Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

IM6. január 26. 5 Szerda Ülést tartott a II. békéscsabai bábjátékos napok szervező bizottsága A kibővített szervező bizottsági ülésen — amelyen részt vettek dr. Szilágyi Dezső, az UNIMA ma­gyar tagozatának elnöke, az Ál­lami Bábszínház igazgatója, Te- leitest Gésáné, a KPVDSZ kultu­rális osztályának vezetője, Uhljár Mihály, a Békéscsabai Városi Ta­nács V. B. elnöke, Babák György, a Békéscsabai Városi Tanács V. B. elnökhelyettese, Hollós Róbert, a Népművelési Intézet munkatársa — megtárgyalták az 1966. április 7—10-ig megrendezésre kerülő II. békéscsabai bábjátékos napok előkészítésének és lebonyolításá­nak operatív tervét. Ssemenkár Mátyás, a bábjáté­kos napok fesztiváltitkára tájé­koztatta a megjelenteket a báb­játékos napok előkészítő munká­latairól, a csoportok részvételéről, amely szerint 13 hazai és 2 kül­földi együttes vesz részt a ver­sengésben és bemutatókon, majd ismertette a részletes lébonyolítá­si tervet. Közölte a továbbiakban azt, hogy a bábjátékos napok ide­je alatt kerül megrendezésre a Munkácsy Mihály Múzeumban egy országos bábuterv- és bábu- makett-kiállítás, s egy, a Jókai színház előcsarnokában rendezen­dő nemzetközi bábufotó-kiállítás. Dr. Szilágyi Dezső, az UNIMA elnöke elmondotta, hogy legutób­bi ülésükön elhatározták, hogy a szervező bizottság által kiírt dí- jazásakon kívül egy külön „UNI- MA-diplomát” ajánl fel emlék­tárggyal együtt annak az együt­tesnek, amelyik legjobban szolgál­ja a nemzetközi bábművész szö­vetség célját. A Népművelési Intézet munka­társa az intézet nevében ajánlot­ta fel a maximális támogatást eh­hez az akcióhoz, amelynek ugyan hagyománya nincs még, hiszen tavaly rendezték első ízben, még­is a múlt esztendő eredményeit tekintve várható, hogy kellő hoz­záértéssel és ügyszeretettel olyan színvonalon rendezik meg a báb­játékos napokat, hogy méltán tart­hat számot a felsőbb szervek se­gítségére, s a bábsaerető közönség elismerésére. (á) Levél a Teenager partyról HÉTFŐ REGGELI álmosító utazással kezdődött a hét. Meg­támaszkodtunk a kalauzzal a vég­állomás felé közeledve a kijárati ajtónál és hallgattuk, hogy két 16—17 év körüli fiatal ember mi­csoda „löteknemesítő” párbeszé­det folytatott. Sajnos, léhet, hogy a gyávaság, Jó szervezéssel a piaci giccsek ellen — Százhuszonhat százalék negyedév alatt — A Képcsarnok Vállalat idei tervei — Főleg szervezőink jó munka- j készleteink is. A népművészeti ja eredményezte, hogy a múlt évi I remekek népszerűségének növe­tervünket 120 százalékra teljesí­tettük. A negyedik negyedévit pedig 126-ra. A számszerűség eredményes esztétikai nevelést is tüikröz: egyre több művészi kép, kerámia, kisplasztika kerül a la­kásokba. Szervezőink a legeldu­gottabb tanyák lakosait is meg­keresik, hogy értékes dísztár­gyaink, képeink iránt felkeltsék az érdeklődést. — Az idei tervek? — Az év első felében két tár­latot nyitunk: április 18—29-ig Gaburek Károly, május 25—júni­us 3-ig Arató János festőművé­szeit olaj- és akvarellképeit te­kinthetik meg, vásárolhatják (akár részletre is) az érdeklődők. Újdonság lesz az idén éppen elég. A többi között szép vonalú ková­csoltvas virágállványokat, nagy méretű görög rézkarcokat, mo­dem rafia mennyezeti lámpákat szállít az Iparművészeti Vállalat. Természetesen, állandóan újulnak kisplasztikái, ötvös- és kerámia­it* IJttörőssövetség Békés megyei elnökségének ülése Pénteken délután ülést tart a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei Elnöksége Bé­késcsabán. Első napirendi pont­ként Kovács Kálmán és Ko­vács László előterjesztésében megtárgyalják a szakági munka helyzetét a sarkadi járásban. A jelentésben érdekes tényeket tárnak az elnökség elé az elő­adók. Elmondják például, hogy a gyerekek nagy része azért húzódik a szakköri munkától, mivel abban „tanórai” foglal­kozást lát. A formálisság fel­számolásának érdekében tár­gyalja meg az elnökség a napi­rendet, egyben útmutatást adva más — be nem számoltatott — csapatok vezetőinek a szakköri munkát illetően. A második napirendet Mó­ricz János őrnagy terjeszti elő s beszámol az úttörőknél szer­vezett határőr szakaszok tevé­kenységéről. A bejelentések után zárul ugyan az elnökségi ülés, ám a gyulai járási úttörőelnökség jelentése alapján alapos alka­lom nyílik arra, hogy a szakági tevékenységről az elnökség tagjai a gyakorlati munkának hasznára váló vitát folytassa­nak. Ez a jelentés ugyanis fog-í lalkozik a kisdobos szakbizott­ságok működésével, a kisdobos- munka megszervezésével és irá­nyításával, a kisdobosvezetők továbbképzésének anyagával, s mindezeket egybevetve igyek­szik képet adni arról, hogyan vezessék be a gyermeket a szervezeti életbe, hogyan ala • kítsanak minden egyes úttörő­ből közösségi embert, aki nem­csak az iskolában, hanem majd a társadalomban is megállja a helyét. kedése, a szőnyegek kelendősége és egyáltalán az áruink iránti ér­deklődés növekedéséből arra kö­vetkeztetünk, hogy ez az évünk is jól sikerül — fejezte be nyilat­kozatát Stefanik Ágnes adminiszt­rátor-eladó. (t. f.) Magyar kísérletek a színes televízióval A Budapesti Műszaki Egyetem V ezetéknélküli Híradástechnikád Tanszékének speciális kutatócso­portja négy évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a színes televízióval. A kísérletek célja, hogy megfelelő szakembergárdát képezzenek a jö­vendő magyar színes televízió köz. vetítéséhez, kidolgozzák a színes vevőkészülékek gyártásához szük­séges speciális mérőműszereket. A négyévi kísérletsorozaf egyik eredménye, hogy elkészült az első magyar építésű színes vételre alkalmas készülék. A magyar szakemberek francia és szovjet ta­pasztalatokat felhasználva a Secam rendszerű képátvitel-tech­nikával kísérleteznek. Hamarosan elkészül egy újabb fajta, a koráb­biaknál lényegesen nagyobb tel­jesítményű magyar gyártmányú vevőkészülék is. lehet, hogy az álmosság tette, de nem szóltunk közbe, ha másért nem, hát a nyomdafestéket nem tűrő szavak emlegetése miatt. Néhány percig hallgattuk a dis­kurzust, majd a két fiatal ember, amikor észrevette, hogy egyre többen lesznek a hátuk mögött, átvonultak saját kocsijutóbe. — Két nagy pofon kellett vol­na nekik! — Sületlen kölykök... Az ajtóban legyintettünk egyet s a társalgást befejeztük, mert a végállomásra érkezett a vonat. A két fiatal embert néhány perccel később az utcán láifctam viszont, amint gyors léptekkel rohantak a város központja félé. Biztosan munkahelyükre igyekeztek, ahöl majd • ebédszünetben újra elkez­denek beszélni: — A halála klassz nőkről és a Teenager partyról. Bizonyára az ést, a vesszőt, a pontot megint a nyomdaifesté­ket nem tűrő szóval helyettesítik, s közben azt hiszik magukról, mert ők rádiót hallgatnak, micso­da művelt fickók... ŐSZINTÉN MEG KELL mon­danom, hogy nem is annyira az háborított fel, hogy a Teenager party műsoráról felsőfokban be­széltek, hanem inkább az, aho­gyan tették. Magamban fogalmazgattam a válaszokat, vagy legalábbis a köz­beszólást, amit mondanom kellett volna az első mondataik után, de valami buta „miért szólják bele” megbénította a nyelvemet Úton, útfélen egyre többször esik szó a Teenager partyról. Tény, hogy Szabad Európáék ez­zel a műsorral sok ezer hallgatót szereznék és különösen — ezt is meg kell mondani őszintén — éppen a fiatal korosztály között A fiatalok szeretik a zenét és az árnyalatokra, egy-egy műsort megszakító hírközlésre, annak hangnemére nem is nagyon ügyel­nek oda. Esetleg néhány „haláli” jelige marad meg fejükben és Ki is kértem magam­nak, amikor legutóbb azt mondták rám, hogy túlságosan nagyok az igényeim. Nekem volt igazam. Mégiscsak sok az, amit egy becsületes dolgozóval csinálnak. Szóval, úgy történt, hogy éppen a sógornőm unokatestvérének a kis­fia nézett be a vállala­tunkhoz. Ráért, hát gon­dolta, meglátogat engem. Bűbájos srác. Sajnos, meg kellett váratnom egy kicsit, mert az első feleségem barátnőjének testvére volt nálam, és ő szigorúan négyszemközt akart velem beszélni. Kapott is tőlem jó taná­csokat, s aztán elment. De ez nem tartozik ide. Tehát utána a sráccal társalogtam egy ideig, úgyhogy lassan-lassan végéhez közeledett a munkaidő. Lekísértem háf az utcakapuig és a fejlett Nyugatról mesél­tem neki, hogy ott meny­nyire más, mint nálunk, s az ott lakóknak nin­csenek olyan problémá­ik, mint nekünk. Részle­teztem is a dolgokat, és ekkor beütött a krach: arra jött az egyik kollé­ga és megjegyezte: — Ciiivathalnok kar­Miért lennék nagy igényű (Kesergő) társ, maga nem túl nagy igényű? Erre aztán íelfortyan- tam, és kitálaltam min­den keserűségemet: — Ezt kikérem ma­gamnak — vágtam a szemébe. — Igenis jo­gom van panaszkodni. Huszonöt éves vagyok. Van egy érettségim. Hét éve dolgozom, de még egy Trabantot sem sike­rült ö&szekuporgatni ma­gamnak. Bezzeg Nyuga­ton... — sóhajtottam. A kolléga próbált min­denféle ellenérveket fel­hozni, de velem csak a valóságos tények alapján lehet vitatkozni. Miről is volt szó? Ja, igen. Például miért nem kapok én is munkaruhát, mint az a sok fizikai munkás? Nekem is ugyanúgy elkelne. Miért kell a saját pénzemet költenem arra a ruhára, amit a hivatalban kop­tatok? Én is ledolgozom a napi nyolc órát, akár­csak az egyszerű melós. És közben kopik, piszko­lódik a ruhám. Múltkor is éppen az egyik aktát raktam a másikra, ami­kor felborult a tintás­üveg. Kemény forintok­ba került a nadrágom ki­tisztítása. Hát azért ta­nultam én az általános és a középiskolában, hogy a saját pénzemet erre kelljen költenem? Na és a lakásügy. Igaz, van egy kétszobás állami lakásom a központban, de ez még nem minden. Ha estére akad valami­lyen munkám, azt hol végezzem el? Nem za­varhatom vele otthon a családot, és nem akarom növelni a vállalat vil­lanyszámláját sem. Egy­szerűbb lenne, ha kap­nék egy másik lakást is, ahol nyugodtan végez­hetném a dolgomat az én villanyszámlámra, s ahol nem zavarnék sen­kit, és engem sem za­varnának. Ezért még nem lehet rám monda­ni, hogy nagy igényű va­gyok. Meg itt vannak a házi­munkák. Tegnap is, ami­kor este kilenc felé fá­radtan hazaértem — volt egy kis különmunkám —, azzal fogadott a fele­ségem, hogy vigyem fel a már kimosott ruhát a padlásra. Az első eme­letről, egy háromemele­tes házban. Ezen is vál­toztatni kellene. Igaz, hogy van mosógépünk, centrifugánk, de csak ci- pekedni kell a padlásig. Végül a drágaságról vitatkoztunk. Mert az van nálunk, nem úgy, mint Nyugaton. A tele­vízió is több mint ötezer forintba került. A fele­ségem bundáját szintén nem adták fillérekért. A fridzsider, a zongora, a gyereknek a gitár — mert már hatéves a srác —, az olasz út, és a töb­bi, mind, mind rengeteg pénz. Alig győzi az em­ber. Végül is jól odamond­tám annak a kollégának és otthagytam. Nem tu­dom, miként juthatott eszébe olyat mondani rám, hogy én túlságosan nagy igényű vagyok. V. Z, másnap újra keresik a rádión, hogy mikor hangzik fel a műsor. Mi hát a Teenager party? Kívánság-hangverseny, amelyet a serdületlen korosztályoknak közvetítenék Münchenből abból a célból, hogy majd később nem­csak zenéjüknek, de híreiknek és kommentárjaiknak is lelkes hall­gatóivá válnak. S hogy ez meny­nyire igazolódik be, rajtunk is múlik. Merjünk közbeszólná! NEMRÉGIBEN a Népszabad­ságban cikksorozat jelent meg a Szabad Európáról. Ebben leleple­ződött a rádiótársaság működésé­nek célja, s néhány lapunkban azóta újabb közlemények tették még világosabbá a képet A leg­alaposabb magyarázatot azonban maga az Egyesült Államok elnöke adta meg. ő így beszélt a Szabad Európa Rádió Bizottság vezető: előtt: — Közel kell férkőzni az elma­radt, politikailag éretlen rétegek­hez... akiknek tetszik a zene, tet­szeni fog majd a szöveg is... Érzel­mi, szellemi, fizikai befolyást kell szerezni.,, olyan műsort kell kia­lakítani, amely fülbe mászó, di­nem kel féltótien figyelni rá. hallgatható a strandolás, túra. csónakázás, séta közben is, ak­kor minden száz hallgató közül egy hónap múlva legalább hús/, hallgatni fogja a politikai mű­sort ÍS.„; Magyarul tehát: Johnson meg­fogalmazta a Szabad Európa Rá­dió működésének élvét. És a lé­lektani hadviselés új útja, azaz a Teenager party is így születeti meg. A tendenciózus hírek, az objek­tívnak tűnő hírmagyarázatok két zeneszám között mind bevallottan azt a célt szolgálják elhitetni: ők aggódnak a magyar fiatalok jövő­jéért, az ország sorsáért, ök. akik már lassan több mint húsz esztendeje külföldön élnek, akik kenyéradó gazdájukat tisztelik az Egyesült Államok tőkéseiben. KÜLÖNBEN ÉPPEN a Szabad Európáék azok, akik csodálatosan tudnak beszélni a szabadságról. De a szabadság náluk csak szóvi­rág, és a csodálatosnak kikiáltott Nyugat gazdasági jólétével együti az ő szabad világuk tükre is, s mutatja meg a világnak azt az arcát is, amelyben ma felperzse­lik a défc vietnami rizsföldek eí azért, hogy az üzlet — mármi:' az ő üzletük — jobban virágo zék. A dél-vietnami rizspusztíio hadművelet olyan célt is szol­gál, hogy az Egyesült Államok a rizs vezető világexportőrévé váljék. Három hónap alatt az amerikai exportőrök ezen az üz­leten 41 millió dollárt vágtak zsebre! fgy néz ki tehát a szabad vi­lág arca, amelyben a Teenager party szolgáltatja a zenét, de az ágyú- és puskaropogás, az embe­rek százainak halála a valóság. TUDOM, HOGY OTT a vona­ton, a hétfő reggelben furcsán hangzottak volna ezek a szavak é s talán a két fiatal ember megli pődött volna ezeket hallva. D. talán lesz olyan szerencsém, hogj majd mások megmagyarázzák ne­kik, mi is a Teenager party. Nem a zenéről van szó és buta doing lenne slágerek ellen küzden Azok ellen kell harcolni, akik nem átallják még a slágert is olyan célra felhasználni, hogy amögött embereket butítsanak cs öljenek meg. Dóczi Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents