Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
1955. november 14. 7 Az élet dörömbölve sürgeti... ~ Beszélhetnék arról, hogy hány néptáncos ismerkedik súlyos népzenékkel, tánckoreográ- fiákikal, ez azonban túlságosan simán hangzana. Bár igaz lenne a „simaság”. Bár már ott tartana a falusi, iskolán kívüli népművelés, hogy az ifjúság ráér a néptáncra is. Nem szeretném, ha az újságot csak a művészeti csoportok kosztümös előadásai érdekelnék; ha a falu közönségének tapsai csak a színpadon sergő-forgó táncosoknak, a jeimekkölcsönzőtöl kapott ruháknak (vagy a kosztümöt viselő unokáknak) szólnának. Hamis, de tetszetős képet adna ez Sámson kulturális életéről. Esetleg jó statisztikáit: „Ennyi meg ennyi művészeti csoport, ennyi fotós, öntevékeny színjátszó stfo—” Nem nevezi nevén a gyerekeit, de érződik; az ilyen és ehhez hasonló „dekorációkat” szemfényvesztésnek tartja. Könnyebb létrehozni egy tánccsoportot, mint egy szakmai jellegű tanfolyamot. Vagy talán azért „ócsárolja” szórakoztató jellegű csoportjait, mert.* — 0 műszaki szakkörünk, az igen! A maga harminc tagjával! A mi 3800 leiket számláló községünkben harmincán hallják elméletben, látják gyakorlatban: hogyan kell „maszek” úton megjavítani az erőgépeket, munkagépeket, ha kisebb baj éri őket. Ilyen tanfolyamokra nem ad lehetőséget az intézeti jellegű, zárt formákban szervezett iskolai oktatás. Eire való, főleg erre lenne hivatott a kultúrház. Ami nem fér bele az iskola adta keretekbe, formákba: — helyettesíti, pótolja a kuitúr- ház. Zsigmond Sándor, a békéssám- sond művelődési otthon igazgatója mondja el ezeket a szavakat. Vékony, mozgékony; csupa szívós, ság, csupaideg fiatalember. Az a típus, akiit veleszületett érzéke hajt, űz. S az ésszerűség; — aki magával sem tudna szembenézni, ha csák művészeti csoportok töltenék meg a maga vezette intézmény termeit. — Nézze, én annak idején, nemrég, mérges levelet írtam, amelyben a Jókai Színház ismétlődő távolmaradását kifogásoltam: ezekre magyarázatot kértem. Akkor bérletünk volt, most nincs, de tessék figyelni! (Igaza van: több mint négyszáz ember kéri szépen, vastapssai a ráadást). Ez mind kevés, mert ez csak szórakozás! — Szemfényvesztésnek tartom a falusi népművelés olyan statisztikai adatait, amelyek — öt-tíz‘ fő hozzáadásával — ezt jelentik, hogy: „Nálunk az elmúlt népművelési idényben az öntevékeny színjátszóknak, a fotószakkömek, a sakkozóknak 20, 15, 8 tagja vett részt rendszeresen a próbákon. M ért ez a jelentés is sántít. De ha igaz lenne is, mit sem változtatna annak a gyökeres változásnak szükségességén, amelyet az élet követel.». A berendezésiévéi együtt hárommillióba került kultúrház helyiségeit nézzük beszélgetve. Közben szünet kezdődik; gőzfelhő árad ki a színházterem kinyitott aj tain meg nagyszámú közönség, — az iskolának könnyű, sok száz éves gyakorlat alakította ki a mai intézményes oktatás, nevelés formáját. Mégis reformálnak; a meglevő módszertant igazgatják a gyakorlati élethez. Mégis könnyebb az iskolák munkája: tantervűk, utasításuk van; a nevelő az órákra „lebontott”, nevelői céllal megjelölt tanmenettel lép tanítványai közé, akik „adva vannak” (!). Mi pedig: keressük a módszert, az átmenetet, hogy ott folytassuk, ahol az iskola abbahagyta, hogy egyenes folytatói legyünk az iskolai oktató-nevelő munkának. Szórakoztatóbb, kötetlenebb, sajátosabb formában... A súlyos érvek bizonysága hagyatja él azt az időt, amikor élég volt négy-öt mereven mozgó néptáncos lánynak forognia a színpadon, s a közönség — mert végre valamit látott — (s a saját színpadán látta) vastapssal hívta újra meg újra vissza lányait, legényeit... A járási tanácsok végrehajtó bizottsági üléseim szerepel az általános művelődésügy. Elsőrendűen az iskolán belüli oktatás- nevelés ügye Aztán meghallgatják a népművelési felügyelő jelentését is.... (amikor már ebédre harangoznak). Minden esetben elfogadják a jelentést, sőt még humorizálnak is kicsit... — Olyan jó lenne a falusi emberekből nálunk kinevelni egy olyan réteget, amely a különféle, logikai sorrendben indított tanfolyamokat végezgetné. S „kiegészítő sportágként” járna közben ilyen vagy olyan művészeti csoportba, szakikörbe A fiatal igazgató a ránk ereszkedő csöndben beszél tovább. A több mint négyszáz néző a második felvonásra vonul be közben. Itt csak summázott gondolatokkal szabad összecsukni a mondatokkal teleírt noteszt: —- Az iskola sok száz éves — a kultúrházak fiatalok. Ott van szervezett oktatás, nevelés, itt nincs. Ott az abc-vei kezdik, itt örülnek, ha valaki beteszi a lábát (előfordul gyakran). Ott már reformálnak is, itt még az első módszerek sem alakultak ki, nemhogy lenne mit reformálni. — Hárommilliót ér ennek a kultúrháznak tárgyi értéke, megéri-e népünknek (illetve a falu népének) közvetlen vagy perspektívában, hogy ennyit áldoztunk rá?! Nagyon messzi néz. Csak arcizmainak mozgása árulja el, hogy belül szinte csikorgatva rágja a választ: — A tárgyi feltételék adva vannak, az élet dörömbölve sürgeti: aki nem az iskolában, az itt, nálunk kapjon szakmai, esztétikai, etikai, akár egyetemes műveltséget. De valahogyan, valahonnan kezdjük: szervezetten! Akár az abc-vel, mint az elsős élemisták. Mert a komoly zenét (például) hiába „hozzuk le” az igen szerény műveltségű János bácsiknak, Mari riéniknék, amikor még az operett is meghaladja olykor az esztétikai igényüket. Szervezett, játékos, szórakoztató népművelés kell ide. Temyák Ferenc Segítik a leszerelő katonák elhelyezkedését Néphadseregünk alakulatainál most, a leszerelések előtt a parancsnokok, a párt- és KlSZ-szer- vezetek igyekeznek megfelelő segítséget nyújtani a távozó fiata- ’ lóknak ahhoz, hogy mihamarabb újra bekapcsolódhassanak a termelőmunkába. Az alakulatok nagy részénél tájékoztatókat tartanak a Munkatörvénykönyv módosításával kap- ( csolatos elvi és gyakorlati kérdé- ; sekről. Ezenkívül' részletesen ismertetik az iparban, a mezőgazdaságban és más területekem kínálkozó elhelyezkedési lehetőségeket, valamint a rendőrséghez és , más szervekhez, testületekhez való felvétel feltételeit. Marcaliban például a leszerelések időpontjára meghívták annak a négy járásnak a vezetőit, ahová a leszerelő katonák többsége visszatér, hogy tájékoztassák a ka'omákat az őket érintő kérdésekről. Szegeden a megyei tanács ipari, illetve mező- gazdasági osztályának vezetői. tartanak tájékoztatót, 1 A brigád: Pomucz Ferenc, Borsányi Géza, Bóka József, a vállalat műszaki csoportjának vezetője» Lukács Miklós, Mezei Péter, Hódossy Imre és Popik Mihály. brigád Hódossy Ifnrét, a mozi üzemi vál. 'megcsináltuk a mezőmegyeri mozi lalait szocialista címért küzdő szélesítését, az ezzel járó összes műszaki brigádjának vezetőjét, műszaki tennivalót. November különös műszerek társaságában 110-én, amikor először tartott előLukács Miklós, az egyik fiatal brigádtag. A brigádvezető oszcilloszkóppal dolgozik. találom, körülötte fiatalok, a bri- adást a mozi, valamennyien kint gád tagjai, és figyelmesen hallgat- voltunk... Xfjabb tervünk a kar- ják a vezető szavait. Aztán, ahogy doskúti mozi szélesítése. Ez is befejezi az éppen szóba került harrraaosan meglesz, ez is nagy műszaki kérdés ismertetését, szí- megtakarítást hoz a vállalatnak, vesen szól arról is, hogyan alakult meg a brigád? ® vm“i7 dJOH, AUÍiUD VCtVBUIidl deztek a Csaba-ét teremben, nemrég pedig kihívták a vállala többi dolgozóját — futballmérkő zésre. — Sajnos, ezt a mérkőzést el vesztettük —. mondják. Viszont, ha így folytatják, a — Hasznos folyamat fejeződött be a közelmúltban: megfiatalítottuk a műszaki gárdát. Az idősebbek nem nagyon bírták az állandó utazást, több mint 100 telephelyünk százfélé van a megyében, és a strapa nem éppen semmiség. A szakmunkássá lett fiatalok nem félnek a munka nehezétől. Már jó ideje dolgoztunk együtt velük, amikor kiderült: brigádot kell alakítani, hogy szakmai továbbképzésüket, nevelésüket biztosíthassuk. így is történt, és miután a vállalat vezetőivel megbeszéltük a dolgot, elhatároztuk, hogy olyan brigádot alakítunk, mely megpróbálja elnyerni a szocialista címet is. A fiatalok helyeselnek. — A brigád mega1 okulása óta a tervszerű megelőző karbantartás tervét mi magunk állítjuk össze. Jó munkaszervezéssel havonta 2—3 napot felszabadítunk Borsányi Géza és Pomucz Ferenc erősítőberendezést javít Fotó: Demény A brigád belső élete is példás, igazi próbát, a Szocialista brigád Kendszeresen vezetik a brigád- címet megérdemelten nyerhetik és ekkor teljesítjük külön váMali naplót, néhány héttel ezelőtt ki- eL sainkát. Legutóbb 3 nap alatt ránduláson voltak az Építők hox- 8. E,
