Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

Etet», január 27. Csütörtök Egy hónap a harcoló Vietnamban Irta: Hoang és a Nian A csodálatos vietnami ősz fo­gad a repülőtéren. .Újra itthon va­gyok. Több mint egy éve nem láttam már hazámat. Hanoiban azóta «ok minden megváltozott. Férfiak és nők puskával a vállu­kon sétálnak esténként az utcán, az önvédelmi osztagok harcosai készen állnak az ellenséges tá­madások . visszaverésére. De a főváros utcáin azért nem halt ki az esti fény, nem szűnt meg a forgalom. Nem kaptam, je­gyet a Naigy Színházba, a Ko Szál, az első vietnami opera be­mutatójára. Rég eladták az összes jegyet Zsúfoltak a mozik is. Egy nap, alkonyaikor, elutaz­tunk Hanoiból azokba a kerüle­tekbe, amelyeket naponta bombáz az amerikai légierő. Az amerikai­ak arra számítottak, hogy sikerül majd megbénítaniuk a VDK gaz­dasági fejlődését, s a nép kényte­len lesz kapitulálni. De elszámí­tották magukat. Igen jó volt a tavaszi termés. Az őszi termés sem rossz. S jellemző, hogy a bombázott vidékeken, például Ku- ang Binlh tartományban Vagy Vinlh. Linh kerületben normálisan folyik a termelés. Thanh Ha tar­tományban láttam a Hajnal Szö­vetkezet rizsföldjeit. Itt hektá­romként 54 mázsa rizs termett. Ez a legjobb eredmény Észak-Viet- namban, Kuamg Binlh tartományban rej- töhálókkal járnak ki a határba. Légitámadás idején bokrokká ..változnak” s amikor eltűnnek a repülőgépek, folytatják a munkát. Hámortól 150 kilométerre, a Ban Thath-gáton beszélgetésbe ele­gyedtem a védőkkel. Láttam ott egy féltonnás fel nem robbant Thinh, a Vietnami Tájékoztató Iroda Zan cimű lap moszkvai tudósítója ott jártam, mái-. befejeződtek a helyreállítási munkák. Thanh Hoa-ban megmutatták nekem a lelőtt amerikai repiilő- gépeket. — Amikor lezuhan egy ellensé­közlekedést Vietnamiban. De a vietnamiak éjszaka bambuszból kompokat építenek, átkelőhelye­ket rendeznek be, csónakokat hoz­nak és minden nehézséggel dacol­va fenntartják a közlekedést. S Harmincegy építési kölcsön — Nagy az érdeklődés a mezőgazdasági hitel iránt — Az OTP újkígyós! fiókja jelenti — Thanh Hoa város közelében az amerikai légikalózok szétbom­bázták a 71. sz. kórházat. Nem kell külön kommentál­ni, hogy az újkígyósiak életszín­vonala emelkedik. Ezt a nagy­mérvű magánház-építkezéseken keresztül is le lehet mérni. Ta­valy 31 építési kölcsönt enge­délyezett az OTP helyi fiókja. Ennek összege másfél millió fo­rint volt. A fiók fennállása óta a tavalyi évben adták ki a leg­több építési kölcsönt. Az új családi házak nagyobb része az OTP-től vásárolt házhelyekre épült. Igen nagy az érdeklődés az újonnan bevezetett mezőgazda­sági hitel iránt. Tavaly október 1-vel kezdték folyósítani és de­cember 31-ig 29-et engedélyez­tek 120 ezer forint összegben. E hitelfajta nagyobb részét takar­mány- és állatvásárlásra kérte1 a mezőgazdasági dolgozók. Az építkezés mérvének nö­vekedését bizonyítja, hogy o múlt év folyamán 47 házhelye' adott el az újkígyósi OTP, több mint 200 ezer forint értékben. Ebből Üjkígyóson 31, Szabad- kígyóson 16 talált vevőre. Újkígyóson úgy gondolják az OTP dolgozói, hogy az idén is hasonló számú kérelem beadá­sára kerül sor az építési kölcsö nőket illetően. Az eldugott üzem ges repülőgép, nehezen tudjuk megállapítani, kik lőtték le: a ka- toraák-e vagy a népfelkelők — mondta, nekem az egyik tiszt. Tényleg így van. Amikor köze­lednek az ellenséges gépek, a ka­tonákon kívül békés lakosok ezrei is tüzelnek rájuk, , mindenféle fegyverrel. 1965 novemberének közepéig 779 amerikai gépet lőttek le. Sok amerikai pilóta került fogságba. Thanh Hoa-ban találkoztam Ho­ang Van Csuk népfelkelővel, aki foglyul ejtette Rcberj Peel ameri­kai pilótát. A tájékozatlan ember nehezen hinné el erről a kapával felfegyvetrzett népfelkelőről, hogy elfogott egy állig felfegyver­zett amerikai katonái. Az amerikaiak bombázzák a hidakat. Meg akarják bénítani a mellesleg nem olyan egyszerű do­log szétbombázni Észak-Vietnam minden hídját. Majd egy óra hosszat beszélgettem a légvédelmi tüzérekkel Ham Ron,g-nál, a VDK legnagyobb hídja mellett. Az amerikaiak április elejétől szeptember végéig 1400 darab 250 —1000 kilogramm súlyú bombát debt a K a hídra. A híd m égis ép volt, amikor ott jártam. S az ame­rikaiak már drága árat fizettek érte. A védők 64 repülőgépet lőt­tek le és hét amerikai pilótát ej­tettek foglyul. Thanh Hoa tartományban, Ku­nig Vinhben megnéztem négy amerikai pilóta sírját. „Vietnam nem nagy ország, de ahhoz elég a | területe, hogy minden légikalózt I eltemessünk”, jelentette ki ott az I egyik népfelkelő. Békéscsabán, a Tanácsköztársa­ság útja 41/45. száma alatt rejtő­zik a szőnyeg- és takácsáru ktsz, közismertebb nevén a szőnyegszö­vő. Szó szerint rejtőzik. Aki nem ismeri a várost és végigmegy az utcán, eszébe sem jutna, hogy ez a szürke ház négyszáznál is több ember munkahelye. A bejárata is keskeny, de úgy látszik, befér rajta egy teherautó. Bent zsúfolt­ság érződik, a helynélküliség kí­nos szorítása. A szőnyegszövő múltjáról és jelenéről Szabó László ad rövid tájékoztatást. Az üzem 1951 má­jusában alakult 16 taggal a szem­ben levő földszintes házban. Szűk, kényelmetlen hély volt. Rá három esztendőre, 1954-ben kerültünk ide, a mostani helyre — folytatja a krónikát Szabó elvtárs. Ebben a házban valóságos palotát lát­tunk. Azután ahogy nőtt a dolgo­. /WWWWWWVWWAVWVWWWWVA 'WWWW Suba Andor: A színész halála Ngo Thi Tuyen 20 éves nép­felkelő Thanh Hoa tarto­mányban. A fiatal lány lő­szert hordott Ham Rong-nál, a híd védőinek. Szorult hely­zetben saját testsúlyát kétsze­resen meghaladó terhet cipelt a vállán. Fotó: Hoang Thinh, a Vietna­mi tájékoztató Iroda tudósító­ja. APN. amerikai bombát. Ez a gát 52 000 hektár föld öntözését teszi lehe­tővé. Augusztus 21-én, 22-én és 23-án a nyolc hullámban támadó amerikai gépek 236 bombát dob­tak rá. De alighogy a gépek tá­voztak, emberek ezrei siettek helyreállítani a gátat. Amikor én „Az a baj, sőt tragédia, hogy egy ember életé­ben többször is meghal. Nem, nem a klinikai és a biológiai halál kettős­ségére gondolok. Az igazi, nagy halállal va­lahogy kiegyezik az em. bér. Tudja, hogy egyszer eljön a kaszás, hiszi és mégsem hiszi. Ezért ké­pes élni, alkotni, nevet­ni, boldognak lenni min. denki. Mert az ember az életre készül, a távo­zásra soha. Elmondjuk ezerszer, mert tudjuk, hogy az elmúlás tör­vényszerű. Komoly dol­gozatokat írunk róla. Mindennap szembeta­láljuk magunkat vele. Hiszen az újságok is na­ponként közük a halált, Ezek nem mi vagyunk, emberek, de idegenek. Esetleg rokonaink, ta­lán fáj is, de mégsem mi vagyunk. Mi élni akarunk. A halálos szív­beteg kényelmesre ala­kíttatja lakását, a hat­vanéves férfi megházaso­dik. És a hetvenéves há­zaspár modernre cseréli bútorát. Igen, barátaim, élni szép, élni jó, élni akarunk és időnként eb­be egy kicsit belehalunk.. Otthagysz egy szeretett várost, elhagy a szere­tőd, megbuksz a színpa­don — ez mindmegany- nyi apró halál. És mert élsz és érzed, ez az apró jobban fáj, mint az iga­zi. , Most nem én, a szín­irázunk bukott meg, de vele buktunk mi is. Az ügyelőnk felírta a falra, hogy élt hat évet, a kel­lékek közül ki válásriott két koszorút, elhelyezett három szál gyertyát. Belenéztem a sárgán vil_ lódzó fénybe: önkínzás — ordítottam és kiro- hantam" a júliusi napsü­tésbe. A presszóban a bukott kollégákkal megittam egy feketét. Megfigyel­ték már, az ember mi­lyen nagy nappaü szí­nész? A szíve majd meg­szakad és teü pofával röhög — igen, nem ne­vet, röhög — semmit­mondó buta vicceken. Sót, túllicitál, ő is mond még rosszabbakat, és a poén előtt már fullado­zik a hangja. Vele rö­hög mindenki, könnye­sek a szemek. Egy kicsit mindenki megijed, mert fél ilyenkor. hogy a könnyek valódivá vál­nak és felnőtt ember­nek júliusi napsütésben mégsem illik sírni. Berúgsz? Az sem jó júliusban. Egyébként a szesz mélyíti a bánatot. A férfiembernek az a sorsa, hogy a keserű po­harat fenékig ürítse. Fel­vettek a Madách Szín­házba felléptidíjasként. Magyarázzam, hogy Gondolom, feleste­ez? ges. Az első darab, amely­ben játszottam, a Hamlet volt. Fortáhibras tisztet alakítottam. Né­ma szerep. Az előadás végén negyedmagammal pajzsra emeljük a ha­lott Hamletet, „a kato­nát” és a gyászzene hangjaitól kísérve elin­dul a temetési menet, majd lassan legördül a függöny. A színfalak mögött voltunk, amikor a néző­téren az emberek feléb­redték és még tartottuk Hamletet, amikor fel­csattant a taps, a mi él­tető eüxirünk. Majdnem elejtettem a terhet. Ide­geim, lelkem reflexei ló­dítottak volna a füg­göny elé. Hiszen két hó­napja sincs, hogy mint Bánk hajlong'am a kö­zönség előtt. Ne ítélje­nek hált él, húsz évig voltam Bánk, Hamlet, Néma levente és csak most az egyszer estem ki szerepemből. Igen, tudom, a közön­ség hívó szava most nem engem szólított, a néma színészt. Tartottam hát Hamletét, hadd lássa még egyszer őt a közönség. A színház önfegyelem kérdése is. Vittem hát derekasan, összes ké­pességem, álmom e moz­dulatba helyezve. A ki­rálynőt alakító Tolnai Klári a nagy művészek finom rezonálós ideg­rendszerével a szemem­ből mindent kiolvasha­tott és még a színfalak mögött nagyon finoman így sóhajtott föl: „Néz­zétek, de szépen viszi az a statiszta”. Este a kollégáknak és az újságíró barátaim­nak mindent elmond­tam, s ma sem értem, hogy miért volt a sze­mekben az az együttér­ző sajnálkozás. Már me­gint meghaltam? Nem, ez csupán irigység volt. Én a királynőnek hi­szek.” — így fejezte be a színész, aki meghalt, de már újra él. zók száma, úgy lett egyre kisebb ez is. A közös műhelyekben je­lenleg 440-en dolgoznak. Körülír - lül annyi a bedolgozóik száma js. Férfi alig-alig akad. Nagyo1 részlegeink vannak Gyulán, Gv mán, Mezőberényben, Békésen ó Dévaványán. Az áru 80 százalékát exportál­juk. Nem kevesebb, mint 26 ál­lamba szállítjuk ' szőnyegeinket, így többek közt Ausztráliába, Ja­pánba, Norvégiába, Angliába. Franciaországba, sőt afrikai or­szágokba is. A helyiség, ahol beszélgetünk, tele van szebbnél szebb készítmé ­nyekkel. < — Hányféle szőnyeget szőnek itt? — nézek körül. — Kétfélét: torontálit és per­zsát. Az utóbbit csomózással és ülve — az ára attól függ hosv egy négyzetméterben hány csomó van, a torontáli pedig állva szövik. — A csabai boltokban mindk, - tő kapható? — Nem, csak torontáli. A per­zsát nemigen vennék, mivel né­melyike 2000 forintba is beleke- rü1 négyzetméterenként! Arról is tájékoztat Szabó elv­társ, hogy üzemükben 1965 janu­árjában szocialista brigádok ala­kultak a mennél nagyobb anya- - takarékosságot tűzve ki egy a legfőbb céljukul. Elhatározta; hogy a megengedett 15 százaié - nyi hulladékmennyiséget 12, s 10 százalék alá szorítják. Céljuk ! elérték. Tíz százaléknál is kev sebb hulladékveszteséggel dolgoz­nak. Természetesen sokat adnak r brigád közösségi szellemére, er­kölcsi, szociális, művelődési szempontból egyaránt. Így például egy gyógypedagógiai intézet szere­tette vágyó kis lakóit gyakam meglátogatják, sőt magukhoz é vesznek nyaranta néhány embe? - két. Havonta rendszeresen C - szorgalmasan részt vesznek a pár,_ oktatásban, a KISZ ifjúsági okta­tásban és a munkásakadémia elő­adásain. Közös mozilátogat é-é szerveznek s a legutóbbi könyv vásár is jól sikerült. Mikor ismét az utcán voltam és visszapillantottam a külsőleg sem­mitmondó épületre, arra goné - tam, ki hinné, hogy innen, a sze­rény kapu mögül milyen szőny1 .. csodák vándorolnak a világ mir den tájára, pékiául Tokió egy előkelő szállodájának az előcs nokába. H.C.

Next

/
Thumbnails
Contents