Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

\| Í9SS. november Sa, 4 Vasárnap Ne csak pénzzel mérjük A gyár kommunistái a helyükön állnak A Sarkad! Cukorgyárban a leg­fontosabb feladatok végrehajtását iilndig a kommunisták tanácsko­zása előzi meg. Ilyen volt az au­gusztusban tartott taggyűlés, amely a kampányra való felké­szülés jegyében zajlott le. A vita sorén sok hasznos javaslat, majd haftárazait is született, amelynek az eredménye a zökkenőmentes termelésben mutatkozik meg és abban, hogy a cukcrkihozatal a répa cukortartalmához képest az egész iparon belül legmagasabb Sárikádon; A pártaiapszervezet vezetősége különös gonddal foglalkozik a pártcsoportok tevékenységével. Feladatuk most, a kampány ide­jén, hogy megértessék a dolgo­zókkal: a gyártás menetében csökkenteni kell a cukorvesztesé­get, az energiafelhasználást, a rocsááűáepémzt, meg kell előzni az üzemzavarokat, A vezetőség rendszerese» tájékoztatja a pártbizalmiakat a bel- és külpolitikai helyzetről, hogy helyesen tudjanak választ adni az érdeklődőknek- Azért is fontos ez, mert ilyenkor sok idénymunkás dolgozik, akik nem vagy legalábbis alig élnek szerve­zett életet. f Embereik, gépeik, lázas munká­jától zajos most a gyár. Tétlen- kedőket ilyenkor aligha találhat az ember. Ahol a répát rakják ki a vagonokból, ott dolgozik Juhász Ferenc ist Ahogy mondja, 1925 óta egyfolytában. Ö a pártcsoportve- , ető. A legnagyobb gondja: úgy ;akaríisák ki a vagonokat, hogy egy szem répa se menjen „pocsék­ba”. Így szokta mondani: — Vigyázzatok fiúk, ez nem a tőkésé! Előfordul, hogy valaki vasárnap :ien megy be. Igazolatlan mulasz­tásnak számít. De ezzel még nem zárul le a dolog. Azt is megma­gyarázza, hogy mit árt az ilyen magatartás a vállalatnak. Mert mindenki megértheti, hogy ahová liánom embert osztanak be, azt a munkát ketten nem tudják elvé- geznii Mostanában az indonéz helyzet foglalkoztatja a dolgozókat leg­inkább. Juhász Ferenc eléggé tájékozott. Az csak természetes, hogy mindennap olvas újságót. Németh János segéd m ű veze tő a cukonoldatkészítésv a kazónház és a szeletszárító irányítója, aki ugyancsak pártcsoportvezető. —< Rendben van minden? le­kérdezem bemutatkozás után, — A 7-es gőzcentrifugának le­szakadt a féktartó öntvénye, mert bőrszíj helyett gumitextilt hasz­náltak a meghajtásihoz — vála­szol. Izgalmas dolog a percek is nagv veszteséget jelentenek a gyárnak. Most azonban már nyugodt Né­meth János. Gyorsan kijavították a hibát. 6 pedig megmagyarázta a centri- fugásoknak, hogy minden indítás előtt kissé hajtsák meg a dobot kézzel, ne egyszerre vegye fel a szíj a terhelést. Van itt más gondja is a párt­csoportvezetőnek. Természetes, hogy pontosabb munkával jobb eredményt lehet elérni. Hogy mennyi cukor jön ki egy főzetből, az éppen ezen múlik. Megmondja tehát nekik minden főzés után, hogy ennyi és ennyi mázsa. Be­osztása szerint nem lenne éppen kötelesssége, de ő a pártbizalmd is. Bérkérdésben néha nagyón ér- tetlenek az emberek. Nem az alap­besorolásokkal van baj, hanem a létszámmegtakarítás után járó munkabér bizonyos százalékának a kifizetése okoz vitát. Az egyik brigád még a kampány kezdete előtt vállalta, hogy egy ember munkáját megtakarítja, a másik viszont ebbe nem ment bele. Az­zal indokolta, hogy teljes létszám­mal is éppen elég a tennivaló. Amikor aztán a kevesebb létszám­mal dolgozó brigád megkapta a jogosan járó többletkereseteit, kez­dődött a méltatlankodás. Csausz Gyula az irodai dolgo­zók pártbdzalmija. A problémák az irodában rendszerint más jelle­gűek, mint az üzemrészekben. Az itteni munka nagymértékben ki­hat az egész gyár termelésére. Mi foglalkoztatja legjobban? Főként a gazdaságosság Váljon még szer­vezettebbé a munka, dolgozzanak jobb összhangban az osztályok. Fontos az is, hogy ne legyen el­fekvő készlet raktáron. Mint anyag-, áruforgalmi csoportvezető 1 kellő szakértelemmel rendelkezik Csillogó hó takarja az országút bitumenjét, a felszántott földeket, az alföldi tanyák tetejét. A csaba- csűdi vasúti őrház mellett vezető bekötő úton is bakáig járunk a frissen hullott hóban, amikor megközelítjük Varga László por- táját. Kint téli gúnyába öltözött a táj, bent, a mester műhelyében pedig mesevilágba érkezünk. A duruzsoló vaskályha melege han­gulatát, hangja meg zenéjét adja e különös világnak. Varga Lász­ló, a Népművészet mestere éppen aRőzsét cipelő asszony-t faragja s a műhely polcairól „lesik” új művét a már fába álmodott ala­kok: a hordót • abroncsozó kádár; a bárányait legeltető juhász; a vályogvető emlber; a gallyazó; a csikóslegény meg a több alakos kompozíciók: a Móricz Zsigmond Hét krajcár című novellája nyo­mán készült megrázó jelenet fi­gurái; a Piacon című alkotás asszonyai s a többi művészi fafa­ragás. Egy pillanatra elképzeljük — e miliő is mily természetes ihletője a tehetségnek! Nagyszerű dolog lehet ebben a világban élni, az anyagban testet öltött „képze­lettel” beszélgetni, tanácsukat kérni: milyen kifejezés üljön a Rozsét cipelő asszony arcán?..., mit fejezzen ki a piaci jelenet?... A gondolatsor megszakad, bejön Varga László őszülő hajú felesége, szenet tesz a tűzre, majd az asz­talhoz ül, hogy segítsen a férjé­nek. Csaknem húsz éve már együtt dolgozik elképzelései kivi­telezésén a férj és feleség. ahhoz, hogy a megbízatását telje­síteni tudja. Viták legtöbbször a külpolitikai kérdésekben merülnek fel. Ma­napság sok az olyan esemény, ami gondolatokat ébreszt az em­berekben. A pártbizalminak vá­laszolnia kell. Mégpedig nem is akárhogy; Érvekkel, világosan és meggyőződéssel. Annak a tudatában, hogy a mun­kahelyen ő a párt képviselője. Mátyási János igazgató az évről évre megismétlődő kimagasló eredményt a jól összforrt kollek­tívának tulajdonítja. A vezetők és a munkások kevés szóból is megértik egymást, hiszen valami­kor együtt dolgoztak a gépeknél, munkapadoknál vagy éppenséggel a telepen, répakirakásnál. Nem is felejtkeznek meg erről. Ma éppen olyan baráti a kapcsolat, mint ré­gebben volt. S ha valaki a veze­tők közül ügy mondja, hogy Sa­nyi bácsi ezt vagy azt csináld meg, nem kell attól tartania, hogy ő a rá bízott feladatot megfonto­lás tárgyává teszi. Ebben a légkörben a törzsgár- dában vasfegyelem alakult ki anélkül, hogy bárkinek is sokat kellett volna magyarázni róla. Ha egyesek beosztásban előbbre is léptek, az érdekek azért közösek maradtak, s így még jobban meg­valósíthatók. Ezért szívesen köti ide mindenki a sorsát, s úgy tö­rekszik kivenni a részét a munká­ból, ahogy az az erejéből, képes­ségéből telik. Az emberek közötti helyes kap­csolat kialakításában kezdettől fogva jelentős szerepe van a párt- alapszervezetnek. Pásztor Béla — Hogyan kezdték? Ügy ér­tem, mikortól élnek csak ennek a hivatásnak? Varga László leteszi a vésőt s az egyik polcról két munkáját szedi elő. — Tessék nézni. Ez a dohány­szelence és ez a dombormű, ami csikóst ábrázol, még a Szovjet­unióban készült. Ezek voltak az első faragásaim s azóta is őrzöm őket. A fogságban csak unalom­űzésből farigcsáltam szipkákat, női aktokat, dohánytartókat. Mi­kor ezt észrevette a szovjet tábor­parancsnok, minden segítséget megadott ahhoz, hogy állandóan folytathassam a faragást. Az ő ösztönzésére tettem is, s megbe­csültök érte. Őszintén mondom: korábban nem tudtam, hogy képes vagyok ilyesmire... — S hazajövet? —' Kertész voltam azelőtt, s mikor hazajöttem is ezt a mester­séget folytattam. Csak ajándék- tárgyakat faragtam szabad időm­ben ismerőseimnek, kislányom­nak, feleségemnek. Aztán, 1912- ben a fővárosba kerültem, mint vasesztergályos dolgoztam egy gyárban. Ide járt be Ilosvai Vá- nya István festőművész, aki az üzem művészeti szakkörét vezette. A szakkörön tanultam meg a képzőművészeti alkotásokkal kap­csolatos főbb ismereteket, a kom­pozíció törvényszerűségeit stb. Mégiscsak 1957-ben köteleztem el magam végleg a fafaragással dr. Szabó Lórántnak, a Szarvasi Háziipari Szövetkezet egyik veze­Bulgáriában lépten-nyomon lát­hat az ember emlékműveket, me­lyek a nép szabadságáért, függet­lenségéért vívott küzdelem, az 500 éves török uralom vagy a fasiz­mus elleni harc egy-egy jelentő­sebb eseményének színhelyét je­lölik meg. A történetet mindenki jól ismeri az abban szereplők ne­vével, életével, hősi tetteivel együtt. A házakat, amelyekben ők valamikor születtek vagy éltek, falra helyezett emléktáblák, dom­borművek díszítik. Egyes helye­ken külön kis múzeumot is beren­deztek, amelynek az emléktár­gyait ereklyeként őrzik. De nemcsak a hősök iránt érez­nek mélységes tiszteletet a bol­gárok. Nagyra becsülik azokat is, akik a forradalom mai szakaszá­nak a zászlóvivői, a munka élen­járói. A kommunista brigádokat és a kitüntetett dolgozókat isme­rik a gyárakban, de ismerik a vá­rosokban, községekben Is. Fény­képeik láthatók a főtéren vagy valamelyik forgalmasabb helyen állványokon, keretben, üveg alatt időállóan elhelyezve. Esztergályo­sok, orvosok, postások, tehené­szek és más foglalkozásúak. Szemtanúja voltam egy alka­lommal, hogy 7—8 éves iskolások nézegették a fényképeket. Tanító­nőjük vezette őket, közben ma­gyarázott valamit nekik. Sajnos, nem sokat értettem belőle. Az egyik képnél hirtelen nagy han­goskodás támadt és mindnyájan egy kislány köré sereglettek. Az éppen arra haladó felnőttek is megálltak, érdeklődtek, aztán ők is a gyerekek közé keveredtek és mosolyogva megsimogatták a kis ünnepelt bájos arcát. A rejtély megfejtése nem volt nehéz: felis­merték az édesapját, akiről ké­sőbb megtudtam, hogy kitüntetett mozdonyvezető. Nálunk kevesebb az emlékmű és az emléktábla, nem helyezzük olyan aranykeretbe a szabadság- harcosok, a forradalom hőseinek emlékét, mint Bulgáriában. Pedig a visszaemlékezésre, a gondolatok újra és újra való felébresztésére igen nagy szükség van. Elsősor­ban azért, hogy erőt merítsünk tőjének a névén, aki a népművé­szek szövetkezetének ajánlotta munkáimat. A szervezettség nagy segítséget adott nekem is, hiszen ha nem lett volna szövetkezet, talán sohasem tudom kifejteni szerény képességei met, talán örökre csak házon belüli ajándék- tárgyak maradtak volna faragá­saim... — Tudjuk, eddig több száz kü­lönféle figurát adott át a szövet­kezetnek Varga László és ezek közül sok külföldre került. Mégis melyiket mondja a szívéhez leg­közelebb állónak? — Nehéz választani, mindig az új a legkedvesebb — és sorra ve­szi: — Nézze ezt a munkát... (Egy bájos, hősködő gida, miután fel­döfte az almáskosarat, két első lábával peckesen megáll a kosá­ron.) Ez épp oly kedves, mint a letargikus hangulatú, csibét tépő szarka, (melynek szimbolikusan politikai mondanivalója van). Varga László figuráinak mo­delljei általában a paraszti élet alakjai, s a dolgos emberek mun­káját tükrözik. Zsánerképei pedig főként az életből ellesett visszás­ságokat figurázzák ki művészi eszközökkel. A Pletyka című több alakos kompozíciója finom gúny­rajza azoknak, akik összesúgva mindig a távozó harmadikról be­szélnek, az Alkudozás a kapzsi kofa jellemét mutatja be. Alkotásaiért tavaly a Népmű­vészet Kiváló Dolgozója címet kap­ta Varga László, az idén pedig belőle és állhatatosak maradjunk ahhoz az eszméhez, amelyért oly sokan az életüket áldozták. Ta­nulnunk is kell tőlük, mégpedig leginkább a tisztességet, becsüle­tet, a néphez való töretlen hűsé­get. A munkában élenjárókat sem emeljük arra az erkölcsi magas­latra, ami megilletné őket. Még egyes üzemekben is megfelejtkez­nek róluk, arra pedig alig akad példa, hogy valahol a szocialista brigádok, kitüntetett dolgozók ne­vét, érdemeit, fényképét köz­szemlére tennék. Mintha ez vala­mi elavult módszer lenne, ami a személyi kultusz korszakával együtt idejét múlta. Kár lenne a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni — szokták mondani, ami vonatkoztatható erre az esetre is. Nem arról van szó, hogy egyes ve­zető személyiségeket dicsőítsünk s próbáljunk felruházni olyan iste­ni adottságokkal, amilyenekről csak a legendák szólnak. Felesle­ges lenne az is, ha különleges hő­söket faragnánk azokból, akik a kötelességük teljesítésében példa­mutatók. Maradjunk csak a föl­dön, nincs szükség túlzásokra, torzításokra. Az igaz, hogy a legjobbak álta­lában többet keresnek a velük együtt dolgozók átlagánál, prémi­umot vagy jutalmat kapnak, ami az elismerés nem lebecsülendő formája. De elég-e a mi társadal­munkban, ha csupán pénzzel egyenlítjük ki a számlát? Bizo­nyára nem. Pénzt az is kap, aki a közepesek és gyengék színvona­lán mozog. Hogy mennyit, azt a foglalkozás kategóriája határoz­za meg. Az erkölcsi elismerésnél csupán egy a mérvadó: ki mit tesz a maga posztján a ma forradal­mának véghezviteléért, mennyit ad önmagából a szocializmus, a kommunizmus építéséhez. Az anyagiasság egyes rétegek­ben meglehetősen eluralkodott ná­lunk. Állítsuk ezzel is helyre a tisztesség normáját azoknak a fejében, akik csupán pénzzel mé­rik az emberek értékét. P. B. átvehette a Népművészet mestere kitüntetést. A magas elismeréshez nemcsak kiváló művei juttatták, hanem az az önzetlen igyekezete is, amely- lyel tanítványaival foglalkozik. Többen közülük, mint például Eg­ri János (ma már a pesti orvos- tudományi egyetem hallgatója) vagy a Csabacsűdön élő és dol­gozó Hargitrtai György nem egy kitűnő önálló munkájával érde­melte ki a szakemberek el ismeré- sét. S gyakori vendégek a kis mű­helyben a szarvasi úttörő- vagy középiskolás szakkörök tagjai, akiket szeretettel lát el tanácsai­val Varga László. — Gondok, problémák...? — Vannak azok is. Az anyag beszerzése mindig gond. Hórs-, dió-, körtefa kevés van az Alföl­dön, sokszor napokat kell utána­járni, hogy beszerezzem őket. A másik. Villany már van nálunk is. Kellene egy jó kis villanymotor esztergáláshoz, a munkák kikészí­téséhez. Talán az ilyen gondok megszüntetéséhez, ha több segít­séget kapnánk a szövetkezettől..; az mindenképpen jó lenne... A véső újra a mester kezében villog. Mozdulatai nyomán a tömbből egyre inkább kialakul az új munka, a Rozsét cipelő asz- szony kontúrja... Kint téli gúnyá­ba öltözött a táj. Bent a mester műhelyében a duruzsoló kályha zenéje mellett születnek újabb és újabb mesealakok, s különös vilá­got varázsainak elénk... Varga Dezső A Békés megyei Jókai Színház FÉRFI ÉS NŐI PRÓBABABÁT VESZ talapzattal együtt. Érdeklődni: a Jókai Színiház gazdasági irodájában. 36626 A mester műhelyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents