Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-23 / 302. szám
december ti. 4 Csütörtök Talpul ás — futószalagon Mikor a* «mfaar ébnyűtte a cipő}« talpán vagy csúnyán féOreria- poeta a sarkait, bekopogtat a leg- köaéiafctoi cápésaműihely ajtaján és megkéri a mestert, repanálná meg mi nőj előbb a beteg lábbelit. így »ok e* amióta a világ világ — wagyis hát rnÉndköaöiiöégeseffi azóta, amióra csak csizmáit, cipót, miegyebet visel az emberiség — végére ér — jobb lesz, mint új korában’ Köziben megtalpaüták, sarkalták. vasalták, csiszolták, lefestették, de mindezeket a műveleteket más-más szakember csinálja. A munka megosztás révén és a kellően előkészített hozzávalóik adagolásával sikerült gyorsabbá tenni a javítási tevékenységet. Ennek a lakosság örül, hiszen a rapp Józsi bácsi készíti elő a feldolgozásra váró anyagokat. • szortíroz»* a beérkező sok-sok lábbelit. motManká fogva azonban idm- kepp vám. A Körósvidéla Égyesűfct Ctpea? fits* vezetői és műszaki embere: elhatároz fák. hogy bebizonyítják a susztermesiterseg vonatkozásában se szabad megállni az idővel, itt 1« kívánatos dolog haladni a körmi. November 1-e óta a szö- védteaét békéscsabai, Vécsey utcai' központi telepén szalagszeré riwrtkaonódsizerreí javítják a legforgálmíis-abb téli szezon idején is kielégítik az igényeket és a vállalási időt 8 napra sikerült csökkenteni. A szövetkezel tagjai is jói jaj nak, mert az egy főre eső termelési értéket — az eddigi tapasztalatok: szerint — majdnem 30 százalékká! növeli az új módszer. A dolgozóknak nem kel a kellékek beszerzésére, összekaresgélé- sére fordítani a munkaidő jó téli kocsira, megy egy munkahellyel tovább... cipőkét A régi kis műhelyek —* szét. A reszortokra bontott művészéin szerint nyolcán — mint fel- 3 irt terv szerint végzett munka vevőfhelyek működnek, s naponta ugyanakkor a jó minőség egyik számítják innen a központi mű- biztosítéka. helybe a javítási« váró lábbeli- Mit szólnak a szövetkezet dóikét. Itt azután szortírozzák őket, gozói? Sáráradi Józsefnek, aki ré- ipéldájuk készítik a munkához gi szakmunkás, ez a véleménye: szükséges kellékeket, s a rossz oi- — Be fog válni az új módon pő megindul a szalagon Mire a szervezett javítás, csalt az a fonŰJ KEDVEZMÉNY A NYÜLTENYÉSZTOKNE* 196«. ÉVRE! AZ EDDIGINÉL NAGYOBB MÉRTÉKŰ T AKARMÁNYJUTTAT ÁS! MAGAS ÁTVÉTELI ÁR! 2,60 kg feletti súlyú nyulak átadása esetén 3 kilogramm; 2,60 kg alatti súlyú nyulak átadása esetén 2 kilogramm takar- mányjuttatás állami áron azok részére, akik a földművesszövetkezettel szerződést kötnek. 555 ...Gyebrovszki György csiszolóhoz, aki talpszélvarróval dolgozza simára a cipők peremét. Ezután már csak a festés következik, s jöhet a kedves megrendelő. ios: gondoskodjanak rótta, hogy legyen elegendő munkánk. Képeink a javítószalag működését mutatják be. Szöveg: Vajda Fotó: Malmos Újhelyi Sándor bemutatja a szövetkezet legújabb gyártmányát — mivel nemcsak javítótevékenységgel foglalkoznak —, a frottírpapucsot. Ugye, szép? Csak a munkásokat,..? „Büntessenek bármivel, csak a munkatársaim elé ne kelljen áll-, nőm!” — mondta egy közönyösnek, cinikusnak ismert ember egyik üzemünkben, mikor a társadalmi bíróság elé idézték. S nem egy hasonló eset fordul elő. Éppen ebben rejlik a társadalmi bíráskodás roppant nevelő ereje, hogy a munkafegyelem lazítóinak, a társadalmi vagy az egyéni tulajdon károsítóinak saját munkahelyén dolgozó társai előtt kell vétkeiről számot adni. A Békéscsabai Konzervgyárban például több mint negyven ügyet tárgyalt eddig az igazságszolgáltatásnak ez az öntevékeny üzemi fóruma. Sok esetben olyan tények is napfényre kerültek — a dolgozótársak közvetlen jelenléte segítségével —, melyek egy hagyományos bírósági tárgyaláson esetleg elsikkadtak volna. Nem beszélve arról, hogy ha fegyelmi megrovást kap valaki az üzemben, arról az érdekelteken kívül más nem tud, így viszont széles körű nyilvánosság okolhat minden egyes esetből. Mégis előfordult egy ízben. hogy a konzervgyári középvezetők tiltakoztak a társadalmi bírósági eljárás ellen. Sőt mi több, bizonyos hangulatot igyekeztek kelteni a tárgyaláson, „megszervezni” egyes hozzászólásokat. Hogy miért? A konzervgyár társadalmi bírósága példátlan ügyre vállalkozott. Eljárás alá vont egy — hor- ribile dictu — művezetőt! „Mégsem helyes egy vezetőt társadalmi bíróság elé állítani, mi lesz a tekintélyével?” Ilyenformán morgolódtak. Pedig a vonatkozó rendelkezések világosan előírják, hogy a társadalmi bíróság hatáskörébe mindazok a dolgozók odatartoznak, akikre az igazgató fegyelmi jogköre kiterjed. Sajnos, mégis azt kell mondanom, hogy a konzervgyári példa eléggé egyedülálló jelenség megyénkben. Hamis tekintélytiszteletből vagy liberalizmusból legtöbb helyen az irodák dolgozóit, a csoportvezetőket, művezetőket vagy bármilyen más vezetőt — bármennyire is ráférne — nem merik a közösség elé állítani kisebb-nagyobb vétkeivel. Egyes helyeken, mint például az Orosházi Gépjavító Állomáson egyetlen egy ügyet sem bíznak a társadalmi bíróságokra (holott az idén 31 fegyelmi ügy zajlott itt). Természetesen ilyenkor kialakulhat olyan helytelen vélemény, hogy „csak a munkásokat, csak a fizikai dolgozókat büntetik, a vezetőknek mindent szabad”. Fel kellene lépni a nézet ellen, mely a vezetők presztízsét óvja ilyen felemás módon. Ha valaki megtéved, ha vezető létére botlik, az önmagában sem eredményez tiszteletet a munkások körében. Az illető ügyét — elkendőzés helyett — leghelyesebb nyíltan és őszintén a közösség józan ítélete elé tárni. V. j. Százhuszonkilenc bérletet váltott a Szegedi Nemzeti Színház előadásaira a tanulóifjúság Fontos mozzanata az orosházi | gimnázium kulturális életének a j Szegedi Nemzeti Színiház előadásaira való bérlete zes, amely kedvező feltételek mellett értékes és hasznos szórakozást nyújt a tanulóknak. Az idén lehetőség nyílt a vasárnap délelőtti előadások szervezésére, amelyek programját a szegedi oktatási intézmények pedagógusai állították össze, s ezen részt vesznek az orosházi gimnazisták is. Mint Garai Lajos tanár elmondta, ezekre a rendezvényekre az iskola 129 bérletei igényel, amelyből azonban harmincat a mezőgazdasági technikum és az ipari tanuló-iskola vett át. A gimnázium KISZ-szervezete a legjobban dolgozó fiatalokat egy-egy előadáson való részvétellel jutalmazza. Legutóbb, decent, bér 19-én, vasárnap Beüli ni: Norma című operáját tekintették meg a bérletotulajdonosok. J. „Kincs van az erdőben“ Szeptember volt. Melegen sütött a nap, és akikor még vékony porszőnyeg borította az erdőbe vezető utat, melynek két oldalán ezerszínű virágok virítottak. Ezt az utat és az erdőt le is rajzolta a tanító bácsi a táblára, onnan a pajtások a füzetükbe, hogyha a kirándulók közül valaki netán lemaradna, hát haza tudjon találni. Mindenre gondolt a tanító bácsi. Megegyeztek abban is, hogy kik hozzanak három-négy krumplit, kik egy-egy darabka szalonnát, kolbászt, hagymát, sót, paprikái. Ugyanis úgy határoztak, hogy délben bográcsos lesz a közös ebéct, amit kint főznek meg az egykori erdei lakók és favágók módjára. Miután megegyeztek, a tanító bácsi figyelmeztette a pajtásokat, hogy senki sem vághat, törhet le egyetlen gallyat sem, mert az erdő mindig drága kincs volt és az is marad. Egy-egy levelet hoznak majd minden fáról, azt lepréselik, gyűjteményt készítenek belőle, mert később a felsőbb tagozaton meg kell ám ismerkedni minden fafaj iával. Márpedig a fákat éppen levelükről lehet legköny- nyebben megkülönböztetni, felismerni. — De hát miért nem szabad egy vesszőt vágni, mikor annyi fa van az erdőben, hogy az csuda? — kérdezte Jóska, aki az erdei kirándulás hallatára megnézte, hogy megvan-e még a zsebében az a kis bicska, amit apjától kapott nemrég születésnapjára. Karcsi meg 'odasúgta Peti fülébe: — Móglásd, olyan cifra botot faragok, hogy mindenki megirigyeli. — Én meg egy görbe botnak való mogyorósuhángot hozok — súgta vissza Peti. — Nagyapám klasszul tudja görbíteni tűzön melegítve. Mennyi sokféle terv. s a tanító bácsi csak a semmit érő levél gyűjtését engedélyezd. De már magyarázza is, hogy miért. —• Azért nem szabad, mert a vékony vesszőkből, amit ti levágnátok, letörnétek, évek múlva su- dármagas fa lesz. Akkor- aztán az erdészek kivagdalják, megfelelő hosszúságúra szabják, 3 kiválogatják. Külön rakják, me>iyik való parkettának, szőlőkarónak, bányáiknak, szerszámnyélnek, bútornak, ajtónak, ablaknak. Ami fából készült berendezést láttok itt, az valamikor mind vékony, peeanyélnek vagy cifra botnak való kis suháng volt. Ha akkor letörik a gyerekek, mi lett volna ezekből a fákból? — Gyújtósnak használta Volna az anyukájuk — szaladt ki Palkó száján a talpraesett megállapítás, ami általános derültséget keltett. — És mi lenne belőletek, tízévesekből, ha eddig sem hagytak volna és ezután sem hagynának benneteket tanulni? — Dinnyecsősz, mint Nagy Gyuri bácsi, aki sohasem járt iskolába — szellemeskedett Zoli.
