Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-14 / 294. szám

december 14. 4 Kedd Karácsonyi pulyka Öre« nyomda fiatal munkásokkal Kner Izidor hagyatéka — 1965 december A BARNEVAL békéscsabai telepén naponta 12 ezer pulykát dolgoznak fel nagyrészt exportmegrendelésre. A főként nyugat- európai országokba készülő baromfi még az ünnepek előtt rendeltetési helyére ér. Az utolsó tételeket a napokban cso­magolják. Fotó: Malmos ..... IXjlKozjii csak pontosan, szépén Ahogy a csillag megy az égen Ügy érdemes ...”-— A mindenségit neki! Hogv néz ki ez a 42-es oldal? — Ahogy kell..: — Ez!? Szabad ennek igy ma­radni? A Helikon Könyvkiadó Vállalat művészeti vezetője mérgesen lo­bogtatja a kezében levő egyik ívet és odanyomja az újságíró orra alá: — Nézze csak meg maga is. Lévén rokonszakmában dolgozó. de a művészi könyvek készítését illetően mégiscsak laikus, az új­ságíró az égegyadla világon semmi rendelleneset nein képes felfedez­ni az inkriminált oldalon. Az ügy percek alatt tisztázódik. A Kner Nyomda gyomai üzemében készü­lő Fiaubert-regény mintapéldá­nyának egyik oldalán picikét erő­sebben fogott a festék, mint a többieken. Innét a riadalom. Ha­mar kiderül azonban, hogy csak a Budapestre küldött mintában lel­hető fel az árnyalati hiba, a többi példány kifogástalan. Szántó Ti­bor. a Helikon képviselője olyan ember, akit a szakma szén vede­lj es szeretete fűt. S a munkatár­sak megbecsülése. Ez a magyará­zata, hogy időnkénti szenvedélyes — de gyorsan csillapodó — vitáik LT &ZADT illem: Régi, filmekben látott, képek peregnek le elöltem, de nagyon groteszkek, furcsák. Elgon­dolkodom, s ű képzelet mozivásznán alakok je­lennek meg. Rég múlt, elmúlt, soha vissza nem térő alakok... A kitűzött óra után kevéssel — ahogy - illett — megérkezett méltóságos Magasy Nándor fő- törvényszéki ülnök úr. Felöltőjét, esernyőjét, botját — ahogy illett — az azok átvételére ren­delt cselédségnek adta át. A meghívó — ahogy illett —. a belépő vendéget megelőzve köszön­tötte: — Mily nagyon örülök, hogy házamnál mint vendéget tisztelhetem. * * * A kisfiú, aki a régi holmik, lim-lomok kö­zött talált rá az 1876-os kiadású íllemköiiyvre. halkan kuncog a hátam mögött. Illemkönyv? Nem. Az tűi egyszerű lenne. A könyv címe: „A finom, művelt társalgó, vagyis az udvariasság szabályai a társaskörökbe ni illemteljes viselet és társalgásnál, egyszersmind tanácsadó egészsé­günk fenntartására, kellemes s vonzó taglejté­sek elsajátítására, bókok, beszélgetés, szavak­nak kellemes kiejtésére. A társaságban, táblánál, estélyeken, színházbani viselet, beszédmód s uta­zás alkakná.vatí magatartásra. A nagyobb ran­gúnk irányábani viseletre és a szép nem hajla­mainak megnyerésére. Továbbá...” A „Továbbá” után folytatja a felsorolást a szerző, Mélyacsai Ad. A pontosság kedvéért a mű: (Budapest, 1876, nyomtatott Szentkirályi és K ornisnál). — Lapozz tovább — mondja á kisfiú, s az előszónál így szól: — Az biztos nem érdekes. — Várj— „Aki magát a mai korban minden rendű és rangúak, de különösen a szépnemmeli társalgás alkalmával alkalmazni nem tudja — az jobb. ha a társaságokat egészen elkerüli.” Majd végül: ,,E műnek célja a társadalmi művelődést elő­mozdítani.” — Vajon mennyiben? — teszem fel magam­ban a kérdést, és tovább olvasok. A fiú biztat: — Á, ez nem érdekes. A szerző kezeink, arcunk, fogunk és hajunk tisztán tartásáról, majd ruházatunkról szól. „A ruházatból némileg következtethetünk a. ember belsejére, gyakran az ember gondolkodás- módját, sőt erkölcseit is sejthetjük belőle.” Kopott, szakadozott, sárgidt lapok. — Haladjunk! — nógat a fiú. ..Mindenekelőtt, szivünk felebarátunk jólé­téért hevüljön." — Mi az, hogy felebarát? — kérdezi a fiú. — Es — hogy is hívták azt, aki írta? — annak minden felebarátjáért hévült a szíve? Hány volt neki...'! — Hallgasd csak — olvasom tovább. „A bók az esetleges helyzet szerint három­felé osztható, úgy mint a menetközben, rogy állva, vagy ülésközben alkalmazottakra.” A fiú nevet. Űj téma: Jönnek azonban elő esetek, midőn mások­nál kell reggeliznünk, p. o. midőn az éjét is fa­lun kell tölteniink, vagy vadászatra hivatunk meg, mely reggel veszi kezdetét.” Később. „A reggeli kávé vagy csokoládéból áll, thea nem igen van szokásban. A kávé mellett lehet még vajat, mézet, sonkát, vagy hideg pecsenyét, to­jást és gyümölcsöt is feltenni.” A XIX. század utolsó előtti évtizedébe kép­zelem magam. A nyirkos kis helyiség falát a nedvességtől csillogó salétrom borítja. Nem va­csorázunk, hiszen délben olyan sokat ettünk. Öt szelet kenyeret, nyolcán. — Apukám szokott vadászni. Ígéri, hogy egyszer elvisz engem is. A kávét nem szeretem — szontyolodik el a fiú. Gyümölcs? Az igen. Si­essünk, mert éhes vagyok már. „A müveit társadalmi beszélgetésre több esz leéli, mint akármi más dologra.” A következő fejezet ,,A zeneestélyeken és színházban megtartandó illemszabályokról, majd a nagyobb rangúak irányábani viseletűnk­ről. a nőkkeli társalgásról, és a látogatásoknáli illemszabályokról szól.” A gyereket nem érdekli. Talán bánja is, hogy itt ragadt. Észrevehetően felvidul, amikor kiderül: hiányzik tizenkét oldal, s már csak kettő van hátra. Arrébb megy, tesz-vesz valami­vel. Már csak magamban olvasok: „Nagysád sokkal leegyesebb, hogy sem ké­relmein eredménytelen maradna az iránt, hogy részesítene azon. rám nézve valódi nagy szeren­csében, hogy nagysádat haza kísérthessem.” Vá. lasz: „Önnek kellemes társasága kényszerít, hogy ajánlatát elfogadjam, e részben nyilvánított készségét szívesen fogadom.” S az illedelmes úri pár elindult. Jó messze járnak már. Vitaszek Zoltán ellenére ő és Petőcz Károly, a gyomai üzem vezetője, voltakép­pen igen jó barátok. „Sok szép könyvet.. . " Hárman beszélgetünk, a kiadó embere, a nyomda vezetője és a krónikás, így kerekedik ki egy nagy múltú, öreg nyomda történe­te nyomán a modern szakképzett­séggel rendelkező fiatal munká­sokat foglalkoztató üzem jelene és jövő perspektívája. — Az öreg Knexnek az volt a vágya, hogy: „...de jó lenne sok szép könyvei csinálni”. — Ebből mi teljesült? — A szép igen, a sok az nem. Akkoriban nem volt igény Ma­gyarországon művészi kivitelű könyvekből tízezres vagy 'akár több ezres sorozatokra. így aztán a Kner Nyomda könyvei bibliofil, kiadások voltak, csekély példány­számúkkal a ritkaságokat vadászó műgyűjtők trófeáit szaporították. — És ma? — Őrizzük a neves hagyomá­nyokat. ugyanakkor korszerű könyvet akarunk csinálni. És sok könyvet. Persze, csak míves mun­kát adunk ki a kezünkből. Hogy elképzeléseiket meg is valósítják, azt hazai és nemzet­közi sikereik bizonyítják. A lip­csei nemzetközi könyvművészeti kiállításon az idén 12 kitüntetés közül hármat: egy arany, egy ezüst és egy bronz érmet a ma­gyar könyvnyomtatók nyertek — a Gyomai Kner Nyomda révén. Szántó elvtárs szerint a gyomai üzem a kiadó legjobb partnere, Előkészületek karácsonyra Mit várhatnak a szép könyvek barátai decemberben a karácsonyi könyvpiacon? Az üzem — és a Helikon Kiadó — ragyogó kiállí­tású különlegességekkel örvendez­teti meg a vásárlókat az idén is. Nemrég fejeződtek be Dante Is­teni színjátékának nyomási mun­kái, s máris kapható a műnyomó papíron, arany metszéssel készült kötet, melyet az eredeti Dante- kódex színes miniatűréi illusztrál­nak. Ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot a Gesta Roma.no- rum című kötet, mely középkori elbeszélések gyűjteménye s Reich Károly stílusos illusztrációi díszí­tik. így sorolhatnánk tovább. Megemlíthetnénk a Salambót, melynek kötése most készül, s diósgyőri különleges bordá­zott papírra nyomták vagy azt a vállalkozást, amely mind ez. idáig egyedülálló a magyar könyvnyomtatás történetében. Kétszáz íven és 20 000 példányban kívánják kiadni hét évszázad leg­szebb magyar verseit. A két kö­tetből álló munka bibliapapíron jelenik meg. Még nem volt rá példa, hogy ilyen terjedelmű mű­vet bibliapapírra nyomjanak. A ritkaságokat gyűjtő „bibliámén i- ákasoknak” bizonyára nagy' örömet fog okozni a jövő évben készülő hatkötetes munka, amely a ma­gyar képzőművészek alkotásait színes reprodukciókon adja vissza. Múzeumot terveznek Persze a szép könyveket ügyes szakemberek csinálják. Ahogy az öreg Kner mondta: „Modern gé­pekkel nem kunszt kiváló munkát csinálni”. Azóta, természetesen so­kat korszerűsödött az üzem, ha valaki csak két évvel ezelőtt járt itt, ma alig ismerne rá. De Kner Izidor mondása többé-kevósbé még most sem veszítette eil az ér­vényét, hiszen — a múlt évben kapott új gépek ellenére — sok vonatkozásban ráférne még a nyomdára a korszerűsítés. A technikai lehetőségeket az itt dolgozók szakmai szeretettel és precíz munkával igyekeznek pó­tolni. A dolgozók átlagos életkora 26 év, s nagy gondot fordítanak az utánpótlás képzésére. Nyolc­vanöt»« létszám mellett majdnem 40 tanulót képeznek. A nyomdá­szok képzéséhez sok segítséget kaptak, megértéssel találkoztak nemcsak saját vállalatuk vezető­ségénél, de a békéscsabai városi tanács illetékeseinél is. Ahogy mondják, 94 tonna papír­ra varázsolnak betűt egy évben, s az 1965-ös esztendőt december kö­zepére tervezik befejezni. Ott jár­tunkkor éppen azon tanakodtak, miként lehetne egy helyiséget fel­szabadítani házi múzeum létesíté­sére, amelynek vitrinjeiben méltó módon örökíthetnék meg a régi hagyományú ifjú üzem tanulságos múltját és jelenét. A Békés megyei község üzemé­nek műszakiai, munkásai úgy gon­doljuk, példát mutatnak sokaknak a szakma szeretetéből. Vajda János Ne hagyja utolsó napokral Nem romló tartalmú csomagját MAR MOST ADJA POSTÁRA! A KARÁCSONYI TORLÓDÁS ÍGY NEM KÉSLELTETI A KÉZBESÍTÉST! 838

Next

/
Thumbnails
Contents