Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

1953. december 12. 3 Vasárnap Akadályozzuk meg a belvíz kártételeit! A tűzkeresztség után zöldségtermesztésre kötött szerző- I minden igényt kielégítenek, vajor. Csaknem egy hete megállás nélkül esik az eső. Az ország kü­lönböző részein belvízkárok kelet- keztek. A belvízkárok leküzdésére és a megfelelő óvintézkedések megtételére sürgősen intézkedni kell, mert több helyen már az őszi vetés is víz alá került. Szerencsé­re még csaik kismértékben, de a szükséges rendszabályokat mégis meg kell tenni. Munkatársunk kér­dést intézett ebben az ügyben az illetékesekhez s az alábbi tájékoz­tatást kapta: A szeptember-októberi száraz időjárás után novemberben az or­szág legnagyobb részén 100 milli­métert is meghaladta a havi csa­padék mennyisége. Ennél keve­sebb északnyugaton és Békés me­gyében esett. 150 milliméter kö­rüli csapadék hullott Budapest környékén, Somogybán és Tolna megye nyugati részén, valamint Tiszántúlon, Polgár térségében. Ez a mennyiség az átlag három­szorosa. Decemberben a csapadékos idő­járás folytatódott, főleg a Dunán­túl déli és délnyugati felében. De­cember 1 és 10 között Tolnában, a Kapos vízgyűjtőjén 60—70 milli­méter csapadékot mértek, aminek következtében a folyó mentén III. fokú készültséget kellett elrendel, ni. A folyószakaszon a védekezés folyik. Békésben és Csongrádban a bel­vízvédelmi pillanatnyi helyzet kedvezőbb, mint novemberben. Békés megyéből nagyobb elönté­sekről nem érkezett jelentés. Csongiád megyében pedig ötezer katasztrális hold volt a maximális vízborítás. A tervszerű vízleveze­tés és szivattyúzás eredményeképp Csongrádban a vízborítás egyötö­dére csökkent. Az érintett vízügyi igazgatósá­gok mindenütt felkészülteik a víz­károk elhárítására. A szivattyúte­lepek üzemképes állapotban van­■— Megengedi, hogy leüljek? — kérdezte. — Tessék ... — A múlt héten temettem el az apámat — kezdte Dbn Este- bán, miután helyet foglalt az egyik fotelben. — Koldusként halt meg a külvárosban egy vén szipirtyónál. Halála előtt pár nappal magához hívatott s a következőket mondotta: „Fiam, bocsáss meg csavargó apádnak. Érzem, ütött az utolsó órám s nem húzom már soká. Tudom, sokat nélkülözöl miat­tam ... Tanulsz, ember akarsz lenni, más, mint amilyen apád volt. Én sajnos, az utóbbi tíz évben vajmi keveset törődtem veled. Hogy idáig jutottál, az egyedül a te akaratod gyümöl­cse. Nem akarom, hogy tovább kínlódj. Én meghalok és nem tudok rád hagyni semmi va­gyont, pénzt. Mégsem hagylak itt üres kézzel. Ha meghalok, nekem már úgyis mindegy, nem számít, hogy mit mondanak majd rólam az emberek. Itt van ez a paksaméta — benyúlt a szalmazsákja alá és élőhúzta ezt a megviselt állapotban levő kéz­iratot, — az önvallomásom. Vidd el egy kiadóhoz. Úgy kap majd utána, mint a csuka a kishal után. S annyi pénzt kapsz érte, hogy míg élsz, gazdag ember le­szel. Igaz, húsz év telt el a pisz­kos ügy óta, de élőre megmon­dom, világszenzáció lesz. De azt is elárulom, hogy ha elolvasod, még jobban szégyelleni fogod apádat, s nem biztos, hogy azon­nak hosszú üzemelést biztosító üzemanyagkészlettel. Szükség ese­tén az országban levő 257 darab szivatty útelep másodpercen ként 453 köbméter vizet emel át. Ezen­kívül még további ezer kisebb szállítható szivattyú helyezhető rö_ vid időn belül üzembe. Mivel a csapadékos időjárás folytatódik, az. elöntések növeke­désével kell számolni. Ezek csök­kentése érdekében a vízügyi igaz­gatóságok mellett a gazdaságok­nak, tsz-eknek, vízitársulatoknak és a tanácsoknak is mindent meg leéli tenniük, hogy az érdekkörük­be tartozó csatornákon, vízfolyá­sokon az esetleges vízfolyási aka­dályokat sürgősen eltávolítsák. Zsolnai László Három éve tették szervezetté a házinyúltenyésztést Battonyán. Azóta a szakcsoport tagjainak nagy része fajtatiszta állományt állított be (magyar óriás, magyar vadas, nagy csincsilla, nagyezüst, bécsikék), mert bebizonyosodott, hogy a fajtatiszta nyulak utódai­val, valamint a fajtahibridekkel érik el leggyorsabban a kívánt szállítási súlyt. A szakcsoport rendszeresen tarja összejöveteleit, amelyeken mindig van az időszerű problé­mák megbeszélése mellett elmé­leti előadás is a tagok szakmai ismereteinek bővítése céljából. Nem múlik el összejövetel, hogy Kmetz József, a szakcsoport elnö­ke ne hívná fel a figyelmet az el­méleti tudás állandó bővítésének, nal rohansz vele a kiadóhoz. Vívódni fogsz, tudom. Elvégre apádról; apád becstelenségéről lesz szó. Én mégis azt tanácso­lom neked, hogy tedd túl magad rajta s vidd el a kéziratot a ki­adóhoz. Ez az én utolsó kíván­ságom. A becstelenségem árát ha­gyom rád örökül. Ezért kérlek, bocsáss meg' apádnak, mert jót akar neked... — Átadta a kéziratot és elkül­dött. Hazamentem s addig nem j feküdtem le, amíg végig nem olvastam. Tudja, mi ez a kéz­irat, igazgató úr? Az igazgató közömbös arccal szívta a szivarját, mint akinek a gondolatai egészen máshol járnak. — Tudja, mi, ez? Egy gyilkos vallomása! Apám gyilkolt! — Tényleg?... Tegnapelőtt ép­pen . .. — Tudja milyen lelki vívódá­somba került, amíg idáig jutot­tam? Mert apám nem akárkit gyilkolt meg, igazgató úr! — Nem akárkit? Tán csak i nem a római pápát? Tudtom­mal az még él... — Nem. Még annál is na­gyobb urat... — Na ne mondja! — Olvassa el, igazgató úr és aztán nyilatkozzon. Meglátja, nem fogja sajnálni a ráfordított időt... De hadd folytassam, ígérem, rövid leszek ... Senor Gonzales hallgatott. Don Esteban pedig folytatta: (Folytatjuk) J\ mezőgazdasági termelés- szervezés új módszere kiáll, ta az első próbát. Mint mondják: átesett a tűzkeresztségen. Az eredmény megyei szinten jónak mondható. Bizonyítják azok a szerződések, melyeket a közös gazdaságok a termeltető vállala­tokkal kötöttek. A gabona, a zöld­ség és az állati termék termelésé­nek szervezésében elért eredmény összességében a tsz-vezetés érett­ségét, a vállalati önállósággal való megfelelő élést, a társadalom szükségleteinek kielégítésére tö­rekvést, a népgazdasági érdek megértését, kellő értékelését ta­núsítja. A termelésszervezés új módszerének magja tehát termé­keny talajba hullott. Hogy ez mennyire így van, azt leginkább a a szakirodalom rendszeres tanul­mányozásának szükségességére. A szakcsoport vezetősége külö­nös gonddal szervezte meg az 1965—66. tél feladatait. Az össze­állított munkaterv alapján kéthe­tenként továbbképzést szervez, amelyen mezőgazdasági szakem­berek, állatorvosak, kisállatte­nyésztő specialisták stb. előadá­sait hallgatja és vitatja meg a szakcsoport tagsága. Elsőként Kelemen Aurélt, a Magyar Házinyúltenyésztők Or­szágos Egyesületéne k alel nőkét kérte fel a vezetőség arra, hogy nagy elméleti tudásából és gya­korlati tapasztalatából a szakcso­port tagjainak ízelítőt adjon. A szakcsoport egész tagságának nagy örömére az alelhök — a szakmai berkekben jól ismert szakkönyv- és szakcikkíró — magas kora és a nagy távolság ellenére leutazott Budapestről Battonyára, hogy a nagy létszámú érdeklődő hallga­tóságnak december 5-én délelőtt 9 órai kezdettel előadást tartson. Az ankéten a helyi tenyésztő­kön kívül a környező községek felnőtt tenyésztői, a mezőhegyesi állami általános iskola kisállat- tenyésztéssel foglalkozó úttörői, valamint a battonyai Mikes Kele­men Gimnázium és Mezőgazdasá­gi Szakközépiskola kisállatte­nyésztő szakos tanulói nagy szám­ban vettek részt. A hallgatóság nagy figyelem­mel hallgatta Kelemen Aurél ér­dekesen felépített előadását, melynek első részében a fajta te­nyésztésről és gazdasági célzatú tenyésztésről volt szó, a második részben pedig arról, hogyan épít­sük fel a gazdasági célzatú te­nyésztést. A sok gyakorlati példával szí­nezett 2x45 perces előadást kötet­len beszélgetés követte, amelynek során Beke János, az fmsz elnöke a földművesszövetkezet erőteljes támogatását ígérte. Ez elsősorban különböző zöldtakarmányok (lu­cerna. stb.), valamint hasznosít­ható földterületek juttatásában realizálódik majd. A kötetlen beszélgetés során szó volt arról is, hogy a követ­kező év tavaszán Battonyán nagy­szabású kiállítást rendez a szak­csoport a nyúltenyésztés mégis- ‘ mertetésére, minél szélesebb kör- rű népszerűsítésére. Mercz Ádám gimnáziumi tanár, Battonya dések bizonyítják. A korábbi hónapokban legtöbb szó erről a szövetkezeti üzemágról esett. Érthető, hiszen a Békéscsa­bai Konzervgyárnak — éves szin­ten — több ezer vagon nyersárura van szüksége. Az ország friss zöldséggel való ellátásában a MÉK-nek — a SZÖVOSZ vállal­kozásainak megfelelően — tovább­ra is fontos szerep jut. Nem utol­sósorban a falvak, városok helyi kielégítése is — a több éves ta­pasztalat alapján — mindjobban az érdeklődés középpontjába ke­rül. TMTehány héttel ezelőtt több szövetkezetben arról tár­gyaltak, hogy a zöldségtermesztés nem jövedelmező. A kertészeti növények hozama alacsony, a fel- vásárlási ár ehhez mérten nem megfelelő. A zöldségcsata decem­berre mégis az utolsó szakaszába lépett, mert időközben az árpoli­tikával kapcsolatban vélt gondo­latokat az élet szertefoszlatta. A | konzervgyár is meg a MÉK is a tervnek megfelelően teljesítette tervét. (Kivétel a vöröshagyma.) Örvendetes, hogy a konzervgyár az uborka-, a MÉK pedig a bur­gonyatermelés szervezésében ter­ven felüli eredményt ért el. Éveik­kel ezelőtt, sőt még 1965-ben is a tsz-ek és a termeltető vállalatok között e két növény termesztésé­ben nem volt egyetértés. Az 1966. évi termelés előkészítésében az összhang várakozáson felüli lett. Amíg egy évvel ezelőtt a tanácsi szervek adminisztratív úton sem tudtak érvényt szerezni néhány fontosabb zöldség „kihelyezésé­nek”. addig ezen az őszön a válla­latok az új termelésszervezés mód­szerével jó par Lnerokat találtak. ’ey annak azonban olyan szö­• vetkezetek is, melyek a zöldség termesztésére még nem kellően szerződtek. (Újkígyós, Tótkomlós.) Mindkét községben a zöldségtermesztésnek hagyomá­nyai vannak. Itt mégis várakoz­nak. Csak nehogy kimaradjanak néhány munkaigényes, sok jöve­delmet adó zöldség termesztéséből. A szerződéskötés elsősorban a tsz érdeke. A szövetkezet pénzügyi egyensúlyát, a szövetkezeti gaz­dák és családtagjaik foglalkoztatá­sát, az áru elhelyezését már most jó tisztán látni. Jó, ha az embe­rek, vagyis a közösség már most tudja, mire számolhat 1966-ban. A felvásárló szerveknek is jó, ha tudják: ki mire vállalkozott. A termelvények elegendőek-e a bel­ső ellátásra, várható-e olyan készlet, amelyből a népgazdaság jelentős exportot bonyolíthat a baráti államokkal és a nyugat­európai országokkal? A várakozás, a szerződésköté­sek elhúzása bizonyos értelemben semmivel sem indokolható. Né­hány tsz-ben azt mondják, ha a MÉK-nek szüksége lesz zöldség­re, akkor szerződés nélkül is át­veszi. Számolni kellene azonban azzal is, ha országosan jó termés lesz, ha a szerződött területről mi lesz a szerződésen kívül ter­melt zöldséggel? A szerződés vég ső soron biztonsági egyezmény is. Megnyugtató ennek birtokába:-: egy közösség, egy egész falu mun­káját, jövőjét tervbe foglalni. K termelésszervezés új mód. szere felvetett egy sor sür­gősen megoldásra váró gondot is. Ilyen többek között: jó lenne, ha a termeltető vállalatok összeállíta­nák az egyes növények termeszté­sének, betakarításának, minősíté­sének és elszámolásának módját.. módszerét. A legjobban bevált termesztési eljárások jussanak el a megye legtávolabbi gazdaságai­ba is, hogy a feladat ellátására a szövetkezet igazgatósága jól fel­készíthesse az embereket. Más­részt meg kellene vizsgálni, van-e további lehetőség olyan fontos cikkek termesztésére, mint a kora; burgonya és a szántóföldön ter­mesztett korai kalarábé, káposzta, karfiol. Érdemes lenne ezekkel a cikkekkel a jelenleginél nagyabb területen foglalkozni, hiszen kora tavasszal, amíg a növényápolás nem kezdődik, munkalehetőségről, a jövedelem növeléséről lehet sző. amennyiben a termesztés tárgyi feltételei adottak. Az uj módszer villantotta fel: bonyolult a helyzet a vöröshagy­ma termesztésében. A tsz-ek csak minimális területre kötöttek szer ­ződést, s jelenleg még több ezer hold hagyma hozama bizonytalan. E bizonytalanságnak több oka. gyökere van. A munkaerőellátoti- «ág bár a hagyma kifejezetten kézimunka-igényes, másodrang n ok. A legfőbb ok: a hagyma ter­melése nem gazdaságos és bizony­talan is. A dughagyma hőkezelé­se, raktározása, a dugványra bizo­nyos összeg — holdanként 4 ezer forint — tartalékolása, a növény­védelem, a termesztett áru osztá­lyozása, elszállítása, a felvásárlási ár színvonala eddig még minden évben kísebb-nagyobb bosszúsá­got akozott. Holdanként 10—ti ezer forintos bruttó bevételért nem kifizetődő a hagyma termesz­tése! Sok esetben a holdanként i 75 mázsa hozam értéke a ráfordí­tást sem fedezi! Az orosházi és a kovácsházi járásban, de a három városban, valamint a hagymater­mesztésre alkalmas többi járás­ban is ezek miatt maradnak el a szerződéskötésben. A jövő évi szerződéses ter- ** mésztés szervezése — a vö­röshagyma kivételével — jó ütem­ben halad-. Az eredmények figyel­met érdemelnek. A termeltető vál­lalatok feladata .azonban a szerző­dés megkötésével nem záródott le. Sőt, a jó együttműködésre soha­sem volt akkora és olyan szükség, mint a következő időszakban. A termesztés feladatainak megvaló­sítása, a teendők egyeztetése, az érdekek kölcsönös tiszteletben tar­tása és szolgálata most már tény­legesen az üzemi és a vállalati munka rangjáig nőtt. Dupsi Károly ÚJ KEDVEZMÉNY A NYÜLTENYÉSZTÖKNEK 1966 ÉVRE! Az eddiginél nagyobb mértékű takarmányjuttatás! Magas átvételi ár! 2.60 kg feletti súlyú nyulak átadása esetén 3 kg 2.60 kg alatti súlyú nyulak átadása esetén 2 kg Sármány juttatás állami áron azok részére, akik A FÖLDM Ű VESSZÖVETKEZETTEL SZERZŐDÉST KÖTNEK. 555 Sikeresen dolgoznak, tanulnak a battonyai házinyúltenyésztők Előadást tartott számukra a Magyar Házinyúltenyésztők Országos Egyesületének alelnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents