Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

1955. november 14. 7 Az élet dörömbölve sürgeti... ~ Beszélhetnék arról, hogy hány néptáncos ismerkedik sú­lyos népzenékkel, tánckoreográ- fiákikal, ez azonban túlságosan simán hangzana. Bár igaz lenne a „simaság”. Bár már ott tartana a falusi, iskolán kívüli népművelés, hogy az ifjúság ráér a néptáncra is. Nem szeretném, ha az újságot csak a művészeti csoportok kosz­tümös előadásai érdekelnék; ha a falu közönségének tapsai csak a színpadon sergő-forgó táncosok­nak, a jeimekkölcsönzőtöl kapott ruháknak (vagy a kosztümöt vise­lő unokáknak) szólnának. Hamis, de tetszetős képet adna ez Sám­son kulturális életéről. Esetleg jó statisztikáit: „Ennyi meg ennyi művészeti csoport, ennyi fotós, öntevékeny színjátszó stfo—” Nem nevezi nevén a gyerekeit, de érződik; az ilyen és ehhez ha­sonló „dekorációkat” szemfény­vesztésnek tartja. Könnyebb lét­rehozni egy tánccsoportot, mint egy szakmai jellegű tanfolyamot. Vagy talán azért „ócsárolja” szó­rakoztató jellegű csoportjait, mert.* — 0 műszaki szakkörünk, az igen! A maga harminc tagjával! A mi 3800 leiket számláló községünk­ben harmincán hallják elméletben, látják gyakorlatban: hogyan kell „maszek” úton megjavítani az erőgépeket, munkagépeket, ha kisebb baj éri őket. Ilyen tanfo­lyamokra nem ad lehetőséget az intézeti jellegű, zárt formákban szervezett iskolai oktatás. Eire való, főleg erre lenne hivatott a kultúrház. Ami nem fér bele az iskola adta keretekbe, formákba: — helyettesíti, pótolja a kuitúr- ház. Zsigmond Sándor, a békéssám- sond művelődési otthon igazgató­ja mondja el ezeket a szavakat. Vékony, mozgékony; csupa szívós, ság, csupaideg fiatalember. Az a típus, akiit veleszületett érzéke hajt, űz. S az ésszerűség; — aki magával sem tudna szembenéz­ni, ha csák művészeti csoportok töltenék meg a maga vezette in­tézmény termeit. — Nézze, én annak idején, nem­rég, mérges levelet írtam, amely­ben a Jókai Színház ismétlődő távolmaradását kifogásoltam: ezekre magyarázatot kértem. Ak­kor bérletünk volt, most nincs, de tessék figyelni! (Igaza van: több mint négyszáz ember kéri szépen, vastapssai a ráadást). Ez mind kevés, mert ez csak szó­rakozás! — Szemfényvesztésnek tartom a falusi népművelés olyan statisz­tikai adatait, amelyek — öt-tíz‘ fő hozzáadásával — ezt jelentik, hogy: „Nálunk az elmúlt népmű­velési idényben az öntevékeny színjátszóknak, a fotószakkömek, a sakkozóknak 20, 15, 8 tagja vett részt rendszeresen a próbákon. M ért ez a jelentés is sántít. De ha igaz lenne is, mit sem változtatna annak a gyökeres változásnak szükségességén, amelyet az élet követel.». A berendezésiévéi együtt három­millióba került kultúrház helyi­ségeit nézzük beszélgetve. Közben szünet kezdődik; gőzfelhő árad ki a színházterem kinyitott aj tain meg nagyszámú közönség, — az iskolának könnyű, sok száz éves gyakorlat alakította ki a mai intézményes oktatás, nevelés formáját. Mégis reformál­nak; a meglevő módszertant igaz­gatják a gyakorlati élethez. Még­is könnyebb az iskolák munkája: tantervűk, utasításuk van; a ne­velő az órákra „lebontott”, nevelői céllal megjelölt tanmenettel lép tanítványai közé, akik „adva van­nak” (!). Mi pedig: keressük a módszert, az átmenetet, hogy ott folytassuk, ahol az iskola abba­hagyta, hogy egyenes folytatói le­gyünk az iskolai oktató-nevelő munkának. Szórakoztatóbb, kö­tetlenebb, sajátosabb formában... A súlyos érvek bizonysága hagyatja él azt az időt, amikor élég volt négy-öt mereven mozgó néptáncos lánynak forognia a színpadon, s a közönség — mert végre valamit látott — (s a sa­ját színpadán látta) vastapssal hívta újra meg újra vissza lányait, legényeit... A járási tanácsok végrehajtó bizottsági üléseim szerepel az ál­talános művelődésügy. Elsőrendű­en az iskolán belüli oktatás- nevelés ügye Aztán meghallgat­ják a népművelési felügyelő je­lentését is.... (amikor már ebéd­re harangoznak). Minden esetben elfogadják a jelentést, sőt még humorizálnak is kicsit... — Olyan jó lenne a falusi em­berekből nálunk kinevelni egy olyan réteget, amely a különféle, logikai sorrendben indított tanfo­lyamokat végezgetné. S „kiegészí­tő sportágként” járna közben ilyen vagy olyan művészeti cso­portba, szakikörbe A fiatal igazgató a ránk ereszke­dő csöndben beszél tovább. A több mint négyszáz néző a máso­dik felvonásra vonul be közben. Itt csak summázott gondolatok­kal szabad összecsukni a monda­tokkal teleírt noteszt: —- Az iskola sok száz éves — a kultúrházak fiatalok. Ott van szervezett oktatás, nevelés, itt nincs. Ott az abc-vei kezdik, itt örülnek, ha valaki beteszi a lá­bát (előfordul gyakran). Ott már reformálnak is, itt még az első módszerek sem alakultak ki, nemhogy lenne mit reformálni. — Hárommilliót ér ennek a kultúrháznak tárgyi értéke, meg­éri-e népünknek (illetve a falu népének) közvetlen vagy pers­pektívában, hogy ennyit áldoz­tunk rá?! Nagyon messzi néz. Csak arc­izmainak mozgása árulja el, hogy belül szinte csikorgatva rágja a választ: — A tárgyi feltételék adva van­nak, az élet dörömbölve sürgeti: aki nem az iskolában, az itt, ná­lunk kapjon szakmai, esztétikai, etikai, akár egyetemes műveltsé­get. De valahogyan, valahonnan kezdjük: szervezetten! Akár az abc-vel, mint az elsős élemisták. Mert a komoly zenét (például) hiába „hozzuk le” az igen szerény műveltségű János bácsiknak, Ma­ri riéniknék, amikor még az ope­rett is meghaladja olykor az esz­tétikai igényüket. Szervezett, já­tékos, szórakoztató népművelés kell ide. Temyák Ferenc Segítik a leszerelő katonák elhelyezkedését Néphadseregünk alakulatainál most, a leszerelések előtt a pa­rancsnokok, a párt- és KlSZ-szer- vezetek igyekeznek megfelelő se­gítséget nyújtani a távozó fiata- ’ lóknak ahhoz, hogy mihamarabb újra bekapcsolódhassanak a ter­melőmunkába. Az alakulatok nagy részénél tájékoztatókat tartanak a Munka­törvénykönyv módosításával kap- ( csolatos elvi és gyakorlati kérdé- ; sekről. Ezenkívül' részletesen ismertetik az iparban, a mezőgaz­daságban és más területekem kí­nálkozó elhelyezkedési lehetősé­geket, valamint a rendőrséghez és , más szervekhez, testületekhez való felvétel feltételeit. Marcaliban például a leszerelések időpontjára meghívták annak a négy járásnak a vezetőit, ahová a leszerelő kato­nák többsége visszatér, hogy tájékoztassák a ka'omákat az őket érintő kérdésekről. Szegeden a megyei tanács ipari, illetve mező- gazdasági osztályának vezetői. tartanak tájékoztatót, 1 A brigád: Pomucz Ferenc, Borsányi Géza, Bóka József, a vállalat műszaki csoportjának vezetője» Lukács Miklós, Mezei Péter, Hódossy Imre és Popik Mihály. brigád Hódossy Ifnrét, a mozi üzemi vál. 'megcsináltuk a mezőmegyeri mozi lalait szocialista címért küzdő szélesítését, az ezzel járó összes műszaki brigádjának vezetőjét, műszaki tennivalót. November különös műszerek társaságában 110-én, amikor először tartott elő­Lukács Miklós, az egyik fiatal brigádtag. A brigádvezető oszcilloszkóppal dolgozik. találom, körülötte fiatalok, a bri- adást a mozi, valamennyien kint gád tagjai, és figyelmesen hallgat- voltunk... Xfjabb tervünk a kar- ják a vezető szavait. Aztán, ahogy doskúti mozi szélesítése. Ez is befejezi az éppen szóba került harrraaosan meglesz, ez is nagy műszaki kérdés ismertetését, szí- megtakarítást hoz a vállalatnak, vesen szól arról is, hogyan alakult meg a brigád? ® vm“i7 dJOH, AUÍiUD VCtVBUIidl deztek a Csaba-ét teremben, nem­rég pedig kihívták a vállala többi dolgozóját — futballmérkő zésre. — Sajnos, ezt a mérkőzést el vesztettük —. mondják. Viszont, ha így folytatják, a — Hasznos folyamat fejeződött be a közelmúltban: megfiatalítot­tuk a műszaki gárdát. Az időseb­bek nem nagyon bírták az állandó utazást, több mint 100 telephe­lyünk százfélé van a megyében, és a strapa nem éppen semmiség. A szakmunkássá lett fiatalok nem félnek a munka nehezétől. Már jó ideje dolgoztunk együtt velük, amikor kiderült: brigádot kell alakítani, hogy szakmai tovább­képzésüket, nevelésüket biztosít­hassuk. így is történt, és miután a vállalat vezetőivel megbeszéltük a dolgot, elhatároztuk, hogy olyan brigádot alakítunk, mely megpró­bálja elnyerni a szocialista címet is. A fiatalok helyeselnek. — A brigád mega1 okulása óta a tervszerű megelőző karbantar­tás tervét mi magunk állítjuk össze. Jó munkaszervezéssel ha­vonta 2—3 napot felszabadítunk Borsányi Géza és Pomucz Ferenc erősítőberendezést javít Fotó: Demény A brigád belső élete is példás, igazi próbát, a Szocialista brigád Kendszeresen vezetik a brigád- címet megérdemelten nyerhetik és ekkor teljesítjük külön váMali naplót, néhány héttel ezelőtt ki- eL sainkát. Legutóbb 3 nap alatt ránduláson voltak az Építők hox- 8. E,

Next

/
Thumbnails
Contents