kicsi, ez is, az is kellene, s mindössze 200 forint készpénz jutott az egész évi sok munka és reménykedés után. A férfiak szófián meigllletődés- sel és marcangoló önváddal ballagtak síró, kétségbeesetten panaszkodó asszonyaik után. ök voltak azok, akik alig egy évvel korábban, 1950 elején, a megalakulás előtt azt mondogatták asz- szonyaiknak: meglátjátok, metpmyi- vei többre jutunk összefogva, közös erővel. S íme, most itt van: a nagy reményekből könnyek lettek s kárörvendő szavak sokaságát dobálják feléjük a kívülmairad- tak: „No, híres kolhozisták, adjunk-e egy kis kenyémekva- lót?” ' Egy ideig Gonda Pál sem talál szavakat a csalódottságtól. A kevés jövedelemnek vcist oka rengeteg. De hát annak magyarázásából nem tud jóllakni, öltözködni sem az ő, sem a más családja. Csalódottságát aztán csakhamar eltökéltség váltotta fel: azért is jóra, jövedelmezőre kell, hogy forduljon a szövetkezet, csak egy kicsit; többet, jobban, keli dolgoznia mindenkinek! Igen ám, de a több munkát még emlegetni sem igen szerette senki. Azelőtt 5—6 évvel hagyták abba, elég volt a testet nyúzó robotból 1945- ig. Ő is ott húzta az igát 12 éves korától a mezőhegyesi birtokon. A hajnali két óra már talpon találta a rábízott négy ökör körül, s este 11 órakor szabadult tőlük, j A szövetkezetben nem béres mód- I jára, hanem, másként kell dolgozni. Ennek a máskéntnek a módját kereste, s magyarázta Gonda Pál is. aki az egyik üzemegység pártti'tkára volt. Ha lassan is, érett a munka gyümölcse. Évről évre több jövedelem jutott, s egyre elégedettebbek lettek a szövetkezetbe tömörült emberek. Bizonyság rá, hogy az ellenforradalom után csakhamar még nagyobb létszámmal, még nagyobb földterületen alakították meg a széjjélzdlálrt; közöst. A Gonda család ugyan nem í mindig részesült a növekvő jövedelemből. Azért nem, mert Gon- I) da Pálnak sdk olyan munkát kelKazör Mátyás •• Ötezer tyúk, 1 millió 200 ezer tojás rendezkednek be. Az ehhez szükséges berendezéseket Bulgáriától vásárolják. (A bővítésihez számos gépet, berendezést kell beszerezniük — mondotta az igazgató. Még nincs eldöntve, hogy mely országokból veszik. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi, nagyrészt francia és nyugatnémet géppark nemzetközivé válik — tette hozzá. Magyarország is beállhatna a sorba.,.) A nagy gát... vajon megtudok-e olyasmit az asszuáni nagy gátról, amit eddig nem olvastam, hallottam? S tudok-e majd magam újat mondani, írni róla? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, i amikor gépkocsink az ideiglenesen épült, hepehupás úton, lefejtett, sárgás domboldalak, felvonulási épületek, földkotró és más építőgépek, rakodóautók végeláthatatlan sorai között a gátépítkezés felé haladt. Az első benyomás: az ismert leírások alapján is elképzelhetetlen méretek. Amerre a szem ellát, mindenütt emberi kéz nyoma. A természetátalakításé. A gát 3,6 kilométeres hosszához, hármas felépítésének víz alatti legnagyobb, 1 kilométeres szélességéhez, tehát valóban impozáns tömegéhez képest is óriási, átláthatatlan területen folyik a munka. Hol tart tulajdonképpen az építkezés? Mikorra készül él? A munkát a legszemléltetőbben azzal lehet jellemezni, hogy mintegy 43 millió köbméter anyagot építenek be a gátba, s ebből 1966. január 9-ig (legfrissebb adat?) 2S.5 millió köbméter már a helyén volt. így magyarázta Nabil barátunk, aki a múlt évben vagy harmincszor járt Asszuánban, s legalább úgy ismeri az építkezés helyzetét, mint mondjuk — az egyiptomi sajtóét. A gát tömege körülbelül tizenhétszerese lesz a Cheops piramisénak. 35 ezren dolgoznak az építkezésen (közöttük ezer szovjet szakember). A gát 1968-ra felépül, a víz 1969-re eléri végleges magasságát és 1970 helyett 1969-re előreláthatólag teljes kapacitással működik az új, hatalmas villamos centrálé is. (A Cheöps piramis körülbelül háromszor annyi ideig, 20 évig épült; s 100 ezren dolgoztak rajta — fűzte hozzá Nabil érdekes összehasonlításul.) Megkértem barátunkat, mondjon néhány jellemző adatot a V nagy gát gazdasági jelentőségéről. Ismeretes — mondotta —, hogy a gátépítés folytán a Nílus felső szakaszán keletkező tó 500 kilométer hosszú lesz (ebből 150 kilométer Szudán területére jut) és átlagban 10 kilométer széles. Az EAK öntözhető, megművelhető területe (amely egész területének alig 3 százaléka!) ezáltal egyhar- madával nó- Nem szükséges hangsúlyozni, milyen nagy jelentőségű tény ez! De talán kevesebben tudják, hogy a keletkező villamos- energiaforrás milyen nagy! Az áramtermelés már 1968 második felében megindul. Mindenhová elvezetik az áramot (később Alexandria, majd Port Said felé utaztunkban mindenütt láttuk a már felállított villanypóznákat); az egész országot villamosítják. Ez ipari fejlődésük alapja. — Nálunk, Egyiptomban most hajnalodik... — mondotta Nabil másodszor ezen a napon. — Több vizünk, nagyobb termőterületünk lesz. És a villanyáram kilowattja a jelenlegi 30 millim (3 piaszter) helyett 2 millimbe kerül majd! — tette hozzá tárgyilagos hangon. Lindner László lett elvégeznie, amiért nem jár fizetség vagy pedig kevesebb, mint azoknak, akik a különböző termelőmunkában rendszeresen dolgozták. Egy időben, 1952 és 1955 között, a járási pártbizottság munkatársa volt. Közben tartalékos tiszti iskolás volt, aztán több ízben pártiskolás is. Alig ment vissza a tsz-be, elküldték elnökképzőre Zsámbókra. Az ellenforradalom idején a párt első hívó szavára vonult be a karhatalomba, hogy segítsen rendet teremteni a megyében, pedig akkor már négy gyerek kérte otthon a kenyeret. Meg aztán, szükség is lett volna otthonitartózkodására, mert a volt csendőrök már az első napokban feldúlták a lakását. * * * A mezőkovácsházi Alkotmány Tsz vezetői a zárszám. adás megerősítése előtti percek izgalmában jöttek, mentek egyik irodából a másikba. Gonda Pál, aks. több szövetkezet egyesülése után került ide, s már három éve bérelszámoló, nagy nyugalommal tesz-vesz. Pár perccel azelőtt tette zsebre azt a papínszeletet, amelyre feljegyezte: Pali múlt évi keresete 29 796 forint. Zárszámadáskor még 10 400 forintot kap kézhez. Elmosolyodott, mert 18 éves fia csaknem 5 200 forinttal keresett többet tavaly, mint ő. De azért is jóleső érzés járta át, mert egy évvel korábban még csak az ifi fo- gátosokait előzte meg a fiú a legtöbb fogatnorma. teljesítésével, tavaly azonban kivétel nélkül minden tsz-fogartost. „No, ezért megint kiírhatják az újságba, mint tavaly” — gondolta. Aztán az jutott eszébe, hogyha tanulásra erőlteti a fiát, abban nem je- i Egyesültek a f I960 ószén érkezett Bucsa községbe Petrovácz István, aki mint pártszervező dolgozott a község három termel őszö vet kőzetében 1961 májusáig Munkájáról, gondjairól, az emberekről szerzett tapasztalatairól könyvet is írt, melyet 1963-ban jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó Egy pártszervező naplójából címmel. A könyv utolsó oldalán állnak a következő sorok: „Egy hét múlva újabb levél jött: a „Béke” egyesülni akart az „Alkotmány”-nyal. Csakhogy a „Béke” tizenkilenc forinttal zárt. Nincs állatállománya. Nem mentek bele az egyesülésbe. Jól tették-e? Ezen már gondolkoznom kell.” Eddig az idézet. Az azóta élteit idő sok mindent bebizonyított. Bebizonyította, hogy valóban érdemes elgondolkozni azon, hogy egy községben három termelőszövetkezet külön területen, külön gépparkkal művelje a területet. Az érvek egyre sokasodtak. A gondolatok lassan-iassan tervvé, majd feladattá, szükségszerű, fontos feladattá léptek elő. leskedett volna így. Ezt a részei ugyanis nem gyakorolta eddig sem az úttörő-, sem a KlSZ-fogada- lomnak. No, de a szorgalmasan dolgozókra is szükség van. Bizonyára jó munkásőr is lesz belőle, ha elfogadják jelentkezését. Lánya, Juliska, aki a megsdra- tott zárszámadás idején született, szeret tanulni. Jól kereshetne a növénytermesztésiben vagy bármely munkában, de a 8 általános elvégzése után leszerződött a tsz- be mezőgazdaságii szakmunkástanulónak, havi 400 forint ösztöndíjért. Most éppen a baromfitenyésztést tanulja három hónapig a szabadkígyósa technikumban. A két kisebb gyerek közül Misi az, akinek előreláthatólag nemcsak az általános iskola 8 osztályáig terjed majd a tanulási kedve. — Gonda elvtársi, el kell mennem a zárszámadás megerősítésére — szólt be a tsz párttitkára. — Ha kedved van, gyere visz- sza vacsora után egy kis megbeszélésre. — Rendben van — mondta kurtán. Bizonyára csak ennyit mondott akkor is, amikor évekkel ezelőtt megválasztották a 2-es üzem. egység párttitkárának, s amikor' közölték véle nemrégiben, hogy őt jelölték 5 hónapos pártiskolára. Végtelen kötelességteljesítő természete erre sem tudott nemei mondani. Pedig nagy tervei., vannak erre az esztendőre. Körüli akarja pu^tatrai a házát, ami: két évvel ezélőtt több mint kétszer annyiért vett a faluban, mint amennyiért eladott egyet a tanyán. Ezenkívül górét és sok min. den mást is akar építeni, hogy az udvar rendje is bizonyítsa csa ládja megváltozott életét. Kukk Imre bucsai tsz-ek Az elmúlt év őszén mar a/, egyesülés előszele határozta meg az őszi megzőgazdasági munkák vitelét. Központosított vetésterv, szervezett gépkihasználás. Az eredmény: elsőnek végeztek a járásban az őszi mezőgazdasági munkákkal, s olyan minőségben, mint. eddig még egyetlen évben sem. A biztató, eredményeket mutató kezdet után már mindenki csak az egyesülés gondolatával tudott megbékélni. Kezdték felmérni a további lehetőségeket. Át kellett csoportosítani az állatállományt, ki kellett alakítani a gazdasági épületek új jellegét, és egy sor feladatot, mely a járási, a helyi vezetők és tagok mindennapos munkáját meghatározta az eltelt három hónap alatt, míg eljuthattak oda, hogy most január 29-én délelőtt csaknem 500 termelőszövetkezeti tag jelenlétében egyesült a „Béke”, a „Kossuth” és az „Űj Alkotmány” Termelőszövetkezet, ezután „Üj Barázda” néven vonulnak be a. község történetét» Szilárd Adóm Négy darab négyes találat a megyében kettős tárgynyereménysorsolás februárban A 4. fogadási játékhéten négy darab négytalálatos lottó- szelvény volt a megyénkben. Az egyiket Szarvason töltötte ki a szerencsés nyertes, a másik hármat megyénk postahivatalai hozták forgalomba. 51 900 forintot nyertek a négy találatotok az említett héten. A februári lottószelvények között a rendes havi tárgynyereménysorsoláson túl, külön jutalomsorsolást is rendeznek. A rendkívüli sorsolás főnyereménye egy teljesen berendezett, kétszobás, azonnal beköltözhető öröklakás autóval. Ezenkívül 9 személygépkocsit, 10 garnitúra szobabútort, 63 egy-, illetve kétszemélyes külföldi társasutazásra jogosító utalványt, valamint 100 darab 10 000, és 2000 forintos vásár lási utalványt lehet nyerni. Február 25-én, vagyis a 8. játékhét nyerőszámainak húzásával egy- időben sorsolással döntik el, hogy melyik hét szelvényei vesznek részt a rendkívüli és a szokásos tárgynyereménysorsolásban. Az előfizetéses lottószelvények mind a két esetben esélyesek a nyerésre
