Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-08 / 289. szám

1965. december 8.

5

Szerda

Értelem, szív és hűség

Helyzetjelentés a csabai főiskolából

A Szegedi Tanárképző Főiskola kihelyezett osztályában sikerek születtek

Múlik az idő! Mintha tegnap történt volna, oly közelinek tűnik a Szegedi Tanárképző Foiako. la békéscsabai tagozatának 1964 szeptemberi megnyitása, holott azóta másfél esztendő lelt el. Kávási Ferenc igazgató szavait hallgatva kiderül azonban, hogy az eddig megtett út nem volt éppen sétagalopp, a tantestületnek s a hallgatóknak akadt dolguk elég, s eredmények is vannak szép számmal.

Az 1964—65-os első tanítási évet félszáznál több hallgató kezdte el orosz—testnevelés, valamint matematika—ének—zene szakon, ugyanis ezekben a pedagógusokban van különösen hiány a megyében és köztudott, hogy a tagozatot Békés megye tanerő- szükségletének kielégítése érdekében létesítették elsősorban.

— Az elsőévesek, helyesebben a most már „öregdiákoknak” nevezhetők közül mindössze nyolcán „morzsolódtak le”, ami, ha figyelembe vesszük, hogy legtöbbjüknél nem a gyenge tanulmányi előmenetel, hanem más felsőoktatási intézetbe kerülés miatt következett ez be, nem is rossz arány. Szorgalomban általa, ban nem volt hiány, amit két kitűnő és két saín jeles eredmény is igazol. Már tavaly is láttuk és idén még jobban bebizonyosodott, hogy a jó pedagógust jellemző feltételekkel mindnyájan rendelkeznek. Második esztendejük jelenlegi első félévében a csabai 1., 2., 3. és 9. számú általános iskolákban gyakorlaton vesznek részt heti három órában, aJni a következő félévben már heti nyolc órára emelkedik majd.

A továbbiakban elmondotta, hogy a mostani tanév befejeztével az 1964 őszén beiratkozottakat már félig szárnyukra bocsájt- ják. Azért csak félig, mert a négy tanulmányi esztendőiből a hallgatók a még hátralevő kettő alatt, részállamvizsgával a kezükben, szaktanítói besorolást nyernek és általános Iskoláinkban tanítanak is. A még hátralevő tanulmányi időt már levelező hallgatóként végzik. Ily módon az 1966—67-es tanévben a csabai főiskolai tagozat orosz, illetve matematika szakosokból, vagyis a legnagyobb .,hiánycikkből” nem kevesebb, mint 51 pedagógust ad a megye általános iskoláinak. Ennek hord. erejét nem szükséges külön hangsúlyozni.

A jelenlegi tanévben 56 első-, éves hallgató van. Egy részük orosz—magyar, más részük matematika—fizika szakos. Az igazgató említette már, hogy a másodéveseikkel milyen elégedettek, közli azonban, hogy az idei elsőévesek a felvételi vizsgákon még elődjeiknél is jobb felkészültségről tettek bizonyságot.

A hallgatók foglalkoztatása a pedagógusi munka különböző területein már az első évfolyamú- aknái megkezdődik, a gyakorlótanításon részt vevők esetében pedig már tevékenységük szerves része az, hogy nevelőtestületi értekezleteken jelennek meg, gyakorlóiskoláik osztályfőnökeivel családlátogatásra járnak. A másodévesek egyébként a nyári szünetben Csillebércen 10 napos űt- törővezető-képzésen vettek részt.

A megyei oktatási szemek időszaki. látogatásaik alkalmával azt tapasztalták, hogy az intézetben a hallgatók tanítása tartalmas és magas színvonalú, s az oktatásban részt vevő tanárok a megye legjobb nevelői közé tartoznak. Pedig a főiskolai tagozat tantestületét alkotó 26 középiskolai tanár úgynevezett „bedolgozó”, mivel Békés megye szűkős nevelői karából önálló tantestüNeves próza írót és költőt lát vendégül Békéscsaba december 17-én, pénteken este 7 órakor.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete irodalmi szakosztálya rendezésébe!? Kortárs-estet tartanak az Értelmiségi Klubban. A műsoron az érdeklődők hallhatják Cseres Tibor prózaírót és Simon István költőt: a mai magyar irodalom két jeles képviletre nem futja. Békéscsabáról, Szarvasról, Gyuláról, Békésről. Szeghalamról, Medgyesegyházá- ról járnak ide, törzsdskolájukban és a főiskolai tagozaton való tanítási idejük egybehangolása nem volt könnyű feladat.

Noha — különösen a második évfolyamúak esetében — az országnak szinte minden részéből kerültek ide jelöltek, tudták és el. fogadták a feltételt, miszerint az oklevél kézhez vétele után Békés megyében kell tanítaniuk. Dombegyház, Sarkadkeresztúr és még sok más község kötött a hallgatókkal szerződést társadalmi ösztöndíjra s ezáltal — mondhatnánk — eljegyezték egymást.

Nagy gondot jelentett a más megyebeliek csabai lakásproblémája. Sok huzavona után elkészült a főiskolások Kun Béla utcai diákotthona, ahol 48 hallgató nyugodt tanulást és pihenést biztosító otthonra lelt.

Érdekes tényt ismerteteti beszélgetésünk során Kávási Ferenc igazgató, és talán ezzel zárnánk cikkünket: a pedagóguspálya hovatovább elnőiesedik, örvendetes dolog, hogy ami az élet. a munka más területein oly lassan jut még ma is érvényre, a nőknek arányszámukhoz méltó érvényesülése az oktatásban nem probléma Ezt a csabai főiskola hallgatóinak megoszlása is bizonyítja. A másodévesek esetében 51 közül 15, az első évfolyamban pedig 56 közül csupán 6 a férfihallgató.

Huszár Rezső

selő.je megjelent vagy most készülő müveiből ismertet részleteket.

A többi között felszólal Juhász Mária kritikus is, aki a mai magyar irodalom aktuális problémáiról beszél. Ezt követően a hallgatók kötetlen beszélgetés formájában spontán kérdéseket tehetnek fel az irodalmat, illetőleg a mai magyar irodalmat illetően.

Most egyre szél esed óbb vita

van kialakulóban a gazdasági irányítás új módszereiről. A lapokban megjelenő írások több kérdést boncolgatnak, és ha az irányításról esik szó, akkor óhatatlanul be. szélni kell a hozzáértés dolgáról is. Sokan, ha erről beszélnek, egyszerűen egyenlőségjelet próbálnak tenni a hozzáértés és a vezetés között, mások pedig a kérdést úgy állítják össze, hogy abból esetleg értelmiségi vita kerekedik. Magyarul: csak az értheti a dolgát, akinék diplomája van.

Az igazság azonban sokkal bonyolultabb ennél, minthogy erre akárcsak tőmondatokban is vagy aforizmákkal lehessen válaszolni. Mert a kérdésre adandó válasznál nem árt arról sem beszélni, hogy bármilyen munkáról is essék szó, a legmagasabb szaktudás, a legtöbb gyakorlati tapasztalat sem ér semmit kellő era. berismeret nélkül. S tegyük ehhez mindjárt hozzá, hogy társadalmi rendünkhöz való hűség, pártosság nélkül sem.

Tapasztalható, hogy egyesek

hajlamosak arra, különösen a gazdasági irányításról ejtve a szót, hogy a diplomát fetisizálják. Azzal indokolják, hogy a hozzáértés, az összefüggések ismerete csak kevesek sajátja lehet.

Én azt hiszem, hogy a vitának ilyen ólezgetése csak ott fordul elő, ahol van min vitatkozni. És akkor, ha valamilyen módszeren lehet is miről vitatkozni. Ki hogy irányít, mindig egyénenként dől el és mindig az adott helyzet határozza meg, hogy miről kell beszélni.

Jól és rosszul lehel irányítani diplomával vagy anélkül is. Jó az irányítás akkor, az előbbiekkel együtt, ha ismerjük az embereket, ha nem szégyellünk támasz- noom a speciális szakmai tudással rendelkezőkre, ha ajtónk nyitva van az emberek gondjai, bajai előtt. Rosszul irányít az, aki nem támaszkodik mérnökeire, szakembereire, s elzárkózik munkásai előd.

Keresni a jobbat, a mindenkihez szólót, a mindenkire ható irányítási forrhat egyúttal azt is jelenti, hogy. megtalálni azokat az embereket, akik képesek a megnövekedett feladatok valóra valtusára. Ehhez pedig hozzátartozik a rátermettség is.

Engedtessék meg nekem, hogy ! néhány személyes példával bizonyítsam a fentieket. Nem is akarom elfelejteni egykori igazgatómat, aki ma is az egyik legnagyobb gyógyszergyárunk élen áll, aki munkásból lett azzá és épp úgy tud tárgyalni európai hírű mérnökeivel, mint névtelen munkásaival. Arról kevesen tudnak — tarán még a gyárban is —, hogy ez az igazgató a munkásmozgalomban, a gödi kirándulásokon nemcsak a mozgalmi könyveket forgatta, s erről a szokásáról később sem tett le. A háború után vörös diplomát szerzett, de régi szokásáról, a könyv megbecsüléséről ma sem feledkezik el. Szobája ajtaja pedig bármikor nyitva van mindenki előtt. Tőle senki nem kérdezi meg — ebben biztos vagyok —, ért-e munkájához. Azt hiszem, hogy az elmúlt évek során egyre több ilyen igazgatónk lett, aki ugyanígy tett. Tőlük sem kérdi meg senki, hogy a nappalok meddig nyúltak az éjszakába, amíg a tankönyv vagy éppen a szépirodalmi olvasnivaló fölé hajoltak.

Sokan abban a téves hiedelembe estek: hogy tanulni csak az egyetemen lehet. Nem. Ismét egy személyes példát kell elmondanom. Vígh Imre bátyám egyik községünkben kinn, a falutól i vagy hat kilométerre, a tanyán j lakik. A múlt rendszerben is talált arra lehetőséget, hogy hu Orosházára bement a piacra, akkor könyvet is vásárolt, s azt féltve dugta az ülés alá. Én, a faluba hazalátogató diák, új ismereteimmel dicsekedve, soha nem tudtam olyan ’dolgot mondani, amire ez az egyszerű parasztember ne tudóit volna válaszolni. Őszinte büszkeség tölt el akkor, ha a faluba ti nemcsak ővele, de másokkal is. a világ és magunk dolgáról tudok beszélgetni.

Az előbbi két példa, úgy érzem, kellő bizonyíték arra, hogy a gazdasági irányítás új módszereinek megvalósításához sokkal jobban kell támaszkodni azokra az emberekre, akik látványosság nélkül, értelemmel, szívvel és hűséggel állnak a feladat megoldásához. Azaz, olyanokra kell támaszkodni, akik hűek a munkás- osztályhoz.

A felettünk elszállt húsz esztendő mindenkiben mély nyomokat hagyott. Ki így, ki úgy mérlegeli és vizsgálja saját életét is. megméri, mit tett jól, mit tett rosszul. Ma egy harmincéves ember semmi körülmények között nem hivatkozhat arra, hogy a múlt bűne az, hogy ő nem tanult. Mint ahogy adódik olyan példa, hogy valakit kiemelnek a termelésből, csupán azt kérve tő le, hogy végezze el a technikumot, Néhány év után, az első „szt - monikéréskor” kiderül, hogy. a vállalt kötelezettségnek a fiatalember nem tett eleget, s még ő van megsértve, .mikor újra visz- szahelyezik három műszakba. A lehetőségek azok előtt, akik tanulni akarnak és dolgozni akarnak, biztosítva vannak. Csak talán kevésszer mondjuk el, s ha el is mondjuk, hajlamosak vagyunk a fülünk mellett elengedni, hogy mindannyian számadással tartozunk, mérnökök,, igazgatók, munkások társadalmi rendszerünknek. Megméretik, hogy feladatunkat, amelyet végzünk, hogyan látjuk el?

Legyen bármilyen nagy is a feladat, megoldható akkor, ha a kitűzött célért mindenki képessegének és erejének teljes latba vetés évei küzd. De a legalacsonyabb, ra helyezett lécet sem ugorhatjuk át akkor, ha közben gáncsot vetünk egymásnak. Azaz, egymás! segíteni, egymás gondját megérteni elengedhetetlen feltétele annak, hogy a gazdasági irányítás új módszerei a gyakorlatban is megvalósuljanak.

Azoknak, akik a fejlettebb társadalom teljes megvalósulásáén küzdenek, nincsenek külön céljaik, sem a munkásnak, sem a mérnöknek, sem a termelőszövetkezeti tagnak és az agronómusnak. A leiadat közös és az ezért végzett rpunka kell, hogy párosuljon a hűséggel, az értelemmel, s a szívvel. Csak így és csakis így lehet dolgozni bármilyen területen.

Dóczi Imre

íilöföldent szép

határa..."

— Ország-világjárók klubestje —

December lü-én, pénteken este 6 órai kezdettel klubelőadást rendez az Ország-Világjárók Baráti Körének békéscsabai csoportja a TIT Értelmiségi Klubban. Az est keretében költők, írók, zeneszerzők, festőművészek és fotósok művei mutatják be hazánk tájait, városait; egy-egy műemlékünk szépségét.

A műsort nagy rutinnal és hozzáértéssel Szabad Olga, a megyei könyvtár- munkatársa válogatta, állította össze. A „Szülőföldem szép határa...” címet viselő előadáson szavalok, előadóművészek is közreműködnek.

Kampót Ödön, a Sót Sóta- lanító Vailalat osztályvezetője minden szabad idejet «« zsebpénzét egy mindenki előtt titokban tartott találmányára fordította. A kísérletezésekre egy kis házi laboratóriumot hozotc óss-ze é© alighogy haaaér- kezett, egy-két falatot bekapott. már zárta is magára az ajtót. Az a helyiség mindenki számára tilos volt és még neje sem mert érdeklődni felőle, mert egyszer, amikor az örök női kíváncsiság felülkerekedett benne. Kompót Ödön valósággal dührohamot kapott és hozzávágta kedvenc macskáját. A nevelő munka használt, azóta nem esett szó a szentélyről.

A kísérletezések annyira elfoglalták Kompót Ödönt, hogy maga csodálkozott a legjobban azon. hogy felesége közben két gyermeket is szült neki.

Kitartása egyébként példátlan volt. Számtalan keserű, eredménytelen próbálkozás után sem adta fel a reményt, mert egyszer egy ligeti jósnő azt olvasta ki tenyeréből, hogy korszakalkotó találmánnyal fogja meglepni az emberiséget és azóta töretlenül hitt saját magában.

Kitartó fáradozását végre siker koronázta: feltalálta a gondolatokat is olvashatóvá tevő szemüveget. A házipróbák legalábbis ezt

mutatták, mert a tízévi szakadatlan csiszolás eredményeként alkotott szemüveget szemére illesztve és tükör elé állva tisztán tudta olvasni saját gondolatait: .:Zseni vagyok”.

Most már csak az emberek közötti próbára volt szükség, és ha ott is minden jól megy. akkor nem lesz többet titok előtte.

A nagy nap reggelén feltette a csodaszemüveget, elfogyasztotta reggelijét és boldogan olvasgatta a reggeli lapokat. Tíz éve nem fordult elő vele ilyesmi, hiszen nem volt rá ideje. Az olvasásból neje hangja riasztotta fel:

— Ödön, elkésel.

Kompót Ödön nejére pillantott és döbbenten ejtette ki kezéből az újságot, mert világosan, jó magyarsággal rajzolódtak ki neje gondolatai:

— Menj már a nyavalyába. még majd itthon ér Jenő!

Mindegy. Nem marad itthon. Tízévi munkái» gyümölcsét látni akarta. Elindult tehát az emberek közé.

A kapuban a házmester köszöntötte:

— Jó reggelt, Kompot űr.

Kompót ránézett és a füle is elvörösödött. A házmester gondolatai ugyanis ezt mondták:

— Eredj, te fösvény idióta.

A sarkon a főosztályvezető feleségével találkozót*, akinek már messziről virítottak gondolatai:

— Na, jön ez az ellenszenves alak a ,.kisztihandja- val”.

Ez úgy mellbe sújtotta, hogy elfelejtett köszönni is. Mire észbe kapott, az asz- szonynak már csak a há*- só gondolatait láthatta:

— Ez meg keserű löd. te nyomorult kukac!

A vállalatig nem is men ránézni senkire. Egy ismerőse azért csak iáköszöni:

— Jó reggelt, Kompót- kárn.

Ufánafordult: — Ez meg van hibbanva — olvasta az illető gondolatait.

A vállalatnál Szivarka. az egyik beosztott előadója köszöntötte kedves mosollyal:

— Tiszteletem osztályvezető elvtárs, hogy tetszik lenni?

Kompót Ödön egy pillantást vetett rá es a szemüvege most is működött: — Kíváncsi rád az ördög, de hát jutalomosztás lesz.

Titkárnője csábmosollyal fogadta: — Remek színben van, Kompót kartárs.

Mindig tetszett neki a

lány. feje búbjáig elpirult hiúsága legyezésétől, de azután a szemüveg kijózanította, mert meglátta a lány gondolatait:

— Múmiának is ronda volnál, de hát főnök vagy és így nem morogsz egész nap.

Kisvártatva az igazgatója hívatta és javaslatokat kért, hogy a só sótalamtásá- val kapcsolatosan milyen takarékossági elgondolásai vannak. Miközben ezen töprengett, egy pillanatra felnézett az igazgatóra és szinte megdermedt a rémülettől, mert ezeket a gondolatokat látta azon az atkozott szemüvegen keresztül :

— Vajon mit talál ki nekem ez a sült tök, hiszen soha sincs egy épkézláb gondolata. Ideje lenne már lehelyezni valahová az isten háta mögé, hogy ne is lássam.

Természetesen ezek után most se lett gondolata. Ki- lámolygott az igazgatói iro- iá'dól, majd erőre kapva hazarohant, összetörte a laboratóriumot. ízzé. porrá zúzta az emberekbe vetett hitét megtépázó szemüveget, kidobta az asszonyt, aztán fáradtan lerogyott egy fotelba és maga elé meredve rájött arra, milyen nagy szerencséje az embereknek, hogy a gondolatok nem látszanak.

OKI

Cseres Tibor író, Simon István költő Békéscsabán