Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

1966. január 4. 4 Kedd Majd a fiammal felülök a vonatra Nyolcszázhúsz előadást tartanak 1966-ban a TIT békéscsabai szervezetének előadói Öt tagozat működik a szabadegyetemen — Tessék mondani honnan in­dul valamiféle ótó-íéle a laktanyá­hoz? —,Om«' a szálloda sarkától De drága lesz! — Mennyi? — Hát... vagy harminc forint biztosan! — Nem baj az kedves, csak mu­tassa meg. Tudja, úgyse ültem még benne. A Hortobágyról jöt­tünk. Bíz’ én a vonatra is most merészked tem csak. — Sóikat beszélsz — inti az ura, akinek fekete zakója alól elő- csálloig a sók gombos, csikós gú­nya. Kalapja amolyan városi meg falusi öszvér. Új. Nemigen veszi fel többet. — Sokat? Hisz soha nincs, aki­vel beszéljek! Te, ember! Ne hall­gasson kedves rá- Tudja, ez a Joachim fiam, aki most lett kato­na, ez a legkisebb fiam. A többi már lég a maga kenyerét, eszi. Esztert elvitte a debreceni ruha­gyár. Uramisten, milyen ts le­het az? Kálmán csikós az apja mellett. — Talán az apja csikós a fia mellett! — morran közbe az em­ber. miközben ott toporog a té­ren, a kocsi dk mellet t. •— Látja, mán megint ezt fúj­ja. Mert tudja, az úgy volt, hogy mikor a csikósok olyan csoport- veaeí ételét... — &i igádvezetőt... — Hál akkor azt. de kend se mondta még et, mi az, hogy bri­gád ?! Szóval, brigádvezetőt válasz­tottak. akkor Kálmán fiamat vá­lasztották. nem az apját. Mi van ebben? Kálmán biztosan alkal- matosabb volt, mint az apja. Fia­tal, hagy haladjon. Meg mondjuk meg az őszintét, kend soha nem hitte el, hogy ebből a „közös’’ csi­kósból jó dolog sül ki. Ez van, no. Azóta az én öregem szívében ott a tüske. — Ne locsogj már annyit? — Ami igaz, az igaz, már rég mondani akartam, kend nem akarja az újat, a gyerek , meg akarja. Mért nem engedte meg, hogy hozza azt a drót nélküli rá­diót is? Mi? Kend is lehetett vol­na brigád vezető! — Kell a nyavajának! — Tudom, tudom. Szóval, a na­gyobb lányom, persze azt mér mondtam... Annus, az tiszta apja. Hallja! Ügy üli a lovat, mint a legszila.jatab legény. Nálunk meg­ölik a lányok is, asszonyok is, ma­gam is1, még most is, mert sokszor szotuitAjnk rá, hogy messzi vi­gyük az étéit, legjobb a ló. De Húsz óra a szakadékban Libanon Egy 19 éves diák, aki két, ba­rátjával barlang-expedíción volt, gleccserszakadékba szorult és a földcsuszamlás után húsz órán át a szakadékban volt. A fiatalem­bereidet sikerült megmenteni. Lezuhant repülőgép Vancouver Egv kétmotoros repülőgép lezu­hant a repülőtér közelében. A ka­tasztrófa következteben hárman meghaltak, másik hat megsebe­sült. Adelaide Szombaton egy esti sétarepülés alkalmával a gép röviddel a felszállás után lezuhant. Négy 12 és 16 év közötti gyermek, vaia- tMW4 photo meghalt. (MTI) ez az Annus?! Főz a brigádnak. Néha én is segítek neki. Most az­tán magam maradtam, eljött az én Joachim fiam is. Jaj, de hosz- szú lesz ez a két esztendő! — Mit óbégatsz? Mikor én tíz esztendeig odavótam. nem tudom, mennyi könnyed hullt? — Kend csak az uram, de ez a gyerekem! — szipogott egy kicsit, azlan hirtelen körülnézett. — De soká jön ez az ótó! Jaj, mit is akartam még mondani! Tudom már! Nézze lelkem, ki lennék én bekül ve mindennel, csak az nem tetszik, hogy én még mindig a magunk építette kemence meg a tűzhely körül vagyok. Rimónkod- fcam ennek az én emberemnek, hogy vigyen el Pestre arra a kiál­lításra. Azt iá szí , elvitt? Hogyne! Ök felhajtották Debrecenbe a leg­szebb lovakat, bevagoníroztak. én meg maradtam. Lassan hatvan esztendős leszek. Jaj, nagyon kősó gyerekem nekem ez a drága Joa­chim! Aztán csak egyszer voltam lovas szekérrel Debrecenbe, ott se engedtek be a lányomhoz a gyárba, meg most itt Orosházán, hogy lássam a fiamat. Tudja, azt hiszi az ón uram, hogy nem hall­gatok én rádiót, mert ő nem en­gedi a házba. Átgyalogolok én egy naj? kétszer is, ha kell, a szom­széd szállásra, ott aztán nagy ti­tokban hallgatom a rádiót. Most legalább kend is hallja, jobb. ha vesz, az én pénzem is benne van a keresetünkben! Olvasni is szok­tam, de hiába, vén vagyok már én. — Az hát, azért beszélsz any- nyit! — Majd, ha kend is egyszer egy hónapban lát élő idegen embert, maga is kibeszéli magát! Nahát! A legfontosabbat meg nem is mondom. Kend csak figyelje azt az ótót, mert vár a gyerek. Én Szilveszter éjszakáján a megye három kórházának szülészeti osz­tályán és a megye hét szülőott­honában orvosok és madámök, ápolónők és gyermekgondozók várták izgalommal, ki lesz az év első szülöttje? Hol „fut” be az a mama, akinek elsőként pillantja meg gyermeke a viharsarki megye éjszakáját, mert. hiszen a tét — ki születik elsőnek? S az az ese­mény csakis éjszakai lehet! Orosháza javára dőlt el a mér­leg, Varga Editke újév napján pontosain éjfél után egy negyed­órával született. A nagyszénási kislány — mert különben odava­lók a szülei — így biztosította a női egyenjogúságot 1966-ra is, mint leány, ő volt a legfrissebb. No, túl sokan nem tolongtak ezen az éjszakán. Mezőberényben, Szarvason, Dévaványán, Békésen és Gyomén nyugodtan aludhatott a szülőotthon személyzete, de akár az egész január elsejét is á(pihen­hették. nem kopogtatott kis jöve­vény egész éjjel, egész nap. A megye második babája már kisfiú, anyukáját Vésztőről hoz­ták be a gondos mentők a gyulai kórházba, neve: Kaszai Sanyika. Amikor érdeklődtünk a medgyes- egyházi szülőotthonban elsősaü- löttjük iránt, ár. Tóth Ferenc szü­lészorvos izgatottan szólt vissza a telefonba; addig még elmondom ennek a kedves elvtársnőnek, ha meg nem sértem, hogy azt mondja az én Jochi fiam: Édesanyám! Ha le­szerelek. veszek magának új hol­mit, aztán felülünk a vonatra és usgyi! Megyünk Pestre, szórakoz- ni! Vagy, ha akarja, jön velem Debrecenbe. Oda udvarol, tet­szik tudni, egy kis tanítónőnek. Nem mondom, szép is, csinos is, de olyan hegyes sarkú cipőkben jár, hogy belesüpped otthon a tiszta szoba főd jibe, ha rálép. Meg úgy beszél néha. hogy alig ér­tem. — Fő, hogy a fiad érti! — Meg kend. igaz-e? Mindjárt olyan fürge lesz ez a vén ember, ha jön a menynek való, mert a fiam kis szokta hozni. — Szép lyány, jó lyány, gulyás vöt az apja. ismertem. ■— Szép. De az elmúlik! Jó? Elválik majd. Meg hogy az apja. No, de nehogy azt higgye kedves, hogy ellene vagyok. De ez az én fiam csak nyóc osztályt járt. Mit beszéhet ez azzal a kikent kór mű kislánnyal? — Mért nyócat. mikor mór egy évet letett Debrecenbe, itt meg azt mondták, majd folytatja. — Hát igen. Itt vét a baj, ezen az iskolán ismerkedtek meg. Itt tanít ez a kislány. Vagy csak be­jár? Mit tudom én. Majd össze- öregszenek, no. — Kati néni! Itt a taxii — üde szép kis fiatal lány hajlik ka a taxi ablakán, amit észre se vet­tünk a nagy beszélgetésben. Hor­tobágyi újdonsült ismerősöm gyorsan összekapkodja a szűkét, kaszrolyt, köszönni is elfelejt, olyan gyoi'san mászik be a kék taxiba. Fél lába a kocsiban, mi­kor hirtelen visszafordul: — Hát látja, kedves, ilyen ügyes, aranyos, kedves kis lány­ka az én kis menyemnek való. Mert az lesz!... Ha megérem! Ádám Éva •— Tessék mondani, hányadik helyen állunk? A mi kis Kocsis Józsikánk — kunágotai a mama — újév hajnalán 3 óra 15 percko»' született! Eléggé lehangolja a válasz, mert akkor már tudtuk, hogy vol­tak frissebb mamák és babák is. A negyedik „helyet” a szeghalmi szülőotthonban született Fiirj Zo­lika szerezte meg. aki ugyan gyo­mai — mármint a szülei —. csak hát az ünnepek miatt a szülök az édesanya szüleihez látogattak el, s Zolika végeredményben vendég­ségben született. Ami nem is olyan rossz dolog! Legkésőbbre a békéscsabai kis­mama hagyta a dolgot. Bizonyára nem rajta múlott, hiszen ő már újév napján délelőtt benn volt a kórházban, de a kicsi Mária seho­gyan sem akart megismerkedni a külvilággal. A Kulich Gyula lakó­telepi Juhásznál aztán nem hagy­ták tovább szenvedni, s orvosi segítséggel este negyed 8-kor az ötödik Békés megyei kis honpol­gár is megjelent, hogy harsány sírással adja tudtára 1966-nak: itt vagyunk mindannyian, helyet kérünk, élni és nőni akarunk, hogy egy év múlva talán mi is így várjuk az új emberkék szüle­tését! iA) Az ismeretterjesztő munka megyénk székhelyén is fellendülő­ben van. Azzal fordultunk Varga Lajoshoz, ‘a TIT békéscsabai szer­vezetének titkárához, hogy la­puok útján tájékoztassa a város közvéleményét erről az örvende­tes fejleményről. — Itt, Békéscsabán is érvényes az az igazság — mondotta —, hogy minél tökéletesebb harmó­niában áll a társadalmi tudat a gazdasági építéssel, annál gyor­sabban és eredményesebben ha­ladunk előre. Tehát ilyen elvi alapon láttunk munkához. — Mit jelent ez a gyakorlat­ban? — Azt, hogy az 1965 66. évadi tervelőkészítés't már a múlt év tavaszán megkezdtük. Mivel a városi elnökség és a szakcsopor­tok az eddigieknél több, nagyobb önáliósógga.1 működhetnek, az időszerű ideológiai és gazdasági feladatok segítésének még közvet. lenebbé tételét tűzhettük ki cé­lunkul. — Hogyan mutatkozik meg ez a valóságban? — Az ismeretterjesztő felada­tok szervezettebb végzésében, kü­lönösen az eddig leggyengébb te­rületeken, az üzemekben és a ter­melőszövetkezetekben s ezen be­lül elsősorban az ifjúság körében,1 de TIT-tevékenységet igénylő minden más területen is. — Milyen módszerek alkalma­zására került sor’ ennek érdeké­ben? — Múlt év nyarán azzal fordul - tunk a csabai vállalatokhoz, üze­mekhez és intézményekhez, hogy ..ismeretterjesztési felelőst”’ je. löljenek ki, akivel folyamatos munkakapcsolatot tarthatunk. Azt. hogy esiinek megvalósulása nagy segítséget jelent az üzemi és szövetkezeti ismeretterjesztés és felnőttoktatás gyakorlativá tételé­ben, mondanom sem kell. A cím­zettek egy harmada kérésünknek eleget is tett. A többiek esetében úgy járunk el, hogy személyesen igyekszünk majd meggyőzni őket — üzemek, intézmények, szövet­kezetek vezetőségét, oktatási és kultúrfelelőseit — egy-egy ilyen „társadalmi, szervezeti. összekötő” szerepének, tevékenységének a fontosságáról. Ugyanakkor a. ma­gunk részéről — a jól szervezett­ség biztosítása mellett — azzal is hozzájárulunk a mostani ismeret- terjesztési évad fellendítéséhez, hogy előadói konferenciák soroza­tos tartásával gondoskodunk TIT- tagságunk állandó továbbképzé­séről. Ezúton ismertetjük meg előadóinkat — egy-egy szakcso­port tagjait — a jó, kifogástalan előadásokhoz olyannyira szüksé­ges tudományos módszerekkel s az örökké előrehaladó világ új tudományos eredményeivel. Egy­ben — az elnökségi munkaterv­nek megfelelően — országos nevű központi előadók vezetésével időnként sort kerítünk az idősze­rű ideológiai, politikai kérdések megvitatására is. — Az ismeretterjesztő munka csabai vonatkozásában hallhat, nánik néhány konkrét kezdemé­nyezésről és eredményről is? — Semmi akadálya. Itt van pél­dául a TIT-szabadegyetem ügye. Már négy tagozata működik: a közgazdasági, a jogi, a zenei és az idegen nyelvű. Összesen félezer hallgatójuk van; tanácsi, építőipa­ri, Kórházi és más dolgozók, veze­tők. szakemberek. Január 12-én a Fegyveres Erők Klubjában meg­alakul az általános közúti közle-. kedési tagozat is. Ilyen és egyéb tevékenységünkben a társszer­vekkel való szoros együttműkö­désre törekszünk, sokoldalú mun­kakapcsolatot létesítünk a külön­böző tömegszervezetekkel. A Ha­zafias Népfronttal például időn­ként együttes ülést tartunk. En­nek eredményeként az évadra a város különböző kerületeiben összesen 72 előadási terveztünk. A városi KISZ-bizattsággal minden termelőszövetkezetben filmvetí­téssel egybekötött előadást szer. veztünk. A nőtanáccsal nők aka­démiájára és tsz-asszonyok aka­démiájára kötöttünk szerződést. Az egészségügyi osztállyal össze­fogva, áprilisban a kerületekben egészségügyi hetet tartunk. A művelődésügyi osztállyal, miként eddig, továbbra is együttműkö­dünk mind erkölcsi, mind pedig szervezési és anyagi tekintetben egyaránt. Örvendetesen erősödött az 'elmúlt esztendőben a kapcso­latunk a Szakszervezetek Megyei Tanácsával. Ennek egyik konkrét eredményeként az SZMT ismeret- terjesztési felelőst jelölt ki, aki segít bennünket az ismeretter­jesztés üzemi szervezésében. Ugyancsak jó kapcsolat alakult ki az utóbbi időben a MESZÖV- vel és a KISZÖV-vel is. Együtt­működésünk az ismeretterjesztés nehéz, de hálás munkájában egy. re gyümölcsözőbb. i— Befejezésül? — Szeretném a köszönettel fo­gadott interjút néhány tényleges adatba foglalt tükörképpel zárni; Városi szervezetünk taglétszáma ma mór felül van a négyszázon! Szakcsoportjaink száma tizenket­tő. Az 1964 65. évadban Békéscsa­ba intézményeiben, üzemeiben, szövetkezeteiben. kevés híjján, nyölcszáz előadást tartottunk és a mostani évadra kötött előadások száma 820. A különböző vállalati szintű munkásakadémiái, vala­mint ifjúsági, honvédségi, ülnöki; szabadegyetemi. KI ŐSZ és egyéb tagozataink száma összesen 4L Orosz, angol, német, francia olasz és latin nyelven együttvéve nem kevesebb, mint 13 nyelvtanfolya­mot tartunk. Ennek tudatában válunk újabb, eredményekben gazdag új esztendőt. Huszár Rezső Száznál több édesanya a battonyai Szülök Akadémiáján Battonyán a közelmúltban ala­kult meg a háziasszonyok klubja. Igen változatos, gazdag programot állítottak össze az illetékesek, hogy a hosszú téli esteken minél hasznosabban szórakozhassanak, tanul hasaltak a lányok és az asz- szonyok. A programhoz tartozik a Szülők Akadémiája is. ahol a gyermeknevelés sokrétű problé­máit vitathatják meg. Erre az »ló- adássorozatra száznál több édes­anya jár. Legutóbb 1.30-an hall­gatták érdeklődéssel dr. Szlávik György gyámügyi eladó érdekes előadását, a filmvetítéssel azon­ban nem voltak megelégedve. Arra kérték a nőtanácsot, hogv előre nézze meg, milyen filmet hoz ki a járási székhelyről. A bat­tonyai asszonyok nem néznek fii. met a film kedvéért, hanem ta­nulni akarnak a vetítésből is. Orosházán született az első új Békés megyei gar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents