Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-28 / 23. szám
1986. január 28. 6 Péntek Anglia másik arca Látogatás egy angol „közvélemény-gyárban* Tapasztalatok a Fleet Street-en öt óra: csúcsforgalom. Autók tízezreinek áradatában csak een- támóterezve jutunk előre. Irány a Fleet Street: a londoni lapok utcája. Egymás hegyén-hátán vannak itt a szerkesztőségek, s ne- onréklámok tucatjai hirdetik a különböző újságcímeiket. Nem messze innét van útioélunk, a Holnborn Circus, a Daily Mirror szerkesztősége. Parkolóhelyeit kétesünk. Jámbor óhaj. Az épület körüli kevés hely mind foglalt. Kezdődik a vadászat: lassan gurulunk, hárman haitfaLé tekintve, de mindhiába. Egyre jobban távolodunk utunk végleges céljától, mert a kocsit mégsem vehetjük a hátunkra. Idegesek vagyunk, mert fél hatra várnak bennünket, s már negyed hat elmúlt. Mire nagy nehezen parkolóhelyet találunk, 5 óra 20. Gyalog vágunk neki a zsúfolt utcának, alig lehet lépni az emberektől. Tíz perc megerőltetett gyalog, lás után végre eljutunk a Mirror hipermodern székházéhoz. Fotocellái ajtók A 17—18 emeletes —• nincs | időm pontosan megszámolni —,! csupa üveg, csupa alumínium épület messze kiemelkedik a kör-' nyező házak közül, sugárzó tömb, ' minden helyiségten fénycsövek világítanak, ugyanis rendkívül ; impozáns látvány ez a fénytenger. Belépünk a liftbe, kísérőnk orra, előtt — aki még néhány szót vált a portással — bezárulnak a ] felvonó fotocellás ajtajai. Visszairányítjuk a liftet a földszintre, s kísérőnkkel újra megindulunk. A lift olyan gyors, mint egy bányafelvonó, amikor megindul, az ember a torkában érzi a gyomrát. Néhány szót magáról a Mirror- xól. Tulajdonképpen „két Mirror” van: a Daily Mirror, a hétköznapi lap, a Sunday Mirror, a vasárnapi. A lap mérsékeltein baloldali, nem hivatalosan a Munkáspárt vonalát követi, ahhoz igazodik. Azonban nem mindig és nem min. denben. Olvasói általában kisemberek. Különös vonzereje olvasmányossága. Bulvár stílusban szerkesztett lap. Csúcspéldányszá- ma ötmillió a londoni és a manchesteri kiadással. A liftből kiszállva, míg vendéglátónkat keressük, feltűnik egy másik lift is, kiderül, ez a lap tulajdonosának és vezető beosztású munkatársainak külön liftje. A folyosóról hatalmas terembe lépünk. A teremben író- asztalerődrendszer és telefonok tömkelegé között folyik a hír- szerkesztés, az úgynevezett „fi- csör” szerkesztés. Angliában az elemző cikken kívül minden más anyag: „ficsör”. Egy-egy íróasztalerődrendszer közepén a rovatvezető ül, körötte asszisztensei. Ide futnák be a hírek éjjel-nappal, rádión, telefonon, telexen és távírón. Részben munkatársaiktól, külföldi és helyi tudósitóiktól, hírügynökségektől, valamint közvetlenül az olvasóktól. A különböző hírszerkesztőségek kulcsembere a hírszerkesztő, segítőtársai a képszerkesztők és mások. A hír- szerkesztő asszisztenseivel közösen dönti el, érdekes-e számokra a hír. Amennyiben igen, riportert és fotóst küldenek az esemény színhelyére. Itt szelextáliák a telexen vett híranyagot is stb. Ez tehát a lapcsinálás első állomása. Verseny és technika Londonban tucatnyi újság jelenik meg naponta, nyilvánvalóan nagy a verseny közöttük. A verseny k i menetele nemcsak a jól felkészült riportereken múlik, hanem nagymértékben a technikán is. Ahhoz, hogy egy kép gyorsan megjelenhessen nyomtatásban, alapvető feltétel: olyan fényképezőgéppel dolgozzon a riporter, amiből előhívott pozitív kép kerül ki. Ezit aztán hordozható telelő t ó- adóberendezés segítségével azonnal továbbítják a szerkesztőségbe. A telefotóból igen rövid idő alaitt Misé készül. Magát az anyagot igen sokszor telefonon vagy telexen továbbítják a szerkesztőségbe, az idő rövidsége miatt. Az óriási teremből üvegfalak választanak él néhány kisebb helyiséget. Az egyikben a nagy távirati irodák a telexgéppken ontják boszorkányos gyorsasággal a legfrissebb események híreit. A másik boxban a világ nagy kép- ügynökségednek telefctó vevögé- pei dolgoznak. A harmadik, valamivel kisebb „ketrecben” tele- fankapcsoló készülékek működnek. Itt veszik fel a vidéki és külföldi tudósításokat. A külföldi híreket már eleve olyan speciális papírra gépelik, amelyről azonnal 20 példányban sokszorosítják. Az anyagot megkapják a lap összes vezető beosztású munkatársai, s így döntik el felhasználását. A nagyterem és az említett részek jelentik tehát a lap idegközpomt- ját. A szerkesztőségben önálló „szó. bája” csak néhány specialistának és a lap vezetőjének van. Jártam egyikben. Puritán egyszerűség ű berendezés, méreteiről csupán annyit: vendéglátónkon kívül csak ketten tudtunk leülni. A lap egyik központi alapja az éjszakai szerkesztő. Feljegyzést kap a főszerkesztő és főbb mun- Katársai értekezletéről, ahol eldöntötték, mi kerül az aznapi számba. A művészeti szerkesztővel együtt megtervezik az oldalakat — majd ezeket a helyettes szerkesztő hagyja jóvá. 10 ember ötszáz helyett A gépek pontban éjfélkor indulnak, a mintapéldányok ellenőrzése után indítják meg a gépeket teljes sebességgel. Jelenleg öt gépsor dolgozik, egyenként 16 gépegységgel. Egy-egy gép teljesítménye 40 ezer példány óránként. A lapokat szállítószalag juttatja az éxpedíciós terembe, ahol ugyancsak gépek kötegelik a lapokat. A kötegeken különböző címkék, ezek a postatiszteknek messziről jelzik a rendeltetési helyet. A címkén feltüntetik az elárusító ügynök nevét, s annak a vonatnak az adatait, amellyel szállítják a lapot. Az expedíció teljesen automatizált, mindössze tíz ember dolgozik itt. Az automatizálás előtt 500 ember végezte ugyanezt a munkát! Mióta a Mirror új székhaza felépült, seregnyi intézmény települt melléje: postahivatal, könyvüzlet, éttermek, s nem utolsósorban a „Betű ördögé”-hez címzett nyomdászkocsma, ahol a falon a nyomdászait fejlődését bemutató képek, rajzok, ábrák, nevezetes nyomtatványok, a vitrinekben pedig ősi nyomdászszer- j számok, illetve azok kicsinyített másai láthatók. S ami nem kevésbé fontos, kocsma lévén — kitűnő wiskit, borokat és finom sört mérnek, mely utóbbinak minőségéről személyesen is meggyőződhettem, így adózva a „Betű ördögé”-nek. Boros Béla (Következik: Az emberi tehetség hallatlan pazarlása.) Í: £T*? Számos kiváló véradó és vöröskeresztes aktivista gyűlt ősz sze január 26-án délelőtt a bé késcsabai Szabadság filmszínházban, hogy részt vegyen a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete és az Országos Vérellátó Szolgálat megyei alközpontja által rendezett megyei véradóünnepségen. Sokan közülük negyvenszer vagy ötven- szer is bebizonyították önzetlenségüket, emberségüket akkor, amikor térítés nélküli véradáson megjelentek. Jólesett mindnyájuknak az elismerés, amiben ezen az ünnepségen volt részük. Ök is hozzájárultak ahhoz, hogy az országban 1965-ben csaknem 100 ezer liter vér állt rendelkezésre a gyógyításhoz. És mint ahogy dr. Soó- ky László, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese mondotta ünnepi beszédében, hála és köszönet jár ezért minder véradónak. Kedves eseménye volt az ünnepségnek, amikor a 60 éves özv. Vincze Lajosné közvetlen szavakkal megköszönte az e? alkalommal kapott kitüntetést. Az idős gyulai véradónak a rendezvényen a Kiváló Véradó oklevelet adták át. A megyei véradó ünnepség résztvevőinek műsorral kedveskedtek a vendéglátók, s ifjú vöröskeresztesek köszöntötték őket. A műsor befejeztével közös ebéd következett a Csaba- étteremben, ahol megyénk községeinek legjobb véradói, szervezői, vöröskeresztes aktivistái baráti beszélgetés során ismertették egymással tapasztalataikat. Beszéltek a további feladatokról, s nemegyszer szóba került az a sok köszönő levél is amit a hálás vért kapottak küldtek nekik. Fotó: Kocziszky László A gyomai Kádár Lajosné átveszi a kitüntető oklevelet. özv. Vincze Lajosné kitüntetését mutatja az egyik véradótársának. Az ünnepség után a medgyesbodzási Nagy István a kötegyáni Gallér László, a békéscsabai Zsi- lák Andrásáé, valamint dr. Soóky László és a csanádapacai Dancsó Andrásáé beszélget.
