Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
1965. december 25. 7 Szombat Mit monianak a munkások ? Őszinte szavak kommunistáktól Elvtársias beszélgetésre jöttek össze a minap a medgyes- egyházi párttitkár szobájában a község kommunistái. Nem valami hivatalos gyűlés volt kötött napirendi pontokkal, hanem baráti megbeszélés, ahol szó kerül mindarról, ami az embernek leginkább feszegeti a szívét, lelkét. Ami leginkább elmondanivaló, legjobb öröm vagy legsúlyosabban fáj. Sok minden más mellett természetes, hogy szóba került a párt december 8-i határozata, ezzel kapcsolatban a jövő év elején bevezetésre kerülő árkorrekciós intézkedések. Azt gondolná valaki, hogy ilyenkor az ember előveszi a papírt, ceruzát és számol. Egyenleget próbál készíteni: mennyit nyer és veszít a különböző cikkek árváltozásán. A családi pótlék emelése révén mit nyer a család. A legtöbb ember így gondolkozik, a medgyesegyházi kommunis- ' ták azonban messzebbre néznek, s önmaguk mindennapi gondjain felül súlyosabb felelősség terhét is vállalják. Őszintén szólva, meglepett kissé, hogy mi az, ami az Aranykalász Tsz egyik dolgozójának szívét nyomja. Így szólt: „Valljuk be őszintén, ami a közlekedési tarifák emelését, a húsárak változását illeti, ez az intézkedés elsősorban nem minket érint, hanem a városi dolgozókat. A munkásokat. Szükség van rá persze, mert ösztönözni kell a gazdaságokat az állattenyésztés bővítésére, hogy jövőre több hús legyen, mint áz idén, és äz is érthető, hogy a közlekedés fenntartásának költségeit nem viselheti minden mértéken felül az állam. Mégis, mit felelünk akkor, ha azt mondják a városi munkások, hogy elvtársak, mi már sok áldozatot hoztunk értetek, de ti, a mezőgazdaság Nem ment vissza a papájához. De a rendőrfőnöktől, akivel igeri jóban voltam, lévén szintén hazafias, megtudtam, hogy Edit titokban nagy összegeket költ a figyeltetésemre. Mégpedig nem is akárkit pénzelt, mint a rendőrfőnök helyettesét, akinek mellesleg szólva régóta tetszett a feleségem, és aki a nyomozóival hivatalból figyeltetett. Minden lépésemről tudtak. Később a fülembe jutott, hogy a szerelmes Boundy nemcsak pénzéhségből, hanem féltékenységből is figyeltet Persze Peggy egyáltalán nem őrült annak, hogy ritkábban és titokban találkozunk. Hovatovább két tűz közé kerültem, mert ha Peggyvél találkoztam, egész este hallgathattam a szemrehányásait. Ha meg hazamentem, otthon Edit fogadott alaposan felvágott nyelvvel. Mit tehettem mást, a munkába és a politikába temetkeztem. Reggeltől estig az irodámból irányítottam marhakereskedésemet, ’ utána pedig rohantam a Riadó Klubba gyűlésre vagy pókerpartira. Mondhatnám, szinte egyidő- ben tört ki az újabb, most már kettős botrány. Edit késő este berontott az irodámba és egyenesen nekem esett. Azt kiabálta magából kikelve, bogy csak nem hagytam lei a vörös Peggyvel, betelt hát dolgozói, mindent megtettetek, ami az erőtökből telik?!” A beszélgetés hangneme mind szenvedélyesebbé vált. Egy parasztasszony szólalt fel és elmondta, hogy bizony akad még javítanivaló bőven. Amikor a kukoricát kapálták, néhol „akkora volt a muhar, mint én magam” egyesek lelkiismeretlen munkája miatt. Mások elmondták: ugyanakkor, amikor a községben az ügyeskedők nehéz tízezreket szednek össze azzal, hogy pri- ■nőrpaprikát termesztenek és szállítanak fel Pestre, a tsz-ek bővítés helyett mind kisebb területen termesztenek zöldségféléket. Az egyik elvtárs az asztalra vert az öklével: „nézzük csak meg a határt, nézzük csak azt meg, ami nincs betakarítva még most sem és nem is lesz már ebben az évben ..." Ezeknek a kommunistáknak nemcsak a saját szűkebb környezetük kisebb-nagyobb problémái okoznak gondot. Szavaikból kitűnik, hogy világosan látják az összefüggéseket, s magukénak érzik, magukénak vállalják nemcsak egy osztály, de egy egész ország, egy egész nép égető kérdéseit. Megmondták nyíltan: nem szeretnék, ha az a gazda-, sági intézkedés, amely a termelői árak emelésével a mezőgazdasági munka ösztönzője kíván lenni, más vonatkozásban a munkás—paraszt együ- vétartozás érzését gyengítené. Ezek a falusi kommunisták tudják, hogy mit kér és mit vár tőlük az ország népe. Most már csak az a fontos, hogy véleményük ne a pusztában elhangzott szó maradjon, hanem mindennapi tettekben, a tsz-ek eredményesebb, korszerűbb gazdálkodása révén váljék anyagi értékké. —ajda— a ' pohár és végeztünk egymással. A következő pillanatban sar- konfordult, de az ajtóból még egyszer visszarikácsolt: — Még ma este hazaköltözöm a papához! Hát csak hadd menjen, gondoltam. elegem van már belőle és a botrányaiból. Fogtam magam és átszaladtam a klubba. Itt újabb meglepetés várt rám: Peggy ült a törzsasztalomnál. Amint meglátott, felugrott helyéről és elém sietett: — No, szép mákvirág! — ri- pakodott rám. — Ez neked hat óra?! Nyolckor állítasz be a klubba, holott hatkor kellett volna találkoznunk az Atombárban. Biztosan a feleséged tartott fel. Hát vedd tudomásul, nem tűröm, hogy az a falusi piszkafa keresztezze az utamat Nekem ebből elég volt! Én nem bujkálok tovább! Válassz: én vagy ő! — De Peggykém, kicsit csendesebben, elvégre...— csitít- gattam, de mit sem használt. Követelte, hogy azonnal feleljek neki: őt vagy a feleségemet választom. Hogy véget vessek hangoskodásának, azt feleltem: öt választom. Ennél mi sem volt könnyebb, hiszen Edit alig néhány perccel azelőtt hagyott faképnél és hazaköltözött a szüleihez. (Folytatjuk) A Szerszám és Gépelemgyárak békéscsabai forgácsoló szerszám- gyárában öten beszélgetnek: Molnár János lakatos. Farkas János anyagmozgató, Bozsó Lajos esztergályos, Kádi János lakatos és Szűcs Ferenc párttitkár. A témát az újságok december 19-i számában megjelent 1966. évi népgazdásági terv, különösen pedig a jövőre-életbe lépő ár_ és bérpolitikai intézkedések képezik. Alaposabb megismerésükre még nem volt idő, de vita folyik róla bent az üzemben, otthon és baráti körben is. ötük eszmecseréjének az a célja, hogy az egyéni helyzetüket közvetlenül érintő kérdésekre választ keressenek. A gondolataikat, véleményüket őszintén elmondják. Molnár János kezdi: — Engem meglep az árrendezés. Most majd dolgozhatunk, és az egynapi keresetünkből még két kiló húst sem kapunk. Az élő sertés ára — ahogy hallom — már most 20—21 forintra emelkedett. Mi lesz még? Mennyi lesz a csirke? A parasztok a háztáji föld terméséből sertést, baromfit, tehenet tartanak, nekünk még galambot sem lehet a bérházban. Kádi János: — Eddig az állam — ha jól tudom — 17 forint körül vásárolta fel a hízott sertést, a jövőben még többet fizet érte. Ha többet kap a paraszt, nem áll fenn az a veszély, hogy inkábba sajátjával fog törődni és télen nem megy majd a közösbe dolgozni? Szűcs Ferenc: — Szerintem a legfontosabb most, hogy a helyes felvásárlási árak kialakításával kedvet adjunk a parasztságnak ahhoz, hogy több húst termeljen. Az anyagi érdekeltség fokozása jobb, hajtóerő, mint a rábeszélés, vagy valamilyen más módon való erőltetés. Ha pedig a kínálat és a kex-eslet (persze az export növelésére is számítani kell) helyes arányba kerül, több hús jut majd a munkások asztalára. Hogy mennyi idő múlva, azt nem határozhatjuk meg előre, de a feltételek megteremtődnek ahhoz, hogy ne várjunk sokáig. Az új felvásárlási árak alapján természeteseit a tsz-ek is nagyobb bevételhez jutnak, ami nem csupán az amortizációs alapot teremti meg, hanem jobban lehetővé teszi a rendszeres készpónzelőleg fizetését, sőt bizonyos százalékban a munkaegység értékének a növelését is. Tehát a közösben való munka vonzóbbá, a gépesítés és kemizálás fokozásával pedig köny. nyebbé válik. Bozsó Lajos: — Azokban a tsz- | ekben. ahol fokozottabb a gépe- ! sítés és magas a munkaegység ér- I teke, télen is szívesen dolgoznak, i Erről magam is meggyőződtem a haltai (Bács-Kiskun megyei) Lenin Tsz-ben, amikor az ott dolgozó sógoromat meglátogattam. Kádi János: — Egyetértek azzal, hogy azok a tsz-ek, amelyek még kedvezőtlenebb helyzetben vannak. az árkülönbségből befolyó összeg jelentős részét .fejlesztésié tudják majd fordítani és nem várnak állami segítségre. Én magam is fontosnak tartom a közös gazdaságok megerősödését, hogy minél többet tudjanak adni az országnak. A szabadpiaci áraknak azonban határt kellene szabni, hogy ne legyén spekuláció. Szűcs Ferenc: — Ä piaci árakat az állami felvásárlási ár, valamint a ki nálat—kereslet szabályozza. Lehet ott spekulálni, ahol sok az áru? Legfeljebb úgy, hogy jobb minőségű terméket kínál az eladó, amit szívesen megvásárolnak tóle. Ez pedig senkinek nem válik a kárára. Ha a termelő hasznát látja a munkájának, akkor jobban igyekszik. Nálunk az üzemben nem így van? Farkas János: — Máskor a felsőbb szervek véleményt kértek a tömegektől. Most ez elmaradt. Miért? Szűcs Ferenc: — Bizonyos, hogy néhány lényeges kérdésről már beszélhettünk volna. Így például nem mindenki előtt, volt tudott dolog, hogy a mezőgazdasági árszínvonal — mind a mezőgazda- sági termelési költségekhez, mind az iparcikk árához viszonyítva — alacsony. Ha erről taggyűléseken, esetleg pártnapokon előzőleg tárgyaltunk volna, -most könnyebben megértenénk a kiadott intézkedések értelmét. Farkas János: — 1400 forint a keresetem. A feleségemet és "második gimnazista fiamat tartom el. Engem a hús és a tüzelő árának az emelése is érint. Mit lehetne erre válaszolni? Jóslásokba nem bocsátkozhatunk. Farkas János keretese alacsonyabb kategóriába tartóz: k, családi pótlékban. 9em részesül, tehát csupán az a lehetőség mutatkozik számára, hogy az üzemen belül valamilyen formában emelik a keresetét. A bérintézkedések részletei azonban még nem ismeretesek. Molnár János: — Lesz béremelés a jövő évbeih? Szűcs Ferenc: — Természetesen, mindenki azonban nem részesülhet belőle. A művezetők és a szakszervezeti bizalmiak javaslata alapján határozza meg a vállalat, hogy kinek mennyivel emelik az órabérét. Döntő a végzett munka. Bozsó Lajos: — Egyes textilcikkek árát leszállítják — olvastam az újságban. Szeretném, ha ez nemcsak Ígéret maradna. Az sem ártana, ha megszüntetnék egyes egyes iparcikkek burkolt árdrágítását. Szűcs Ferenc: — Valóban van árdrágítás, amit mindenki helytelenít. Farkas János: — Sokan vannak az irodákban, pedig évek óta beszélünk a bürokrácia csökkentéséről. Véleményem szerint ez is egyik oka annak, hogy nincs olyan becsülete a fizikai munkának, amilyet az a mi társadalmunkban megérdemelne. Tartsak be mindenütt a rendelkezéseket! Szűcs Ferenc: — Ezt a gondot a felsőbb vezetésnek sürgősen meg kell oldania. Több más gondolat is felvetődik még, amelyek azonban az előzőkhöz kapcsolódnak és általában a munkás-paraszt viszonyt érintik. A beszélgetés — ha mindent nem is tisktáz — legalább sok gondolatot ébreszt. Főként azt. hogy a népgazdaság kérdéseit összefüggéseiben vizsgáljuk.' Így az 1966- bam életbe lépő ár. és bérpolitikai intézkedéseket is helyesen, nem csupán a hús, a tüzelő és néhány más cikk árának az emelésén keresztül tudjuk mérlegelni. Pásztor Béla borosponar — betonból! Mégpedig nem ip akármekkora, hanem óriási, hogy Gulliver is megirigyelhetné. Karcsú formájával, felfelé enyhén táguló, körbe- körbe finoman bordázott palástjával Gyula, város házai közül emelkedik a magasba. A környező utcákból is látni. Elárulhatjuk, az épülő víztorönyról van szó, mely Thoma József Kossuth-díjas tervező szabadalma alapján készült speciális csúszózsaluk segítségével valósítja meg a tervezők elképzeléseit — vasbetonból. Az euíópai viszonylatban egyedülálló technológiai módszerrel készült víztorony építői — a 31-es számú építőipari vállalat dolgozói — a héten elerik a teljes magasságot, azaz negyven métert. Mint Szabadfalvi László építésvezető tájékoztatta munkatársunkat, az építkezés eddigi menete alapján, a neméppen kedvező időjárás ellenére, a gyulai víztorony, betonod zása rekordidő alatt készül. Értesítjük vevőinket9 HOGY A TÜZÉP-TELEPEINKEN KIFIZETETT TÉGLA- ÉS CSERÉPTÉTELEKET december 31-ig ki kell szállítani, mert az át nem vett mennyiségeket január hóban már kiadni nem tudjuk / és a vételárat visszafizetjük békéscsabai rüzEp vállalat 38362
