Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-09 / 264. szám

1963. november 9. 4 iCecUJ Mit mond a paragrafus ? A baleset üzemi jellegének meghatározásáról Az utóbbi időben több újság és folyóirat foglalkozott az olvasók kérdése alapján azzal, hogy özve­gyi vagy egyéb nyugdíj megállapí­tásánál mi tekintendő üzemi bal­esetnek. A közleményben foglalta­kat több helyen az üzemi balese­tek bejelentésére is vonatkoztat, iák. A félreértések szükségessé te­szik, hogy a baleset üzemi jelle­gének elbírálásával kapcsolatos kérdések egyértelműen tisztázva legyenek. Jelenleg az üzem! baleset fogal­mát két érvényben levő jogszabály határozza meg. Társadalombiztosítási szolgál­tatások szempontjából az 1958. évi 40. számú törvényerejű ren­delet 7. § (2.) bekezdése szerint üzemi baleset a munkaviszony­ból folyó kötelezettségek tdljesí- lésével összefüggésben az üzem­ben vagy üzemen kívül bekö­vetkezett baleset. Ezt kiegészítet­te a 67/1958./XII. 24. Konti, szá­mú rendelet 8. §-a azzal, hogy üzemi baleset az is, mely a dolgo­zót munkába vagy onnan laká­sára (szállására) menet éri. A balesetek bejelentése és nyil­vántartása szempontjából a 2/1962,TII. 18. Mü. M. számú ren­delet határozza meg az üzemi bal­eset fogalmát, mely szerint: sta­tisztikai adatszolgáltatás szem­pontjából üzemi balesetként kell nyilvántartani minden olyan bal­esetet, tekintet nélkül a munkaidő­re, mely a vállalat dolgozóját a) a vállalat telephelyén érte, vagy 1») a vállalat telephelyén kívül a vállalat' rendelkezése folytán — vagy enéTkül is a vállalat érdeké­ben végzett munka során érte, ide­értve az ezzel kapcsolatban bekö­vetkezett közlekedési baleseteket is. Továbbá: a balesetet akikor is üzemi balesetként kell nyilvántar­tani, ha az a dolgozót a munkakö­ri, illetve a munkafegyelemre vo­natkozó szabályok megszegése miatt (például: engedély nélkül végzett munka, fekete fuvar alkal­mával) érte. Viszont: a dolgozót munkába menet, illetve munkából jövet ért baleset a statisztikai adatszolgál­tatás szempontjából nem minősül üzemi balesetnek. A kétféle meghatározásra azért van szükség, mert más célt szol­gál az üzemi baleset fogalmának meghatározása a társadalombizto­sítási szolgáltatások és mást a bal­esetek bejelentése és nyilvántartá­sa szempontjából. A társadalombiztosítási szol­gáltatások szempontjából történő meghatározás célja, hogy a közös­ség érdekében végzett munka so­rán balesetet szenvedett dolgo­zók vagy hozzátartozóik — az ál­talános társadalombiztosítási szol­gáltatások keretein belül — na­gyobb segítséget és védelmet kap­janak. Ezért Itt az üzemi baleset fogalmának meghatározása a munkaviszonyból eredő kötele­zettségek teljesítéséhez kapcsoló­dik. A balesetek bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló rendelet szélesebb körre terjeszti ki az üzemi baleset fogalmát, mivel a balesetek megelőzésének elősegí­tése a célja. Éppen ezért, nem­csak a munkaviszonyból eredő kö­telezettség teljesítése közben el­szenvedett balesetet minősíti üze­minek, hanem minden olyan bal­esetet is, mely a vállalat dolgozó­ját a munkaköri, illetve a munka- fegyelemre vonatkozó szabályok megszegésével kapcsolatban éri. A vállalat kollektívája, különösen a vezetők sokat tehetnek a szabá­lyok betartása, a fegyelem meg­szilárdítása és ezen keresztül az ilyen balesetek megelőzése érde­kében is. Ezért fontos, Hogy ezek az ese­tek is bejelentési kötelezettség alá essenek, ki legyenek vizsgál­va, valamint intézkedések történ­jenek a hasonló esetek megelőzé­sére. Ezt szolgálja az is, hogy a vállalat munkájának értékelésé­nél az üzemi baleseti helyzet ala­kulását minden esetben figyelem­be kell venni. Nem volna ugyanakkor helyes, hogy társadalom biztosítás! vagy nyugdíj szempontból előnyben részesüljön az olyan ember, aki például az üzemben engedély nél­kül végzett munka (fusizás) vagy a vállalat gépkocsijával fekete fu­var közben szenved balesetet. Az említett példáknál nemcsak a munkavédelmi, hanem a társa­dalmi tulajdon védelmére vonat­kozó szabályokat is megsértették. Az üzemi balesetek fogalmának ilyen kétféle meghatározására ezért a továbbiakban is szükség van. Az egyes eseteknél mindig csak azután lehet állást loglalni, ha el van döntve, hogy a társadalombiz­tosítás vagy a bejelentés szem­pontjából vizsgáljuk-e azt. Ennek alapján kell a megfelelő rendelke­zéseket alkalmazni. 0 megtakarítás értéke töbii mint 900 ezer forint A Szegedi MÁV Igazgatóság újítói Kék szilvából készül a párlat az idén A Gyula és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet szeszfőzdé­jében szeptember 28-án kezdődött a feldolgozási szezon. Eddig mint­egy 80 hektoliter párlatot készítet­lek. Az idei gyengébb gyümölcs- termés az itteni munkát is befo­lyásolta: a drágább árak miatt ki­zárólag kék szilvából csináltak cet­Csárdás teremtette... Éltek hajdanában- danában filozóíok, akik akként véleked­tek: az ember olyan kétlábú, amelyiknek külön érzéke van a szép rend, a harmónia iránt. Szemünket sér­ti, ha nem kornpli- menter színek össz­hangját látjuk egy­más mellett; a mu­zsikában visszariaszt a disszonáns hangkö­zök érdessége; az emberi fest ábrázola­tain az aranymetszés nemes arányai gyö­nyörködtetnek. öltöz­ködésben, lakberen­dezésben, sőt minden­napi használati tár­gyainkban szeretjük azt, ami stílusos. Meg- logalmazható ez né­piesen is, ha tetszik: ki nem állhatjuk a csizmát az asztalon! Pedig néha mégis el kell viselni. (Nem szó szerinti értelem­ben !) Legelső mélysé­ges csalódásom a kondorosi csárda volt. Így a neve után valami paprikás za­maté romantikára számítoltam, mely emlékeztet Rózsa Sán­dorra — akinek ak­kora kurázsi jutott, hogy Móricz Zsig- ntond megtette főhő­séül — meg originá­lis emlékekre a ma­gyar nép hagyomá­nyaiból, művészeté­ből. Ehelyett kaptam afféle falusi nagyven­déglőt, barátságtalan hodályl hengerelt fa­lakkal, s egy fest­ménnyel, melynek egyetlen talentuma: tekintélyes mérete. Hej, pedig micsoda idegenforgalmi neve­zetességet lehetne itt teremteni Rózsa Sán­dor titkos alagútjá- val, ezüst veretű fo­kosával — s a ven­déglátóipar búsás be­vételével. A másik csárda, amelyiknek elképesz­tő stílustalansága szé­pen ötvöződik a ke­dély télén sivársággal: a békéscsabai Halász. A modern forma ter­vezésű tej fehér lám- pabúrák geometriai rendben elhelyezett darabjai simára me­szelt falról tükrözik vissza a fényt, kiszo­rítva a legparányibb meghittséget is. Dí­szítőelemként radiá­torok ezüst csövei ka­nyarognak, meg két csikóbőrös kulacs ár­válkodik kényelmet­lenül feszengve a szá­mára idegen környe­zetben. S miközben az ablakokba valami vérszegény cérnanec- cet aggattak ki ha­lászháló gyanánt, a „lakberendezői" fan­tázia különös varga­betűvel görbe petren- cerudakat emelt az ablakok fölé — füg- gönyka misként. Igaz, hogy jó túrós­tepertős csuszát lehet itt enni és még finomabb halászlét. S ha tele a gyomra, sok mindennel megbékül az ember fia. De már azt a csárdás terem­tette cifra rézangya­lát: nem lehetett vol­na valami olyanféle halászcsárdát kreál­ni, arrui valóságosan is emlékeztet egy ha­lászcsárdára?! —aj­tót, s a feldolgozandó mennyiség a tavalyinak csak mintegy 59 száza­léka. A gyulai üzemben azonban megnyugtattak: a finom szilvapá- tinka minősége semmivel sem gyengébb, mint amit korábban megszoktak. Gazdasági életünk egyik fontos kérdése a korszerű technika és az új technológiák alkalmazása. A közlekedés minden ágában ko­moly feladat vár ezzel kapcsolat­ban az újítókra és feltalálókra. A vasút sokrétű feladatainak megol­dásában is számottevő az éssze­rűsítek széles táborának tevé­kenysége. A Szegedi MÁV Igazga­tóság területén az 1965-ös év ed­dig eltelt időszakában azonban nem tettek meg mindent a mozga­lom propagálása terén az egyes bizottságok és a szakszervezet újí­tási felelősei. A javaslatok elbírálása, az ügy­intézés meggyorsítása tárgyában hozott határozat végrehajtása megtörtént, a kísérleti idők azon­ban még most is túlságosan elhú­zódnak. Pedig feltétlenül eleget kell tenni a Minisztertanács felhí­vásának, mely szerint: .,A szocia­lista munkaverseny szerves része az újítók és feltalálók mozgalmá­nak és ezért a munkaverseny ezen jellegét még az eddigieknél is fo­kozottabb mértékben kell felhasz­nálni és érvényre juttatni.” A gyenge agitációs és felvilágo­sító munka ellenére az év első ki­lenc hónapjában a különböző szolgálati helyek 374 dolgozója 520 javaslatot adott be. Tapasztalat- csere útján újabb 8 javaslat érke­zett, s ez -összességében 1,2 száza­lékkal több, mint az elmúlt évben benyújtott javaslatok száma. Más szempontból azonban visszaesés tapasztalható: a tavalyihoz képest 44 fővel csökkent az újítók száma és 27 százalékkal kevesebb újítást fogadtak el. (Százhuszonhét dara­bot.) Mi az oka az eredmények visz- szaesésének? Véleményünk szerint a szakosztályok által elfogadott javaslatok megvalósítása elhúzó­dik, a fejlesztési alap terhére el­készíthető javaslatok kivitelezése legtöbb esetben késedelmet szen­ved. Olyan indokot is felhoznak az illetékesek, hogy nincs idő a kí­sérletek időben történő lefolytatá­sára, mert a tervteljesítés az első. Kérdezzük: vajon az újítások be­vezetése nem a tervek teljesítését segíti, nem mindennapi munkán­kat viszi előbbre? Az idén eddig elszámoltak 107 javaslatot, melyek összesen 929 000 forint népgazdasági hasznot ered­ményeztek. A kifizetett újítási dí­jak összege az első háromnegyed év alatt több mint 43 ezer forint volt. A szakszolgálati ágak közül a legjobb eredményt a pályafenn­tartási szolgálat dolgozói érték el 192 saját és 3 tapasztalatcserés ja­vaslatukkal. Második helyen a for­galmi és kereskedelmi szakszol­gálat dolgozói vannak 155 javas­lattal, a vontatási és a műhely­szolgálat dolgozói által benyújtott ésszerűsítések száma 142. A táv­közlő szolgálatnál az újítási moz­galomra jellemző a fokozatos ja­vulás mind a javaslatok számá­ban, mind pedig minőségében. Az újítási mozgalom jelenlegi helyzetében a legfontosabb javíta­ni a felvilágosító munkát, pontos határidőt szabni a függőben levő kísérletek mielőbbi lefolytatására és meggyorsítani az ügyintézés menetét. A feladatokat csak úgy. lehet megoldani, ha a minisztéri­um főosztályai, a szakszolgálati vezetők, az igazgatóság újítási elő­adói, a társadalmi szervek veze­tői és aktívái, de a saját munka­körében minden egyes dolgozó fo­kozottan igyekszik kivenni a ré­szét a mozgalom céljainak realizá­lásából. Ssíládi Sándor Szeged J. Golovanov: A Jezsuita bukása Dokumentumregény 13. — Komszomol tér, Prohorov a Kazanyi pályaudvarra érkezik. Ideges. Nem mindjárt megy a rejtekhelyhez, a kis fiókhoz, ha­nem vár egy kicsit, közben óva­tosan körülnézeget. Belenéz a felvevőgép lencséjébe, mintha a szemünkbe nézne.-— Ördögbe is, hogyan vették fel ezt? — suttogtam Roscsfn fü­lébe. — Majdnem úgy, ahogy Uru- szevszkij operatőr csinálja a MOSZFILM-nél — suttogja a vá­laszt Roscsin. — De nem, viccen kívül. Ho­vá rejtették a kamerát? — Ha mindez egy pályaudva­ron történik, véleménye szerint hová kell rejteni a kamerát, egy szénakazalba vagy talán egy üregbe? — kérdezte nem kis gúnnyal Roscsin. — Egy bőröndbe. Vagy vala­mi kosárba — találgatom. — Bravó — mosolyog Ros­csin —, nagy koponya maga... (Csak úgy mellékesen mon­dom, hogy ez az egész beszélge­tés egy Sherlock Holmes—dr. Watson párbeszédre emlékezte­tett. Egyébként fogalmam sincs róla, hogy miért választott segé­déül egy vesébe látó férfiú, mint Sherlock Holmes, ilyen tökkel- ütött figurát, mint dr. Watson.) Prohorov már ott áll a 242. sz. fióknál. Kisfiú lép mellé és leplezetlen kíváncsisággal nézi, hogyan állítja be Anatolij a záron a 2122-es rejtszámot. — Csak nem munkatársunk ez a kisfiú is? — suttogom Ros- csinnak. Meg akarom bosszulni magam a szénakazalért és az üregért. — De a miénk — suttogta Roscsin gúnyos hangon. — Pro- nyin őrnagy, törpének álcázva. Ezt Így írja meg! Hogy minden olyan legyen, mint egy igazi de- tektívregényben. Prohorov kinyitotta a safe-t. Megint körülnéz. Láthatóan minden idegesíti, a nézegető kis­fiú, a padlót törlő takarítónő és a pádon ülő utasok. De azok figyelemre se mél­tatták. Prohorov ezúttal is le­velet tesz a fiókba, de most már nem csokoládésdobozban, hanem egy Anyegin-kötetben. (Később, mikor kezemben tar­tottam ezt a kötetet, mérhetet­len düh fogott el e csirkefogó iránt. Nemcsak minket adott el, még Puskint is beszennyezte.) Az államvédelmi szolgálat em­berei egyik lencséről a másik lencsére „teszik át” Prohorovot. Már ki is jött a térre, bement a gyalogalagútba. A Jaroszlavki pályaudvarnál kiment a peron­ra, odalépett egy vonathoz. Meg­állt, benyúlt a hátsó zsebébe, elővette a jegyét és átnyújtot­ta a kalauznak. Mohón szívta a cigarettáját. Beszállt a kocsiba. A kalauz felemelte a jelzőzász­lót. Vége. A teremben kigyulladt a fény. — Hova utazott ez az átko­zott? — kérdeztem Roscsintól. — Behívót kapott a kerületi katonai parancsnokságtól — vi­lágosított fel Roscsin. — Ezért utazott Jaroszlavltaa. Maga is csomagoljon: pár napra Rigába kell utaznunk... Prohorov behívása egyáltalán nem zavarta meg a kémelhárí- tók tervét, bizonyos fokig még meg is könnyítette. A soron következő operatív tanácskozáson Voroncov java­solta, hogy összegezzék az eddi­gi eredményeket: — Prohorov olyan állami és katonai adatokat gyűjtött össze, amelyeket el akart adni egy külföldi kémszolgálatnak s e cél érdekében minden tőle telhetőt meg is tett — mondta. — Indít­ványozom tehát, hogy ügyét te­kintsük mostantól bűnügynek és a nyomozók kezdjék el működé­süket. Azt az időt, amit Proho­rov Jaroszlavlban tölt el, hasz­náljuk ki a tanúkkal való fog­lalkozásra. Ügy határoztak, hogy Bocsa- rowal, a pappal, Prohorov bal­tikumi barátjával kezdjük. Ros­csin és én elutaztunk Rigába. ;..A kövér, piros arcú pap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents