Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
'Ü66. Januar 16, 2 Vasárnap Egy hét a világpolitikában Az indiai—pakisztáni megegyezés után... —Koszigin és Humphrey részt vett Sasztri temetésén — Selepin Pekingen át tért vissza Moszkvába — De Gaulle az idén Moszkvába látogat — Wilson és a lagosi lecke Egy államférfi halála ritkám következik el éppen abban a pillanatban, amikor nevét egy történelmi esemény nyomán kapja szárnyára a hír. Ez történt Saszt- rtaak, a tragikus hirtelenséggel elhunyt indiai miniszterelnöknek az esetében,: személye hétfőn még annak nyomán állt a világ érdeklődésének középpontjában, hogy 'flaskentben aláírta Ajub Khan pakisztáni államfővel együtt a két szemben állott ország békedoku- mentumát, keddre virradóra meghalt, s szerdán Űj-Delhibem, a hinduit szent folyójának partján már el is hamvasztották testét, egymillió főre tehető gyászoló tömeg és a világ számos vezető államának magas rangú képviselője jelenlétében. Sasztri váratlan halála sem szorította azonban háttérbe a tasken- u megállapodás jelentőségét. A szovjet földön létrejött indiai— paikisztámi megegyezést sem tehette kétségessé, a világsajtóiban sok ilyen megnyilatkozást lehetett olvasni: „Sasztri emlékét azzal őrzik meg a leghívebben, ha a task önti egyezményt a tartós béke alapjává teszik India és Pakisztán között”; Radhakrisnan indiai elnök pedig rádióüzeeetben jelentette ki, hogy „India és Pakisztán tiszteletiben fogja tartami a tas- kenti nyilatkozat minden betűjét és egész szellemét.’’ Azon túl, hogy Taskent,ben, a Kasmír miatt szembekerült két nagy ázsiai ország közös dolgainak rendezéséle megtörtént az első, a legfontosabb lépés, a taskenti találkozó azért is nagy fontosságú esemény, mert ország-világ előtt bebizonyította a szovjet diplomácia hatásos kezdeményezőkészségét, a Szovjetunió közvetítő szerepének eredményességét. Nyugati diplomáciai megfigyelők és a világsajtó hírmagyarázói egyforA szovjet diplomácia tevékenységének fontos eleme volt az a látogatás, amelyet Selepinnek, az SZKP elnökségi tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével Hanoiban járt delegáció tett. A szovjet küldöttség szívélyes, baráti és kölcsönösen megértő beszélgetései ismételten bebizonyították az SZKP és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Szovjetunió és a VDK egységét és szolidaritását. A megbeszélések előmozdították a két ország barátságát és szoros együttműködésének további erősödését. Pham Van Dong miniszterelnök kijelentette: A szovjet küldöttség eredményesen teljesítette küldetését azzal, hogy Vietnam népében megerősítette az SZKP és a szovjet kormány őszinte barátságának érzését, és azt a tudatot, hogy a VDK hathatós támogatást kap a Szovjetuniótól. A Selepin vezette szovjet delegáció Pekingen át tért ham. A kínai fővárosban Li Hszien-nien, a Kínai KP Politikai Bizottságának tagja, a Kínai Államtanács elnökhelyettese fogadta a küldöttséget. Ugyanekkor Leonyid Brezsnyev vezetésével a Szovjetunió párt-és kormányküldöttsége Mongóliában folytatott tárgyalásokat. A Szovjetunió külpolitikájának ázsiai célkitűzéseit szolgáló látogatásokkal és megbeszélésekkel, valamint a taskenti találkozó sikerével egyidőben a kubai fővárosban, Havannában megkezdődött ún. trikón tinentális konferencián is vezető szerephez jutott Szovjetunió, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika küldöttei úttörő munkát végeztek a három földrész antiimperialista erőinek egyesítésére. A szovjet diplomácia európai eredményének tekinthető, hogy a hét közepén nyilvánosságra hozták: De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaságnak újabb hét esztendőre megválasztott elnöke még az idén eleget tesz a szovjet meghívásnak és Moszkvába látogat. A párizsi bejelentés — amely az elnöknek és Zorin párizsi szovjet nagykövetnek megbeszélése után történt meg — jelzéssel szolgálhat arra, hogy' Franciaország folytatja eddigi külpolitikai vonalát és fokozni kívánja kapcsolatait a Szovjetunióval. A párizsi közlés jelentőségét csak aláhúzza, hogy küszöbön áll egyrészt az európai Közös Piac miniszteri tanácsának ülése, amelyen fél év óta először vesz részt a francia külügyminiszter, másrészt nemsokára esedékes lesz Erhard nyugatnémet kancellár párizsi látogatása. Afrikában dűlőben vannak a katonai puccsok okozta meglepetés és izgalom hullámai, bár az afrikai vagy a vüágközvélemény kevéssé látja az események igazi mozgató rugóit. A rhodesiai válság nyomán Lagosban, Nigéria fővárosában két napra összeülték a Brit NenzetJközösség képviselői. Ghana és Tanzánia bojkottéira a nemzetközösségi ülést, joggal tartva attól, hogy határozatai csak időnyerési lehetőséget jelentenek a Wilson-kormány számára. Ez is történt. Sierra Leone és Zambia kormányfői ugyan élesen leckéztették Wilsont a Rhodesiával szemben tanúsított erélytelensógé- ért, végül azonban a nemzetközösségi értekezlet keveset mondó határozatok meghozatalát eredményezte. Példának egy is elég: megegyeztek abban, hogy júliusban újból találkoznak a nemzet- közösségi kormányfők, ha addig a rhodesiai lázadás véget nem ér. — Kisregény — mán elismerik, hogy Taskent után óriásit nőtt a Szovjetunió és Kosziéin tekintélye a világ szemében. Koszigin szovjet miniszterelnök ott volt Űj-Delhiben Sasztri temetésén, részt vett azon Humphrey, az Egyesült Államok alelnöke is. Kettejük találkozása az indiai fővárosban alkalmat adott arra, hogy kifejtsék álláspontjukat a legidőszerűbb nemzetközi kérdésekben. Az amerikai diplomácia „bóke- offenzívája” a végéihez közeledik, Johnson elnök utazó nagykövetei közül már csak Harriman. volt utón a héten. A jelek szerint az Egyesült Államok vezetői rövidesen összegezik kezdeményezéseik eredményeit és ha úgy látják, hogy azok nem teszik lehetővé a Washington feltételed szerinti tárgyalásokat, folytatják az. „eszkalációt”, azaz a vietnami háborúnak további lépcsőzetes kiterjesztését. Az amerikai agresszió fokozására Johnson elnök 12—13 milliárd dollár megajánlását kéri az amerikai kongresszustól. Ezen a héten az Egyesült Államok agressziós cselekményei jobbára csaik Dél-Vietnam területére korlátozódtak. Küszöbön áll egy néhány napos iegyvernyugvás, amelyet január 20-a után a vietnami újév, a Tét •ravepe indokol. 28. De ennek a delirium tremens- féle állapotnak volt egy csodálatos hatása: ha alaposan télöntöttem a garatra, a véres arcok, a lidércnyamásos álmok eltűntek. Zsibbadt testtel feküdtem a vaságyon és még a gondolataim is mintha megdermedtek volna. Nem éreztem semmit, nem gondoltam semmire. Aztán egy nap beállított egy hírhedt anyagyilkos a Két féldeci nevű csapszékbe és én nem ismertem rá. Valóságos Krőzus volt. Tele volt „dohánnyal” és csak úgy szórta a sok „gubát”. Az egész kocsma vendége volt. En száz lempirát kaptam kést i dobáló számomért Félrehívtam és megkérdeztem hirtelen megtoliasodásának okát. — Kiadtam az emlékirataimat! — hencegett Csonttörő és akkorát köpött az orrom előtt, hogy úgy csattant a padlón, mint egy pisztolylövés. — A börtönben írtam. Egy újságíró hapsi- val ültem, annak mondtam tollba az életemet, de főleg az öreglány meggyilkolásának történetét. Megírta és kiadta. Tízezer lempirát kaptam. És még kapok vagy húszezret, mert mindet szétkapkodták és további kiadások várhatók .... E z szeget ütött a fejembe. Mi lenne, ha... Nem, nem, szó sem lehet róla. A Klan vésztjósló árnyéka lebegett felettem és örültem, hogy a külvárosi kocsmázá- saim miatt eddig még nem akadt Nehru lányát javasolják a miniszterelnöki székbe Űj-Delhi Az indiai államok főminiszterei szombaton úgy határoztak, javasolni fogják, hogy Indira Gandhi tájékoztatásügyi miniszter, Nehru lánya legyen Sasztri utóda. A fő- miniszterek felszólították Kama- radzsot, a kongresszus párt elnökét, bírja rá Indira Gandhit a tisztség vállalására. A Reuter jelentése szerint azon a meigibeszéiésen, amelyen a döntés megszületett, a 16 indiai állam közül 11-nek képviselői voltak je. len. A főmirtiszterek szerint egyedül Indira Gandhi megválasztása lehetne egyöntetű, csiaik ebben az esetben nem kellene a párt egységét fenyegető választásokhoz folyamodni. A főmindszterek egy küldöttsége felkeresi Deszai, volt pénzügyminisztert, a miniszterelnöki tisztség egyik fő esélyesét, hogy felkérje a pártegység nevében: vonja vissza jelöltségét Gandhi asszony javára. i A Reuter Űj-Delhiből keltezett másik jelentése szerint Pakisztán főmegbízottja szombaton az indiai külügyminisztériumban tár. gyalt Dzsha külügyi államtitkárral. Ez volt az eső indiai—pakisz- •táni diplomáciai találkozó a tas- kemti megállapodás óta. India pa_ kisztáni főbiztosa hétfőn tér vissza Karachiba — közölték még Űj- Delhiben. Karachiból érkező jelentés szerint Lahore-ban a rendőrség szombaton ismét könnygázt használt a taskenti egyezmény ellen tüntető diákok szótoszlatására. Laboréban harmadik napja tartanak a diáktüntetésék. (MTI) Elhunyt Koroliev, a rakétatechnika és az űrkutatás nagy tudósa Moszkva Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa közölte, hogy 60. évében, pénteken Váratlanul elhunyt Szergej Koku tatások nagy tudósa és konstruktőre, a szovjet tudományos akadémia elnökségének tagja, az SZKP tagja, a Szocialista Munka kétszeres Hőse, Lenán-díjas akadéroljev, a rakétatechnika és az űrBen Bella levelet írt édesanyjának Párizs Ben Bella volt algériai köztársasági elnök párizsi ügyvédje telefonon beszélt Ben Bella Algériában élő hozzátartozóival. A volt elnök családja megerősítette, hogy Ben Bella a napokban levelet írt édesanyjának. Levelében a volt elnök kijelentette, hogy jó egészségnek örvend, semmiben sincs hiánya. Alkalma nyílik arra, hogy könyveket olvasson. (MTI) mókus. A nekrológ, amelyet Leonyid Erezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgomij és más szovjet vezetők, továbbá Keldis, a szovjet tudományos akadémia elnöke és más akadémikusok írtak, alá, .hangsúlyozza, hogy Szergej Koroljev az űrrakétatechnika kiváló tudósa, az űrhajózás korszakát megnyitó első szovjet szput- nyikok és űrhajók konstruktőre volt. A szovjet űrrakétatechnika fejlesztésének szentelte életét. Az utóbbi időkben betegeskedett, bél. rák miatt operációt hajtottak rajta végre. Halálát a szívműködés elégtelensége okozta. A tudós temetése kedden lesz. Koíol.jevet a Vörös téren, a Kreml falánál fogják eltemetni. (MTI) a nyomomra. De hogy is akadhatott volna, amikor már rég megszűntem Don Pedro Espinoza y Vicento Don Pedro Espinoza y múltba merült, mint hajdan a John Bolton... . Késdobáló Pedro volt a becsületes nevem. így ismerték kocsm.aszerte. Kérdem én, ki fedezheti fel Késdobáló Pedróban az egykori Don Pedro Espino- zát... De a gondolat nem hagyott nyugton. Pénzt kell szereznem, mégpedig sokat! Innom kell, mert ha nem iszom, újra megjelennek a fránya arcok! Inni! Inni! Már a késdobálás sem vonzotta annyira a kocsmatöltelékeket, minit azelőtt. Egyre kevesebb lempira hullott a pultra és én oedig egyre szomjasabb lettem. Aztán eszembe jutott a fiam. Vajon hol lehet, mi van vele? Elvégre a fiam, ón az apja va- iyok! Ha megírom a történetemet, és főleg az elnökgyilkosságot, világszenzációt csinálok vele. No és a Klán? Ha megjelenik a mű és világszenzáció lesz, a Klán elől tovább nem bújkál- liatok: lecsap rám! De a fiam. Azt sem tudom, mi van vele? Legalább neki jusson belőle. Ha én már túl sem élem. De addig is, míg a Klan kinyújtja utánam a kezét és megragad, annyit iszom, mint még soha! Aztán jöhet a Klan és nyakamra vetheti a kötelet! Esténként, amikor a vén banya már lefeküdt, Juanita pedig kint lófrált a sarkon, asztalhoz ültem és róni kezdtem a betűket. Részegen, mámorosán. Megírtam az egész életemet... Itt pontót teszek önvallomásom végére. Pontot kell tennem, mert nagyon beteg vagyok és nem bírom már az írást sem. Belém' esett a kór és rág, mint a féreg. Érzem, nincs sok időm. Azt hiszem, mindent megírtam, ami lényeges volt. Valahonnan előkerítem Esteban fiamat és átadom neki a kéziratot... Hadd kapjon minél hamarabb pénzt érte, hogy ihassak megint, de nagyon sokat...” * Senor Gonzales letette a géppel írt kéziratot és keze megnyomta a gombot. Titkárnője nyitott be. — Parancsol, senor director? — mosolygott a csinos lány az igazgatóra. — Azonnal táviratozzék erre a címre — mondta senor Gonzales és egy papírlapot nyújtott át a titkárnőjének. — A távirat szövege: „Kéziratát elfogadtam stop. Előlegért jöjjön be stop. Extra Kiadó RT, Gonzales. (Vége)
