Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-09 / 290. szám

1965. december 9. 5 Csütörtök A nők — kongresszusuk előtt írfa: Ortutay Zsuzsa, a Magyar Hők Országos Tanácsának titkára nek, ha felesége történetesen Hemetei n n ókon gresszust előkészítő — tavasz óta tartó — ta­nácskozások lezárultak. A terme­lőszövetkezeti nőbizottságök, köz. ségi, városi, járási nőtanácsok új- jáválasztását mintegy összefoglal­ták az október—novemberben megtartott 'küldöttválasztó gyűlé­sek. Eddig, ha valaki azt kérdezte tőlem, hogyan vesznek részt a magyar nők a közéletben, válaszul a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális vezető helyeket betöltő nők jelentős számát soroltam. A tanácskozások arról győztek meg, hogy a nő (közéleti szerepe sokkal nagyobb ennél: közügyekről alko­tott vélemény, s sok javaslat hangzott el, gondosan elemzett feladatokról és a társadalomért végzett tettekről is szóltak az asz. szörnyök. Mindez azt bizonyította, hogy a nők számára a „közélet’ ma már nem idegen, s a nők a közélet alakítói a tsz-ekben, az üzemekben, a szocialista brigá­dokban ugyanúgy, mint a szülői munkaközösségekben vagy akár a nő tanácsokban. A tanácskozásokon a kotngresz- szus központi kérdéseiről folyt a szó: hogyan tudják betölteni ma a nők kettős hivatásukat, mennyi­re fejlettek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a nő igazi anya és teljes értékű munkaerő is legyen. A gyűléseken beigazolódott: mindez nem „nő­kérdés”, hanem nagyon jelentős társadalmi kérdés, elválasZthátat- lan meghatározója a társadalom fejlettségének. A megye, a község, város, a termelőszövetkezet, üzem, iskola, család ügyeiről és a saját életükről szóltak az asszoiiyok. S mégsem az egyéni gond, hanem a kisebb-nagy óbb közösség érdeke határozta meg gondolataikat. A szavak nemegyszer világméretűvé szélesedtek, a nemzetközi érdeklő­dést és tájékozottságot is tükröz­ték. TVÍ írói- beszéltek a felszólalók? * “ A termelőszövetkezetekben dolgozó nők elmondták, hogy a vezetésben jobban kell érvénye­sülnie a nők képviseletének, de különösen a nők véleményének. Beszéltek arról, hogy a nők által végzett munka — pl. növényter­melés — normái nem biztosítanak megfelelő, igazságos keresetet. Hogy baj van az igazságos jutta­tással, például a nőnek nem jut­tatnak annyi háztájit, ha a férje az iparban dolgozik, mint a' férj­Megjelent a Gazdasági irányítás átfogó reformia című kiadvány A Kossuth Könyvkiadó A gaz­dasági irányítás átfogó reformja címen kiadta az MSZMP Közpon­ti Bizottsága 1965. november 18— 20-i ülésének anyagát. A füzet, amely a napokban érkezik meg a pártalapszervezetekhez, igen hasz­nos segítséget nyújt a következő időszak munkájához. Ugyancsak a napokban kapják meg a pártalapszervezetek Baktai Ferenc, az ismert újságíró és Ta- tay Zoltán, a tervhivatal szakem­bere összeállításában megjeleni Megvalósult tervek című könyvet, amely kevés szóval és sok képpel mutatja be, hogy m.i épült az or- szs^ban az utóbbi öt év alatt. másutt tevékenykedik. A tanácskozásokon elhangzó észrevételek — a gyermekintéz­mények bővítése, idénybölcsődék, napközik megnyitásának a mun­kacsúcsokhoz való igazodása ta­vasszal és ősszel is, nemcsak nyá­ron, a szolgáltatások fejlesztése stb. — a falu új, nagyobb igényű életét idézte. Ook szó esett a családról, az ^ anyai hivatásról. Az állam­polgár felelősségével beszéltek er­ről az asszonyok. Arról, hogy nem eléggé becsülik meg az anyákat. A megoldásra sokféle javaslat hangzott el. Lényegük, hogy jó munkával tovább kell fejlesztem azokat a • feltételeket, amelyek a nők munkáját és anyai hivatását egyaránt segítik. Kimondták azt is. hogy a feladatok sürgősségi sorrendjében előbbre kell hozni a gyermekintézmények fejlesztését. A termelőszövetkezetek pedig több ilyen intézményt létesítsenek — a saját erejükből. Sok és felelősségteljes szó hangzott el a nevelésről. A csalá­dok felelősségéről, a társadalom és benne a nőmozgalom -pedagó­giai, felvilágosító, tudatformáló munkájáról, amelyre még az ed­digieknél is fokozottabb mérték­ben szükség van. A pedagógus és a szülők együttműködésének a fontosságáról. Aggódva beszéltek a pályaválasztásban megnyilvá­nuló rossz szemléletiül, a fizikai munka, s főként a mezőgazdasági munka lebecsüléséről. Elmondták, hogy nem egy helyen jó a munka, jó a vezetés, a mezőgazdaságban többet lehet keresni, mégis elmen­nek sokszor nehezebb körülmé­nyeket, kevesebb keresetet vállal­va a városba a fiatalok. Szó volt arról, hogy a tanyai asszonyoknak több segítséget ad­jon a nőmozgalom. Törődjön töb­bet a tanyáról messzire járó gyer­mekek tanulásának segítésével. Többen beszéltek azoknak az asz- szonyoknak a sajátosan nehéz helyzetéről, akik több órát utaz­nak naponta munkaihelyeikre. Az ipartelepítési politika vegye te­kintetbe ezt a problémát is — javasolták. Sok szó esett a társadalom és a családok egyik legnagyobb gond­járól, az alkoholizmusról. Hatá­rozott állami büntető, javító és gyógyító intézkedéseket követel­tek, de az asszonyi gondoskodás is megszólalt: „Ne hagyjuk az iszákos férfiakat elveszni”. N emcsak a mai társadalom új, teljes jogú, a férfiakkal egyenértékű szerepet vállaló nő­alakja rajzolódik ki a tanácsko­Az utóbbi években ország­szerte fokozatosan javult a tan­erőellátottság. Ezért a művelő­désügyi miniszter — a Pedagó­gusok Szakszervezetével egyet­értésben — rendelkezést adott ki, amely szerint óvónői, tanítói és általános iskolai tanári mun­kakörben újabb képesítés nél­küli személyeket nem szabad alkalmazni. Képesítés nélküli­nek tekintik azt, akinek nincs pedagógus, óvónői, tanítói, ta­nári oklevele. Általános iskolá­ban ugyancsak képesítés nélkü­zásokon, de kirajzolódtak az élet új vonásai is. Az üzemek szocia­lista brigádjaiba szerveződött nők, akik egymás segítésében, nevelésében, a tanulásban, kul- turálódásbam támogatják egymást, segítik az egyedülálló, gondokkal küzdő társakat új életük kiala­kításában. A termelőszövetkezetekben dol­gozó asszonyok a termelési ered­mények mellett beszámoltak az emberi és társadalmi sikerekről is. Az új közösség kialakulásáról a munkaversenyekben, a munka­csapatban, közös tevékenységben összeforrott emberekről, akiket azelőtt például „az alszeg és fel­szeg ellentétei” választottak el — ahogyan az egyik felszólaló asz- szomy mondotta. Tt z egyik megye küldöttvá- lasztó gyűlésén mondta egy termelőszövetkezeti asszony: „Más a becsülete annak az asszonynak a családban, aki leteszi az asztalra a munkájáért járó teli borítékot”. A felelősségbe és az öntudatba egy sajátos többlet is vegyül: az, hegy nemcsak dolgozó emberek, nemcsak állampolgárok az asszo­nyok, hanem anyák is. az élet hordozói. A legnagyobb érték megteremtői. Ezért szóltak sürge­tő, mégis reális hangon mindarról, amit a nő kettős hivatásának fel­tételeként a társadalomnak meg kell teremtenie, nemcsak a nő, hanem a gyermek, a nép jövője érdekében. Fekete János hadnagy, a natal szakaszparancsnok azt mondja róluk: „Kicsit félnek, ki­csit nyugtalanok. De tele vannak igyekvéssel...” Igen. Többnyire ilyenek ők, az újoncok. Az ismeretlentől való szorongással léptek be a laktanya kapuján. Tele vannak a katona­élettel kapcsolatos régebbi és újabb mendemondákkal, s vára­kozásién izgalommal latolgatják, tulajdonképpen mi az igazság mindabból, amit nagyapjuktól, apjuktól, bátyjuktól hallottak. Honnan jöttek, mit várnak a katonaélettől? Három találomra kiválasztott ifjú honvédnek tettük fel a kérdést. Békési Sándor honvéd az egyik Békés megyei gépállomás trakto­rosa volt. Piros arcú, mosolygós tekintetű fiú. „Valahogy minden más, mint ahogyan otthon elkép­zeltem — mondja. — Itt mindernd linek minősül, akinek óvónői oklevele van. A tilalom nem vonatkozik azokra, akiket általános iskolá­ban a gyakorlati foglalkozás — a heti kötelező óraszám lega­lább ötven százalékában törté­nő tanítására tanítói vagy taná­ri oklevél nélkül, de a szüksé­ges szakképesítés birtokában I neveznek ki, továbbá, akiket tá­I j vollevő pedagógus helyettesité sére — átmenetileg — óradíjas ként alkalmaznak. (MTI) „...Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves, öreg Télapó...” A Gyula-Remetei Állami Gyer­mekotthon Intézetében apró gyer­mekek: fiúk, lányok ajkáról csen­dül a dal; s néha az ütemet, meg­előzik; sietnek a műsonszámokkal, mert még ők, az énekkar tagjai is a Télapóra kíváncsiak. Nem a műsor sikerét várják. „Télapó, gyere már, kicsi há­zunk ide vár!” Olyan is ez az otthon, mint egy kicsi ház. Pedig nem kicsi, tágas. Az ebédlője is, ahol a csilingelő gyermekhangok énekelnek. De mégis kicsi, mert olyan otthonos, meleg hangulatot teremt, mint egy kicsiny ház kicsiny családi köre. Lányok, fiúk melegítőben az énekkarban; lányok, fiúk me­legítőben a nézőtéren.' Kapkodják fejüket; szomorkás mosoly nincs egy arcon sem — csak mosoly van. Hetvenhét gyermekhez ké­szülődik a Télapó, december 6-án délután a remetei állami gondo­zottakhoz. Adnak egy ’kis műsort is. Humorosat... meg meghatót. Móra Ferenc: A didergő király mese játékának főhőse a „Nefe­lejcsszemű kislány”, akinek el­ázott a babája, mert az örökké fázó király házikójukról a zsupp- fedelet is leszedette; ez a kislány olyan, mint Móra Ferenc mesejá­tékának leánykája. Az ő szavára melegszik ét a király teste-lelke, s nagyon szép itt, Remetén a „Tavaszi zsongás” aláfestő dalla­ma... Igen, az ablakon keresztül lát­jót akar nekünk. Pedig odahaza mással ijesztgettek. No és a koszt: komolyan mondom, meg vagyok elégedve...” Erdei István honvéd arckiíeje- zésén nagyon látszik a szorongás, kezdeti bizonytalankodás. Kicsiny faluból, Búcsúról vonult be, szere­lő volt egy gépjavító műhelyben. A kérdésre, hogy mit vár a kato­naélettől, zavart, tétova mosoly- lyal válaszol. Látszik, hogy még nem rendezte el önmagában az első benyomásokat, nem tudja, mit feleljen. Azután zavartan nyel egyet és csak ennyit mond: ..Igye­kezni fogok...” Fehér Imre honvéd vontatóve­zető volt a Töviskesi Állami Gaz­daságban. Az őszi munkák dan­dárjában kapta meg katonai behí­vóját. Halk szavú, csendes fiúnak látszik. „Mit várok? Hát... Civil­ben vontatóvezető voltam, itt a katonáiknál gépkocsivezető sze­retnék lenni...” Vaíon valóra válik-e törek­vése? Fekete hadnagy azt mondja, hogy ez kizárólag Fehér honvé­den múlik. Ha kellő szorgalom­mal, fegyelmezetten gyakorol, ha­marosan gépkocsivezető beosztást kaphat. Ami nem általános magatar­tásukat illeti, még eltelik néhány hót, amíg teljesen megszokják a katonaéletet. A laktanyai környe­zet, az egész napos elfoglaltság mindannyiuknak teljesen új. A számukra szokatlan napirend be­tartása, az új, ismeretlen 'felada­tok és a mindezzel együttjáró fe­szültség miatt elég hamar elfá­radnak. Ez a fáradékonyság per­sze később csökken. A fiúk .bele- I rázódnak” a laktanyai életbe, meg. j edződnek, megerősödnek, s . két- J három hónap múlva az egész meg- izokottó válik. ható ködös, hóra hajló idő rideg­sége, hidegsége messzire esik most az otthon szívből jövő melegségé­től. Nem didereg a király, nem dideregnek a gyermekek sem... És aztán jön egy igazi, valódi Télapó. Hatalmas fehér szaikállal, piros palásttal, bozontos, busa szemöldökkel. Csupa fehér, csupa piros; szinte még az a fenyőillat is árad körülötte, amit annyiszor érzünk mi, felnőttek is, december havában. Előtte két csupa fekete, vékony, kaszvány ördögfióka cipel egy-egy köteg virgácsot. Csak a szemük fehérje villog, de a szán. amit húznak, olyan kosarat visz a „hátán”, amelyikbe pontosan 17 piros celofánba csomagolt édesség fért bele... És a 77 kis csemete, aki annyira várta a Télapót (az ördögfiókákat nem), most vissza­fojtott lélegzettel néz. Átsuhan az ebédlőterem felett valami fenyő- illatos ünnepi hangulat; valami, amit a felnőttek gyerekkoruk emlékének tudnak csupán. A kis állami gondozottak pedig izgalmas jelennek... — Hosszú útról jöttem, amíg ideértem... — hangzik a jószívű Télapó meleg baritonja, s a vihán- cdló kedvű, csintalan kis krampu­szok is megállnak ezekre a sza­vakra. S aztán névre szóló, rigmus­ba szedett strófák hangzanak a Télapó ajkáról. Még ákkor sem rideg ez a hang, amikor dorgál: „Mihály... Mihály, ördögadta, ha a kisebbeket bántja...” Fogynak a csomagok, a torko­sabb jai már fel is bontják. Van, aki hol egyikbe harap, hol a má­sikba, mert nem tudni azt, hogy a szaloncukor-e az édesebb vagy a sztaniolba csomagolt csokoládé. Pedig mindegyik édes. Meieg szívvel adták, akik adták. Már csak egy csomag maradt hátra. Arról is szól rigmus, akinek szánták. De nincs itten. És újra átsuhan valami a 76 gyerek fölött. A papírzörgés is megszűnik né­hány pillanatra, amikor a jóságos Télapó kezében marad az utolsó csomag. — Meg kell látogatni, el kell neki vinni a kórházba; hadd érezze, hogy gondoltunk rá... és valaki majd mesélje el, hogy is volt a Télapó-délután itt, Remetén. A csönd még tart pár pillanatig, s aztán sokan, sokan jelentkez­nek, hogy elvigyék a csomagot, elvigyék a Katiról szóló strófát, s elvigyék azt a meleg hangulatot, amit a nagyra épített, de családi­asságában mégis kicsiny ház Tél­apója küld neki, a betegnek a kórházba. Mert várják őt itt a Mészáros Pistikék; az ördögadta Miskák; a jó magatartású Balázs Marikák és a sok nevelő is, akiknek jó kívánságát ezen a délután Páll Ferenc nevelő küldte, mint Tél­apó. Ternyak Ferenc A Békés megyei Jókai Színház székhelyi előadásaihoz FIATAL, TÁNCOLNI TUDÖ NŐKET KERES. Jelentkezés: a színház titkárságán december 11-én 15—17 óra között, december 12-én és 14-én 11—13 óra között. 36727 Nem tölthető he képesítés nélkül pedagógus-műn k a k ör óvodákban és általános iskolákban Újoncok—önmagukról Bertalan István I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents