Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
IM5. december 3. 5 Vasárnap Néprajzi műsor Dévaványán November 30-án a dévaványai honismereti szakkör műsor keretében számolt be munkásságáról a tanácsháza tanácstermében. A műsor a néphagyományok átvételét és továbbfejlesztését ábrázolta. Az egykori summásasszonyok háromféle tevékenységet végeztek. A hagyományos verőcés, fonatos és búzakalász kalácsformákat egyéni kísérletben fejlesztették tovább, ugyanakkor summásem- lékaikről szabad előadásban számoltak be. Végül néhány sum- másnótát daloltak el summásosan öltözve, hátrakötött kendőben, papucsban, karöltve, ringó mozgással. Az élményekből összeállított summáskrónikarészlet a falukrónika tartozéka, amelyhez eddig számos adatot gyűjtöttek a község dolgozói. Ugyanakkor nemcsak Számtalanszor előfordul, hogy a vásárlóközönség ruhaszövetet, vagy más textilárut vásárol és később észreveszi, hogy a ruhaanyag, vagy harisnya színe mosás vagy tisztítás után változik. Különösen a konfekcióiparban, vagy a kötöttáruknál fordul ez elő. A vevő ez ellen úgy védekezik, hogy a boltból kiviszi az árut az utcára, és ott vizsgálja meg a színt. Ezt teljesen feleslegessé teszi az újfajta xenonlámpa, amely napfényt varázsol a gyárakba, a raktárakba, vagy a textilátvizsgáló asztalra. A lámpafejet az Egyesült Izzó készíti. Magát a berendezést a Fővárosi Neonberendezések Vállalata gyártja, amely teljesen kompletten szállítja az ipar-* nak. A vevő a lámpa asztalára teszi a vásárolt harisnyát és azonnal meglátja, ha a legkisebb színárnyalat is van a kettő között. De megelőzik ezt a gyárak, amikor a minőségi színellenőrzést végzik és a textilárut feldolgozzák. Még a napfénynél is jobban kimutatja a xenonégő a színdifferenciákat, amik sajnos még előfordulnak a dévaványai adatok szerepelnek benne, hanem vésztői, füzesgyarmati, szeghalmi, körösladányi és bucsai hagyományok is. A helyi divatos dallamok érintése és a kevésbé ismert dallamoknak házi és gyári hangszeren való játszása mellett (furulya, citera, lopótökfuvola, hegedű, tárogató). Dévaványán először hangzottak el a Hortobágy pásztordalai Ecsedi István gyűjtése nyomán. A műsort végignézte Dr. Dömötör Sándor, a Népművelési Istézet munkatársa is, aki az őskultúrákig visszanyúló beszédében ismertette a kalácsok ősi vonatkozásait, a magyar asszonyok kalácskészítő tudományát. Egyébként a ványai ünnepi kalácsok a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba kerültek. Bereczki Imre , textiliparban. Ezért a ruházati ipar és a textilkereskedelem a nagyobb megyei és városi központokat is ellátja a jövő esztendőben I xenonlámpákkal. Dévaványán már hagyományos, hogy minden évben az Aranykalász Termelőszövetkezet vezetősége és nőbizottsága bensőséges ünnepséget rendez a tsz idős tagjai részére. Az idén kisebb méretű lesz ez a találkozó, mélyet ma. vasárnap délelőtt tartanak meg. Erre az ünnepségre ugyanis azokat hívták meg csupán, akik már dolgoztak a tsz-ben, mielőtt nyugdíjba mentek, vagy pedig idős koruk ellenére jelenleg is részt vesznek a közös munkában. A szövetkezet vezetősége ezzel is elismerését fejezd ki azoknak, akik segítik a tsz-t eredményei eléréTizenöt éves fennállását ünnepelte a Szarvasi Ruházati Ktsz Szombat este meghitt ünnepségre gyűltek össze a Szarvasi Ruházati Ktsz kultúrtermében a szövetkezet dolgozói. Üzemük 15 éves fennállásáról emlékeztek meg fehér asztal mellett. A szövetkezet tagjait vacsorán látta vendégül a vezetőség, majd Kovács András elnök mondott ünnepi pohórkö. szöntőt melyben méltatta a másfél évtized eredményeit. Az alapító tagok emléklapot és pénzjutalmat kaptak A szövetkezet 21 fővel alakult 1951-ben. Akkoriban nem egészen kétmillió forint értéket termeltek egy év alatt. Az idén 55 millió 460 ezer forint a teljes termelési tervük, melyet az eddigi eredmények alapján meg is valósítanak. A szövetkezetnek összesen 400 tagja, illetve dolgozója van. Legfontosabb feladatuk az export férfiingek gyártása, melyekből az idén 31 millió forintos értéket készítenek külföldi megrendeléssében. A nóbizottság tagjai személyesen meglátogatták a meg- liívottakat és elbeszélgettek velük. Vasárnap, ma délelőtt a községi művelődési otthonban mintegy kétszázan jönnek össze . s ezen az ünnepségen a szövetkezet vezetősége, valamint a nőbizott- ság köszönti a résztvevőket, az általános iskola úttörői és a művelődési otthon citera-együttese pedig műsort ad. Az ünnepség után filmet vetítenek, majd ebéden látják vendégül a résztvevőket. A szövetkezet két legidősebb tagját pedig virággal köszöntik. Xenonlámpák a textiliparban és kereskedelemben •• Ünnepséget rendesnek as idősek tissteletére Dévaványán biztosan kap anyukám pénzt, mert... tetszik ismerni a Hunyor ügyész urat, náluk van politúrozni. — Nem vagyunk mi, fiam, szegényház! Nektek is jobb lenne a lelencben, mint itt kínlódni! Nesze! Egyetlen karéjt nyújtott, s én megszégyenülten szaladtam át a havas eső áztatta udvaron. Öcsi a tányér mellé dőlve aludt az asztalon. Beleharaptam a kenyérbe. Ö már úgyis alszik és én olyan éhes vagyok! — öcsi! öcsikém! Ébredj fel! Itt a finom puha papa! — mégis győzött bennem a nagyobb testvér. Kis kezét kinyújtotta s félig álmában falatozni kezdett. Már meg kellett gyújtani a petróleumlámpát, s elő kellett venni a leckét. Fáradt voltam nagyon. Egész délután a kis Kónya Klárival vesződtem. Tanfelügyelő az apja, befolyásos ember, az osztályfőnököm ajánlott be hozzájuk az első osztályos lányuk mellé. Senki sem bírta ki. Szekánt volt és haszontalan. Jó fejű, de gonoszkodó. Félóraszám. meséltem neki, míg hajlandó volt leírni a betűket, amik fel voltak adva. Nagyon megkínzott aznap is. Kicsi voltam én magam is, nyolc éve árva és anyám mellett kenyérkereső. Néhány pengőt kaptam meg uzsonnát Kellett Nagyot sóhajtottam és neki- kezdtem a gúlának, amit kartonból kellett kivágni. Közben nyitva a német könyv, mormogtam a szavakat. Nem ment sehogy. Anyám tíz árakor jött haza. Hajnalban láttam utoljára. De fáradt volt szegény! Alig állt a lábán. Egy egész kenyeret tett az asztalra! — Oszd be, kislányom, két napra elégnek kell lenni. Holnap Beniczky nagyságos úrékhoz megyek, nem költedek fel, mert ötre ott kell lennem. Disznóölés lesz, ott segítek. Ne féljetek, azok jó emberek, biztosan hozok sok ennivalót! Nem szóltam az iskoláról, nem szóltam a kudarcomról, nem szóltam a Saombaty pékékről sem. De annyit csak mondtam: — Édesanyám! Holnap este lesz az előadás, amiben a főszereplő én vagyok. Megnézi? — Kicsi lányom! Nem érek én arra rá! Késő este jövök haza. Majd a szomszédok vigyáznak öcsire, légy jó, szerepelj csak szépen! Hamarosan elnyomta az álom, de azért addig nem feküdt le, míg ki nem kérdezte a leckémet, s míg össze nem ragasztottuk azt az átkozott gúlát. Nem aludtam aznap éjjel. A szívem tele volt keserűséggel. így kell nekünk gyötrődni egy fél kiló kenyér miatt, mikor Szombatyék még a malacot is azzal etetik? Anyámnak legfőbb gondja, hogy kenyér legyen, mert öcsi még a szomszédoktól is összeszedte a kenyérhajat. Ügy szereti. Nem aludtam. Másnap tele keserűséggel, tizenkét éves szívemben nagy-nagy szomorúsággal és valamilyen érthetetlen vak dühvei öltöttem magamra a „Fél kiló kenyér” címszereplőjének fiújelmezét. Amikor a nagy jelenetre került a sor, s amikor megkaptam a fél kiló kenyeret a .Jó embertől”, zokogva szorítottam .megámhoz. Sírtam és álltam és hiába súgtak, nem mozdultam a helyemről. Nem is tudom, hogy pergett le az előadás, nagy siker volt. S amikor kifelé ballagtam egyedül a színpadról, odajött hozzám szegény, meghalt apám egyik asztalossegéd társa, átölelte a váll am és azt mondta: — Színésznő nem lesz belőled, fiam, de ne félj! Lesz még fehér kenyér az asztalodon úgy is, hogy levághatod a haját! Ne sírj, senki előtt ne sírj, soha! — és kezembe nyomott egy szelet csokoládét. Később tudtam meg. anyám kérte, hogy jöjjön el értem, ne menjek egyedül haza. 1942-őt írtunk akkor és nagyon kemény volt a tél... Vendégségben Mladonyíczky Bélánál Legutóbb még Békésen, ottani apró műtermében fogadott és mutatta végig szoborvázlatait, rajzait és a békési lanácsháza elé készülő 2,20 méteres leán.valak félméteres változatát. Egy régi, do mégis új, nagy múltú, de mégis fiatal község megragadó szimbóluma lesz ez a Mladonyiczky-mű, melynek gipszbe öntött vonásain, a merész, tettekre kész. a szolgaságot nem ismerő ember méltósága tükröződik. Közben békéscsabai lakos lett, a csabai gimnáziumban tanít, képzőművészeti szakkört vezet és elégedett otthonra talált a képzőművészek békéscsabai kollektív műtermének egyik szobájában. A műterem egyik sarkában készen a nagy szobor belső váza- A vendég már az avatásra gondol és bizonyára a művész is, amint egy futó pillanatra kitekint a ködös decemberbe. Egy kedves vázlat. Vonalak, formák.. t Szakkör a műteremben.