Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
WM. Jaaa&r L 6 Vasimap Az értelmiség és a szocializmus Aligha van társadalmi csoport, amelynek mibenléte körül annyi Vitatott kérdés lenne, minit az értelmiség hovatartozása, társadalmi szerepe, jövője körül. Vannak, akik — igen tévesen — egyszerűen a polgársággal, pontosabban: a kispolgársággal azonosítják. Vannak, akik önálló társadalmi osztálynak tekintik, s ismét mások — összetévesztve a zöm szerepét az egyesékével, a kiemelkedőkével — a mindenkori társadalom vezető sétegót látják benne. Az összes eddigi társadalmat — ezt igazolja a történelmi tapasztalait — egyes társadalmi osztályok vezették. Nem lényegtelen tehát annak eldöntése; osztdlf-e az értelmiség? Az ezt meghatározó tudományos ismérvek közül csak egyet említünk: a társadalom gazdaságában aUbglalt helyzet azonosságát, vagy hasonlóságát, szaknyelven: a termelőeszközökhöz való egyforma viszonyt. Beszélhetünk-e egyforma viszonyról a főkönyvelő és a festőművész, a mérnök és a regényíró esetében? Nyilvánvalóan nem. Az értelmiség a társadalomnak hivatásszerűen szellemi miunkával foglalkozó része: ez közös vonás, de ezen túlmenően igen sokféle, mégpedig mind társadalmi eredete, mind jövedelemszerzésének módja, rendszeressége és — nem utolsósorban — mennyisége tekintetében. Nem érvényesül tehát itt semmiféle osztálymeghatározottság? Ha ez igaz lenne, az értelmiség a társadalmi osztályok felett lebegne. Valójában közöttük helyezkedik el. Polgári szociológusok gyakran hasonlítják az értelmiséget piramishoz, amelynek alsó része a szélesebb értelemben vett munkássághoz húz, csúcsa az uralkodó osztályokkal tart inkább közösséget, míg legjelentősebb, középső része a társadalom polgári középrétegeivel egyívású. Ezt indokolják társadalmi és vagyoni körülményeik egyaránt: ezt szemlélteti a fent említett hasonlat. Arculata tehát távolról sem egységes: a polgári társadalomba a szerény fizetésű pedagógustól a milliomos filmsztárig minden belefér. Olyan közbülső társadalmi réteg tehát, amely gyökereivel, érdekszólaivai két-három más társadalmi osztállyal is érintkezik. A szocialista társadalomban az érledmisóg helyzete más. Száma, s jelentősége a gazdasági, társadalmi fejlődéssel arányban nő. Osztályösszetétele — úgy is mondhatnánk; társadalmi vegyértéke — megváltozik. Forrásai között egyre nagyobb szerepet kapnak olyan osztályok — munkásság, dolgozó parasztság —, amelyek gyermekei azelőtt csak ritka kivételképpen jutottak el értelmiségi pályákra. Ha mai értelmiségünk szellemi, világnézeti arculatát vizsgáljuk, abban a jelentős pozitívumok mellett nem kevés elgondolkoztató vonást találunk. Értelmiségünk munkája, tehetsége szerves és jelentős alkotóeleme szocialista építőmunkánknak, tudatformáló tevékenységünknek. Az értelmiségiek nagyszerű munkáját nemcsak tekintélyes állami díjak és kitüntetések jutalmazzák, hanem egész népünk elismerése is. Ugyanakkor — mert ezt is látni kell — a „régi” gondolkodásmód feltámad néha a túltengő tedividualizmusbaa, a csökkent felelősségérzetben -vagy a felelősségvállalástól való tartózkodásban. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a vonások értelmiségünk egészében pozitív képének árnyoldalát jelentik. Milyen gyökerekre vezethetők vissza e tünetek? E réteg, jellegiénél fogva, érzié- kenyebben reagál a társadalmat érő hatásokra, a szocializmus építésének nehézségeire. Az átlagosnál nagyobb visszhangot keltenek e réteg bizonyos köreiben a nemzetközi élet egyes eseményei, szerepet játszik néhányuknál a Nyugat szellemi termékeivel való kri- tikátlan megismerkedés, s a múltban megnyilvánult szektás bánásmód, olykor hátrányos megkülönböztetés sem maradt egy részükre hatás nélkül Vannak tehát negatív jelenségek. Ezek azonban nem homályo- síthatják el azt az alapvető tényt, hogy az értelmiség zöme — gondolunk itt elsősorban az anyagi termeléshez közel állókra, a nehéz körülmények között sokszor ön- feláldozóan dolgozó nevelőikre, de minden értelmiségi hivatás jobbjaira is — becsületesen helytáll a maga területén. Társadalmunk jelenlegi szerkezete lehetővé tette azon válaszfalak lebon'ását, amelyek korábban az értelmiség és a többi dolgozó réteg között emelkedtek. Az értelmiség helyzeténél, szerepénél fogva fontos tényezője a szocializmus építésének; a parasztság után a munkásság legfontosabb szövetségese. Olyan réteg, amelynek n/iegvan a teamé, szetes helye, szerepe a szocialista társadalomban, amelynek jelentős része már a mi értelmiségünk. (A mai értelmiség mintegy ötven százaléka munkás-, vagy dolgozó paraszt származású; soraiban nem csekély az olyanok száma, akik munkássorból küzdöttek fel magukat értelmiségivé és szerezték meg az ehhez szükséges képzettséget.) A modem társadalomtudománnyal, a szocialista kultúrával való megismerkedés sokuk világszemléletére döntően hatott, s szociális vívmányaink is jelentős tényezők ,,a régi” értelmiség megnyerésében. Ma már értelmiségünbtől megkívánjuk a szocialista célokkal való azonosulást. Helytelen nézetekkel — mint említettük — még találkozunk, és a velük szembeni elnéző magatartással is! Holott hibás az a magatartás, amely —i a szövetségesnek kijáró tapintatra hivatkozva — ellenzi a téves véleményekkel való vitát. A vitára szükség van, éle azonban a helytelen nézetekre és nem sze- J nép érdekeivel, mélyekre irányul! A tapasztalatok jól bizonyítják; a kellő tapintattal, de kellő határozottsággal folytatott párbeszéd nem lazítja, hanem erősíti a kapcsolatot a szocializmus szilárd és kevésbé megingathatatlan hívei között. E „párbeszéd” rendszeressége, elmélyültsége fontos tényező abban az eszmei küzdelemben, melyet a még nem szilárd világnézetű értelmiségiek megnyeréséért folytatunk, s amelynek másik vetülete: az értelmiség e részének közeledése a marxizmus—feminizmus eszméinek, a szocializmus gyakorlatának határozott igenléséhez. I helyes értelmiségi politika alapkövetelménye, hogy figyelembe vegyék e réteg sajátosságait, tevékenysége kifejtésében meg kell könnyíteni képeséged, lehetőségei minél szélesebb körű érvényesítését. Figyelemmel kell kísérni fejlődésüket, idejében felismerni problémáikat, s azokra lehetőség szerint érdemi megoldásit, feleletet adni. Meg kell találni a legcélravezetőbb módszereket kezdeményező-készségük fokozására a szocializmus építése érdekében. Ehhez a fentebb elmondottakon kívül egyrészt az szükséges, hogy csökkentsük azokat a több területen is tapasztalható bürokratikus, adminisztratív kötöttségeket, amelyek elkedvetlenítik és elvonják az alkotó munkától, ideértve az értelmiségieket gyakran feleslegesen terhelő ügyviteli teendőket is. Másrészt a javadalmazás, a juttatások ésszerű rendszerével, a ki. emelkedő teljesítmények anyagi elismerésével módot kell találni arra, hogy fokozottabb aktivitásra, előrevivő gondolatokra, ötletekre, új módszerek alkalmazására ösztönözzük e réteg tagjait. El kell érnünk, hogy a jelenleginél jobban lássa, érezze munkája érteimét és megbecsülését. A teendők egy része csak országos viszonylatban rendezhető, de sok függ a helyi körülményektől is, attól, hogy a magunk háza táján, a magupk szűkebb eszközeivel, a vezetés megfelelő stílusával mennyit tudunk az említett feladatokból megvalósítani. A segítés és a vita, az együttműködés és a helytelen jelenségek elleni harc egysége; szövetségi politikánk ez alapvető elve érvényes értelmiségi politikánkra is. Ne felejtsük: olyan rétegről van szó, amelynek érdeked, céljai egybeesnek a szocializmust épí.ő munkásosztály, az egész dolgozó Farkas Sándor A szénbányászat 1966-os feladatai Az 1966. évre — tekintettel az erőművek, ipari üzemek szénterein, meg a TÜZÉP-telepeken felhalmozott készletekre — a múlt évi teljesítésénél is mérsékeltebb, 31,1 millió tonnás tervet kapott a szénbányászat azzal, hogy a nehézipari miniszter ezt az előirányzatot a fogyasztói igényeknek megfelelően^ egy százalékkal növelheti vagy tovább csökkentheti. A mérsékelt terv azonban nem az egész szénbányászat munkáját könnyíti, ugyanis elsősorban a gyönge minőségű mátraaljai és csak azért sem könnyebb, mert a műszakonként egy főre jutó termelést a múlt évi tervezett 1196 kilóról az idén 121P kilóra kell emelni. A mérséklődő mennyiségi termelés és a növekvő teljesítmény következtében a bányák tovább takarékoskodhatnak á munkaerővel. Már tavaly a tervezett létszámnál 1800 fővel alacsonyabb létszámmal teljesítették feladatukat. Az idén újabb 700 főnyi munkaerőt takarítanak meg úgy, hogy a természetes lemorzsolódás révén távozó dolgozók helyébe nógrádi energetikai szenek bányá- | nem vesznek föl újakat. A gépe. . i • ■ . ___ — rtd+án í^Irrtrfníin-TTol ArtaniTT ŰO IC nnv_ s zatát tartja vissza, a többi tröszttől, főleg a feketeszenet és a jó minőségű háztartási barnaszenet termelőktől annál feszítettebb munkát kíván. A feladat már sítés fokozásával együtt ez is hozzásegíti majd a szénbányászatot, hogy elérhesse a termelékenység tervézett majdnem 2 százalékos növelését. Vendégségben Hajdik Antalnál Gyulán él és dolgozik. Hajdik Antal festőművész, aki nemcsak több megyei és önálló tárlaton, hanem mint lapunk kitűnő illusztrátora is ismertté tette nevét és munkásságát. Kis műtermében legújabban nyári élményeit dolgozza fel, sok vázlatot készít a gyulai Várfürdő pezsgő nyári napjairól. Képeinek gondolati tartalma az utóbbi időkben elmélyült és őszinte, emberi módon gazdagodott. „Az embert keresem minden művemben, még a látszólag szélsőségesebb művészi kifejezésmódok, formai megoldások közepette is. Az embert keresni és megtalálni, nincs ennél nagyszerűbb’' — mondja, s új alkotásai bizonyítják, hogy az elhatározást rendszeresen a tett is követi. Több négyzetméteres vázlat a Várfürdőből, A mű és alkotója. Botanikus hajlamainak szívesen hódol... Fotó: Demény Gyula
