Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
Av^rcsenko: Lidocska meg én Kezemre támasztottam a fejem, és belemélyedtem a francia forradalom történetébe. Mindenről elfeledkez- , teán. Hátulról valaki megrántotta a kabátomat. Azután körmével megvakargatta a hátamat. Majd a kezem alatt elém tolta a fatehén ronda pofáját. Színleltem, hogy nejn veszem észre ezeket a fondorlatokat. Hirtelen hozzámfutott, de az a szándéka, hogy felemelje a széket, nem sikerült. Végül megszólított. — Bácsi! — Tessék. Ladoessa'1 — Mit csinálsz? A kisgyerekekkel mérhetetlenül bután tudok beszélgetni. — A girondisták taktikájáról olvasok, gyermekem. Hosszan néz rám. — Miért? — Hogy az akkori konjunktúra zűrzavarát az analitikus módszer fénysugarával megvilágosítsam. — Miért? — Hogy kitágítsam a Já- atlha táromat és szürke anyaggal gyarapítsam az agy velőmet, —■ Szürkével? — Igen. Ez patologikus kifejezés. Pokoli türelme van A miértjét ezerszer Í6 fel tudja tenni. — Lada. mondd meg egyenesen: mit akarsz? A tagadás súlyosbító körülmény. Női következetlenség! Sóhajtva mondja: — Semmit sem akarok. A képeket akarom nézni. — Te, Láda, te, házsártos, elüzhetetlen nő! Vedd a folyóiratot, és páni félelemmel fuss eil. — Aztán mesél is akarok hallani. A kék szeme, világos haja . mellett elhalványul a forradalom története. — Kedvesem, nagyobb az érdeklődés, mint a kínálat. Ez nem jó. Inkább te mesélj nekem. Felmászik a térdemre és megcsókolja a tarkómat. — Ezekkel a mesékkel már-már nagyon unlak, bácsi. Állandóan csak „mesélj, mesélj”. No, hallgasd... Ismered Piroskát..? Adom a meglepettel. — Soha nem hallottam. — Nohát, hallgasd. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Piroska... — Bocsáss meg... Nem Közölnéd a közelebbi lakóhelyét? Csupán a pontosság kedvéért. — Miért? — Hol élt? Lida gondolkodik, egyetlen helyet ismer, azt múlatja. — Itt... Szimíeropolbam. — Kiváló. Most mar égek a vágytól, hogyan lesz tovább? — Magához vett vajat es kalácsot, és ment az erdőn át' a nagymamájához. — Az erdő magántulajdonban volt vagy állami tu» lajdonban? Hogy lerázzon, ridegen vetette oda: — Államt. Ment, mendegéll, egyszerre csak az erdőből előugrott a farkas. — Latinul: Iupu6. — Mi? — Azt kerdem. nagy .volt-e? — Igen. És mereszti az orrát és vicsorít: — Hová mégy. Piros-ka? — Lida, ez nem igaz. A iarkasok nem beszélnek. Becsapod a te szegény bácsikádat. A megkínzottak arcával rágja az ajkát. — Már nem mesélek többé mesét. Szégyellem magam. — Nohát, mesélek én neked. Élt egyszer egy fiú. — És hol élt?, — kérdi csipkelődve. — Az Ural nyugati lejtőin. Egyszer az apja elvitte a kertbe^ ahol pi romlottak az almák. Leültette a fa alá, s ő meg felmászott a fára, hogy almát szedjem. A fiú. megkérdezte: — Apukám, az almának van lába? — Nem, édes .fiam. — Akkor békát- nyeltem. Együgyű mese volt, valamikor régen hallottam egy pesztonkától. De Lidára döbbenetes erővel hatott. — Ajaj, megette a békát. — Képzeld. És most menj el, olvasni fogok. Ügy húsz perc múlva megint ismerős kabátránci- gálás, finom kapargatás és suttogás: — Bácsi! Tudok egy mesét.-Nehéz ellenállni. A szeme úgy ragyog, mint a csillag, száját bájosan csücsöríti. — No, jól van. Mondd el. mi gyötri agyomkínzott szívedet. — Egyszer volt egy kislány. Egyszer elvitte az édesanyja a kertbe, ahol azok a ...körték nőttek. Az anyuka felmászott a fára, s a kislány a körtefa alatt ült. így ni. És a kislány kérdi: — Mama. A körtéknek van lábuk? — Nem, kislányom. — Akkor én tyúkot ettem? — Lidocska. Hiszen ez az én mesém! Nagy lelkendezéssel hadonászik a kezevel és kiabál: — Nem, az enyém, az enyém, az enyém! A tied másmilyen volt! — Lida, tudod te, mi a plágium? Szégyellő magad! Más irányba térítette a beszélgetést. — Mutassál képeket! — Jó. Akarod, hogy megmutassam a vőlegényedet? — Keresd meg. Régi folyóiratot veszek elő, megtalálom Gogol elbeszéléseinek kísértetét. Jó adag csipkelődéssel teszem a lányká elé. — Itt a vőlegény. Megdöbbenve nézi a kísérletet, és azután magába fojtva a kínos sértést, ala- koskodó kedvességgel javasolja: — Jól van. Most nekem add ide a könyvet, én keresek neked vőlegényt. — Talán menyasszonyt. — Hát akkor menyasz- szonyt. És ismét osend... Lida felmászott a díványra, és nehéz lélegzettel lapozgat a könyvben... — Gyere ide, bácsi — hív oda .bizonytalan hangon —, itt a menyasszonyod. Mutatóujja bátortalanul áll még egy öreg megrokkant fűzfa göcsörtös törzsén. — Ugyan, hogy az enyém? Hiszen ez fa. Milyen menyasszony ez? Keressél valami csúnyábbat. Megint csend van, csak a lapok sustorgása hallik. Aztán csöndes sipító zokogás hangzik fel. — Lida, Ládocskám, ttá bajod van? Fekve ráborul a könyvre, és a bőven áradó köny- nyektől elcsukolva. sírva kiáltja: — Nem tudok..: találni... neked... csúnya menyasz- szomyt. Megrántom a vállára, odaülök a forradalomhoz, és elmélyedek az olvasásban. Csönd van... körülnézek. Lida maga előtt tartja az ajtó kulcsát, és még köny- nyes szemmel figyel engem a kulcslyukon át. Meglep«, hogy amikor a kulcs a szeme előtt van, egészen lát, s ha eltolja, csak egy kis darabot lát belőlem. Szépégvc csúszik le a díványról, közeledik hozzám, és négy hüvelyknyire a hátamtól a kulcson át néz. Szeme a megoldhatatlan rejtélyes feladattól leplezetlen elragadtatásban ragyog. Fordította: K. A. Csoór István: KÖRÖST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mi a nagyobb öröm ? * z eiső karácsonya ez Gabinak, melyen már nem a Télapóra meg egyéb titokzatos lényre bízza a karácsonyi örömök megteremtését, hanem szüleivel kalákában maga csinálja. } — Megszeg-enyítitek a gyereket — mondta valaki. Megjegyzem, annak idején Gabi is valami ilyesfélét nyilatkozott, mikor megtudta, hogy a Föld nem szögletes, hanem kerek és a karácsony a felnőttek ajándéka. Ma már bölcsen mosolyog vagy, ha olyan a hangulata, hát hangosan derül csecsemőkori „átejtésén”. Egyébként sem mi kezdtük azt a felvilágosítás-dolgot, hanem megelőztek minket. Nem hiszitek, kedves felnőttek? Tudom én azt! Éppen ezért meginterjúvoltam az első évtizedétől nem messze álló kisasszonyt. Első kérdésem így hangzott: — Igaz-e,, hogy anyu és én árultuk el a titkot? — A karácsonyra gondolsz. apu? Jaj, ti szülők olyan gyerekek vagytok. És — ne is haragudj apuci — önzők! Azt hiszitek, hogy mindent csak ti -tudtok. Nálunk a felsősök legalább olyan okosak. — Csak ezt akartam kislányom, Szóval, a felső osztályosok bábáskodtak., — Mi a bábáskodás? — Statisztálás. — Az mi? — Segédkezés. De mit kérdezősködsz annyit. Inkább arra felelj, hogy valóban a felsősök mondtak el mindent? — Á, denogyiB. Kíváncsiskodtam. — ? — Bizony! Felmásztam a padlásra és megláttam a fát. Először elszaladtam. Később felbátorodtam, visz- szamentem hozzá és szagolgatni kezdtem. Olyan jó illata volt. Még sokszor felszöktem a padlásra, szagolgatni a fát. — A csínytevők derűjével közli: — Még kukucskáltam is! — Kukucskáltál? Hol, te? — Olyan vagy apu, mintha gyermekkorodban nem csináltad volna. Hát a szekrényben, az ágy alatt meg a fiókokban. — Hagyjuk ezt — feleltem kissé komoran, majd némi szorongással kérdeztem: — Mondd, kislányom, jó, hogy a karácsonyról már mindent tudsz? Rámtekintett azzal a mélységesen tiszta szemével, s mondta, mondta csak... Hosszú lenne ideírni véleményét arról, hogy ez az új állapot mit jelent részéA vasmacska Azt látja Sándor, hogy az. éjjel az árokban bccser- jédzett a víz, a cseréptetőkre dér feküdt és a megszikkadt fűszálak szakállt növesztettek. j Korán reggel a betonjárdákat lesepregették az asz- szenyok. Az emberek összegereblyézték a kocsibejá. rokon az elhullott őszi szalmát, az akácfák leveleit. Az ablakokat kinyitották, mindkét szárnyát kiakasztották, hadd cserélődjön bent a megemésztett levegő. Megy Sándor az utcán végig. Kalapját megigazítja. Tetejét körültapogatja az uj- jával. Nem ugrott-e ki, mert új és ilyenkor még nem engedelmeskedik. A gallér mögött a nyaksálat széjjelebb húzza, mutassa magát a nyakkendő, a patyolatfehér ing. A derekát kiegyenesíti. Lássák az emberek, nem árva. Kerül meleg víz a teknőbe, háziszappan, amivel bedörzsölhetik a szennyest, villanyvasaló is, amivel ki lehet nyomni egy inget. A csizmájára is pislant, fénylik a rogyós szár, a fejét tükörnek lehet, ne használni, borotválkozni. Kopog az új spiccvas. Nem lopni megy, szólhat. Az utcájukban torpan meg. A házuk előtt piros motorkerékpár támaszkodik az akácfának és a megbillent első kerekével belenéz a® árokba. A bicskát kitapogatja a zsebében. Tegnap a hámot szúrta át vele, a drótnak lyukat csinált. Éles, hegyes, bemegy az a borda közt is. Roppan a spiccvas és halad Sándor a motorkerékpár felé. Görbe derekú akácfának morogja: — Bitangol az asszony ... Szorítja a bicskát a zsebben. ♦»* ' A mRgherehordásnak három hónapja. Azóta asszony nélkül van. öl a szekéren a here tetején és a csősz lánya hátát a hátának vetette. Tűzött a nap is, de a lány háta is. — Meleg a hátad... — Nemcsak a hátam ... Csiklandozza a sző és úgy repült szét az úton, hogy nem kapaszkodik belé semmi. Érzi, jobban odanyomja a hátát. Piros lékri van rajta, a melegítőt odalökte a kabátjára. — Kilyukad az ing... — .Van, aki befoldja... Ezzel is telik az idő. Rövid időre hazakószált a gondolata, de visszakanyarodott újra. mert ég a hátán az ing. — Parazsat ettél? Nevet a lány, nem hangosan. Ne halija meg a juhász. aki a szalmatetejű hodályok mellett delet kiáltott. Kék zománcos szilke van a lába közt és az árva nyárfának veti a hátát. Az ostort végigteríti a herén, A villát kihúzza é- a hajtőszárat ráakasztja. Kicsit fordít magán és visszapislant a lányra. Ügy ül, hogy a térdét felhúzza, vele a szoknyát is. Barna a lába, de sima és fényes, mint á tükör. Odanyúl a lábszár vastagához. — Meleg a lábad is... Arrébb moccan a lány és az ember kezére üt. — Meglátják...! A herének jó szaga van. Ueleivódótt a nadrágba, a lány hajába és a piros lék- ribe. Az akácosba értek, ahol a fene sem lát eddig. ♦** I kapunál is szorítja a bicskát és nézi a motort. A dupla ülés oldalt kirepedt és a benzintartályou akkora horpadás, mint egy felébe vágott tojás. — AZ agronómusé...! A kilincset belülről nyomják le és kilép rajta az elnök meg a doktor, akinek tömött táska feszül a hóna alatt. Az elnök szól előbb— Hát te? Úgy áll Sándor, mint akit hókonyon vágtak. Elengedi a bicskát és a kabátzsebből kiveszi a kezét. Nyútani kellene a másiknak, de az fordul a motor felé, talpra állítja, nyitja a benzincsapot és a slusszkulcsot úgy nyomja be, hogy a tenyerével rácsap. A doktor begombolja a kabátján az összes gombot és a hajtókát is felhajtja. A fülére ráhúzza a sapkát s míg azzal babrál, a ház felé int: — Magas láz, de nem tüdőgyulladás ... Erős megfázás ... • Felbúg a motor, füstöt szőr a járdára. Az elnök átveti a lábát, int a doktornak, az is meglovagolja a dupla ülést és megindulre. Megkísérlem hát a magam szürke szavaival: — Nagyszerű állapot! Hetekké1 előbb kezdődött, az ajándékokra való gyűjtéssel. Aztán az a nagy gond szakadt rá, hogy szerettei közül kinek mit vegyen? Majd pedig a sok egyéb készülődés jóleső láza fűtötte kis szívét. Szorgoskodott a nagytakarításnál. Még a folyosót is felmosta! Csak úgy vöröslött a kis karja a hidegtől. A kőkockák persze maszatosabbak lettek, mint voltak, de neki — és nekünk is — úgy tetszett, hogy ragyognak! — Aztán következett a szalor,- cukorkptözés. a csomagolás, az ajándékrejtegetés gazdag izgalma, napokon át tartó szép nagy mulatság, melyben csak most, első eszmé- léses karácsonyán lehetett része. — És hátra volt még a dolog teteje! Anyu apu meg a nagyiék előtt kitárni a szobaajtót és gyönyörűn a felnőttek gyermeki örömében, mit az általa díszített és fénnyel árasztott !'a láttán éreztek! Ha mindez nem tetézet- tebb boldogság, mint eddigi kisgyerekes várakozása, akkor hát mi az örömök öröme? Új Rezső mik a járdán, ki a kövesút- ra. A járdáról még visszaki- ált az elnök. — Az orvosságot hozom... Szaladna a motor utánKét lépés után kiált: — Kinek? A feltúrázott motor nyögése úgy odavágta hangját a kerítéshez, hogy menten százfelé ment. A kapukilincset lenyomta és a téglás úton ment az ajtóhoz. A begörbített mutatóujját a deszkához akarta verni, de visszafogta a kezét. Itthon van itt is... *** Ül a széken, az ágy inellett. A kislány haja szétterül a párnán és a takaró gyors ütemben emelkedik és süllyed a mellén. A szeme becsukva és két keze ott pihen a takarón ki. vül. — Forró! Elengedi a lánya kezét és az asszonyra néz. aki lavórba törülközőt márt. Onnan a rogyós csizmára, a kihajtott nyaksálra... Leejti a fejét, hogy ne lássa az asszony a patyolat- fehér inget, a csokorra kötött nyakkendőt. A lábát is szeretné bedugni az ágy alá, ne lássa csizmája ragyogását. Csak a szót értse meg, amit lassan ejt, halkan. hogy a beteg ne riadjon fel: — Beszakadt a veder a kútba... Arra int a tanya felé, ahol a kútostor meredi nyakkal bök a csillagos ég felé és a kölönc ott ül a gödör mellett, ahol a tavaszon sárgaföldet áztatott apasztásra. Az asszon} kicsavarja a törülközőt. Ott megy ei (
