Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

1866. február XT. I 5 Csütörtök Mese / és valóság óvá kerül jutalom? A polcokon maga- magát kínáló tarka­ságban sok tucat kü­lönféle hírlap, folyó­irat. Hátrébb tömör falakká tornyosulta hőnyitek ezreinek sú­lyos tömbjei, A ké­pes újságok színes foltjai vonzzák a sze­met, érdeklődésre ingerlik a kis embe­reket. Igen. őket. Ilyentájt, épp hogy elmúlt a dél, sem a felnőttek, sem a gimnazisták nem ta­lálhatók még itt a mezökovácsházi já­rási könyvtárban; el­lenben szöszke meg busa fejű kismagya. rok uralják a terepet. Hűli Sándor a Lu­das Matyi-t böngészi komoly odaadással. Ötödik osztályos. Az originális Ludas Ma- tyi-rói nemigen tud, de a János Vitéz-t olvasta, s arra a. kér­désre. hogy milyen is íróit, egyszerre kivi­lágosodik a szeme, értésemre adva, még mielőtt szóban közöl­né, hogy ..igen tet­szett”. Fábián Gyurka az Ország-Világ-ot ol­vassa. s előtte két könyv, melyeket ki­választott otthonra: Mark Twain és Ver­ne Gyula, Az egyik regényt másodjára ol­vassa, annyira jó volt. — Hínyadikos vagy? — Nyolcadikos. — Es az iskola után? — Szakmái tanú, lók, szobafestőnek. — Miért éppen an­nak? Talán édesapád is ebben a szakmá­ban dolgozik? — Nem. Édesapám a tsz-ben dolgozik, de azt mondta, a festés, mázolás nagyon jó szakma. Már harmad évre keresni fogok és nem is rosszul. Szabó Gyurinak viszont még nagyobb terve van. Szakgim­náziumba szeretne járni, hogy. mint mondja, gépszerelő lehessen, ö inkább — a Képes Újság mellett — szakmai könyveket böngész. — Ó, az még sem­mi, amit én össze­olvasok itten. Tetsze­ne csak látni a Do­hányos Jánost... _ 7 — Ö már kívülről fújja mindazokat a könyveket, amik az elektromosságról szólnak. Rádiós akar­ná lenni, inár épített is annyi detektorost, hogy csuda. így folyik a szó a járási könyvtár messziről idetévedt látogatója és a kis olvasók között. Ahogy elnézem a könyvek, újságok fö­lé megilletődött ko­molysággal hajló fe­jeket, arra gondolok, ezek a gyerekek, ha felnőnek, bizonyára jobb felnőttiek lesz­nek. mint a mostani­ak. (Amiből egyálta­lán nem következik, mint hogy, ha a mos­taniakkal valami baj lenne!) A mesebeli kisfiú betévedt a mé. zeskalácsos kunyhó­ba, amelyben cukor­kából volt a zsindely, kolbászból a geren­da. Nem mesés do­log, hogy a mi fia­ink szabadon garáz­dálkodhatnak” efféle helyeken, hol a nagy világ ezernyi isme­retének mézédes vagy éppen paprikás, máskor esetleg nehe­zebben emészthető sú­lyos csemegéit ked­vükre kóstolgathat­ják! Hogy Fábián Gyúr. kából valóságoskép­pen mázoló lesz-e ? Ki tudja. Lehet, hogy kevesebb, lehet, hogy több. A szeme bizo­nyára kinyílott, kis feje fogékonnyá vált a világ sok-sok szép­sége felé. A válasz­tás — jó részben — rajta áll... —aj. elég egyoldalú termelési tervet. — Az elnök elvtárs repülőt kér. Remélem majd lesz. mert való­ban szükség van rá. De kérdés, hogy nem járnák-e úgy vele. mint a nagyon követelt és aztán az állam nagy költségén felépített hagymaraktárral és dohánypajtá­val? A terv szerint ezekre sem lesz szükség az idén. Hacsak nem bálák, lakodalmak és névadó ün­nepségek céljára... — Nem is rossz ötlet — jegy­zi meg több fiatalember moso­lyogva. — Nem. hát — folytatja Bogo­mén. — Csakhogy a lagzihoz hús, zsír, hagyma és zöldség is kell itt is meg másutt is. Vagy úgy gondolják, hogy majd importáljuk ezeket is, mint a feketeborst, meg a mazsolát? Ha nem terme­lik, akkor csakugyan mi lesz az asszonyokkal? Érthetetlen! Eddig nagyon példásan, sokféle jó minő­ségű árüt termeltek, most pedig... — Idősebb is, kevesebb is lett « tagság — szól közbe ingerülten az elnök, aki unta már Bagómért lelki prédikációját, s azt hitte, hogy ezzel elhallgattatja. Ám az nagyon nekifohászkodott, mint aki megfogadta, hogy addig be­szél, amíg vissza nem téríti a Jóreménység árutermelését, eddi­gi medrébe. Azzal érvelt, hogy a korosodáshoz sok hozzáértés és tapasztalat 'párosult az évek fo­lyamin, aztán meg a gépek száma is sokat szaporodott. A terv jó­váhagyásánál nézzek meg a, munkalehetőségeket is, de az or­szág lakosságának az ellátását is, ami, akárhogy vesszük is, becsü­letbeli kötelessége minden szövet, kezeinek. — Én is amondó vagyok — emelkedett fel hangjával együtt Bardóczné —, hogy inkább a fo­lyamatos munkaalkalom megte­remtésén kellene gondolkozni. Az én fiaimnak, lányaimnak is egész télen csak az ide-oda mászkálás járt az eszükben. Jobb volna, ha ehelyett dohányt simítanának vagy hagymát válogatnának, szá­rítanának. Ezen túl pedig seprű­kötést, kosárfonást tanulnának. — Nem is bolondság az. amit Bardóczné mond. Ha helyenként kis konzervüzemet, kis takar­mánykeverőt lehet csinálni a na­gyok mellett, miért ne lehetne ná. lünk például hagymaszárítót, dugványhökezelöt, seprűkötö és kosárfonó üzemet beállítani téli­re? — Ezt a nyugdíjas P. Kiss András kérdezte akkurátusán. így tartott még a vita jő ideig. Az elnök is, a főagronómus is meg a főállattenyésztő is elmond­ja a maga érveit a terv megalapo. zottsága mellett. Ám úgy látszik, hiába, mert amikor szavazásra bocsátották a terv elfogadását, csak imitt-amott emelkedett fel egy-egy kéz. A többség utasította a vezetőséget, hogy mielőbb egy sokkal átgondoltabb tervet ter­jesszen a- közgyűlés elé, amely a lehető legjobban szolgálja a tag­ság jövedelmét és a, népgazdaság érdekeit. Bagómén egy győztes hadvezér tartásával lépegetett kifelé a te­remből. Monon pedig nem állta meg, hogy meg ne várja az elnö­köt és oda ne szúrja neki: — falsot fogott a vezetőség, Mihály, azért nem tudunk együtt énekel­ni, V Kukk Imre Ez egyáltalán nem közömbös. A jutalom csakis akkor hasznos, ha annak a kezébe kerül, akit illet. Egy nagy államférfi mondotta: ,.Tíz megrovó szidással nem lehet annyit elérni, mint egyetlen di­csérő szóval vagy jutalmazó gesz­tussal.” Természetesen, ha nem használják ki — azok, akik hiva­tottak dönteni a jutalmazásról — a rendelkezésre álló lehetősége­ket; vagy haa „keretet” éppen más célra fordítják, akkor a jutálma- zási szándék nem válik termé­kennyé, a munkát előre vivő, al­kotó erővé, hanem elégedetlensé­get szül. Vállalatainknál az igazgatói alap — melyet az üzem vagy gazdaság létszámától függően szabnak meg — a jutalmazási és jóléti kiadá­sok forrása. A rendelkezések ér­telmében ezt a keretet a vállalat igázgatója az üzemi tanáccsal egyetértésben osztja fel közvetle­nül jutalmazási és jóléti célokra. Ahol üzemi tanács nincs, ott a szakszervezeti bizottság vélemé­nyét hallgatják meg. Vajon me­gyénk vállalatainál helyesen gaz­dálkodnak-e a dolgozók ösztönzé­sére, a kiváló munkások megju- talmazására szánt összegekkel? Erre keresett választ az SZMT közgazdasági munkabizottságának nemrég befejezett vizsgálata. Tíz különféle vállalat tevékenységét mérték fel ebből a szempontból és megállapították, hogy a leg­több helyen az igazgatói alap fel­osztása a rendeleteknek megfele­í lő. Egyedül a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóságnál tapasztalták, hogy minden tervszerűség nélkül, ad hoc használják fel a szóban forgó alapot. A legtöbb helyen azonban vi­tatható a kifizetett összegek nagy­sága. Az. hogy többnyire 150—200 forintos tételekre forgácsolják szét a keretet, senrímiképp sem szerencsés dolog. Nyilvánvaló, hogy a jutalmazás fölötti öröm tényét leronthatja, ha olyan cse­kélyke összeget, kap az ember, ami kétségessé teszi a megbecsü­lés komolyságát. Valljuk be bát­ran, hogy az ilyen felaprózott ju­talom mögött az az elvtelen állás­pont bújik meg, miszerint „miért legyek én egyesek szemében rossz fiú, mert kihagyom őket a meg- julalmfizottak közül, inkább mindenkinek (vagy majdnem mindenkinek) adok valamit?’. Hogy az efféle módszer nem lel­kesít. nem ösztökél kiváló telje­sítményekre, azt úgy gondoljuk, nem szükséges magyarázni. Az SZMT vizsgálata kiderített olyan szabálytalanságot is, mint ami a Gyulai Állami Gazdaság­ban történt. Itt például a városi MEDOSZ Sportkör támogatására egész egyszerűen átutaltak 5 ezer forintot az igazjgatói alapból, sőt még a szakszervezeti bizottság költségvetéséből is megtoldottak az összeget. Lehetséges, hogy a MEDOSZ futballistáinak lelkes hívei vannak a jutalomösszeg fö­lött rendelkezők között, mégis úgy gondoljuk, a sportbarátságnál előbbrevaló lett volna a gazdaság arra érdemes dolgozóit jutalmaz­ni a kérdéses összegből. Vagy ta­lán nem? A Békéscsabai Kon- 'Gvvgyárban több mint 100 ezer forintot fizettek ki az üzem ösz- öndíjasainak, szintén az igazgatói alap terhére. Itt is felvetődik a kérdés: nem lett volna-e haszno­sabb, a gyár termelési eredmé­nyeit és a dolgozók közérzetét i nem befolyásolta volna-e helyes irányba, ha közvetlenül jutal­mazási, illetve jóléti célokra for­dítják ezt a jelentős összeget? Annyival is inkább, mert az ösz­töndíjasok javadalmazására a vállalati fejlesztési alapból kell a megfelelő összeget biztosítani. (A konzervgyárban a íelsőbbség- től, a tröszttől kapott utasításra hivatkoznak. Előfordulhat persze, hogy a felsőbb vezetés olyanra utasít, ami nem teljesen áll össz­hangban az érvényes rendelkezé­sekkel.) Hangsúlyozzuk, a vállalatok többségénél nem fordultak elő ilyen kisebb-nagyobb rendellenes­ségek sem. Az Orosházi Gépjaví­tó Állomáson például mintaszerű­nek találták az igazgatói alap ke­zelését. Bár nem tartozik az igaz­gatói alaphoz, megvizsgálták a se­gélyezési keretek felhasználását is. Azért indokolt ezzel foglalkozni, mert mint kiderült, a tíz válla­latnál sem a gazdasági felsőbb szervek, sem a szakszervezetek szakmai megyebizottságai nem el­lenőrizték az igazgatói és a segé­lyezési alap felhasználását. Érde­kes volt a tapasztalat, meily sze­rint sok helyütt nem merítik ki teljesen a lehetőségeket és jelen­tős összegek maradnak meg az év végére. Természetesen, ha kevés segélyezésre szoruló dolgozó, az örvendetes. Akadnak azonban olyanok is — mint az egyik vál­lalatnál —, akik igazán nem szo­rulnak ná a segítségre, mégis igénylik. Egy dolgozó például hosszabb időt töltött családjával külföldi (nyugati országbeli) nya­raláson, s miután hazajött, se­gélyt kért. Hiába, sokba került az, üdülés. Ezért helyes, ha úgy. ahogy például a Gyulai Erdőgaz­daságnál csinálják, a szakszerve­zeti bizalmik tesznek javaslatot az SZB segélyezési bizottságának és az indokok alapos mérlegelése után döntenek a segélyekről. Az igazgatói alap, akár közvet­len jutalmazásra, akár más szo­ciális célokra fordítják, óriási ha­tóerőt képvisel, az emberek vé­leményét, gondolkodását, az üzemhez való hűségét, általában a munkamorált nagyban befolyá­solja. A mi társadalmunk egyik jellegzetessége, hogy ilyen formá­ban is gondoskodjunk az embe­rekről. Nem mindegy tehát, hogy helyesen vagy helytelenül hasz­náljuk fel efféle lehetőségeinkéi, egyáltalán nem közömbös, hog' hova kerül a jutalom. V. J. Farsangi rejtvénypályázat — Harminc forduló harminc nap alatt — Első díj 7 napos üdülés Zakopanéban — Eredményhirdetés az április 1-i számunkban — Harmadik rejtvényünk: 1. Bolygó (4 betű) .................................. . 2 . Talpraesett (5 betű) ................................................ 3. Nem felett^ ................................................. 4 . Állat (vad) ................................................ 5. Arad ellentéte ................................................ 6. A futball lényege ............................................... 7 . Stiluskeveredés ................................................ 8. Hamlet, nemzetisége ................................................ 9. Dalol ................................................ 10. Évszak ................................................ 11. Ustdob (idegen szó) ................................................ 12. Neves költőnk, fém ................................................ 13. Keres ................................................ 14. A tvdtöl ismerjük (prof!) ................................................ 15. Összedőlt (5 betű) ................................................ 16. Idős ................................................ 17. Világhírű angol drámaíró ................................................ 1 8. Tamási Áron regény hőse ................................................ 19. Szerencsejáték ................................................ 20. Szín (4 betű) ................................................ 21. Ökori bölcs . ............................................... 2 2. Filmszínház ............................................... 2 3. Legyint (!) . ................................................ 34. Állami gazdaság ................................................. 25. Világváros (4 betű) ............................................... 2 6. Afrikai ország ................................................. 27. Megye északon ................................................. 2 8. Esőn áll ................................................. 39. Gérdonyi-regényhős (4 betű) ............................................... 1 0. Nagy sikerű magyar regényíró (-si!) ................................................ ?1, Időmérő .............................................. 3 2. Zászló teszi ................................................. A válás első betűjét olvassuk össze, nyert mondat. (Vigyázzon a kettős betűkre') beküldendő az így Farsangi rejtvénypályázat 3. 1966. február 17. szelvény

Next

/
Thumbnails
Contents