Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-17 / 297. szám
Kudarc, int aranyalap Kudarcot vallottam, elvtárs — dohogott a minap egy termelőszövetkezet elnöke. Hiábavaló volt minden erőfeszítésem, mert a kertészet fejlesztéséről szóló javaslatot — amely, nem tagadom, hely-helyt túlfeszített volt — nem hagyta jóvá a közgyűlés. Ami külön bosszantó, még a vezetőség néhány tagja — akikkel együtt fundáltuk ki a tervet ■— is mellékontrázott. Nem egyedüli eset, hogy meg nem alapozott terveket vagy látszatot csillogtató, de realitást nélkülöző elképzeléseket ily módon húznak át az emberek. Jó jel ez, s az ilyen közgyűlések fejtetik, hogy az utóbbi években jelentősen nőtt az új úton haladó parasztemberekben az az igény, hogy gazdaként foglalkozhassanak szövetkezetük ügyeivel, beleszólhassanak a vezetésbe, dönthessenek mindazokban a J lényeges dolgokban, amelyeket az alapszabály az ő hatáskörükbe utal. így van ez rendjén és azt példázza, hogy a tagok nágy többsége olyan társadalmi, gazdasági közösségnek tekinti a szövetkezetét, amelynek előrehaladása, boldogulása elsősorban a benne tömörült emberek, családok tevékenységétől függ. Ez a tevékenység pedig nemcsak a mindennapi becsületes munkát jelenti, hanem ennek átfogó egészét, a közügyekkel való törődést is. Hogy ez a törekvés miként terebélyesedik, hogyan gyümölcsözik, az gyakorlat dolga. Mert tegyük azt, hiába igyekeznek — az egyébként gyengén gazdálkodó — a méhkeréki Balcescu Tsz tagjai, hogy a közügyekbe gazdaként szóljanak bele, ha a vezetőség ezt az igyekezetei figyelmen kívül hagyja. Az ilyenből pedig sokszoros baj származik. Egyrészt a vezetőség kénytelen mellőzni egy olyan kimeríthetetlen erőforrást, mint a tagok bírálata, tapasztalata, javaslata. Másrészt a szövetkezeti tagokban csökken a felelősség, munkájukban kevesebb lesz az odaadás, a lelkesedés. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen módszer kárhoztatja sok helyt a közös iránti közömbösségre, olykor kilátás- talanságra is az embereket. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy a termelőszövetkezetek fejlődésének jelenlegi szakaszában nem lehet, de nem is kell nagy fontosságot tulajdonítani a demokratizmusnak. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után — mondják — a nagyüzem szakmai, közgazda- sági kérdései kerültek előtérbe, azokhoz pedig a szakemberek, közgazdászok értenek, nem a tegnapi néhány holdas parasz tok. Senki sem vitatja azt, hogy a korszerű mezőgazdasági nagy üzemek létrehozása, a termelés gazdaságos szervezése és megvalósítása hozzáértő irányítást követel. Sőt, állandóan jelentkező igény az, hogy jól képzett szakgárdát kell kialakítani minden közös gazdaságban. De van-e olyan bármennyire is kitűnő szakember, aki a tagok támogatása, közvetlen részvétele nélkül képes lenne megvalósítani elgondolásait, terveit a szövetkezetben? Aligha! Igaz, hogy az egyszerű szövetkezeti tagok szakmai hozzáértését illetően van pótolnivaló. De a szakmai tudás sem minden, mert énnek párosulnia kell azzal az óriási helyi ismerettel, termelési tapasztalattal, apróbb, olykor ösztönös megfigyeléssel, amelyet— évtizedeken keresztül — még egyéni korukban sajátítottak el a mai szövetkezetiek. Nincs tehát jogcím arra, hogy a szakmai elmaradásukra hivatkozva kirekesszék a közügyek megvitatásából, intézéséből az embereket. Ninos, és arra sem árt ismételten emlékeztetni, hogy a tegnapi néhány holdasok ma a több ezer holdas gazdaság tulajdonosai és nem alkalmazottai. Joghoz kötött dolog ez a mi politikai, társadalmi, gazdasági rendszerünkben. A paragrafus betűit pedig gyakorlattá kell változtatni. Megteremteni a feltételeit annak, hogy minden ember legjobb tudásával szólhasson bele a közös dolgok intézésébe. Nélkülözhetetlen ez azért is. mert a terveket végső soron is nem a vezetőség hajtja végre, hanem az egész közösség. A szövetkezeti tagok pedig annál szívesebben, szorgalmasabban, felelősségteljesebben dolgoznak, minél inkább magukénak tekintik mindazt, amit a terv előirányoz, mert a holnap biztoságának tudata, a tennivalók „testre szabott” körvonalazása növeli munkakedvüket, fokozza a közös gazdasághoz való ragaszkodásukat. S ha néha „kudarcot” vall egy-egy szövetkezeti vezető nem kellően megalapozott terve, elgondolása, ha keresztülhúzza azt a tagok józan paraszti logikája, ne sajnálkozzunk rajta, mert ahol ez megeshet, ott már gyarapodóban van a közös gazdaság aranyalapja: a szövetkezeti demokrácia. Deák Gyula Konferencia a Technika Házában A GTE megyei szervezete csütörtökön délelőtt a Kompresz- szorszelepek hazai gyártásának és fejlesztésének kérdései címmel konferenciát rendezett Békéscsabán, a Technika Házában. A konferenciát Bakó Ignác, a GTE megyei szervezetének elnöke nyitotta meg, majd több előadás hangzott el a kompresszorok működéséről, a szelepeknek a kompresszorra gyakorolt hatásáról, valamint a hazai gyártású kompresszorszelepek felhasználásánál szerzett tapasztalatokról. Ülést tartott a párt megyei bizottsága Tegnap, 1965. december 16-án kibővített ülést tartott a Párt •negyet bizottsága, amelyen Klaukó Mátyás elvtárs, a párt megyei bizottságának első titkára beszámolt az 1965. évi tervfeladatok végrehajtásáról, valamint taglalta az 1966. évi gazdasági feladatok főbb kérdéseit. Az ülésen reszt vett és felszólalt Fehér Lajos elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Több hozzászólás után a pártbizottság tudomásul vette a beszámolót, majd folyó ügyeket tárgyalt. A jövő esztendőben szakmaközi újítási kiállítást rendez az SZMT Újítási ankét Békéscsabán A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége december 16-án, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel újítási ankótot rendezett Békéscsabán, az SZMT székhazában. Az ankóton Erdős Károly, az SZMT újítása albizottságának vezetője tartott vitaindító előadást, amelyben a megye ipari és mezőgazdasági üzemeinek újítási helyzetéről és tapasztalatairól beszélt. Többek között elmondotta, hogy tavaly 1621 volt az újítók száma a megyében. Az újí- ] tők egy év alatt 2133 újítást adtak be, amiből 1035-öt fogadtak el j megvalósításra, s ezekből 912-öt j vezettek be. A múlt évi eredmények alapján értékelte a szakszer- : vezeték megyei bizottságaihoz tar- ! tozó üzemek újítási tevékenysé-: gének eredményességét. A megyei | bizottságok közül az 1964. évi j eredmények alapján az első helyre a MEDOSZ került, a második az ÉDOSZ, harmadik pedig a Vasas Szakszervezet lett. A vitaindító előadás és az ankét célja elsősorban az volt, hogy a társadalmi ellenőrzések által feltárt hiányosságokat, hibákat megvitassák, és a résztvevők javaslatokat tegyenek az újítómozgalom további fejlesztésére. Amint Erdős elvtárs összegezte: az újítómozgalom olyan eszköz, amivel a dolgozókat még jobban ,be lehet vonni az üzemek vezetésébe. Ugyanakkor arról is szólt, hogy az újítómozgalom egyúttal segíti a szocialista embertípus kialakítását is, hiszen minden újítás lényege az újért való küzdelem és törekvés. Végső soron kritika, amely elősegíti a gépek és eszközök tökéletesítését, ezzel együtt pedig a gazdaságosabb és termelékenyebb termelést. A tapasztalatok szerint azonban a megyében a mai napig sem vált még az újítómozgalom tömeg- mozgalommá. Ésszerűsítések és újítások kidolgozásával aránylag még kevés fizikai dolgozó foglalkozik, s ami szintén szépséghiba: rendkívül kevés a női újító. Kifogásolható továbbá az, hogy a mozgalom még mindig nem képezi a szocialista munkaverseny szerves részét. Pedig e kettőnek egysége rendkívül fontos lenne. A szocialista címért versenyző brigádok vállalásai között is még csak elvétve kapnak helyet a különféle újítási célkitűzések. Az előadásban is, a vitában is elhangzott annak szükségszerűsége, hogy a gazdasági vezetők, úgyszintén a szakszervezeti bizottságok jobban segítsék és támogassák munkájukban az újítókat. Sok még a gond és a huzavona az újítási díjak megfelelő megállapítása és kifizetése körül, s az újítómozgalomnak nincsen meg több üzemben a kellő népszerűsítése és propagandája. Araczki János, az SZMT politikai munkatársa zárszavában bejelentette, hogy 1966 júniusában kéthetes megyei szakmaközi újítási kiállítást rendeznek Békéscsabán az úttörőházban, ahol szakmánként mutatják be az újításokat. P. P. Az előirányzottnál több zöldségre kötött termelési szerződést a jövő évre a Békéscsabai Konzervgyár Négy évvel ezelőtt, a megindulás után, csak nagy nehézségek gyár elsősorban azokat a szövetkezeteket választotta partneréül, Debreceni vendégek a megyei könyvtárban A debreceni Felsőfokú Tanítóképző Intézet nópműveiőkönyv- táros szakának 35 hallgatója tegnap ismeretgyűjtő látogatást tett Békéscsabán, a megyei könyvtárban. A fiatal népművelőkönyvtá- ros jelöltekkel a csoport vezetőjeként Csendes János intézeti tanár is Békéscsabára látogatott. A könyvtár különböző rendeltetésű helyiségeinek megtekintése után elmondotta, hogy az ismeretszerző látogatás során nem csalódtak: a békéscsabai megyei könyvtár valóban a Tiszántúl legkorszerűbb ilyen intézménye. A harmadéves és másodéves hallgatók nagy érdeklődéssel hallgatták az őket kalauzoló Szabad Olga könyvtáros szavait, aki az intézmény bemutatásakor az elmúlt évek eredményedről is tájékoztatta. a vendégeket. A csoport délután a Munkácsy Múzeum helytörténeti kiállítását nézte meg, árán tudta biztosítani az üzemeléshez szükséges nyersanyagot a Békéscsabai Konzervgyár. Azóta megszerették, bizalommal vannak iránta, mert lelkiismeretesség jellemezte a megtermelt áru minősítését, átvételét. Ennek tudható be, hogy most, amikor a termelő- szövetkezetek önállóan döntenek arról, hogy milyen növényféleségből mennyit termelnek, s melyik vállalattal kötnek szerződést, a gyár jövő évi 3820 vagon nyersanyagszükséglete helyett 4030 vagonra kötött termelési szerződést a megye 82 termelőszövetkezetével. Ebből a paradicsom 2700, a borsó 240, az uborka 230, a paprika 500, a zöldbab 100 vagon. Üj cikként termeltet 50 vagon prita- mint, vagyis úgynevezett paradicsompaprikát is, amit majd megszárítva exportálnak. A jövő évre szóló termelési szerződés érdekessége, hogy a tavalyi 5700 hold helyett most 6100 holdon nem 111, hanem 82 termelőszövetkezet vállalta a szükséges zöldségek megtermelését. A amelyek a korábbi években is szakszerűen, megfelelő minőségben és pontosan megtermelték azt, amit vállaltak. Már most megkezdi az úgynevezett bázisszövetkezetek kiválasztását, amelyek a későbbi évek folyamán is biztos partnerei lesznek a gyárnak. Bizonyság erre, hogy számos szövetkezet három évre szóló elő- tervben állapodott meg á gyárral; Vannak olyan tsz-ek is, mint az eleki Lenin és a gyulai Béke, amelyek 380, illetve 260 hold területen öt évre szóló termelési szerződést kötöttek. A 6100 hold zöldség úgyszólván eloszlik a megye minden tájára. Például a gyomai járás termelő- szövetkezetei 810, a szarvasi járás termelőszövetkezetei 836, a békéscsabai termelőszövetkezetek pedig 892 holdon termelnek a konzervgyárnak. A gyomai járás 3 és a szeghalmi járás 2 szövetkezete vállalta a paradicsompaprika-mennyiség megtermelését. Emellett a gyár szárít exportra szeletelt sárgarépát és tormát is.
