Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-06 / 262. szám
1965. november 8. 5 Szombat Kétmilliárd forint értékű építkezésekkel kezdik a harmadik ötéves terv beruházásait ■ i'r ■■ ■• ■ ■ a .......... A termelőszövetkezetek közgyűlései országszerte jóváhagyták a közös gazdaságok jövő évi beruházásainak tervét. A Földművelésügyi Minisztérium Beruházási Igazgatóságán elkészült összesítés szerint a harmadik ötéves terv első esztendejében a termelőszövetkezetek csaknem kétmilliárd forintot fordítanak építkezésekre. Az összeg legnagyobb részéből új állatféröhdlyek épülnek. A szarvasmarhák korszerű nagyüzemi elhelyezési lehetőségét az ideinél jóval gyorsabb ütemben bővítik: 28 000 tehén és 10 000 növendékmarha részére épül istálló. A jövőre elkészülő sertéshizlaldákban és juhhodályokban 50 000— 50 000 állatot tarthatnak majd, a baromfitenyésztés fejlesztését pedig összesen 300 000 férőhellyel rendelkező új épületek, zömében tojóházak szolgálják. Az új állattartó épületek többsége már a szövetkezetek kialakuló vagy most megalapozandó szakosított állat- tenyésztési telepeire kerül. Tovább gyarapodik a közös gazdaságok terménytároló kapacitása is. Magtár és góré az ideinél több — 2600, illetve 620 vagonnyi — épül, dohánypajta viszont, mivel a szükséglet nagy részét már tóelégítették, valamivel kevesebb. A termelőszövetkezeti beruházások több mint 10 százalékával az állattenyésztő telepek és a szőlő-, gyümölcsültetvények elmaradt járulékos létesítményeit pótolják. Az állattenyésztésben az ideinél kisebb összeget fordítanak erre a célra, mivel az utóbbi években az új majorok, istállók zöme már közművesítve, s a többi kiegészítő beruházással együtt épült, így már kevesebb a pótolnivaló. A szőlők és gyümölcsösök járulékos beruházásaira — permetlé- tomyokra, tároló- s csomagolószí- nekre, illetve pincékre — viszont az ideinél 12 százalékkal nagyobb összeg jut. A termények és anyagok szállításának, a gépek és járművek közlekedésének megköny- nyítésére tovább bővül a termelőszövetkezeti gazdaságok úthálózata: az ideinél csaknem 50 százalékkal nagyobb összegből, kereken negyedmilliárd forintos költséggel építenek bekötő utakat. Négyezer helyett mintegy hatezer jövő évi átadásra előírt lakás kerül tető alá Az Építésügyi Minisztérium Építőipari Főigazgatósága csaknem kétszázmillió forint értékű lakásépítési munka terven felüli elvégzésére kért és kapott engedélyt az Országos Tervhivataltól, hogy 1965 végéig meggyorsíthassa a jövő évi átadásra előírt új otthonok munkálatait. A korábban előirányzott előkészületi munkával úgy amis csak mintegy négyezer lakás kerülhetett volna tető alá, amely csak elenyésző része az 1966-ban átadandó összes új otthonnak. Az átadások túlnyomó többsége tehát ismét az utolsó negyedévre torlódott volna. Az Országos Tervhivatal hozzájárulásával azonban most csaknem valamennyi ÉM- vállalat túlteljesítheti az 1966. évi lakások idei előkészítésére előírt építési munkatervet. Ezzel december végére négyezer helyett mintegy hatezer jövő évi lakás kerül tető alá és befejeződik több száz lakóház földmunkája, alapozása is. Az Építőipari Főigazgatóság egyébként most hagyta jóvá a vállalatok téli munkatervét, amelynek megfelelően a dolgozóknak mintegy 95 százalékát foglalkoztatják majd a hideg hónapokban. Több mint 299 téli bázismunka- helyre vonják össze a fűtőberendezéseket és a dolgozókat. tani az emlékeket. Családjáról csak annyit árult el, hogy bevonulása óta semmi hirt nem kapott felőlük, de egy falujabelijétől valahol a fronton megtudta, hogy szülőfaluját felperzselték és minden lakosát elpusztították a barbárok. Hogyne lett volna tele gyűlölettel azokkal szemben, akiket ellenségének vélt. November elején nagyobb baj keveredett körülötte. A hajnali létszámellenőrzéskor még ott állott közöttünk az Appel-platzon, de azután hiába kereste Vili, majd Kari, a barakkfőnök. A déli keserves ebéd, a marharépaleves osztásakor sem járult a kondérhoz rozsdás csajkájával, a barakk vezetői dühöngtek, féltek is, mi lesz, ha kiderül; Iván megszökött, ezt jelenteni kell az irodán, az SS, a Gestapo kiszáll, nyomozni kezd, ha Ivánt nem találják, ők sem ússzék meg szárazon. Egyelőre tehát hallgattak. Este megkönnyebbülve látták, hogy a sorakozón az utolsó pillanatban újra felbukkant Vili villogó tekintete, halkan dörmögött fenyegetései jelezték, hogy mihelyt a barakkba visszatérünk, kegyetlenül leszámol vele. Igen ám, de az esti Appel után megint csak nem tért vissza a barakkba. Egész éjjel távol volt és másnap reggel bukkant fel. Utána pedig, mintha mi sem történt volna, bevonult a többiekkel és nekilátott szolgálatának. Amikor faggatták, hogy hol volt tegnap egész nap, vállát vonogatta, csökönyösen hallgatott. Aznap este megint melléültem a kőkerítésre és most már én kérdeztem : — Nem jó így elmaradni egy egész nap, egész éjjel! Ha Viliék jelentik a dolgot a halálfejeseknek, karóba húznak! Hol voltál? Kicsit csúfondárosan nézett rám, hallgatott. Tovább faggattam: — Ha nagy titok, persze, ne mondd meg, de azt hittem, barátok vagyunk... A vállamra tette a kezét, nevetve mondta: — Barát, barát. .•. Buta barát... Nem tudod, mi volt tegnap? Ünnep. A legnagyobb ünnep... Még a fronton i6 megünnepeltük, érted ... Mikor kis gyerek voltam — papával, mamával gyönyörűen ünnepeltük... Neim törődünk, most Vilivel, Karllal, nácival, büntetéssel... Itt is megünnep- lem ... Itt is... Senki sem veheti el tőlem ... Senki.;. Megvilágosodott az agyam, kinek volt itt, ebben a pokolban naptárja, hányán tudtuk, hogy tegnap november 7. volt? ... Az igazsághoz tartozik, hogy még két alkalommal találkoztam vele. Elkerült a barakkunkból, mert Vili és Kari unta már a vele való bonycdalmakat, elintézték, hogy máshová helyezzék át, az oroszok egyik barakkjába. így hát sokáig nem láttam. Hónapok múlva véletlenül megpillantottam. A tábor Szerencsebusszal Romániában Amikor a vésztői hatvanhárom éves Fekete Sándor bácsi fényesre tisztította nagy fekete csizmáit, és felkászálódott az észak-magyarországi túrára induló piros autóbuszra, maga sem gondolta volna, hogy ezen az utazáson „szerencsés nyertes” lesz. Társaival együtt, akiket jó munkájukért jutalomkirándulásra vitt szövetkezetük, ő is gyönyörködött a tájban, a vidék nevezetességeiben. Egy étteremben aztán cédulát nyomtak a kezébe, amire 1-esvolt ráírva. Ö nyugodtan begyűrte fekete ruhája zsebébe. Nem is nagyon érdekelte a dolog, hiszen biztosan nem az ő számát húzzák tó. És mégis. Fekete Sándornak az 1-as szám azt jelentette: külföldre utazhat, életében először, s méghozzá díjtalanul, mert ő nyert az IBUSZ sorsolásán. És a hatvanhárom éves Fekete Sándor bácsi október 29-én, talán, ha lehetett, még fényesebbre súrolta csizmáit. Másnap hajnalban indulás Romániába, összepakolta hát tarisznyáját, teletöltötte kis laposüvegét, és elindult „világot látni”. o Fázósan összefhúzódzkodva ismerkednek egymással az emberek a békéscsabai IBUSZ-iroda előtt. Nagy részük szintén egy korábbi IBUSZ-túrán nyerte az utazást. — Maga merre járt, mikor kisorsolták? — És maga? — Volt már külföldön? — Hányszor? Itt is, ott is kérdeznek, nevetnek, viccelődnek. Néhányan álmosan nagyokat pislognak, hiszen korán keltek, s még mindig sötét a hajnal. Megérkezik az autóbusz. Sietve beszállnak az utasok, mert ott biztosan melegebb van. Később: — Miért nem megyünk már? — türelmetlenkednek. — Valaki elaludt — hangzik a válasz. valamelyik sikátorában jártam és egy kőrakás mögött váratlanul felfedeztem. Ott kuksolt foszlott könyvvel a kezében. Örömmel léptem hozzá, hogy üdvözöljem. A fiú, zavart bosszúsággal az arcén, letette kezéből a könyvet, talán el akarta rejteni, de már megláttam a címlapot, amelyen ez állott: „Trigonometria”. Végül még egyszer, utoljára 1945 május közepén találkoztam vele. Tizenhatódika volt, akkor kezdődött meg a már- felszabadított tábor kiürítése. Elsőnek a szovjet bajtársak mentek el. Mi, többiek, az Appel-platzon sorakoztunk. Milyen más sorakozó volt ez, mint az addigi sok száz gyötrelmei A szónoki emelvény előtt ravatal, rajta a felszabadulás után meghalt egyik orosz bajtárs holtteste. Aztán megérkezik a késönjövő Nagy nevetés, viccelődnek vele. Indulás. Egyenletesen zúg a busz motorja, halkan beszélgetnek az utasok. Hirtelen puffanás, csörrenés hallatszik: egy nagy útitáska unta el magát a csomagtartón. Szerencsére nem tört el semmi, csak szétgurult a táska tartalma. A tréfás szőke menya&z- szony — aki vőlegényét megy meglátogatni — felemel egy körtét, s huncut mosollyal fordul szomszédjához: — Megtartjuk? — kérdezi, de már nyújtja is vissza eredeti tulajdonosának. o Körösladányban száll fel a buszra ifjú Mundrusz József. Saját bevallása szerint 17 éves és 80 kiló. Gondosan elhelyezi két térde között a degeszre pakolt sporttáskáját, előveszi belőle elemózsiáját, s bicskájával vág egy hatalmas darab kenyeret. — Nálunk négy szelet tesz ki ennyit. Nevetés. — Mintha most már lassabban menne a busz. Űjabb nevetés, de Jóska, akit öcsinek neveznek el, nem zavartatja magát. Érti ő is a tréfát. Közeledik a határhoz az autóbusz. Vámvizsgálat, s ezután már román területen folytatódik az út. — De jó, hogy nem nézték meg a táskámat, tele van kajával — mondja öcsi, és újra előveszi a bicskáját. Az utasok nézik közben a vidéket, de nem fáradnak bele a tréfába. © Nagyvárad. Idegenvezető száll fel a buszra, városnézés következik. A vár, a volt kávéház, ahol egykor Ady Endre írta verseit — most kisebb múzeummá alakították —, s a többi nevezetesség. Szinte alig győzi az ember elraktározni a sok-sok képet, ismeretet. Az utcákon nem sárga, hanem piros villamosok mellett halad el az autóbusz, s a városnézés befejeztével a Transsylvania-szálló előtt áll meg. Itt lesz az ebéd, itt lesz a szállás. Öcsi is izgul: vajon milyen az itteni koszt. Aztán megnyugszik, mert bár kicsit szokatlanok az ízek, csak jó az ebéd és kiadós. Délután kötetlen program következik. Szombat van, de négykor újra kinyitnak az üzletek. Néhányan addig a kirakatokat nézik végig, hogy mire is költsék zsebpénzüket, mások meg a Körös partjára mennek, ott sétálnak, nézik a sok „pecázót”. Az egyik horgász messzire belegyalogolt a part mentén sekély vízbe, lábán combig érő gumicsizma. A vízben állva meglendíti hosszú botját, s máris a vizen nyugszik a dugó. Távolabb egy tutajszerű tákolmányt tol a Körösre két férfi, majd egy rúddal lökik beljebb magukat, s nemsokára már ők is lesik: pedzi-e vagy sem. Gyorsan telik a délután, s az este is, de lefeküdni nincs nagy kedve senkinek. — Nem aludni jöttünk — mondják, © Másnap kiadós reggelit kap mindenki, s utána elindul utasaival az autóbusz Félixfürdőre. Újabb látnivalók, újabb ismeretek, újabb élmények. Sokan fűidének, néhányan pedig a környékkel ismerkednek. Hideg szél fúj, de ezt most ki lehet bírni. Meg aztán csak talál az ember egy vendéglőt. így is történik. Bár a tegnapi vásárlás alaposan leapasztotta a pénztárcákat, mégis akad egy-egy pohár borra vagy sörre való. Sőt van, aki most vásárol „szép” emléktárgyakat, amiket az útszélen árulnak. Gipszfigura: fenyő, őzikék, madarak, virágok és így tovább... © A szállodába délután 1 órakor indul a társaság. Bőséges az ebéd. Utána elköltik a pénzüket azok, akiknek még maradt, négyen pedig vállalkoznak arra, hogy felmennek egy magaslatra, a Gombának elnevezett vendéglőhöz, mert onnan — úgy mondta az idegenvezető — gyönyörű a tólátás. A kis csoport meg-megáll az utcasarkokon. kérdezősködnek, hogy merre kell menni. Egyszer csak nem találnak senkit, aki útiba iga. zitaná őket, így hát elindultak arra, amerre a Gomba látszik. A földúton senki se jár, de már eg’- re közelebb látszik a cél. Végű az egyik kertben egy asszonyt iái nak, s tőle kérdezik: jó úton járnak-e. Visszafordulnak. Az idő is sürget meg kicsit fáradtak is, és nincs nagy kedvük újra nekivágrr az útnak, ugyanis eddig ro-s ■ irányba haladtak. A buszhoz érve nevetve mondják a többiek nek: — Csodaszép onnan fentről ■ kilátás. Sajnálhatják, hogy nem jöttek velünk. © Lassan egybegyülik a társas?, többen búcsúzkodnak ismerőseiktől, s néhány perc múlva már a városon kívül halad utasaival n szerencsebusz. Rövid vámvizsgalat, s a határt elhagyva valak énekelni kezd. A többiek i6 vele tartanak. Szól a nóta hazáig. Vitaszek Zoltán Ünnepélyes dallam csendült fel, a Lenin-gyászinduló. Velünk szemben a távozó négyezer szovjet fogoly, volt fogoly, volt rab sorakozik. Feszes vigyázzban állunk, amikor példás rendben, zárt sorokban elvonulnak előttünk. És, íme, egy tömzsi, erőteljes, majd- nemhogy kivirult legény fél méterre kilép a sorból, hozzám ugrik, megölel, és kurjant egyet: — Zdrasztvujtye! Tovaris! Miért tagadjam? Elérzékenyül- tem, könnyes szemmel néztem utána sokáig... Még láttam hetyke sapkáját, aztán elveszett, beleolvadt a hazájuk felé menete lök, énekelve vonulók tömegébe. Honvédelmi előadás érettségiző fiatalok és ipari tanulók részére A korábbi hónapokhoz hasonlóan novemberben is tartanak honvédelmi jellegű előadást érettségiző fiatalok és ipari tanulók részére a békéscsabai Fegyveres Erők Klubjában. Az ifjúsági klub rendezésében e hónapban 11-én, csütörtökön kerül sor előadásra A nemzetközi helyzet időszerű kérdései, a Varsói Sz»: ződés jelentősége, a szocialista országok hadseregeinek helye és szerepe a béke megvédésében címmel. A rendezvény keretében bemutatják a Hatalmas szárnyak, A haza védelmében és az Egységben az erő című kisfilmeket. Az érettségiző fiatalok számára a rendezvényt délután 3 órától, az ipar: tanulók számára pedig este 7 órától tartják. ^
