Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-07 / 288. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG 1965. DECEMBER 7., KEDD XX. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP J A A sajtó napján írta: Vető József, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége titkára De Gaulle nem kapta meg* a szavazatok többségét A baloldal győzelme a franciaországi választásokon Ma is kopognak a szerkesztősé­gi írógépeik, ma este is felzúgnak majd a nyomdai rotációsok. Szim­bólum, s a lapok iránt megnyil­vánuló szakadatlan figyelőm és igény jele az, hogy munkával ün­nepel a magyar sajtó. Negyvenhét évvel ezelőtt, 1918. december 7- én j ellenit meg az első magyaror­szági kommunista lap, a Vörös Üjsóg bemutatkozó száma. Az év­fordulón tisztelettel, hálával emlé­kezünk meg a Vörös Újságról és az elmúlt évtizedeik többi bátor kommunista lapjáról, a forradal­mi eszme merész, sokszor bármi­lyen kockázatot vállaló, a szocia­lista jövőt rendíthetetlen meg­győződéssel és hittel hirdető elő­dökről, A kommunista sajtóéval együtt őrizzük és továbbfejleszt­jük a magyar sajtó minden hala­dó hagyományát, megbecsüljük azokat az érdemeket, amelyeket a szabadságért, a nemzeti függet­lenségért vívott harcban szer­zett. Ma nem csupán az újságok em­berei állnak meg egy pillanatra, megemlékezik az ünnepről az egész magyar közvélemény. A saj­tó mór hozzátartozik mindennapi életünkhöz, a nép sajtója, a szo­cialista építés sajtója, amely szi­lárdan és következetesen dolgozik mindenért, ami a közösség ügye, ami az ország, a haladás, a fejlő­dés, a béke érdekeit szolgálja. Lapjaink kedveltek, olvasottak. A központi napilapok példányszá- ma alig néhány év alatt félmillió­val nőtt, a megyei lapoké 315 ezerről körülbelül 600 ezerre ug­rott, s a statisztika elárulja azt is, hogy reggelente már minden má­sodik magyar család otthonába el­jut az újság. A hetilapok színes bokrétája is terebólyesébbé vált, példányszámuk mintegy 1,3 mil­lióval nagyobb, mint hat évvel ezelőtt volt. A rádiót és a televí­ziót, a hírközlés e modem eszkö­zeit milliók és milliók szerették meg. Ezek a számok is megmagyaráz­zák, miért tekintik elsőrendű kö­telességüknek a magyar sajtó dol­goz«», hogy ünnepü kön számba vegyék eddigi tevékenységüket, hogyan is gyarapítják a múlt ér­tékeit, hol tartanak ma s — fő­képpen —, hogyan javíthatnak további munkájúkon? Akinek toll van a kezében, tudja, hogy a ma­gyar sajtó fejlődése, a sajtó iránti érdeklődés a pártot övező bizalom kifejezője. S éppen ezért mind a sajtó, mind az olvasók érdeke egy es ugyanaz: vizsgálják a lapok behatóan, részletekbe menően és összefüggéseiben, magyarázzák szenvedéllyel a párt politikáját az élet minden vonatkozásában. Ma mindenütt a közéleti aktivitás nö­vekedése tapasztalható, Az or­szág színe eäöfct láttunk hozzá, hogy a fejlődés során most külö­nösen előtérbe került, az új sike­rekhez elengedhetetlen gazdasági teendőket napirendre tűzzük. A sajtót is csak aZ az elv vezérelhe­ti, hogy a megoldásra vagy tisztá­zásra váró közös ügyeinket tár­juk nyfltan, egyenesen a közvéle­mény elé. Ne kisebbítsük az ered­ményeket, de a javítanivalókat se kendőzzük el. Ne hallgassunk a legközelebbi időszak nem könnyű­nek ígérkező belső feladatairól, de ezek nemes, felemelő céljairól, a szocialista Magyarország építé­séről sem. Nem kétséges, mind­ebben nagy szerep vár a magyar sajtóra. Sajtónk — bízvást mondhatjuk — eddig is igyekezett eleget ten­ni a követélményeknek. Nem egy tekintetben az olvasóközönség is tanúsíthatja a példányszámúikon túlmenő nagyarányú tartalmi fej­lődést. Szembetűnő a haladás: a legfontosabb nemzetközi gócpon­tokon ott vannak a magyar sajtó képviselői, hogy gyorsabb, ala­posabb tájékoztatást adhassanak a világ eseményeiről. Fejlődött az országon belüli tájékoztatás is — ha az olvasóközönség ma még nemegyszer joggal js követéi frissebb és pontosabb ismertetést itthoni dolgainkról. A közvéle­mény kívánsága — s a magyar sajtó ebben is nagyot lépett —: lépjünk fel a hibák ellen, minden területen leplezzük le a vissza­húzó hanyagságot, felelőtlensé­get, mulasztást, s majdnem ennyi­re fontos, hogy a bíráló cikk ne legyen pusztába kiáltott szó, ha­nem a feltárt káros jelenségeket intézkedés is kövesse. Továbbá: a közvélemény nem csupán a nega1- tívumofc iránt érdeklődik, tájé­kozódni akar az eredményekről is. A sajtó dolgozód tudják, az eddi­ginél sokkal több vár rájuk, hogy az ólvas<5k megismerjék azo­kat a sikereket, amelyeket dolgo­zó népünk elér az ország gyara­pításában. A magyar sajtó napján köszönt­jük — bizonyára az olvasótábor nevében is — az újságok, a rá­dió, a televízió, a Magyar Távi­rati Iroda valamennyi dolgozóját. Szeretettel köszöntjük a nyomdá­szokat, a kiadóhivatalok munka­társait, s nem utolsósorban a hír­lapokat sokszor rideg és mostoha körülmények között, esőben, hó­ban, a távolságokat leküzdve, nagy önfeláldozással terjesztő postásokat. Lelkesítsen mindany- nyiunkat az a tudat, hogy az egy­kori kommunista sajtó példamu­tató munkásait követjük, amikor a tömegeikhez eljuttatjuk a párt szavát, ezzel is segítve nagy célja­ink megvalósítását Lederer Frigyes, az MTI tudósí­tója jelenti: Amit a legutolsó közvélemény- kutatás adatai már jeleztek, bekö­vetkezett: De Gaulle nem kapta meg a szavazatok többségét. Fran­ciaországnak tehát még nincsen új köztársasági elnöke, az Elysée- palotáért folyó harc december 19- én, a választás második forduló­jában fog eldőlni. A választás egyelőre még nem hivatalos, de százalékos megosz­lásban már aligha változó eredmé­nye a következő: a 28 402 000 be­jegyzett választó 23 891 000 érvé­nyes szavazatot adott le. A rész­vétel közel 85 százalékos volt. A szavazatok így oszlanak meg: De Gaulle 10 504 000 — azaz 43,96 százalék; Mitterrand 7 655 000 — azaz 32,04 százalék; Lecanuet 3 770 000, azaz 15,78 százalék; Tixier-Vignancour 1 269 000, azaz 5,31 százalék, Marcilhacy 414 000, azaz 1,74 százalék; Barbu 278 000, azaz 1,17 százalék. A számok nem tartalmazzák a tengeren túli területek adatait, ezek azonban csak jelentéktelen mértékben módosíthatják az ered­ményt. A választás eredménye megle­petést keltett Franciaországban is. A választási kampány tapaszta­latai alapján ugyan lehetségesnek látszott a második forduló, de kevesen számítottak arra, hogy De Gaulle még a szavazatok 45 százalékát sem éri el. Az ered- I mény súlyos csapást jelent a de- gaullei rendszerre, azt jelenti, hogy a francia választók többsé­ge De Gaulle politikája ellen fog­lalt állást. A választás tulajdonképpeni győztese a Francois Mitterrand mögött felsorakozott baloldal Mit­terrand saját bevallása szerint leg­feljebb a szavazatok 30 százaléká­ra számított. „A mai győzelem — mondotta — nem Francois Mitter­rand győzelme, hanem az egész baloldalé. A lakosságnak hatalmas része megértette harcunk célját” A szavaza tok megoszlása azt je­lenti, hogy a baloldal egységesen szavazott jelöltjére, aki maradék­talanul megkapta a kommunista párt híveinek 4,5 millió szavaza­tát, úgy, ahogyan azt az FKP a választások előtt megígérte. Az eredmény teljes mértékben iga­zolta a kommunista párt egység­politikájának helyességét Waideck Rochet vasárnap éjsza­ka tett nyilatkozatában leszögezte: az eredmény a személyi uralom rendszerének súlyos kudarca, a munkás- és demokratikus erők nagy győzelme. Most — hangoz­tatta az FKP főtitkára — folytatni kell a közös harcot, hogy a degaul- lei hatalmat demokratikusrendszer váltsa fel. Első feladatként meg kell erősíteni a Mitterrand-t tá­mogató pártok egységét. Meggyő­ződésünk — mondotta Waldeek I Rochet —, hogy ez az egység a választás második fordulójának harcában meg fog szilárdulni. Lecanuet félannyj szavazató! sem kapott, mint Francois Mitter­rand. A nem kommunista baloldal nem támogatta az atlanti-barát európai „centrum irányzat” jelölt­jét, aki szavazatait főleg De Gaui- le-tód hódította el. Ennek a körül­ménynek nagy jelentősége van a francia belpolitikai helyzet továb­bi alakulása szempontjából. Arra vall, hogy a szocialista párt, a ra­dikális párt és a többi demokra­tikus alakulat szavazói a kom­munistákban látják természetes szövetségeseiket. A Mitterrand & Lecanuet sza­vazataránya közötti nagy különb­ség megnehezíti a jobb felé orien­tálódó szocialista és radikálds párt vezető helyzetét. A választás azt is megmutatta* hogy a szélsőjobboldal Franciaor­szágban nem játszik számottevő szerepet, a fasiszta Tixier-Vignan. eour nagy hangú, demagóg válasz­tási kampánya ellenére a szavaza­toknak csak egyhuszad részét kap­ta meg. A választási törvény szerint a két legtöbb szavazatot élért je­löltnek csütörtökig kell bejelente­nie, indul-e a választás második menetében. De Gaulle Colombey- ban, vidéki udvarházában értesült az eredményről, amely egyáltalán, nem felel meg a november 4-i be­szédében kért „erőteljes többség­nek”. Ismét munkában a kombájnok A békéscsabai Lenin Tsz-ben három gabonacséplő kombájnt állítottak rá december elsején a még lábon álló 500 hold kukoricaszár letakarítására. Naponta 4—5 holdat vágnak le egyenként. Olyan kombájnosok, mint ifjú Tatai Béla, aki a nyáron 380 hold gabonát aratott le szovjet gyártmányú kombájnnal és Kiss Béla, aki a megyében legjobb teljesítményt ért el a nyáron magyar gyárt­mányú B—62-es kombájnnal. Fotó: Koczászky

Next

/
Thumbnails
Contents