Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

1966. Januar 22. 6 Szombat CSALÁD-OTTHON tioifyolb fiúputévcc ’fletseies szierinti színű, egyes saálú fonalból horgoljuk. Anyagszükséglet 150 gramm kártolt vagy fésült gyapjúiénál. Keskeny csíkozás­sal van díszítve az alja, ujja és a nyaikkivágás. E díszí­téshez 10 gramm más színű fonal szükséges. Legalább 20 cm hosszú, kettes számú horgolótűt használunk. A leírás szerint 16 szem és 5 sor = 4 cm-rel. Pulóver hossza 60 cm, bő­sége 100 cm. Pulóver eleje: az alsó szegőnésszel leadjuk. Első sor: az alapszínből teeadgük. I©4 láncszemet készítünk. Második sor: 164 rövidpálca. Harma­dik sor: minden rövidpálcába ráhaj- tás nélkül leéltünk, áthúzzuk a szálat, de nem horgoljuk le, hanem minden szem végig a soron rajta marad a tűn. (Ezért szükséges a hosszú h. tű.) Negyedik sor: egyet ráhajtunk a tűre és átemeljük az első szemen, lazán. Ismét ráhaj tünk a tűre és egyszerre 2 szemen húzzuk át, vagyis 1 ráhaj- tással 2 szemet lehorgolunk. Így me­gyünk végig a soron, míg üresen ma­rad a tűnk. ötödik sor: az előző mű­velettel keletkezett rácssor félénk eső szála alá dugjuk a tűt, majd egy rá- baj tással áthúzzuk, s így ezzel a mód­dal ismét felszedjük az összes szemet 9 . tűre. Hatodik sor: a negyedik sor ismétlése. Hetedik sor: a díszítő szín­nel az ötödik sor ismétlése. Nyolca­dik sor: a díszítő színnél a negyedik aor ismétlése. Most már végig az alap­színnél dolgozunk ezután. Kilencedik sor: az ötödik sor ismétlése. Tizedik sor: a negyedik sor Ismétlése. Tizen­egyedik sor: az ötödik sor ismétlése. Tizenkettedik sor: a negyedik sor is­ről felemelt pálca, 1 db egyráhajtásos hátulról lehorgolt pálcából áll a min­ta. Ezt ismételgetjük végig a soron. Harmadik sor: előző sor ismétlése, de vigyázva, hogy ugyanoda essen az emelés., ahol az előző sorban volt. Va­gyis, amelyik szem a második sorban élőiről felemelt pálca volt, az a har­madik sorban hátulról lesz lehorgolva. Színe, visszája egyforma mind horgo­lásban, mind hatásban. Az oldalain egyenesen haladunk. Kb. 50 sor után kezdjük a nyakkivágást. Most már csak az eleje feliét horgoljuk. Megje­löljük a pulóver középpontját s in­nen visszafordulunk, miközben a sza­básminta szerint fogyasztunk. Fogyasztás: nem a munka legszélén, hanem beljebb egy szemmel intézzük két szem egyszerre való lehorgolását. Így a széle végighorgolódik egyik so­ron pálca, másik soron láncszem alak­jában és így szép lesz a bedolgozása. Ugyancsak a szabásminta szerint fo­gyasztjuk a karkivágást, a fent emlí­tett módon. Ha kész az egyik váll, folytatjuk az eleje másik felét. Pulóver háta: ennek is készítünk szegőrészt. Pontosan olyat, mint az elejének. Majd ugyanúgy, és annyi szemre kezdve haladunk hónaljig, ahol szabásminta szerint fogyasztunk ismét. A vállakat két részletben hor­goljuk és fejezzük be itt is* Ujja: 90 szemre kezdjük a szegő- részt az ismert módon. A minta kez­déssel megszaporítj uk, itt is minden hetedik szembe kétszer öltünk. Sza­básminta szerint hónaljig szaporítjuk, ismét az utolsó előtti szembe öltve kettőt. Hónaljtól felfelé fogyasztunk. Ha mindkét ujja kész, összevarrjuk métlése. Tizenharmadik sor: az ötö- ' őket, valamint a pulóver oldalait, vál- «ük sor ismétlése, de egyúttal befe-, la*- Az ujjakon és a pulóver alján jezz.uk a munkát úgy, hogy amikor a felélik eső szálat felemeljük, ve­szünk a tűre, és áthúzzuk a tűn levő szemmel együtt. így szemenként el­fogyasztva fejeződik he. Ezután a kezdő láncszemsoron újrakezdjük a munkát ellentétes irányba haladva, felszedve a tűre ismét mind a 161 szemet. Pontosan úgy, és annyi sort horgolunk, mint előzőleg, csak itt a díszítő szárat nem használjuk. Ilyen csókra kezdjük a pulóver elejét, há­tát, ujjait, valamint ilyennel fejezzük be a nyakki vágást. Az előzőleg meg­horgolt szegőrész díszitőcsíkkal ellá­tott felién kezdjük a pulóvert. Első sor: a 164 szembe 192 egyrá- hajtásos pálcát horgolunk, úgy, hogy minden hetedik szembe kettőt öltünk. Második sor: 1 dib egyráhajtásos elől­levő szegőrészeket a láncszemsoron kettőbe hajtjuk, így kettős lett a sze- gőnész, majd a bal felén levarrogat- juk. Az ujjakat beférceljük a karki­vágásba, és utána bevarrjuk vagy hor­goljuk. Nyakkivágás bes2egése: 200 szemre készítünk szegönésizt. Ha kész, a dí­szített részénél fogva ráférceljük a nyakkivágásra az eleje közepén kezd­ve és végezve, vigyázva, hogy szép há­romszögben végződjön. A középső láncszemsoron kettőbe hajtva a mun­ka bal felén levarrogatjuk. Csak a sze­gőrészieket vasaljuk, a pulóvert ne, mert elveszti szép duzzadtságát. In­kább, ha szükséges formálni, kissé nedvesen tűzzük ki gombostűvel sza­básminta szerint, és gyorsan szárít­suk, hogyha világos a fonal meg ne rozsdásodjon a gombostűtől. GYERMEKEKNEK Forró napba rnártakoztanrk Világ végére futottam, Futottam, haj, három évig. Három évig, haj! Forró napba mártakozitam, Anyáim szívére futottam, Futottam, haj, egy perc alatt, Egy perc alaitt, haj! Anyám szive a forró nap, Világ nyílik bokra alatt, Virág lebben, haj, szemében, Szép szemében, haj! A világnak elkaltom Napba mártott igazságom: Szeme mögött nyílik az ég, Az ég nyűik, haj! F. Aí. Hetvenöt éve halt meg Ybl Miklós 75 éve, 1891. január 22-én halt meg Ybl Miklós, a XIX. század legnagyobb magyar építőművészé. Bécsiben végzett tanulmánya, után Pollák Mihálynál, a Nem­zeti Múzeum építőjénél tanulta gyakorlatban a kőművesszakmát és építőmesterré képezte magat, majd ismét külföldön folytatott évekig tartó tanulmányokat. Na­gyon sok magyarországi kastély, középület, fürdő, bérházpalota, templom építése mellett olyan pompás építmények jelzik pályá­jának állomásait, mint az Opera­ház, a Közgazdaságtudományi Egyebem, a Bazilika külső kikép­zése, a budai Várpalota egy ré­sze. KözrerYiűködött a Tudományos Akadémia palotájának építkezé­sénél, s a fővárosnak a nyolcva­nas években elvégzett nagyszabá­sú városrendezési terveinél is jó­részt az ő tanácsait követték Nagyban járult hozzá az ország ipari fejlődéséhez azzal, hogy az építkezésekhez addig külföldről behozott nyersanyagok és ipari termékek hazai termelésére ösz­tönzött és nyújtott támogatást. Budán, a róla elnevezett téren és szü’ővérocában, Székesfehérváron szobor örökíti emlékét. Homloküreg és hiúság Korai fagyok, havazások, szeles, zimankóé napok járják, holott de­cember 21-ig tulajdonképpen még ősz van. Az öltözködés azonban télies, de nem mindenkinél tető­től talpig az. A fiatalság, annak különösen 15—20 év közötti része azt igyekszik bizonyítani, hogy csuda edzett, és hogy az ebbe a korosztályba tartozónak semmi­lyen hideg sem árthat. Elsősorban a fiúk — bocsánat, a férfiak — esetében tapasztalható ez. Sapka, kalap, kucsma nélkül róják az ut­cát vagy várnak a randevú szín­helyén s a buszmegálló, a mozi, a presszó előtt, avagy az imádott ablaka alatt. Orruk paprikavörös, fülük stoplámpának is beillenék A FEL KIFLI Kocsit húzott a kis szamár, a ko­csin zsákok, a zsákokban krumpli. Ta­lán nehéz volt, talán nem, a csacsi egyszer csak megállt. Ez még nem lett volna baj, pihenni mimdenkineik szabad, máig egy kis sza­márnak is, csakhogy rossz helyen állt meg, útkereszteződésnél, ahol nagy volt a forgalom. Ki hinné, mát nem képes előidézni egy kis csacsi! Gazdája, egy mérges öregember, per­sze nem tétlenkedett ezalatt. Ütötte, szidta teherhordozóját, de Mába, sem­mire sem ment vele. Emberek jöttek oda, eigy rendőr is, mindnyájan biztat­ták a csökönyös állatot, szépen és ha­ragosan, csendesen és kiabálva. Mi­kor láttáik, hogy nem boldogutaak, csípték, verték, fülét húzgálták, há­tulról tolták, de a kis szamár, mintha odacövekelték volna, meg se mcooamit. vwwwvtwwwwv > Az odagyűlt kíváncsiskodók között állt egy csöpp leányka, aki kiflit maj­szolt. Nézte, nézte a kis szamarat, s egyszer csak odamerészkediett, és fél kiflijét eléje tartotta.. S ekkor csodák csodájára, a kis ál­lat, amelyet ütésekkel, biztatásokkal, ostorral és kiabálással nem lehetett mozdulásra bírni, most lassan lépe­getni kezdett a kislány után, a kifli után. Nyomban megindult a forgalom, gördülték a kocsik, futottak az autók, autóbuszok, csilingelve tovazörgött a villamos. Helyreállt a rend. A kis csacsi megkapta a fél kiflit. Mindenki derűs, mosolygó szemmel tekintett a kislányra. Néhányan meg is simogatták. Csak az ostor nézett rá haragosan, az ostor, amely szégyenben maradt. Fürtös Gusztáv a pirosságtól, aircuk viszont holt­sápadt, mivel vérük halló- és szaglószervük fűtésével van el­foglalva. Szemük könnyezik a csí­pős hidegtől. Am ők homlokukat nekifeszítve a fagyos szélnek, szinte világgá kiáltják: — Ide süssetek sapkások, kalaposok, kucsmásiak! Így edzi fejét a fagy­ban egy igazi ürge! Tökfedőt csak nyamvadtak viselnek! Fiatal koromban magam sem voltam különb^aA legnagyobb tél­ben is fejfedő nélkül csatangol­tam és randevúzitam, hadd lássa a kislány, micsoda vaserős ko­ponya mond neki szépeket! Hom­lok üregem azonban nem vállalt szolidaritást férfihiúságommal és egyszer olyan betyár gyulladásba esett, hogy hónapokig jártam mi­atta a klinikára! Gyógyulásom ér­dekében zokszó nélkül kellett tűr­nöm, hogy hosszú tűkkel koto­rásszanak az orromon át fenn at üregekben. Ráadásul azóta sokkal érzékenyebb vagyok a legcseké- lyobb hidegre is, mint a sapka- és k^—ma viselők. Egy ismerősöm, egyébként bikaerős ember, ha­sonlóképpen járt. Legénykorában, a hajadonfőtt csellengés volt a hobbyja. Ám a homloküreggyul- ladás fütyült a bikaerejére. A leg­kisebb néthajárvány is elkapja és minden télen szenved az üregei miatt. Ha ő fagyban sapka nélkü­lit lát, legyint és azt mondja: sza­már. Tőlem ilyesmi távol áll.« A dacos homlokedzőknek inkább át­nyújtom ezt a kis írást, akár ta­nulságul is. —Uj— i •vwvvwv vwwwwvwv

Next

/
Thumbnails
Contents