Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-14 / 294. szám
1965. december 14. 5 Kedd Munkásőri kötelességeimet becsülettel teljesítem... — Azon leszünk, hogy a megyei parancsnok elvtárs egy év múlva új serleg megvételén törje a fejét™ náltunlf. az legyen még jobb, amit meg rosszul, az ne forduljon elé... Az asztalok mögött acélszürke egyenruhából, idős és fiatal arcok Esküt lesznek az új munkakörök. Szombaton délután Szarvason, a járás munkásőreinek egységgyűlésén hangzott el e kedélyes mondás, amikor egy év után másodszor olvasták fel a század előtt a megyei parancsnok elismerést jelentő parancsát, mely most így hangzott: „Az 1963. év kiképzési és szolgálati feladatainak eredményes végrehajtása alapján a „Megyei Parancsnokság Legjobb önálló Egysége" címei és vándorserleget a Szarvasi Járási Klucsjár Mihály Önálló Munkásőr Századnak ítélem oda.’” Teljes értékében számot adni egy muntkásőr kollektíva egyéves szorgalmáról, becsületéről, a soksok verej tókcseppről. melyek számtalanszor patakká nőttek a munkásarcok ráncaiban — nagyon nehéz lenne. Egy újság is kevés erre, nem néhány sor. Ez az ünnep most itt mégis számadó, egy szusszantás, egy örömteli sóhajtás, hogy ismét sikerült: Szarvason maradt a legjobb önálló egységegyformán figyelmesen hallgatják parancsnokukat. Az öregek között már olyanok is, akik ezen a századgyűlésen búcsúznak el az egységtől, hogy átadják helyüket a 1 Mátyás megyei első titkár, Laukó meghulódottan az újak is. Parancsra várnáik, ami végre elhangzik: — Eskütételre felsorakozni! Feltartott jobb ököllel, egyszerre száll az ajkakról: — Híven a Magyar Népköztársaság alkotmányához, törvényeihez, önként vállalt munkásöri kötelességeimet mindenkor, bármilyen körülmények között becsülettel teljesítem... Az elszántság, a nehézségvállalás, a lemondás sok mindenről, benne van a szavakban: — Esküszöm... fegyverrel, munkával, felvilágosító szóval mindig szocialista hazám felvirágzását szolgálom... Az ünnepség legszebb jelenete játszódik le a párt-, az állami és társadalmi szervek képviselői előtt. Az idős munkásőr átadja fegyverét a felesküdött új munkásőrnek : — őrizd, ha kell, használd népünk javára — csendül a búcsúzó munkásőr hangjából. — ígérjük, hogy nem hazunk szégyent rá, titeket pedig kérünk, figyeljétek munkánkat, segítsetek bennünket jő munkásomek lenni... Az ünnepség zárszavai következnek. Az öregek és fiatalok, régiek és újak fogadják Klaukó Biai-Főglein István kiállítása a Képcsarnokban A Képcsarnok Vállalat békés- J korára, mint egy új Szenvedély rabjaként a táj igéző szépsége kerítette hatalmába. Ének az is oka. csabai fiókja újabb kiállítással örvendeztette meg a város és a megye művészetet kedvelő közön- hogy tavasztól őszig Kisorosziban ségét. Ezúttal Biai-Főglein István ' él, ahol nem tud betelni a táj évbudapesti festőművész tárlatát és napszakok szerint változó szépl-A . -y;. . „ . ,* • •’4 - : < ?s ±*'*h%t£. ÄÄÄlfc# « t ' • gp||p w, í, i ■ • i war** V' MSB Ét Búcsú a munkásőrségtől. nek kijáró vándorserleg! És igaz is lehet, árulkodnak az arcok, a kiejtett mondatok: egy év múlva is ők akarják megtartani az ezüst emléket, amely — ha így sikerül — végleg a szarvasi járás munikásőreiniek örökbecsű érléke lesz. Erről beszél vagy pontosabban ezért mondja Sonkoly Mihály századiparancsnok: — Amit jól esi' * ^ ■ Bohák Pál átadja a fegyvert l.aczkó József új munkásörnek. fiatalabbaknak, akik öt évig tovább vigyázzák a munkásosztály hatalmának sérthetetlenségét, Talán nem is lenne ennyire megható az ünnepség, ha egy kötelező katonai szolgálat után történne a búcsú. De ezek az emberek önként vették fegyvert kezükbe, a munka mellett tanultaik kezelését, nem ellenszolgáltatásért, hanem a becsületért. Jobban is fáj, nekik a búcsú, ezért villannak meg a könnyek a szemekben. Hat, hét, nyolc év után most egy kicsit szokatlan lesz. Nem kapnak parancsot. szoágálatteljesítésre; nem indulhatnak harci gyakorlat végrehajtására — és hát nem élhetnek ott jól összekovácsolódotl kollektívád ukban. Hidasi Illésnek, aki a leszerelek, illetve a tartalékállományba vonulók nevében beszél, el-elcsukiik a hangja: — Most ugyan rossz érzés, de azért itt vagyunk közel hozzátok... Hát, ha kellünk, csak szóljatok... Még nem remeg any- nyira a kezünk... Valamennyien . átveszik a Munkásőr Emlékérmet és egy kicsit bátortalanabbul lépnek vissza a sorba, mint máskor.. Erősebben ver a szív, mégis nehezebb a láb. Nehéz a búcsú a becsületesen helytálló elvtársaknak... De a sorokban már ott ülnek György járási első titkár, Faragó Elek megyei parancsnok gratulációját az elsőségért, köszönetét az eddigi munkáért és üdvözlését a munkásőrségbe történő felvételért. S mindenkinek erőt, egészséget, a jövő évben is az eredményes versenyzéshez. Kívánjuk a szarvasiaknak, hogy szerezzék meg egy év múlva is a Legjobb önálló egység címet. Varga Tibor Fotó: Malmos nyitották .meg az elmúlt pénteken, melyen a művész újabb festményeiből láthatunk. A kiállítás anyagát korábban — ez év októberében Budapesten, aDerkovits- teremben mutatták be nagy sikerrel. A helyi Képcsarnok kezdeményezésére ez az anyag látható most városunkban. A hatvanéves művésznek alföldi városban még nem volt kiállítása, ezért szívesen hozta képeit. Szívesen jött azért is, mert fiatalkori barátságok szálad kötik Békéscsabához, és szerette volna megismerni a várost. Lapunk korábbi híradása a kiállításról élénk érdeklődést keltett városszerte, és a megnyitáskor is, de különösen a kiállítás első napjaiban sokan szemlélték élvezettel a kiállított képanyagot. A képek tematikájának gazdagsága változatos élményt nyújt és a művész sokoldalú érdeklődése mellett tanúskodik. A tájképek, a figurális kompozíciók, az interieur-ök, a virágcsendéletek egyaránt dicsérik alkotójukat. Feltűnik a kiállításon a sok tájkép, főként a sok erdős, fás táj. Ennek magyarázatát adja a művész, amikor „vallomásában7’ elmondja, hogy bár — mint Vasza- ry és Csók tanítványa — figuralistának indult, de emellett festett ő csendéleteket is és most idős ségével; fű, fa, talaj és víz, felhős, vagy derűs ég alatt kibontakozó csodás színjátékával. Tájképeinek nyugalmas hangulatai valóban ezt a rajongó szemlélődést és csodálatot, a táj szerele- tét tükrözik. Nyugodt, derűs szemléletű képei közé tartoznak a finom virágcsendéletek és a meghitt, meleg, nyugalmas, derűt és megelégedettséget árasztó, otthoni hangulatot bemutató szobarészlet. De amilyen „csendesek” ezek a képek, ojyan mozgalmasak, nyüzs- gőek azok, melyek az eleven életet ábrázolják; a Pesti utca, a Cirkuszparádé és a Mulatóhely. Ezeken szinte mozognak az alakok... Nem célunk és nem feladatunk, hogy a művész alkotásairól itt ítéletet mondjunk; ezt elvégzi a hivatalos kritika. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy műveinek megismerésével gazdagabbak lettünk, és az is bizonyos, hogy a Képcsarnok helyi fiókja jó úton jár, amikor az üzleti célok mellett a vállalat helyi lehetőségeinél; megfelelő galéria-jelleget akar adni, tudatosan vállalva ezzel az ízlésnevelés nemes feladatát. A kiállítás december 24-ig tekinthető meg. Beák Zoltán Téli tanfolyam 131 szövetkezetben A part megyei, bizottságának agitációs és propagandaosztálya a mezőigazdasági osztállyal egyetértésben megtette a szükséges intézkedéseket a téli tanfolyamok szervezésére. Ebben az esztendőben 131 szövetkezetben vitafórumot rendeznek' a gazdálkodásban elért eredmények értékelésére. A téli tanfolyamokkal kapcsolatban december 11-én, szombaton délelőtt a párt megyei bizottságának tanácstermében megbeszélést tartottak. Ezen Karkalik András, a pártbizottság munkatársa és Supala Pál, a pártbizottság tagja, a mezőgazdasági osztály vezetője adott tájékoztatást megyénk mezőgazdaságának helyzetéről. A téli tanfolyamok januárban keídődnek. Terv szerint 6 előadás hangzik majd el, ebből 4 a gazdálkodással kapcsolatos kérdéseket taglalja, 2 pedig a népgazdaság helyzetét. A párt megyei bizottsága 37 termelőszövetkezetbe olyan propagandistákat küld, akik különböző megyei szerveknél vezető beosztást töltenek be. Észak-Ámerika magyar biológus szemével — Hej, ha Amerika a népé lenne! — kiálltott fel a nyáron itt járt egyik amerikai turistacsoport valamelyik munfcástagja, látva a serény országé pí lést és szociális eredményeinket. Észak-Amerika valóban szép, hatalmas földrész és Május 15 az új határidő a gyulai mikrohotel átadására A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat az eredeti terv szerint december 31-re vállalta a 120 ágyas mikrohotel átadását. Az éDÍtés lényegében az ütemtervnek megfelelően haladt, a szálló tető alatt áll, a munkákat téliesítették. Jelenleg a belső vakolásokon dolgoznak és hogy mégsem tudják a határidőre átadni a mikrohotelt, annak oka az, hogy két héttel ezelőtt módosítottak a terven. A Gyulai Városi Tanács V. B. elnöke ugyanis I hozzájárult, hogy ennél az első mikrohotelnél termálfűtést alkalmazzanak, míg a következő hasonló építkezéseknél, így az idegen- forgalmi hivatal 60 ágyas és a tervezett SZOT-szállóknál központi fűtést létesítenek. Emiatt kellett módosítani a tervet. A termálfűté- ses megoldás 600 ezer forinttal növeli az építkezési. A mikrohotel mellett dolgozik az építőipari vállalat a kádfürdő építésén is. Az alapozást befejez- j itet. Lesznek a felvételek közt tér mi ndazzal a gazdagsággal rendelke zik, amire a területén élő ügyes, szorgalmas népiek boldog, kiegyensúlyozott életéhez szükség van. Erről a földrészről tart előadási Békéscsabán, az Értelmiségi Klubban, december 15-ón 19 órakor dr. Voynarovich Elek, a Debreceni Kossuth Lajos' Tudományegyetem tanszékvezető tanára, aki néhány esztendővel ezelőtt, egy tudományos konferencián képviselte hazánkat. A professzor, miként előadásának a címe — Biológusszemmel Észak-Amerikában — is bizonyítja, nem társadalmi, politikai, hanem élővilágbeli oldaláról tanulmányozta a kontinenst. A maga készítette, mintegy ezer színes diafilmből jó áttekintést nyújtó, érdekes válogatással járul előadásának változatossá tételéhez. A közönség ily módon képekben is láthatja a meszi táj élővilágát bemutató legjellemzőbb részletetek, most a keretállások zsaluzását végzik, a falak felhúzására, illetve a kitöltő falak beépítésére a tavasz folyamán kerül sor. mészetesen olyanok is, melyek ki- sebb-nagyobb városok életéből és gyönyörű tájakról készültek. —hó—
