Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-18 / 272. szám

1.965. november 18.

4

Csütörtök

Nekik már nem jó, ami régen jó volt

Az endrődi művelődési otthon egyik legjobb szakköre a mezőgazdasági szakkör

Az ismeretterjesztés és ezen belül a mezőgazdasági ismeretterjesztés nagy és neihéz feladat. Nem véletlen, hogy azoktól, akik részt vállalnak belőle, céltudatos és nem kevésbé állhatatos munkát követel. A mezőgazdasági ismeret- terjesztés hatékonyságának, termelést elősegítő erejének növelését kell szorgalmaznunk, és amikor ezt megállapítjuk, azt is kimondhatjuk, hogy ehhez hovatovább minden adottságunk meg is van. A falvakban* ha a falusi értelmiség, a művelődés helyi munkásai megfelelő irányítással es vezetéssel összefognak, néhány év alatt sokszorosára növelhetik az ismeretterjesztés ez ágának hatóerejét.

Az utóbbi évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a most kibontakozó mezőgazdasági ismeretterjesztés nagy lehetőségét rejtik magukban a mezőgazdasági szakkörök. Ezek a szakkörök már magasabb szinten foglalkoznak egy- egy mezőgazdasági szakterület kérdéseivel, problémáival, és fontos munkájukban az a momentum, hogy a szakköri foglalkozások tematikáját a szakköri tagok igényeinek, érdeklődésének megfelelően állítják össze. Az sem elhanyagolható dolog, hogy a mezőgazdasági szakkörök tagjai általában munkahelyükön nemcsak a termelés fellendítői, hanem az ismeretterjesztés kiváló propagálói is*

Valami hasonló jelenségről beszólt a napokban Majoros Lajosaié, az endrődi művelődési otthon igazgatója. Szóba hoztuk a szak- körök dolgát, s elmondotta, hogy egyik legjobb szakkörének a mezőgazdaságit tartja. Ez a szakkör tavaly is működött, de akkor a Búzakalász Tsz-ben tartották ösz_ sziejöveíeleiket, az idén vette védőszárnyai alá a 14 tagú, ma még nem is olyan nagy szakkört a mű. velődési otthon. Arpádhalmi Pál, a szövetkezet főagronómiusa vezeti a kis kollektívát, melynek tagságában állattenyésztési brigádve- zetők, növénytermesztők találhatók. „Összetartó kis szakkör ez — említette az igazgatónő —•, örülünk, hogy a művelődési otthonban kellemes és hasznos otthonra találtak.”

Ez a vélemény jó bizonyítéka annak, hogy a mezőgazdasági szakkörök, ahol működésük félté, teleit — személyi és tárgyi vonat, kozástoan — megteremtik, egy idő után az ismeretterjesztés elidegeníthetetlen részévé válnak, és tökéletesein beilleszkednek a község népművelési életébe. Sokszor hangoztatott definíció, hogy mezőgazdaságunk terméseredményeinek, az állattenyésztés sikeres fejlesztésének útja a szakemberképzésen át vezet, vagy másként: a követelményeknek megfelelő szakmai műveltség nélkül a mezőgazdaságban sem lehet ma mór boldogulni, mindenkinek értenie kell annak a szakterületnek valamennyi ágazatát, ahol dolgozik. Ezt cáfolni meddő próbálkozás és bizony«» szempontból megnyugtató, hogy egyre kevesebbszer hallani azt a régi nótát, hogy „így csinálta a nagyapám is, nekem is jó, én se akarok többet tudni”. Plusz még ehhez, hogy szocialista mezőgazdasági nagyüzem ed sem képzelhető a munka magas szintű szervezettsége, a szaktudományok eredményeinek felhasználása nélkül.

Az endrődi mezőgazdasági szakkör tagjai, ha kimondottan nem is, a következő naptári évre összeállított munkaterv ükben ezt tartják legfontosabb tennivalójuknak. Elgondolásuk — a jód bevált gyakorlat alapján —, hogy egyik héten szakmai előadást hallgatnak, a következő héten pedig gyakorin, ti feladatokat oldanak meg. E rendszer szerint készült munkatervük igen jónak mondható, és sokoldalúan segíti a szakműveltség megszerzését, elmélyítését egyes tárgykörökben. Januárban például a termelőszövetkezet növénytermesztési vetésszerkezetét elemzik, és a növénytermesztés, valamint az állattenyésztés összehangolásónak jelentőségét vitatIfjúsági klubvezetők Békésen

November 11-én, csütörtökön Békésen találkoztak a megyei ifjúsági klubok vezetői. A találkozás célja az volt, hogy tapasztalatcsere formájában elmondják a klubvezetők, vajon a délutáni, esti ifjúsági klubfoglalkozások melyik formája vált be a legjobban. A találkozás első napirendi pontjaiként a békési KISZ-bizottság titkárának 'beszámolója hangzott ed: Hogyan töltsük meg tartalommal az ifjúsági klubok munkáját? címmel. A résztvevő gyomai, szarvasi, orosházi, sarkad! ifjúsági klubok vezetői gyakorlati tapasztalataikról számoltak be, szinte egyöntetűen hangoztatták: akkor lesz igazán jó a klubfoglalkozás, ha nemcsak neveli, hanem szórakoztatja is a fiatalságot. Először vonzóvá kell tenni — alapos véleménykutatással — ezeket az. összejöveteleket; a merev oktatási forma mellőzésével, a romantika csíráival kell érdemessé tenni egy-egy klubest műsorát.

Benesdk Ilona, a megyei KISZ- bizottság munkatársa javaslatát, hogy, havonként rendezzenek a megye más és más községedben ilyen tapasztalatcseréket ■— egyhangúlag elfogadták.

A legközelebbi tapasztalatcserére decemberben a sarkadi járási művelődési otthon ifjúsági klubjában kerül sor,

Százegy éves a békési járási könyvtár

Hazánkban elsőnek 16 évvel ezelőtt Békésen alakult meg a helyi művelődési otthon és a könyvtár. Azóta gyönyörű járási könyvtárt alakítottak ki, a szabadpolcos rendszerrel felszerelt könyvtárban húszezer kötet között válogathat a 3700 könyvtári tag. Hazánk egyik legnagyobb falujában hetenként 14—15 ezer könyvet cserélnek az olvasók.

A jó hírű könyvtárban — ahol külön ifjúsági könyvtárat is rendeztek be az ifjabb nemzedék számára — naponta sok a böngésző a szabadpolcok előtt. Több olyan 60—70 éves olvasót látni, aki a könyvtár megalakulása óta tag, s igen sole jó könyvet kölcsönzött 16 év alatt. Legidősebb tag azonban özv. Kovács Andrásné, aki hamarosan betölti 101. életévét. Az idős könyvtári tag szellemileg friss, de fizikailag gyengélkedik, ezért aző olvasójegyére legtöbbször a dédunokák cserélik a könyvet s felis olvasnak az idős néninek.

1 ják meg. Egy másik januári előadás alkalmával Arpádhalmi Pál főagronóimis a sertéshizlalási kísérletekről tájékoztatja szakkörének tagjait. A részletesen kidolgozott éves foglalkozási tervből kiemelkedik a februári program, melynek keretében az 1965. évi termelési eredményeket értékelik és ismertetés után az 1966. évi termelési terv elemzésére kerül majd sor. A gyakorlati foglalkozás ebben a hónapiban: melegágyi palántanevelési kísérlet a termelőszövetkezet kertészetében. A szakkör júliusban tapasztalatcsere-látogatásra a Felsőnyomási Állami Gazdaságba utazik, októberben pedig nagyüzemi kukorica- és cukorrópabetakarítási tapasztalatcserén vesznek részt először a Hidasháti Állami Gazdaságban, majd újból Felsőnyoma- son. Decemberben a művelődési otthonban értékelik egész évi tevékenységüket, ugyanakkor állítják össze az 1967. évi elméleti és gyakorlati foglalkozásaik tematikáját is.

Ügy látszik, az endrődi művelő, dési otthon mezőgazdasági szakköre egy kitűnő ismeretterjesztési forma tartalmas megjelenése. Ed. digí működése alapján további, még hatékonyabb támogatást érdemel, ebben — bizonyára — nem is lesz hiány sem a művelődési otthon, sem a termelőszövetkezet, sem a község vezetői részéről.

S. E.

Nyugdíj

Nyugdíjas állás! Szinte fogalom volt ez a két szó a múltban a kisemberek előtt. Hiszen azt jelentette, hogy ha egyszer kihull kezükből a munka, akkor idős korukban nem szorulnak kegyelemkcnyérre. Megélnek majd a szerény nyugdíjból.

Ez a vágy benne élt a legtöbb kispénzű kisiparosban is. S hogy nem teljesült, mint sok más jogos igény sem, arról nem ők tehettek. Akik viszont tehettek volna érte valamit is, azoknak kevésbé főtt a fejük a mások gondjától. Érthető hát, hogy a kisiparosok zöme megyénkben is örömmel üdvözölte négy évvel ezelőtt az akkor életbe lépett kisipari kötelező nyugdíjbiztosítást, hiszen ezzel egyszerre évtizedek vágya teljesült. A tetszés szerint választott kategóriákban a járulék havonkénti rendszeres fizetése — az elért időben — a nyugellátásra jogosít majd. Ezzel pedig az idős kisiparosok is beléphetnek a nyugdíjasok sorába.

Mindez nagyon szép és emberséges. Aki azonban a biztos jövőre gondol, annak rendszerint áldozatot is keil érte hoznia. Vagyis csak az a kisiparos számíthat nyugdíjra, aki maga is hozzájárul az alap képzéséhez. Mégpedig azzal, hogy rendszeresen fizeti a biztosítási járulékot. Ezzel azonban még elég sok baj van a megyében. A számok tanúsága szerint jelenleg mintegy másfél millió forintra tehető a hátralék. Nem kis összegről

van tehát szó még akkor sem. ha netán indokolt okok miatt (elhalálozás, iparengedély megszűnése) valamelyest esetleg csökkenhet is ez a tartozás.

Az állam jelentős összeggel járul hozzá a nyugellátáshoz, hiszen a befizetett járulékok a nyugdíjaknak csak egy töredékét fedezik. A maga nemében világviszonylatban is egyedülálló, hogy a rászorult kisiparosok nálunk a tíz év eltelte előtt nyugdíjat élvezhetnek. Ezt viszont az tette szükségessé, hogy sok az idős kisiparos, akiknek már nehezére esik a munka. Állami támogatás nélkül elképzelhetetlen lenne, hogy a megyében mar jelenleg százötven kisiparost, özvegyet kivételes nyugellátásban részesítsenek, mint ahogyan teszik. Fél év alatt nem kevesebb, mint 216 ezer forintot kaptak kézhez ezek az új nyugdíjasok.

Ahhoz azonban, hogy a jövő is megalapozott legyen, kevés csupán a kisipari kötelező nyugdíj- törvény feletti örvendezés. Természetesen érthető és helyénvaló az öröm, hiszen olyan gondoskodás valósul meg, ami iránt évtizedekig pusztán csak a vágy volt meg. Am a másfél millió forint biztosítási hátralék azt tanúsítja, hogy a kötelezettségekről sem illik megfeledkezni, mert egyedül csak a törvényből még nem lesz nyugdíj. Csakis a járulékok rendszeres fizetéséből lehet.

P. P.

„Hivő”, akit nem lehet többé

hitegetni

A román határ közelében fekvő Isis faluban egyetlen vállalat székel. Fatelep. Hogy beköszön tótiek a havas esőt szitáló novemberi napok, délutánonként itt: is nekilátnak tanulni az emberek. Mert jaj, de sok minden van a nagyvilágban tudnivaló, politikai esemény, régmúlt idők története, amit kell, hogy ismerjen az ember.

Alacsony, de amúgy mokány, jó kötésű, fiatal férfi az előadó. Az ebédlőteremben ülök szemeiben a várakozás érdeklődése csillog. Valaki hátul leszegi a fejét — keveset aludhatott az éjszaka. A többiek helyette is figyelnek. Az előadónak — alig észrevehetően — remeg a keze. Ideges.

Hogyisne lenne izgatott, hiszen nem könnyű dolog figyelő tekintetek kereszttüzében — folyamatosan, zökkenő nélkül — fejtegetni valamit olyannak, akinek ez nem kenyere. Pedig ügyesen kell élmondani a témát, hiszen nyolc óra kemény munka után ébren tartami az érdeklődést, nem gyerekjáték.

Ilyesmi motoszkál a szemináriumvezető fejében, meg az, hogy a mai nap számára kissé- vizsga. Csóka László az időszerű politikai kérdésekről tart előadást a vállalat dolgozóinak. Ez az első alkalom, amikor a párt ilyen munkát bízott rá, s szeretné, ha nem csalódnának benne. Se azok, akik megbízták a feladattal, se azok, akik szavát hallgatják. Ebben a falúban nagyobb szükség van ilyesfajta megbeszélésekre, mint bárhol másutt, hiszen közismerten erős még itt a vallási befolyás hatása. Nagy számban élnek az itteni családok között: „hi_ vők”. A baptista egyházközség tagjai.

A dologban az a különös, hogy

valamikor még Csóka László is J nőmentes. Minél közéjük tartozott. Miként vezetett az út a hívőktől idáig?

A fatelepen dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett Az egészség megvolt, bírta erővel, úgy érezte, minden rendben van. Politikával, a nagyvilág sorával kévéséit törődött — dolgozott a mindennapi betevőért. Annák idején,

1941-ben, hogy a görögkeleti vallásról áttért baptistának, azt se valami „lelki kényszerből” tette, inkább csak azért, mert Vangyel Endre főszolgabíró így kívánta.

(Az okiraton ugyan az áll: „Saját elhatározásából”.) Nem valami érdekes azoknak az életük, akik ezt a hitet követik. Nyilvános helyre — legyen az kocsma, mozi vagy akármiféle előadás — nem járhatnak, csak a biWiamagya- rázatot hallgatják együtt hetenként.

A munkahely azonban mégis valamiféle közösség, beszélget az ember a munkatársakkal, s lassan csak azt veszi észre: a világnak olyan zugai is kezdenek nyiladozni előtte, melyekről eddig nem is volt tudomása. Vagy talán ő maga látta ferde szemüvegen eddig a valóságot?

Addig unszolták társai, a telep vezetői — egy-kót ember, Furák Józsii bácsi, Farkas Lajos elvtárs —, amíg nekiveselkedett és esti tanulással elvégezte a hiányzó nyolcadik általánost. Jól is jött a dolog, mert közben baleset érte, rádőlt egy vagonajtó, nem tudott többé nehéz fizikai munkát végezni. Megtették műszaki tisztviselőnek. Egyesek ellenezték a dolgot: éppen egy „hívőt” emeljenek ki?

Az út innen egyenesen vitt tovább előre felé, ámbár az ő számára nem is volt ez olyan zökketőbbet tanult, annál inkább rákapott a tudás jó ízedre, s annál inkább rádöbbent, mennyi minden van még hátra, amit nem tud az ember. Milyen bonyolult is a világ, mennyi sok összefüggést nem kapiskálunk be. lőle. Beiratkozott a mezőgazdasági technikum «ti tagozatára. így kezdett ki tárulkozni a világ, mind megalapozottabbá vélni a szakma S elérkezett az idő, mikor munkatársai így tették fel a kérdést:

— Nem gondolod, hogy a pártban lenne a helyed, Csóka elv- társ?

Ügy érezte, szinte őhelyette fogalmazták meg a szavakat Már régebben gondolt erre.

Jelenleg a gőzölt fűrészáruk forgalma lebonyolításának és készletezésének műszaki előadója, és a községi pártszervezet ágit. prop. felelőse. Az ő feladata, hogy a mai világ égiektől elszakadt, de valóságos és minden vallásnál emberibb igéit eljuttassa mind szélesebb körökbe a ,fúvók” falujában.

— Én nekem mindent az iskola jelentett no meg a munkatársak buzdítása. A tanulás. Ez a legfontosabb. Minél több mindent ismer meg az ember, annál inkább rájön, hogy milyen sok még a megtudni való.

Csóka László szeretne megbirkózni az új feladattal: érdekes, figyelmet keltő politikai oktatást folytatni a munkatársak között és otthon, magánszorgalomból román nyelvtudása mellé megtanulni még a németet. Aki egyszer beleharapott a művelődni akarás ízeibe, esténként bizony nem sajnálja a szemét sokáig futtatni a villanykörte fényében vibráló betűkön.

(ajda)