Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-29 / 24. szám
4 Szombat Eredmények, gondok a Medgyesegyháza és Vidéke Bőr- és Textilipari Szövetkezetnél Ahogyan az elnök és a főkönyvelő két évtized után a jelent látja Hörniíaa ülünk, a szűk irodában, .iákab András elnök, Pászka László főkönyvelő ás én, aki krónikása akarok lenni a Medgyesegyhá- za és Vidéke Bőr- és Textilipari SBövetkezet több imrvt két évtize- (fes múltjának, de még inkább je- feaéaek meg egy kies* a jövőjének. * E szorgalmas közösség veteránjai, akik talán az. utóbbi években mentek nyugdíjba vagy többen, akik most közelednek életük e nagy fordulópontjófootz, naponként „megidézik'- a múltat. Küzdelmes hónapokra, nehéz esztendőkre emlékeznek. A legtöbben azonban a válságos időszakban is helytálltak. S miközben egymást követték az évek, úgy szilárdult és gazdagodott a medgyeeegyfiázi cipészek összefogása. A múlt év májusában, amikor ünnepi közgyűlésre jöttek össze, Jakab András, a szövetkezet elnöke többek között arról beszélt, hogy a két évtized alatt háromszorosára növekedett a szövetkezet dolgozóinak száma. Jelenleg 172-en vallják magukénak e közösséget. A mezökovács- Ittun járás 13 községében meg lehet már találni ennek a szövetkezetnek valamilyen részlegét. Sőt, Csenádapácán és Lökösházám is. Az utóbbi két évben különösen sokat költöttek új üzletek, javító- és szolgáltató részlegek megnyitására. termelést meggyorsító gépek beszerzésére. 1964-ben saját erejükből 790 ezer forintos költséggel Nagykamarásom szolgálta- tóházat, a metjgyesegyházi központi telep udvarán pedig nagy kultúrtermet és mellette zuhanyotokat létesXtettek. Szívesen beszél Jakab András elnök és Pászka László főkönyvelő arról is, hogy ma már olyan kis községben is van szolgáltató- ház, mint Kaszaper, hogy nyolc községben, működik fodrászatuk, három községiben óra javító részlegük, lsét községben kozmetikai szalonjuk, Mezőkovácsházán fényképész részlegük és tizenöt helyen cipő javítóik dolgoznak, miközben konfekció üzemrészük is jelentős eredményeket ér el. A múlt évi 6 400 000 forintos termelési terv miatt sem kell szégyenkezniük. A közvetlen szolgáltatás értéke 1363- öen elérte a 820 ezer forintot, az Ipari javítás pedig a 2 300 000-et, míg konfekció részlegük 3 100 000 forintot hozott a közös kasszába. Airra még büszkék is egy kicsit, hogy gyártmányaikat szívesen fogadja a Közületi Ruhakereskedelmi Vállalat, hogy a Fővárosi Vil- iamosvasutak vezetői — ahová tavaly 15 ezer pár száras cipőt szállítottak — erre a negyedévre újabb 3750 párra adtak megrendelést. Megnyugtatja a szövetkezet vezetőit és dolgozóit az is, hogy a múlt évben sok irányú munkájúikra egyetlen reklamálás sem érkezett. Növelte biztonságérzetüket tavaly az is, hogy a Bat- tonyai Cipész Szövetkezet hozzájuk csatlakozott. Mindezek ismerete mellett azonban itt is két oldala van az éremnek. S mi tagadás, a másik oldal már nem fénylik annyira. Restelkedve és bosszankodva beszélt Jakab András elnök a med- gyesegyházi állapotokról Arról, hogy bár itt van a szövetkezet központja, s a község lélekszámút tekintve sem a kicsik közé tartozik, mégis sokkal rosszabbak a «aplgáltatás körülmények mint több kisközségben Évek óta szinte tarthatatlan állapotok uralkodnak Medgyesegyházán a női fodrászatban, a cipőjavító részlegben, a központi iroda is régen nem felél meg a követelményeknek. Ez utóbbi esetében még akkor is igaz ez a megállapítás, ha néhány héttel ezelőtt történt is bizonyos változás. Mindez nemcsak feltételezi, hanem sürgeti — s a község lakossága pedig követeli — egy új, a mai kornak megfelelő szolgáltatóház megépítését. S ez az igény már Medgyesegyháza esetében sem túlzott. Persze, vannak tervek, elképzelések e körülmények jobbá tételére. Tágasabb, világosabb, a követelményeknek jobban megfelelő épületben akarják az idén elhelyezni a cipő konfekcióé részleget Medgyesegyházán. Ez azonban a megoldásra váró nagy problémák közül csak az egyik. Nem kisebb gond itt a szak- munfcástitánpóllás sem. Ugyanis miközben évről évre új szoigálta- töháaak nyitják meg kapuikat a lakosság előtt, a Medgyesegyháza és Vidéke Bőr- és Textilipari Szövetkezetnél nem növekszik, hanem csökken — különösen a cipész szakmában — a szakember- utánpótlás. Kevermesen például ez év végén mind a négy cipész nyugdíjba megy. S ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 27 ipari tanuló közül — mivel egyikük sem ke- vermesi — néhánynak vállalni kell a naponkénti utazást, avagy az albérletet. A szövetkezet vezetői a község általános iskoláinak tanáraitól próbálnak segítséget kérni: el akarják érni, hogy a mostani nyolcadik osztályosokkal megszerettessék a cipész mesterséget. Az eredmény azonban legjobb esetben is csak három év múlva jelentkezik a szövetkezetnél. A több marit két évtized ^itt is nagyszerű dolgokat csillogtat, amelyek verejtékes munka; szívós akarat nyomón születtek. Az utóbbi évek rohanó léptei közben azonban újabb gondok jelentkeztek. A szövetkezet minden tagjának őszinte összefogására, tettrekészsé©sre lesz szükség, hogy urai legyenek a helyzetnek. S ez egyben azt is jelenti a Medgyesegyháza és Vidéke Bőr- és Textilipari Szövetkezetnél, hogy az idei év semmivel sem lesz könnyebb a tavalyinál. Hiszen nemcsak a termelési terv teljesítéséről van szó, hanem arról is, hogy sikeresen oldják meg néhány szervezési problémájukat és előbbre lépjenek a szolgáltatási igények még jobb kielégítésében. a termelés feltételeinek megteremtésében és különösen Medgyesegyházán a szakmunkásképzés meggyorsításában. Balkus Imre A Földművelésügyi Minisztérium és a Gépkísérlet! Intézet január ■ 25-én Szarvason rendezte meg bemutatóját, amelyen a szakembe■ rek megismerkedtek azzal, hogyan alkalmazzák a mezőgazdasági 5 gépek felújításánál a műanyagot. Képünkön: a bemutató résztvevői i közelebbről is megszemlélik a bemutatott felhasználási módokat ; a gépjavító állomás műhelyében. Fotó: Malmos Verekedés öt percig — Csak egy kislány van a világon... — bődül él egy hang a zenekar meHettd asztalnál. Lejjebb, közel a bejárathoz az asztaltársaság névnapot köszönt. Itt is énekelnek, valahogy így; — Heeej de magas... — A zenekar is rákezd, mert mulatós nép vagyunk. Tiszteljük is egymást. Persze, kivétel a vendéglő, mert itt mindenki magának dalol, a zenekar j« magának húzaa. Este tíi A Fészek Étterem Békéscsaba főútvonalán .ütem könnyű perceket” él át. Este tíz óra van. A szeszfok magasra hágott. Mindenki mulat. Az egyik sarokasztalnál körülbelül hatan ülnek. Előttük a poharakban bor, a literes üveg már kiürült. Nem tudom megállapítani, vajon hányszor cserélték Hangosan vitatkoznak. Vitatkozó kedvében van, úgy látszik, az étteremben mindenki. Egymást túlkiabálják és elkótyavetyélt ma gyamóta-énekesek re- zegteták hangjukat A zenekar elé „A jövő kémikusai" — Szellemi vetélkedő a VII-es számú iskolában — A xomemtíteuö izgalmakat téten megteremteni a tanulók szániára — nem könnyű feladat. Főleg olyan szórakoztatást kitadólni • az úttörőpajtásoknak, amely hasznos is, egyenese» í nehéz. Mégis a békéscsabai VII-es számú általános iskola úttörőcsapatának vezetője, Miiklya Béla és a tantestület négy fal között is tudott játékos izgalmat, romantikát teremteni tanulóinak. Sorozatot indítottak, mely. nek keretében a rajók között szellemi vetélkedő dönti el, melyik csoport az, ahol a legolvasottabb, legszorgalmasabb úttörőpa j tások találhatók. Legutóbb január 27-én, csütörtökön délután 3 órakor „A jövő kémikusai” vetélkedőn mérték össze tudásukat a rajok. — Azért is találjuk hasznosnak a szellemi vetélkedőket, mert egy. részt tömegével vesznék részt rajtuk iskolánk tanulói, hiszen egy- egy rajban 25—30 gyermek van. Másrészt, ezek a vetélkedők szóró. san kapcsolódnak a különféle tantárgyak kötelező tananyagaihoz. Csütörtökön délután Zsilinszki Adam igazgató és Gaál Istvánná nevelő (mindkét pedagógus kémia szakos) tanulód mérték össze tudásúkat. Itt a két nevelő is egymás „ellenfélévé’- vált. A rajok három legjobb versenyzője külön- versenyt vívott, egyre nehezebb kérdéseket kapott, s a helyes elméleti válaszukat saját maguk ellenőrizhették ; hiszen laboratóriumi kísérletekkel kellett alátámasztaniuk, vajon fején találták-e válaszukkal a szeget. Elmondhatom, ez a kémiai vetélkedő színvanalas- ságával nagyon megörvendeztetett bennünket, nevelőket, s a legjobban szereplőknek örömmel nyújtottuk át a könyvjutalmákait, az édességeket, s kiosztottunk egy pár ötöst is kémiából — fejezte be tájékoztatóját Miklya Béla úttörő- sapalvezető. (L t.) új prímás perdül, látszik, hogy nem először tölti be e fontos tisztet, mert a zenekarral szinte ösz- szeszokottan játszik. Különben nem zavar senkit s nem is figyeli seniki. A pincérek az egyik sarokban, fél sziemmel pislogva a vendégkoszorúra, trócselnek. Ha új vendég jön, az megpróbálja felakasztani kabátját, türelmesen várakozik, kopogtat asztalán, erre sem figyel senki. A füst és a zaj szinte kibírhatatlan józanul. Vándor, ki ide belép, inni kénytelen, Szék reccsen, majd egy ordítás. — Agyonütlek! Még az utolsó szótag ott úszik a füsttel és borszaggal telített levegőben, mikor csattanni készül az első pofon. Egy kéz megálljt parancsol a lendülő karnak, így csak a ruhafogas dől és repül az asztalterítő. Ki tudja, miért ? — Miért? — kérdezem meg az egyik fiatalembertől. — összevesztek valami hülyeségen, — Min? — fordulok egy másikhoz, aki vasutas sapkáját fejére téve, angolosan távozni készük — Engem nem érdekel. — És a többiek? — Én nem tudom, uram, én csak úgy jöttem át az üzemből. — A beszélőre gyűlölködő pillantást vetnek a többiek, aki kék munkaköpenyében most megjátsz- sza az „urat”, a jól tájékozottat. — Miért verekedtek? — kérdezem meg újra és újra. A válasz csend, senki se tudja. A veszélyes napok Békéscsabán az elmúlt hónapokban a rendőrségnek nem sok alkalommal kellett vendéglői verekedéshez kivonulnia. Egyre kevesebb az ilyen jellegű közbotrányokozás, még akkor is, ha a fogyasztott bor mennyisége változatlanul magas szinten tartja magát, Ebben az egyetlen étteremben az egynapi forgalom déri a 10—12 ezer forintok Ebből az ételre jutó részesedés alig 30 százalék. Névnapokon és fizetési napokon azonban a forgalom 40—50 százalékkal megugrik. Egyetlen este 100 liter bor, 30 liter pálinka elfogy, nem számítva a sört és az egyéb röviditalt. — Miért isznak? — Megszoktuk — válaszolták többen is. — És ez milyen szórakozás? — Hát, emberek vagyunk... Aki mondta, részeg volt. De kihangsúlyozta és az r-betúket megnyomta, pergett a nyelve és ismételte a szót, emberek... Az ember ott kezdődik, hogy tisztában van cselekedeteinek súlyával. És az alkohol ott kezdődik, mikor felborul a szék s belekötnek egymásba, munkatársba, ivócimborába. Egy órával később az előbbi verekedők megnyugodtak. Egyenként távoztak. Nem várta őket a sarkon rendőr, nem várták ők sem egymást, de otthon a család érezte az italt és a „tegnapi szeretet” egyre jobban fogy. Dóczi Imre a Hatvanmillió forint szárazért vízrendszerre Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereit hosz- szabb idő óta foglalkoztatja Békés megye déli járásaiban — a mezőkovácsházi és az orosházi — a belvizek gondos elvezetése. Erre a célra kiválóan megfelel a Szárazér vízrendszere. Az utóbbi évtizedben az előbb említett Szárazér eliszaposodott, így feltétlen ki kell takarítani, a belé torkolló csatornákat rendbe kell hozni, hogy’ a viszonylag magas fekvésű területekről elvezethesse a belvizet. Az igen jelentős munkához a Szegedi Vízügyi Igazgatóság tanulmánytervet készített, amelyben 60 millió forint belvízrendezési programot állítottak be a belvízrendszer felújítására. Az előbb említettek a harmadik ötéves terv második felében valósulnak meg.
