Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
Í965. december 19. 3 Vasárnap Fock Jenő nyilatkozata a jövő évi feladatokról, az új ötéves tervről, a jövő évi ár- és bérpolitikai intézkedésekről Az 1966. évi és a harmadik ötéves népgazdasági tervvel, valamint a jövő évi ár- és bérintézkedésekkel kapcsolatban az MTI és a Népszabadság kérdésekkel fordult Fock Jenőhöz, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjához, a Minisztertanács elnökhelyetteséhez: KÉRDÉS: — Kérjük Fock elvtársat, adjon áttekintést a jövő évi terv főbb céljairól és az ezzel kapcsolatos tennivalókról. VÁLASZ: — Mindenekelőtt arra szeretném a figyelmet felihívni, hogy I960, évi tervünk kidolgozásánál messzemenően, figyelembe vettük az idei terv végrehajtása során szerzett sokoldalú tapasztalatokat. Ez évi tervünket — az országunkat ért természeti csapások, kedvezőtlen körülmények ellenére — eredményesen zárjuk. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a dolgozók és a vezetők megértették a párt múlt évi decemberi határozatát. Az év folyamán sikerült az eddiginél jobban ráirányítani a figyelmet az export fontosságára. Ez egyebek között megmutatkozik abban, hogy — a korábbi évektől eltérően — az ipari termelési terv túlteljesítésének mintegy kétharmada exportálható termék. A népgazdaság igénye azonban az export további fokozását követeli meg. Ezért az új évben e vonatkozásban még nagyobbak teendőink. , Az ipar termelési terve, véleményem szerint, . túlteljesíthető. Ez azonban változatlanul csak ott kívánatos, ahol a többtermelés népgazdasági igényi elégít ki, s mindenekelőtt az export növeléséit szolgálja. Emellett azonban, különös tekintettel a kormány által hozott ár-, bér- és egyéb in- i%zkedés>elkre, szeretném hangsúlyozni a belső ellátás fontosságát is. .1966-ban, minden valószínűség sze^iot szükség lesz olyan intézkedésekre, amelyek a tervezésnél figyelembe nem vehető, de minden bizonnyal bekövetkező fo- gyásaiási igénymódosulások kielé- graásét szolgálják. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkatermelékenység gyorsabb növelésének lehetőségeit nem merítettük ki. Indokolt, hogy 1966-ban is, az ideihez hasonlóan, a terroelékenység emelése legyen a termelés növekedésének fő forrása. Lehetségesnek tartjuk, hogy a tartalékok kiaknázásával, az üzem- és munkaszervezés javításával, a napjaink követelményeinek megfelelő nyilvántartási, elszámolási és adminisztrációs rendszer megvalósításával a termelés növekedésének mintegy 80 százalékán a termelékenység emelésével biztosítsuk. Ezt segíti a korábbi években beszerzett sok új termelési eszköz, a modern gyártási eljárások bevezetése és a korszerű anyagok mind szélesebb körű felhasználása. A dolgozók szilárduló munkafegyelme, lendületes munkája, növekvő tudása biztos alapot ad a mind nagyobb önállósággal felba. talmazott vállalati vezetésnek arra, hogy biztosítsa a termelékenység kívánatos növekedését:. Noha a termelés összetétele a korábbi évieknél jobbam megfelel az igényeknek, a termékek egy része még mindig készletként — részben felesleges készletként — halmozódik fel. 1965-ben lelassult az ilyen készletek növekedési üteme. Intézkedéseink eredményeként az előző esztendőkben felgyülemlett felesleges termékek egy részét értékesítették. Vonatkozik ez elsősorban a belkereskedelemre, ahol az elfekvő készletek mintegy 90 százalékát értékesítették csökkentett áron. Ez a lakosságnak több mint 1 milliárd forint megtakarítást jelentett. 1966-ban további intézkedéseket teszünk a készletek alakulásának szabályozására, elsősorban a feleslegek keletkezésének meg- gátlására. Ennek fő eszköze, hogy helyesen, megalapozottan mérjük fel az igényeiket, a termelés rugalmasam kövesse a szükségletek változását Azokat a korábbi években felhalmozódott és ez év végéig feltárt ipari termelői készleteket, amelyek a továbbiakban sem értékesíthetők, a költségvetés terhére ki fogjuk se. iejteznd. A belkereskedelemben a jövőben is folytatjuk á leszállított árú kiárusításokat, hiszen a legjobb tervezés és igényfelmérés mellett is mindig lesznek olyan áruk, amelyek iránt az érdeklődés idényjellegű, vagy amelyeket a divat gyors változása miatt már kevésbé vásárolnak. Így február második felében 1966-ban is sor kerül a szokásos szezon i'égi kiárusításra. KÉRDÉS: — Az 1966. évi terv az ipari termelés 4—6 százalékos növekedését irányozza elő. Sokan azt . tartják, hogy meg kellene gyorsítani fejlődésünk ütemét. Mi erről a véleménye? VÁLASZ: — Természetesen törekednünk keli fejlődésünk gyorsítására. Ez azonban nem csupán elhatározás dolga. Az ipari termelés növekedőének mértékét mindenekelőtt a bel- és a külföldi piacok igénye szabja meg. Hozzáteszem, hogy nemcsak mennyiségi igényekről, hanem — mind nagyobb mértékben — minőségi követelményekről van szó. Az ipari termelés ütemének növelése tehát mindenekelőtt akii or lehetséges, ha meggyorsul a műszaki fejlődés, javul termékeinek megbízhatósága, korszerűsége. Másik fontos követelmény, hogy fermétkeinik kevesebb anyag, és munkaerőfelhasználással, azáz gazdaságosabban készüljenek, s ezáltal is növekedjék versenyképességük., Csak így tarthatjuk meg tradicionális piacainkat, és szerezhetünk újakat. Csak az ilyen jellegű fejlődés teszi lehetővé, hogy a népgazdaság két legfontosabb ága, az ipar és a mező- gazdaság, egymással összehangoltam fejlődjék: az ipar ne vonja el a mezőgazdaságiöl a munkaerőt, mielőtt ott a feltételek a gépesítéssel, a kemizálással erre megteremtődnek. A gazdaságosan exportálható termékek termelésének .növelése .egyben biztos fedezete a nagyobb fejlődési ütem által megkívánt többletimportanyag beszerzésének. Az ez évi biztató eredmények alapján és a gazdaságirányítási reform várható hatására gondolva, bízom abban, hogy ez a folyamat és így egész fejlődésünk, a következő időszakban kedvezőbb lesz. KÉRDÉS: — Az év végével lezárul második ötéves tervünk időszaka. Hol tart az új ötéves terv kidolgozása? VÁLASZ: — A ' következő esztendőkben népgazdaságunkat ugyanazon el. vek szerint fejlesztjük, melyeket a VIII. kongresszus elfogadott, s melyék leglényegesebb vonásaira az 1964 decemberi központi bizottsági határozat nyomatékosan rámutatott. 1966. évi népgazdasági tervünk tehát nem „átmeneti terv” két ötéves terv között, hanem harmadik ötéves tervünk első éve. A párt Központi Bizottsága úgy határozott, hogy az új ötéves tervet a jövő év elején a gazdasági irányítás reformtervezetével egyidőben tárgyalja meg. Az addig hátralevő 2—3 hónapot arra akarjuk felhasználni, hogy tovább tanulmányozzuk az ötéves terv időszakára tervezett nagy jelentőségű beruházások hatékonyságát, a mezőgazdaság fej lés ütésének leggazdaságosabb módszereit és néhány más kérdést. Üj ötéves tervünk előkészítésének megalapozottságára utal, hogy a legtöbb szocialista országgal már megkötöttük az 1966— 1970-re szóló kereskedelmi egyezményt. Köztudott, hogy külkereskedelmi forgalmunk mintegy 70 százaléka, mint eddig, a következő Időszakban is a szocialista országokkal bonyolódik. KÉRDÉS: — A jövő évben — mint ezt az 1966. évi tervről szóló közlemény hírül adja — néhány ár- és bérintézkedésre kerül sor. Ezzel kapcsolatban első kérdésünk: mi indokolja egyes mező- gazdasági termékek felvásárlási, s köztük néhány termék fogyasztói árának változtatását? VÁLASZ: —- A mezőgazdaság szocialista, átszervezésével, a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok létrehozásával és fokozatos megszilárdulásával megteremtődött a mezőgazdasági termelés fellendítésének legfontosabb előfeltétele. A nagyüzemi termelési módban rejlő lehetőségek kihasználását azonban gátolja, hogy a mezőgazdasági üzemek döntő többségében ma még hiányozna1!: az önálló gazdálkodás anyagi, pénzügyi feltételei. Nem képesek ugyanis arra, hogy a termelésből elért jövedelmükből a tagoknak munkájuk ellenében juttatott megfelelő részesedésen kívül pótolják az. elhasználódott termelőeszközöket és saját erőforrásból jobban hozzájáruljanak a termelés bővítéséhez szükséges új beruházásokhoz. Ez főleg annak a következménye, hogy a mezőgazdasági árszínvonal — mind a mezőgazdasági termelési költségekhez, mind az iparcikkek áraihoz viszonyítva — alacsony. Miután a jelenlegi árviszonyok mellett a szövetkezetek nem képezhetnek amortizációs alapot, nemcsak a beruházásokhoz, hanem gyakran az elhasználódott termelési eszközök pótlásához is hitelt kénytelenek felvenni, s ennek következtében adósságaik állandóan növekedne!!:. Így aztán a szövetkezetek jövedelme mind nagyobb mértékben függ attól, milyen hitelvisszaíizetési kedvezményeket — elengedést vagy fizetési haladékot — nyújt az állam. Ez csökkenti az anya>gi érdekeltséget, nem ösztönöz megfelelően a termelés növelésére. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági árszínvonal emelésével változtatni kell. Negatív vonása a jelenlegi mezőgazdasági árrendszernek az is, hogy viszonylag éppen azoknak a mezőgazdasági termékeknek az ára a legalacsonyabb, amelyek a népgazdaság számára a legfontosabbak. A mezőgazdasági termelés helyes irányú továbbfejlesztéséhez tehát az árszínvonal emelése mellett az árarányok javítása is szükséges. Ezek alapján határozta el a kormány, hogy január 1-tőd több fontos mezőgazdasági termék felvásárlási árát felemeli. A legfontosabb ezek között a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása, a vágómarha-átlagárak kg-ként 3 forinté», a tenyészmanha árának ezzel arányos, valamint a tej felvásárlási árának literenkénti 80 filléres emelése. Kisebb, de Viszonylag számottevő mértékben emelkedik a hízott sertés, a vágójuh ára és a vágócsirke nagyüzemi felára is. Kilónként 15 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú félvásárlási ára: A növénytermelés termékei közül legjelentősebb a kenyérgabona árának 22 százalékos emelése. Az áremelés anyagilag érdekeltté teszi a mezőgazdaságot, a parasztságot abban, hogy hazai termelésből elégítse ki az ország kenyérgabona-szükségletét. Jelentősen emelkedett a napraforgó, a rizs, a mák és egyes gazdasági vetőmagvak felvásárlási ára is. A kenyérgabona árának emelese ellenére változatlan marad a kenyér, a péksütemény és a liszt, továbbá a tej felvásárlási árának emelése ellenére a tej fogyasztói á ra. Szükségessé vált viszont a hús és a húskészítmények, és a tejtermékek fogyasztói árának felemelése. Ugyanakkor a zsír és a szalonnafélék ára csökken. A hús, mindenekelőtt a marhahús és a tejtermékek fogyasztói árát már az eddigi alacsony felvásárlási ár mellett is csák állami ártámogatással, dotációval lehetett tartani. A marhahús fogyasztói árát kg-ként például eddig mintegy 6 forinttal dotálták. Ez a dotáció a vágómarha felvásárlási árának emelésével — változatlan fogyasztói ár mellett — csaknem a kétszeresére emelkedne, s 1 kg élő marha felvásárlási ára már csaknem azonos lenne 1 kg csontos marhahús fogyasztói árával. Miután a vágómarhából kitermel, hető hús részaránya 50—55 száza, lék, nyilvánvaló, hogy a felvásárlási és a fogyasztói árnak ez az aránya nem tartható. Nemcsak azért, mert ez súlyos terhet róna az államkasszára, hanem még inkább azért, mert közgazdaságilag sem indokolt, hogy mikor a kínálat növelésénél: lehetősége amúgy is korlátozott, a tényleges termelési költségeknek csak vi_ szonylag kis hányada térüljön meg a fogyasztói árakban. A nemzetközi összehasonlítás is azt mutatja, hogy a húsfélék hazai fogyasztói árai viszonylag alacsonyak. Az idegenforgalom növekedése ugyancsak megkívánja, hogy a hazai fogyasztói árarányokat közelítsük a környező országokban érvényes árarányokhoz. A ha. zánkba irányuló turistaforgalom növekedése a népgazdaság számára igen eiőnyös, de jövedelmezőségét csökkenti, ha a legfontosabb élelmiszereket, a húsféléket az ideutazók az állam számára jelentős veszteséget magában foglaló árakon vásárolják. Ezenkívül — mint ismeretes — sokan a külföldi utazások során az árarányokban meglevő nagymértékű eltéréseiket -üzletelésre használják ki. A marhahús árának átlagos 50 százalékos emelkedésével szemben a sertéshús árát ennél kisebb mértékben, átlagosan 30 százalékkal emelik. Az emelkedést indokolják a termelési költségek és a marhahúshoz viszonyított árarányok. Számottevően csökken viszont a zsír és a szalonnafélék ára. Ez azonban nem ellensúlyozza, leg. feljebb némiképp csökkenti a hús- áremelések kihatását. KÉRDÉS: — A jövő évben egyéb árintézkedésekre is sor kerül. Kérjük, szóljon ezekről is néhány szót VÄLASZ: — Mint a jövő évi tervről szóló közleményből kitűnik, a már említetteken kívül három területen történik árváltozás. Növekszenek a városi helyi közlekedési díjak és a szilárd tüzelőanyagok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árai — a gáz. és a villanyárak tehát változatlanul maradnak —, viszont csökken egyes textiláruk, ruházati cikkek ára. Az ,áremelkedésit mindkét cselben az indokolja, hogy a mad árak messze nem fedezik a tényleges költségeket. A jelenlegi áremelés a tüzelőanyagoknál mintegy 40 százalékkal, a budapesti közlekedésnél pedig 50 százaléikkal csökkenti az állami ártámogatást. Nyilván sokan szeretnék tudni pontosan, hogyan alaikulmak majd az érintett árak. Az árjegyzékeket, viteldíjtarifákat azonban még ezután fogják kidolgozni. A heh"! közlekedés díjbevételét — a mai forgalmat figyelembe véve — a tarifaemelés évi 300 millió forinttal növeli. A tarifamódosítást egyben egyszerűsítésre is- fel kei 1 használni. Ilyen egyszerűsítés lehet az átszállójegyek megszüntetése. A tarifaemelés során feltétlenül törekedni kell arra, hogy a dolgozóik és a tanulók hetijegyének ára kevésbé növekedjék. A tarifaemelés valószínűleg csökkenti majd a zsúfoltságot, s így. legalábbis a bevezetés utáni első évben az említett 300 millió forintnál kisebb többletbevétel valósul meg. Szerintem azonban ez nem lesz baj, hiszen a zsúfoltság csökkentésével kényelmesebbé válik az utazás. Az új viteldíjak június 1-től lépnek életbe, van tehát még idő a leghelyesebb megoldás kidolgozására. Azt hiszem, a ruházati orkke árleszállításának helyességét nem kell különösebben indokolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 százalékkal szállítják le, s ezzeí a ruházati cikkek árszínvonala összességében mintegy 4 százalékkal csökken. Híz a csökkentés évi mintegy 700 millió forint meg takarítást jelent a lakosságnak Az árleszállítással érintett ■textilárui:, cipőféleségek részletes árjegyzékeit az illetékes szervek ezután állapítják még. A felsoroltakkal érintettem mindazokat az árintézkedésekéi, amelyekre 1966-ban sor kerül. KÉRDÉS: — Hogyan befolyásolják a dolgozók életszínvonalát a tervbe vett ár- és bérintézkedések? VÁLASZ: • — Ahogy a hivatalos tájékoztató is hangsúlyozza, a Minisztertanács által elhatározott ár- és bér- politikai, valamint szociális jellegű intézkedések kihatása ösz- szességében kiegyenlíti egymást. Az intézkedések célja nem az állami bevételek növelése volt — ezek e forrásból nem is növekszenek —, hanem a helyesebb és ösztönzőbb ár- és bérarányok kialakítása, egyes- jelenlegi feszültségek csökkentése. A jövedelemnövelő és jövedelemcsökkentő intézkedések hatása — mint ezt a tájékoztató közli —, egyaránt mintegy 3—3 milliárd forint. Az intézkedések hatása azon(Folytatás a 4. oldalon)
