Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-24 / 303. szám
IMSk «tecember S4L 4 m Péntek. Heroincsempészek Egyesült Államuk igazságügy minisztériuma heroincsempésr- banda letartóztatását jelentette be. Herman Cond er utász-altiszt kocsijában 95 kilogramm, a feketepiacon 100 millió dollárt érő heroint találtak. Az üggyel kapcsolatban öt személyt tartóztattak 1«. A képen McGufíy defekt ívíelügyelő az elkobzott heroint tartalmazó táskával. Történelmi válási dokumentum AteJtanttfiában megtalálták Napóleon és Josephine válási okiratának eredetj -példányát Az 1809. december 15-i dátumot viseld otk- mányt Napóleon császár. Josephine és a Bonaparte- család 13 tagja Irta alá. A dokumentumot Alexandriában Gala Yeháa professzor vizsgálta meg, aki szerint az okiratnak, számokban ki sem fejezhető értéké van. Pumcsa módon kérőit, az értékes dokumentum egy egyiptomi katonatiszt tulajdonába. Musztafa MetvaUi orvosszázados Alexandra- | aban lakást keresett. Egy idős J olasz férfi, Vittorio Serrano fel- | ajánlotta a saját lakását, ha esi- ] nek fejében a tiszt megfizeti az ő adósságait. Serrano a lakáson kívül egy ládányi régi papírost és metszetet is adott az egyiptomi kapitánynak. Utóbbi boldogan belement az üzletbe, megfizette Ser rano adósságait, beköltözött a lakásba és birtokba vette a régi papírokat, amelyeket utóbb szakértőnek mutatott meg. Kiderült, hogy több értékes történelmi okmány van közöttük, továbbá nem kevesebb, mint 400 Napóleonportré, a hatlverzér és császár Jcü- lönbözó korszakából. Az idős olasz, altié a lakás volt, egylcor | tengerész volt, és mint utóbb ki- } derült, szenvedélyes régiséggyűjtő. ti. Ä. Földcsuszamlás — árvíz Szetdára virradó éjjel jég-, szikla, és sárgörgeteg maga alá temette Olayan falut a perui Andok lábónál. A falu mintegy kétszáz íakoee. életét vesztette. A lámától KÖriübeKtl 400 kilométernyire északkeletre fekvő falu harminc vádyogviskóia és a falu felett emelkedő domb is eltűnt, amikor a hegycsúcsról száz kilométer messzeségben hallható robaj jal legördült a jéglavina, több száz ton- I no safldiát és földet zúdítva a kis j településre. A fal uns« csak két lakosa maradt életben, két Paraszt, aki öszvérével gyümölcsöt szállított a szomszédos faluba és hazatérőben szemtanúja volt a szerencsétlenségnek. Azonnal segítségért siettek, de mire a men- tőcsapalok megérkeztek, csak a falu eltűnését állapíthatták meg és durván ácsolt keresztet állítottak a holtak emlékére, akiket soI ha többé nem lehet már megtalálni. (MTI) Megjeleni az új magyar bélyegkatalógus Végié meg jelein', a íülatéliai Vállalat 1966. évi árjegyzéke. Az árjegyzék 264 oldalon tárgyalja a bélyegek áradt. Megállapítható, hogy a klasszikus rész nem változott, iníkább a modern soroknál es Makkoknál vannak áremelke- <*éssek. Eredményesen működik a med- gyesegyházi bélyeggyűjtő kör. A kör fél évvel ezelőtt alakult meg 20 taggal, s ma már közéi 60 tagja van az egyesületnek. Minden héten pénteken jönnék össze a községi könyvtár helyiségében, ahol élénk illa tel. ai élet van, s a kör tagjai nagy cseiefüzetforgal- mat bonyolítanak le. Az első labdarúgórajzú bélyeget Magyarország adta ki. A modem labdarúgás születési helye Anglia, születési ideje 1863, A pos- taibélyeg születési helye is Anglia, ideje 1841. Az első labdarúgó-bélyeget viszont hazánk adta ki az 1925. évi sportsorozatom belül. De hazánk válogatott csapata volt az ©lső, mely a labdarúgás őshazájában, Angliában megverte az angol válogatott csapatot Ennek emlékét örökíti meg a London—Wembley felírással 1953. XI. 25. kelettel 6:3 eredményt felülnyomásban viselő alkalmi bélyegünk. A felülnyomás, tudjuk, az 1953. évben kiadott 2,— forint névértékű Népstadion bélyegen jelent meg. Anglia 1966. évre, az angliai labdarúgó világbajnokságra tervezi labdarúgó- bélyegsorozat kiadását. Vhss Ti bor Beszél a gyilkos Tréfásan mondja a rendór- százados: Maga üljön oda. én ide, ahhoz az asztalhoz pedig a gyanúsított ... testközelbe .. Csodálom a rendőrnyomozóinkat. Naponta látnak tragédiákat, gyöt- relmes perceket, melyeket a bűn aljaséi az emberekre kényszerít. Ebben a munkában él a nyomozó. Mégis, bárhol vagyunk a társaságban, soha nem érezteti, hogy hivatása folytán borzalmas dolgokat vizsgál, lát — s nem csukhatja be a szemét. Én csupán másfél óráig voltam szemtől szembe a gyilkossal, mégis a beszélgetés hatása alatt maradtam még jó ideig... Rendőreinktől elvárjuk, hogy kedélyük, hangulatuk ne legyen a bűnök okozta lélekrontó epizódok hatása alatt. Pedig... .,. Alacsony, kissé görnyedi, apró, ijedős szemű ember ül le. Kérdezhetek tőle bármit. A gyilkosság részleteit, a „miért'’-el meg a .,hogyan”-t is. Nagyon nehéz. Én is meglepődök, mert előre felépítettem magamnak a gyilkos alkatát: erős, magabiztos, érzéketlenül durva ember — ha már meggyilkolta félesége édesanyját... Itt meg az apró személy, aki még saját árnyékától is meg ketl hogy ijedjen, normális körülmények között. Szavai ezt bizonyítják, még ha most. megtörtnek látszik is cselekménye súlya alatt. Fél mondatokkal beszél.. Szaggatottan. Celmondaiokkai beszél. Keze, lába remeg. De ismerje meg az olvasó röviden a történteket. 1965 október 27-én hajnalban Bar tolók Pál, csorvási lakos megfojtotta anyósát. A vizsgálat azt állapította meg. hogy brutális volt a gyilkosság. Egy kukoricacsővel, fehér rongydarabot erőszakolt az idős asszony szájába, s száj sérüléseket okozva megállított, egy életet. Előttem ül. s szinte minden szava előtt egy mondatot kell kérdezni. így is nehéz. . — Az ajtaja előtt menteni, s hallottam, hogy el akar menni a háztól... Máshová ... Valamelyik rokonhoz . Este volt, huszonhatodikén Megálltam, hallgatóztam vagy egy fél óráig. Akartam tudni, hogy mit beszél az öccsével... Ideges lettem. — Miért? — kérdezem. — Mert hogy el akart menni a háztól... — De úgy tudom, utaltak egymást ... — Persze... de ideges leltein. — De miért!? — Mert, hogy el akart költözni... — Miért nem örült ennek? Hiszen nem szerették egymást... — Nem is tudom ... Kapcsol. Tudja, hogy logikátlan, s igaztalan az, amit mond. Hogyne tudná! Amikor hallgatózás után visszament lakásába, azt mondta a feleségének: — „Innen ugyan el nem visz semmit az öregasszony!' De hát mije volt? Égy betétkönyve, azt hiszem, háromezer forinttal, meg a padláson 17—18 mázsa kukorica. A kamraszerű lyukban, melyben élt a ház végében, régi, hitvány bútordarabok. Egy-kettő. A kanapé alatt is kukorica volt, csöves, csak úgy beöntve a fekvőhely alá. A boncolási képek: felszakadt nyelv, melyet halál előtt a brutális fojtással okozott Bartolak Pák Kérdezem a jövőjéről: — Mit gondol, mennyit kap. hány évet? Vagy esetleg... — Nem tudom... — Nem is gondolkozott rajta? — De! Altkor sem tudom ... — Mi lesz a hároméves és a kétéves gyermekével? Sír .Várnom kell, még kissé lecsillapodik. Sokáig tart. Négy-öt perc. Legalább így van idő jól megnézni. Nem elvetemült, csak elvetemedett. „Csupán” annyira, hogy egy embernek kioltotta az életei, gyermekeinek, önmagának így véd« Tovább July unja. — Nem is tudom . . ideges voltam, nem aludtam egész éjjel. — És hajnalban? — Felkeltem, úgy. mint máskor . . Talán fél hat lehetett.,. — És? — Kimentem az udvarra, meg be f* mentem hozzá .. — Mit csinált? — Szidott. . — Nem ő, hanem maga mit csinált? — Én? Hát ideges voltam... — Hozzá nyúlt? Megütötte? — Biztos, hogy volt valami, mert védekezett... — Hogyan? — így ... — kezét előre emeli, s tcarmolásra görcsöli ujjait. Imitálja anyósa védekezését — És? Nem akaria kimondani. Akadozik, nehezen mondja, hogy biztosan ő volt. A századostól kapott fényképeket mutatom neki. Kukorioacső, fehér, véres ruhadarabbal ... — Biztos. így volt... — ezt mondja, amikor megnézi a képeket — Honnan vette a rongyot ? — A szekrényből. Magammal vittem, amikor bementem hozzá... — Aztán gyalázza magát. Szó szerint így: — Én, tudatlan marha . .. Azt hittem, egy darab ronggyal megfullad .. — Mit csinált utána? — A kezemmel... — Mit?! — Hát a kezemmel... Én sóhajtok fel, amikor kimondja: — Hát megfojtottam a szerencsétlent . — És a kukoricacső? — Biztos fölkaptam. . Onnan, a (leverő alól... Nézem a holttestről készült fényképfelvételeket. A száj körül horzsolás okozta faltok. A kukoricaszemek „erőszakos” nyomai. kezeftés feleségének egy életre szóló tragédiát okozott. — Mi lesz... ? Hát kérem ez a legfájdalmasabb... Ök a világ legárvábbjaí lesznek .,. — Miért nem gondolkozott? — Marha voltam — (pontosan így mondta!) Nem tudom, mi lesz... Újra vissza akarom vinni a „miért”-re. Nem akarja kimondani. Kérdezem tőle, hogy milyen értékei voltak az anyósának. Megmondja a pénzt is, a kukoricát is. Újra kimondom a kérdést: — Mi jutott az eszébe, amikor kivette a ruhadarabot a szekrényből ... hogy megfojtsa? — Akkor csak a kukorica... A pénz nem ... Ugye elhiszi, hogy csak a kukorica... ? Megköszönöm a századosnak az engedélyt. De a beszélgetés hatása alatt maradok. Tizenhét — vagy, legyen húsz — mázsa kukoricáért... ? Varga Tibor
