Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

1965. december 22. 5 Szerda Napirenden a nevelés és a filmesztétika Segítenek a Hazaiias Népfront és a TIT szervezetei — Az Országos Népművelési Tanács munkájáról Régi füzesgyarmati népszokások Néhány héttel ezelőtt hírt ad­tunk róla: megalakult az Orszá­gos Népművelési Tanács. Felada­tát a tömegkulturális munka ren­delkezésére álló szellemi és anya­gi erők jobb, hatékonyabb kihasz­náláséban, illetve olyan tervek és javaslatok kidolgozásában jelöl­ték meg, amelyek közvetlenül se­gíthetik ezt a munkát. Az országos tanács alakuló ülé­sét sokirányú tevékenység követ­te. Ennek a munkának részletei­ről és a megyei népművelési ta­nácsok megalakulásáról kértünk tájékoztatást a Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Fő­osztályán. — Az aktív munka megkezdő­dött — közölték a főosztályon. — Decemberben megalakul két szak- bizottság. Az egyik gazdasági ügyekkel, a másik a művészeti nevelés 'kérdéseivel foglalkozik. A gazdasági kérdések nem képez­hetik másodrendű részét a műve­lődési munkának. Sajnos, sok pél­dát lehetne említeni, hogy a kul­turális alapot hányán és hányszor „forgatták'’ meggondolatlanul, illetéktelenül! Milyen intézkedéseket kíván­nak tenni e gyakorlat megakadá­lyozására? — A tanács javasolni fogja: ezentúl a beruházási és felújítási keretek felhasználását társadal­milag ellenőrizzék. A pénzösszeg indokolatlan és nem a rendelteté­sének megfelelő felhasználása nem megengedhető, s ha szüksé­ges, megfelelő szankciókat is al­kalmazni kell átok ellen, akik a szabályt megsértik. — Ami pedig a művészeti bi­zottságot illeti: nem a művészeti nevelés minden területét kívánja átalakítani a tanács, hanem kira­gad két területet — nevezetesén a zenei nevelést és a filmesztétikát, szembe a szocialista gazdaság alLapelveivel, így a központi irá­nyítás, a bővített szocialista új­ratermelés elveivel. Az önállóság csali addig és olyan értelemben növekedhet, ameddig az az össz­társadalmi igényeket számba vevő és azt kifejező központi gazda­ságvezetés hatékonyságát erősíti, a szükségletek teljesebb kielégíté­sét segíti. Nem kívánatos a vál­lalati önállóság olyan fóka, amelyben a központi irányítás erőtlenné válik, az értéktörvény spontán mechanizmusa anarchi­kus piacot teremt, a vállalatok érdeke a tudatosan és tudomá­nyosan megfogalmazott népgazda­sági feladatoktól eltávolodik. A különböző történelmi idősza­kokban a vállalati önállóság foka igen eltérő volt. A Szovjetunió­ban a fiatal proletárállam kísér­letet tett arra, hogy bizonyos te­rületeken a vállalati önállóságot megszüntesse. E vállalatok úgy dolgoztak, mint az állami költség- vetésiből finanszírozott intéz­mény: kiadásaikat a költségve­tés fedezte, bevételeiket oda fi­zették’ be. Kiderült, hogy ez a módszer nem célravezető. Ekkor kialakult az úgynevezett önálló elszámolás rendszere, amely rész­ben a termelési eszközöli társa­dalmi tulajdonának, részben pedig | — és azt tűzi célul, hogy — hiva- 1 tásos művészek segítségével — I ezen a két területen gyors válto- j zásokat érjenek el. A zenei ízlés ' sok problémát tartogat. Például határainkon túl is híres és nép­szerű kórusművészetünk, mégsem lehetünk elégedettek, hiszen fej­lett kórusművészetünknek ideha­za alig van közönsége. Pezsgő életet akarunk teremteni kórusa­ink körül annál is inkább, hi­szen ez az egyik legelterjedtebb formája a tömegkutturális mun­kának: több száz kórus működik országszerte. — A filmművészettel napról napra óriási tömegek találkoznak. Ennek a legnagyobb hatású mű­vészetnek befogadása mégsem egyenletes, Zömükben csak a szó­rakoztató filmeknek van közön­ségsikerük, s azok a filmek, ame­lyek súlyosabb mondanivalóval is hozzá kívánnak járulni az em­berek fejlődéséhez, rrem találnak kellő fogadtatásra. A napokban megalakult a Filmklubok Orszá­gos Szövetségének szervező bizott­sága, és hamarosan hozzákezde­nek a rendszeres munkához. So­kat várunk ettől a szövetségtől: olyan filmsorozatokat állítanak majd össze, amelyek például egy- egy ország filmtörténetével vagy egy-egy jelentősebb filmstílus ki­alakulásával ismertetnek meg. Persze a filmineveíés nem korlá­tozódhat a filmklubok tagságára. Széles körű felvilágosító, nevelő munkát kell végezni, hogy a film­esztétika kérdései mindenki szá­mára hozzáférhetők legyenek. Az Országos Népművelési Ta­nács tehát megkezdte munkáját. Mi a helyzet vidéken? — Országszerte igen nagy ér­deklődéssel fogadták az Országos Népművelési Tanács megalakulá­az áru- es pénzviszonyok elisme­résének következménye volt. Az önálló elszámolás azt je­lentette,' hogy a vállalat önálló jo_ gi személy; kiadásait bevételeiből fedezi; önálló anyagi érdekelt­sége van. Nincs túl nagy beleszó­lása feladatainak meghatározásá­ba, jórészt a felsőbb utasításokat hajtja végre. Lehetséges egy ennél „lazább1’ forrna is, amelyben a vállalatot mái' nem köti a tervmutatók nagy száma, hanem viszonylag önálló­an határozza meg feladatait és azok teljesítésének módját, esz­közét. Az ilyen vállalat már maga lép fel a piacon, minél nagyobb nyereséget hozó termékek gyár­tására törekszik, a piachoz rugal­masan alkalmazkodik. Egy Vagy két fő tervmutatóját határozzák csak meg, egyébként szabadon dolgozik. A központi gazdaságirá­nyítás a jövedelemelvonasi for­máikkal, a hitelpolitikával, az ár­rendszerrel befolyásolja a vállala­ti tevékenységet. A vállalat gya­korlati munkájába csak akkor szól bele, ha alapvető népgazda­sági feladatokról, fejlesztési kon­cepciókról, halaszthatatlan ex­portérdekeltről, nagy beruházá­sokról,' rekonstrukciókról stb. van szó. Nagyjából ez az a válla­megalakult, illetve Zalában a kö­vetkező hetekben alakul meg a Megyei Népművelési Tanács. Tag­jai sorában az MSZMP, a Haza­fias Népfront, a SZOT képviselőd, könyvtárigazgatók, a moziüzemi vállalat vezetői, a helyőrségi tisz­ti klubok parancsnokai stb., rövi­den: a legszélesebb rétegek kép­viselői foglalnak helyet. Hogy egy- egy megyében milyen feladatok vannak, mit inspirált az Országos Népművelési Tanács rövid né­hány hetes működése, arra — jel­lemzésül — két megyénk munka- tervéből emeljünk ki néhány pon­tot. — Az egyik alföldi megyében áprilisban megvizsgálják a műve?- lődésd intézmények felszerelését. Októberben a tanyasi lakosság kulturális ellátottságát mérik fel. A Dunántúl egyik megyéjében pe­dig februárban a téli ismeretter­jesztés tapasztalatait értékelik, szeptemberben a tudományos vi­lágnézeti nevelés helyzetét vizs­gálják. Érdemes azt is megemlíte­ni, hogy a megyei anyagokat a Hazafias Népfront megyei, illetve a TIT megyei szervei készítik elő. Az Országos Népművelési Ta­nács tehát megtette az első, igen fontos lépéseket, hogy a tömeg- kulturális munka szervezettebb, hatékonyabb legyen. B. T. Az olvasók figyelme joggal for­dult a közérthető stílusban írt kézikönyv felé, amelyben min­dent megtalálhattak, ami a kerti és szobanövények beszerzésére, a lakásban vagy a kertben való el­helyezésre, ápolásra és kezelésre vonatkozik. Az első két kiadás lattípus, amely a gazdaságirányí­tási rendszer reformja alapján ki. alakul. Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a hagyományos, önál­ló elszámolásos forma elavult, tűi merev. A vállalatok teijes önál­lósága a szocialista népgazdaság­ban szintén nem alkalmazható. Leginkább célravezető a válla­lati önállóságnak az a foka, amelyben a gazdálkodás rugalma­sabb, a feladatvállalás szabadabb, de munkájában kötve van a ter­melési eszközök társadalmi tulaj­donához, a központi gazdaságpo­litika elveihez, a szocialista gaz­dálkodás alapvető szabályaihoz. Előnye, hogy a szükségletekhez rugalmasabban alkalmazkodik, kezdeményezhet, kockáztathat, „vállalkozhat”; hátránya, hogy ne­hezebben, kifinomultabb eszkö­zökkel ösztönözhető a népgazdasá­gi érdek irányában. Ha ezek az eszközök — ár, hitel, adó stb. — nem elég kidolgozottak, megala­pozottak, a vállalati tevékenység egy-egy eleme könnyen kicsúszhat a központi gazdaságvezetés kezé­ből. Egyebek között azért is kí­ván oly nagy körültekintést és elegendő időt a gazdáságirányí- tás új rendszerének kialakítása. ®r. Piritjfi Ottó Ki tudja, hány nemzedék adja át egymásnak szokásait. Idők fo­lyamán egyik szülte a másikat, s néhány mái- annyira elvesztette mágikus jellegét, hogy ma csu­pán tréfás, kacagó játék. Ilyenkor télen, karácsony előtt, újév tá­ján, amikor rövidék a nappalok, hosszúak az esték, sokszor fel­it angzanak a régi népszokások. * * * Bakonyi néni hetvenhét éves. Ráncos arcú, kissé hajlott derekú, de vidám kedvű öregasszony. Fe­kete ruhájában — ahogy az ilyen asszonyokhoz illik — ül, s a napi sajtót olvassa. Mondják, jól da­lol, néha, ha kedve van, táncra is perdül. Luca-napi szokások fe­lől faggatjuk. — Nohát — teszi le kezéből az újságot kissé csodálkozva —, egé­szen elfelejtettem, hogy itt a Lu- ca-nap! — Csak nem történt valami ko­moly mulasztás? — kérdezem. Legyint, s elmosolyogja magát. I. — Nem vagyok én babonás, csak az jutott eszembe, hogy ilyenkor a tyúkokat éjjel 12 óra­kor még kell piszkafázni, s köz­ben kiáltani: „Az én tyúkom mindig tojjék, a szomszédé csak kotkodáljék Kitty-kotíy, kitty-kotty...” — Az én piszk átázásai m sosem voltak hatásosak, mivel a tyúk­jaim mindig keveset tojtak. Ügy látszik, ezeknek a piszkafa sem madik. átdolgozott kiadásban is­mét közzétegyük. Az új kiadás: A díszfák és dísz­cserjék, valamint a Rózsakerté. szét c. fejezettel bővült, továbbá összefoglaló táblázattal lett kiegé­szítve. A szerző a díszfákat és díszcserjéket a termőhelyi viszo­nyok, a felhasználás és a díszítő- érték szerint is csoportosította. Az előző kiadás óta nagyrészt elavult fényképanyag ebben a kiadásban új, sikeresebb és kor­szerűbb fényképekkel bővült. A könyv hasznos tájékoztatást nyújt az otthonukat és kertjüket virággal díszítő olvasók számára. Luca-napí szokások? Régebben se szeri se száma. Ma viszont va­lamivel kevesebb, de van még bőven! — Van olyan, hogy ezen a na­pon almát kell hámozná a lány­nak. Az almát úgy kell körbe- hámozni, hogy el ne szakadjon a héja. Aztán bal kézzel hátradob­ni. Amilyen betű formálódik ki az alma héjából, olyan keresztnevű férfi lesz a férje. A nyolcvanhárom éves Andrik bácsihoz is ellátogattam, ki öröm­mel mesélte a régi Luca-napi szokásokat. — Hát, kérem! Luca-napján a tyúkpiszkafázás és a tyuketetés volt a legfontosabb. Ez az etetés minden háznál másféleképpen volt. Minálunk ilyenkor száraz- tésztát főztek, s azt ettük reggel, délben, meg este. Az asztalon ler ó ctelmorzsalékot csak a lóca alatt, kosárba volt szabad seperni. Ebben a kosárban volt ugyanis a tyúkól: tengerije, amit aznap adtak ne­kik. Osztán a tyúkoknak- csak ebből a kosárból volt szabad en­ni adni, mivel azt mondták, hogy így többet tojnak. Ügy hallottam, hogy a Lucr - napnak törvényei is vannak. Me­lyek voltak ezek? — Hát, sok törvény volt, de mai1 nem In emlékszem mindegyikre. Volt o.yan, hogy ezen a napon a háztól semmi dolgot nem lehetett kölcsön adni. Meg olyan is volt hogy az asszonyoknak meg lá­nyoknak nem volt szabad varrni és foltozni, hanem tollat kellett fosztani. Ha valaki mégis varrt vagy foltozott, akkor az azt je­lentette, hogy annak a tyúkja nem tojik többé. Mosni sem lehetett Luca-nap­ján, hanem csak Luca-nap előtt két héttel. Mert ha akkor mostak, az azt jelentette, hogy ahány ru­hát kimostak és megs zári tóttá... annyi dögöt (tyúk, disznó, rucr.. liba stb.) várhattak . Luca-nap után az udvarban. * * * Sok érdekeset ismerhettünk meg Füzesgyarmat régi népszo­kásaiból. Mindről mégsem tu­dunk számot adni, hiszen — ahány ház, annyi szokás — el sen: férne a papíron. Ezeket a szoká sokat nem engedi feledésbe mer ­ni a parasztembereket pihentető téli idő. Állandóan csinosítják, alakítják. Némelyiknek már má gikus jellegét is megszüntették, összegyűjtötte: Kovácsomcs Imre sát, sokat várnak ettől a tarsa- 1 igen gyorsan elfogyott, s így szük- dalmi szervtől. A megyéiében már I ségessé vált, hogy a művet har­segít. Megj elent : /. Ticsénszky Marianna Virág a házban és a ház körül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents