Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

196S. november 13. 5 Szombat November 14-én, vasárnap kezdődik meg a Népújság nagy rejtvénypályázata — Harminc forduló harminc nap alatt — Első díj: egy db Vénusz porszívó — Eredményhirdetés a karácsonyi Szerkesztőségünk nagy karácso­nyi rejtvénypályázatot indít no­vember 14-én, vasárnaptól kezdő, dóén, A pályázat harminc fordu­lóból áll, harminc napon át na­ponta közöljük rejtvényeinket. Minden rejtvényhez rejtvényszel- vényt is mellékelünk, melyeket összegyűjtve a pályázat végén a szintén összegyűjtött megfejtések, kel együtt kell beküldeni legké­sőbb december 22-ig. (Cím: Békés megyei Népújság Szerkesztősége, Békéscsaba, Szabadság tér 17. A bo­rítékra írjuk majd rá: Karácsonyi rejtvénypályázat.) A naponta kö­zölt rejtvények helye» megfejté­séért 5 pontot számítunk, a leg­magasabb elérhető pontszám te­hát 400 pont. Amennyiben többen azonos pomtszámot érnek el, a pályázat díjait sorsolás útján ítél­jük oda. A pályázat fő dija l db 1400 forintos Vénusz porszívó. A további díjak: 1 db ólom- kristályváza (a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat ajándéka); 1 darab melegitőgarnitúra és tornacipő (a KISZ megyei bi. zottságának ajándéka); számunkban 2 db utalvány egy darab 50x60 cm-es, valamint 3 darab le­velezőlap-fotó (a Békés megyei Szolgáltató Ktsz ajándéka, be­váltható a ktsz bármely fotó­részlegénél, értéke darabon­ként 205 Ft); 1 db 500 forintos ruhavarra- tási utalvány (a K1SZÖV aján­déka, beváltható a megye bár­mely ruházati ktsz-ének mére­tes részlegénél); 1 db 500 forintos takarékbe­tét-könyv (az OTP Békés megyei s Igazgatóságának ajándéka); 2 db utalvány tíz-tíz darab mozijegy beváltására a megye bármely filmszínházában (a Bé­kés megyei Moziüzemi Vállalat ajándéka); 1 darab 230 forintos, hatliteres Kukta-főző (a Körös Állami Aruház ajándéka); könyvjutalmak (az SZMT és a Békés megyei Népújság aján­dékai). Vegyen részit ön is nagy kará­csonyi rejtvénypályázatunkon, figyelje lapunk vasárnapi szá­mát! Elvtársi segítség az árvízkárosultaknak A dunai árvíz több olyan épü­letet, lakóházat is megrongált vagy használatlanná tett, amely a hadseregben szolgálatot teljesítő fiatalok szüleinek és hozzátarto­zóinak nyújtott otthont. Ezek helyrehozása jelentős anyagi ál­dozatot kíván a károsultaktól. Az elvtársi segítség szép példáját mutatták a veszprémi alakulat katonái azzal, hogy 27 olyan ház helyreállításában vagy teljes új­jáépítésében vettek részit., amely­nek tulajdonosai az alakulatnál szolgálatot teljesítő fiatalok szü­lei. lezte messze a tenger közepén, hogy most sem nyugszik. Végre Palermo felé közeled­tünk. A város a „Canco d’ Oro” (az arany völgy) narancsérdök ka­réjában fekszik. Kék tengeröböl, körülötte vulkánikus hegyek és egy kiugró hatalmas sziklaszirt, a Posilipo. Háttérben az Etna fehér kúpja. Itt lüktet a hatszázezres trópusi város szive. Vakító forró nap. Az utcákon pálmafák. Óriási forgalom a pályaudvarról kilépve. Az első széles, forgalmas utca balról, nagyot dobban a szívem: ,,Corso Tüköry”. Szülőfalujából az első földije lépett a körösladányi Tüköry utcából a palermói Corsó Tüköryre. Otthon, sok ezer kilo­méterre ezer kis és nagy diák kéri majd számon, mit láttam? Kisdobosok, úttörők, gimnazisták, mind, akik az ő nevét viselik. A Corso Tüköryn hat-nyolc- emsletes házak váltakoznak kis, végi, egy-kétemeletes, zöld zsalus olasz házakkal. A földszinti laká­sok ajtaja, déli szokás szerint, az utóára nyílik. Lehet látni a család életét az utcáról is. Kíváncsian nézik, hogy miért fényképezek egy-egy öreg házat. Mikor meg­tudják, kezet fognak, megszorít­ják, mint régi jó ismerőst, rokont, leültetnek egy-egy percre. De nincs idő. Gyerekek nyomomba szegődnek. Hűségesen kísérnek to­vább. 5,Porta Termini”. Itt van az a híres kapu, ahol Tüköry áttört maroknyi rohamcsapatával. Itt kapta életveszélyes sérülését a Bourban-ágytík gyilkos tüzében. fcTnkörv Caserma". Ezt a kato­nai laktanyát róla nevezték el. A katonai parancsnok megtudta, honnan jöttem, előzékenyen meg­mutatja a boltíves árkádokat. Rekkenő a hőség. Mindenki a pál­mafák alá menekül. A városi ta­nács elnökét kerestem. Femagosto van. Nyári szünet. Nem találom az egyetem tanárait sem, a Tüköry- kutatókat. Még szerencse, hogy a városi könyvtár nyitva van. Itt aztán van bőven tanulmányoznivaló olasz anyag. Bizony nem ennyi időre kellene ide jönni. Már sötétedik, amikor a forró­ság elmúltával kitódul újra a vá­ros népe az utcákra. Én is sietek a „San Dominiko” templomot megnézni, ahová Tüköryt temet­ték. Már égnek a gyertyák, gyűlik a közönség. Izgatottan keresem a síremléket oldalt, a falak mellett. Nem találom. Előremegyek a ha­talmas dóm főhajójába. legna­gyobb meglepetésemre a temp­lom központjában, gyönyörűen kivilágítva fehér márványemlék­műről Tüköry bronz arca néz rám. Alatta, minden kétséget ki­zárva, az olasz szövegből kivilá­gít két szó: „Körösladány, Békés megye”. Igen. Megtaláltam. Ha­zám, szülőföldem fiának síremlé­két. A palermóiak hazájuk vallási szokása szerint virággal és gyer­tyákkal áldoznak emlékének. Én nem hoztam gyertyát, virágot sem, mert elszáradt volna a tró­pusi napon. Egy kis szikes ladányi földdarabkát hoztam azzal a kis nemzetiiszínű csokorral átkötve, QíLq&Le heiuutatú tesz június ozqíiq az átalakítótt kéhí&ziakaL színházban Száznyolcvan tájelőadás az évad első felében sok a huzavona Vám Károlyt, a Békés megyej Jókai Színház igazgatóját szín­házi rezidenciájában leerestük fel, hogy az idei színházi évad né­hány kérdéséről elbeszélgessünk. Interjúnk elsősorban az évad gondjaival, a békéscsabai színházépület átalakításának befejezésé­vel, művészi terveikkel foglalkozott. Az igazgató egy megbeszélés és egy főpróba között tájékoztatta lapunk munkatársát, kinek első kérdése a következő volt: Az idei évad szokatlan körül­mények között kezdődött meg. Békéscsabán nem játszik a szín­ház, az új bemutatókra tájhe­lyeken kerül sor. A fokozott fi­zikai megterhelés belolyásolja-e a művészi munka fegyelmét és színvonalát? — Megállapításom, hogy nem befolyásolja. Pedig tény, hogy szí­nészeink számára a tájelőadások nem kis fizikai megterhelést je­lentenek, hiszen akkor, amikor Békéscsabán is játszik a színház, csak egy, most viszont egyszerre két darab fut vidéken, napról napra, minden este. Végered­ményben már két éve a tájelő- adások képezik a színház tevé­kenységének gerincét, hiszen a Trefort utcában egy-egy darabot mindössze nyolcszor mutattunk be. Különben a sok tájelőadás er­kölcsi haszonnal is járt: színhá­zunk erőteljesen kiépítette kö­zönségbázisát a megye községei­ben, sőt Csongrád megye több vá­rosában: Szentesen, Makón és Csongrádon az ottani művelődési házak meghívására minden új da­rabot bemutattunk. Ez azt je­lenti, hogy évadonként legalább tízszer fellépünk az illető váro­sok közönsége előtt. Visszatérve a megnövekedett tájfeladatokra, a statisztika is bizonyít: tavaly az évad első felében 124 előadást tartottunk tájon, az idei évadban ez a szám december 31-ig 180-ra emelkedik. A Földindulás és a Viktória tájelőadásai befejeződ­tek, pénteken Orosházán mutat­tuk be először Héltai Néma le­vente című színpadi alkotását, szombaton pedig Gyulán játsszuk amelyet az ő iskolájának kisdo­bosai készítettek. Ez lett volna az ő szemfedője. Csodálkozva nézte a templom közönsége a furcsa idegent a még furcsább jelképpel, de nem volt időm tovább. Szeret­tem volna még megnézni Tüköry szobrát a nemzeti parkban és a Magyar Hősök emlékművét a te­metőben. A „Piazzale Ungheriát”, a Magyar Teret láttam. A huszon­két emeletes felhőkarcoló ablakai akkor kezdtek kivilágosodni az árkádos tér közepén. Rengeteg magyar emlék él az olasz történelemben, városokban. Tele van a füzetem olasz nevek­kel, egyszerű emberektől kezdve tudósokig. Kisdiákoktól egyetemi tanárokig. Valamennyien nagyon jól ismerik hazájuk és népük tör­ténetét. Bennünket, magyarokat nagyon szeretnek. Végezetül csak egy példát. Ve­lencében böngésztem régi köny­veket utcai antikváriumban, Ri­sorgimento anyag után kutattam. Kinyitom az egyiket, megdobban a szívem. Garibaldi hadjárata. Tüköry az ostromlók között. Drá­ga a könyv. Néhány száz lírám van csak. Próbálok alkud­ni. Nem sikerül. Magyará­zom: Magyar vagyok, tanár va­gyok. Őrizze meg, tegye félre, ott­honról meghozatom. Erre a sze­gény utcai könyvkereskedő (Buc- ciarelli, Venezia. Connaregio N 36856 Felice) becsomagolta a köny­vet, egy lírát sem fogadva el ke­zembe nyomta és azt üzente: „test­véri szeretettel üdvözli a magya­rokat ...” (Folytatjuk) a Mária főhadnagy-ot. Ezek után 8—10 előadásban Róna Tibor nagy sikerű kabaré-összeállítása, a Több nyelven beszélünk követke­zik december 31-ig. Eldőlt-e már végérvényesen, hogy mikor nyit Békéscsabán a színház? — Pontos dátumot — óvatos­ságból — nem közölhetek, de az biztos, hogy január végén. Ün­nepélyes megnyitót tervezünk és 8 darab bemutatását februártól június végéig, tehát kb. két és fél hetenként lesz premier Csabán. Az építők december 31-re vállalták az átalakítás teljes befejezését, ekkor kezdődnek meg a műszaki átvétel szemléi, és a hibák javí­tása. Már eddig is több kisebb hibát tapasztaltunk, ezek azon­ban gyorsan javíthatók. — Azt sem tudnám biztosan megmondani, hogy mivel nyi­tunk, ez azonban két héten belül tisztázódik. Mindenesetre úgy ér­zem, a színház megnyitása nagy ünnep lesz, és erre mi is így ké­szülünk. Az eddig tájon játszott darabokat Békéscsabán is bemu­tatjuk, ezek nagy színpadra állítá­sa kb. 10—10 napot igényel; a bú­torokon kívül új díszletekre lesz szükség, és műszaki személyze­tünknek is alaposan meg kell is­merkednie a forgószínpad köve­telményeivel, szabályaival. A társulat összetétele válto­zott-e, kik jöttek a Jókai Szín­házhoz? — Lényegében nem változott. Hozzánk szerződött a csabaiak régi ismerőse, Gyuricza Ottó ren­dező-színész, Pécsről Szerencsi Hugó, a Thália Színháztól Ajtay Gábor, és két most végzett főis­kolás: Horváth László és Kardos Gábor. A színészház körül Már többször kaptunk tájé­koztatást a csabai színészház­ról. Mikorra készül el és hány színésznek nyújt majd otthont? — Hogy mikorra készül el, az: hiszem, erre most senki sem tud­na választ adni. A helyzet az. hogy a színészház céljára megvá­sárolt Ságvári utca 32. sz. alatti épületből a lakók már elköltöztek, az átalakítás megkezdődhetne Legjobb tudomásom szerint ja­nuár 1-ig az átalakításra előirány • zott 300 ezer forintból 150 ezer fo­rint értékű munkát végeznek el. ezt a városi tanács kivitelező rész­lege vállalja. Az épületben 8 szo­ba, fürdőszobák, mosókonyha lesz kialakítva, 16 lakás nélküli szí­nésznek biztosít majd otthont. Az eredeti elgondolások szerint az idén, ősz elején át kellett volna adni a színészházat rendeltetésé­nek, sajnos, ez már nem történik meg. Ügy érzem, az átalakítás ki­vitelezése körül so>k a huzavona. Végezetül: a gyulai Várszín­ház jövő nyári tervei bizonyára elkészültek. Mit tartalmaznak ezek a tervek? — A tavalyi és a tavalyelőtt; siker visszavonhatatlanul meg­alapozta a gyulai Várszínház jö­vőjét. Nagy örömünk, hogy ez így van, mert színházunk művészeti munkáját is hatékonyan inspirál­ja, mind nagyobb és különlege­sebb feladatok megvalósítására ösztönöz. A siker eredményezte, hogy jövőre, a már megszokott július hónapban nem egy, hanem két darabbal lépünk a közönség elé a vár színpadán. Eldőlt, hogy Katona József Bánk bán-ja és Heltai Jenő Néma leventé-je lesz a várszínház jövő nyári két mű­sordarabja. Mintegy 18—20 elő­adást tervezünk, és 4—5 vendég- művész szerződtetéséről tárgya­lunk jelenleg is. * Az interjú ezzel befejeződött. Vass Károly igazgató siet a Tre­fort utcai színházterembe, ahol főpróbára várják. Sass Ervin „Nomád élet” 1965-ben Lehet, hogy furcsán hangzik, de így van ez. Nomád életet él Mezö- berényben egy nyolca­dik osztály. Nomád éle­tet olyan értelemben, hogy mindennap vándo­rolunk. Igaz, nem or­szágról országra vagy egyik vidékről a másik­ra, hanem osztályról osztályra. Nem is élel­met vagy. jobb legelőt keresünk, hanem tanter­met. Ugyanis községünkben egy szép, modern gim­názium épül. A község tanulód ennek természe­tesen nagyon örülnek. Csakhogy a gimnázium az 1964., majd 1965. évi átadási határidőt átlép­ve, még a mai napon is épül. Mint az előzőekben említettem, az osztály őseink példáját követve vándorol. Ezt tesszük ta­lán hagyományápolás céljából is. Néha harco­kat is vívunk. Igaz, nem karddal és pajzzsal, ha­nem vonalzóval és tás­kával harcolunk. A cé­lunk sem az ellenség megsemmisítése, hanem egy jód fűtött tanterem megszerzése. Az órák kisebb részét azzal töltjük, hogy tan­termet keresünk. Persze ez tanárainknak is külön mu-nka* (minden térítés nélkül). Nem mondom, szívesen teszik, mert az osztály érdeke szív­ügyük. Ez az állapot még rendben is van nyá­ron vagy a melegebb őszi napokon. Akkor még az udvaron is le le­het telepedni. De amikor beköszönt a tél, a hideg! Akkor következik a zú­golódás: ..Hideg van, nem vándorolunk to­vább, állandó meleg szállást követelünk! Mi­vel nekünk nincsenek sátraink, nem gyújtha­tunk tüzet, kénytelenek vegyünk tovább fázni és vándorolni!” És amikor hidegtől sajgó tagjainkat be von­szoljuk az előőrseink ál­tal kiharcolt terembe, akkor sincs sok ked­vünk, hiszen pihenésre vágyunk, de helyette kezdődik a felelés. (Ez pedig köztudomású, hogy nem mindenkit gyönyörködtet.) Ez a vándorlás a rajzórák közben a ,,legkedve­sebb”. Ilyenkor a vizes, félig befestett rajzlapo­kat hurcolj uk, sokszor az iskola egyik végéből a másikba, nem éppen baj nélkül. Vezérünknek is — az osztályfőnöknek — van elég gondja, baja. Egész nap „...izzadva lót-fu robotol”. Bizony, né Árpád apánk is megiri­gyelné, ha látná, hogyan száguld „lakóhely” után egyik tanteremből a má­sikba. (Persze, lova nincs. így hát két tulaj dón lábán.) És ez így megy napró napra. így keveredik bele minden rosszasá g - ba. így romlik az osz­tályról alkotott vélemény is. Némelyik társosztály már jobban fél tőlünk, mint a németek őseink nyilaitól. (Pedig nincs rá okuk, hiszen békés „nomádok” vagyunk.) Hogy van-e megoldás? Szerintünk igen! ígéret helyett több munkást és anyagot az épülő gim­náziumhoz, hogy mi : „letelepedhessünk” vég­re. Ha kell, mi is seg. tünk társadalmi munká­val* ott, ahol tudun Addig pedig javasolju' — aki nomád életűi: megszüntetését szívügy, nek tartja, és arra ill« tékes, ismertessen xn< másik osztályt is a no mád élet szépségéivé’. Ezt annál is inkább kér­jük, mert bennünkc már „imdtt-amott” fel­tört a nyereg... Siklósi Ferenc VXLI./b oszt, tanuló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents