Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-16 / 270. szám

M65. november 16.

5

Redd

SZARVAS- 965

A megyéről először megjelent Irányi-féle útikönyv ezt írja Szarvasról: az ország legszátazabb vidékének középpontjában települt — városkában, nem is sejti, milyen oázist talál a magyar puszta „kietlenségében”...’’ a látogató. Erre cáfolt rá az ég, mert úgy ömlött az eső, hogy szinte patakká vált a szarvasi főutca. Az októberi szélben hajladozó fák siratták az elmúlt nyarat és az ágakról úgy hullott a levél, mintha versenyre akarna kelni az esöcsöppekkel.

Az elmúlt években elég sokszor írtuk le azt, hogy a negyedik város. Ennek a gondolatnak a jegyében látogattunk el újra „meglesni” a szarvasiakat, hogy vajon mit tesznek az óhaj valóra váltásáért. Az, aki először találkozik ezzel a községgel és a számokat ismeri csupán (19 ezer lakos), természetszerűleg mondaná ki, hogy persze, ez város. Emellett szól az is, hogy utcái rendezettek, közintézményei megfelelnek a célnak. Azaz, itt egy kicsit baj lesz az okoskodással, mert az igaz, hogy a járási tanács épülete megfelel a célnak, csak éppen szálloda nincs. Es máris hallom, ahogy mondják a szarvasiak:

— Ha felépül az irodaház, akkor oda költözhet a járási tanács és az „Árpád” újra szálloda lesz...

... Lesz, lesz. Visszatérő ref rén a beszélgetésekben, és hogy a beszélgető partnerek nemcsak az óhajukról, nemcsak a „leszekről” tudnak mondani újat, hanem ma már tetteikkel bizonyítanak is, hallgassuk meg őket.

Juhász és kombinált fogó

A szarvasi járási pártbizottság titkárának szobájában beszélgetünk: gondokról, eredményekről, reményekről és tennivalókról. Környékbeli tsz-gazdaságokról, ahol — amióta világ a világ — hét mázsánál több búza nem termett holdanként, s most ugyancsak a 20 mázsás átlagnál tartanak. Arról, hogy 300 tanya tűnt el lassanként, s új, kulturált lakótelepek emelik már-már városi rangra Szarvast. A munkaerő- problémákról, amelyek valamikor úgy jelentkeztek, hogy nincs kenyér; jó néhány éve azt jelentették, hogy nem elég, ha a családfő dolgozik, munkát kéne juttatni az asszonyoknak is a vastagabb szelet kenyérért; ma pedig az a gond: jó lenne a családban még egy kereső, mert vásároltunk részletre televíziós készüléket vagy szeretnénk házat építeni. Laukó György járási titkár mondja, hogy a helyi szervek felmérést végeznek, milyen munkaalkalmak vannak a szarvasi járásban, milyen a munkaerő összetétele, hói van szükség fejlesztésre.

A szoba sarkában vitrin. Afféle helybéli nevezetes tárgyak, termékek díszelegnek benne. Az egyik polcon népművészeti remek; fából faragott juhász szűrrel, kutyával. Feljebb: króm csil- logású kombinált fogók gyűjteménye. A kettő szimbólumnak se rossz, Szarvas múltját és jelenét jelképezi egy kicsit a jövőjét is. Az Üj Magyar Lexikon megemlékezik a mezőgazdaságról, az öntözéses és rizstermesztési kísérleti intézetről, a szarvasi gimnáziumról, felsőfokú óvónőképző iskoláról, de ami az ipart illeti, csak a malom és a téglagyár szerepel benne. A lexikonok, úgy látszik — még a legújabbak is — egy lépéssel az élet mögött baktatnak. Szarvasnak ma már jelentős fémfeldolgozó ipara van, a dobozikészítő ktsz pedig mindinkább mű- anyagipari termékek gyártójává alakul. Nem beszélve a faiparról, háziiparról, a ruházati iparról és az építőkről. A fejlődést érzékeltetni egyébként leginkább egyetlen vállalat példájával lehet.

Ha az idegen végigmegy Szarvas főutcáján, modern kiképzésű üzemi épületek hívják fel magúkra a figyelmet. Ha gépkocsija elromlik vagy karbantartást igényel, jól berendezett szervizállomás szolgáltatásait veheti igénybe. Mindkettő a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz létesítménye. Ez a rangos üzem, mely 83 százalékban új árukat termel; csempekályhákat, háztartási eszközöket (az országban kizárólag itt készítenek húsdarálót, kávé- és borsőrlőt), a nemrég alakult hőtechnikai üzemrészben forrasztópákákat, vasúti telefonokat, kel- tetőgépeket, elektronikus vezérlő- berendezést gyárt Hétszáznegyven dolgozója ebben az évben 80 millió forint értéket termel; a szövetkezet állóeszközei több mint 18 milliónyi értéket képviselnek. Ez a ktsz 1952-ben alakult 17 fővel, 35 ezer forint vagyonnal, s működése első évében mintegy 600 ezer forintnyi termeléssel.

További fejlődésük napról napra bontakozik ki: néhány hét múlva megkezdik a gázfűtéses kor- sau-u aiagúwiemence berendezésének munkálatait, amelynek elkészültével a csempegyártás technológiája lesz modernebb, közben megkezdődik a szövetkezet öntödéjének rekonstrukciója, mintegy 6 millió forintos költséggel.

Persze a számok mögött mindig emberek vannak, a termelt javakat serény kezek munkája állítja élő. Önmagáért beszél, ha megemlítjük, hogy 500 dolgozó tevékenykedik a mun ka versenymozgalomban, 8 brigádjuk a szocialista címért verseng s a szövetkezet dolgozóinak több mint 10 százaléka a párt tagja. Nehéz feladatuk van az itteni kommunistáknak, hiszen a kisiparból, a háztartásból vagy a mezőgazdaságból jött embereket formálják igazi munkásokká.

A vas- és fémipart példának szántuk, hasonló jelenségeket tapasztalni Szarvas egyéb üzemeiben is. A növekedésnek megvannak a maga gyermekbetegségei is. Nemrég épült például az új kenyérgyár (3 millió forintos költséggel) és ahogy elindul a munka, kiderült, hogy szűkre tervezték, nincs hely a raktározásra. A jövő évben — tetemes beruházással — bővítik, „korszerűsítik” az alig kiszáradt falú épületet.

Egy felvilágosodott szellemű pap, Tessedik Sámuel 1780-ban „gyakorlati gazdasági szorgalma- tossági iskolát” kezdeményezett Szarvason. Agrotechnikai ismeretekre oktatta a gazdákat, gazdatiszteket képzett és néptanítókat. Innét ered a gyökere a szarvasi művelődésnek, iskola-kultúrának. Anélkül, hogy részletesen bemutatnánk a mezőgazdasági technikum vagy a gimnázium tevékenységét, hadd tegyünk említést pár szóval a Szarvasi Óvónőképző Intézetről, mely a megye egyetlen felsőfokú iskolája, s szegről-vég- ről Tessedik „szorgalmatossági iskolájának” utódja. Kollégiuma a 200 év előtti épületben van, s bizony már az öreg ház nem felel meg a követelményeknek. A

jövő év közepére lesz kész a gyönyörű ötemeletes diákszállás, mely 200 leendő óvónőnek fog otthont adni tanulmányaik idejére. Az intézet Békés, Csongrád, Hajdú, Szabolcs és Szolnok megyékbe, Debrecen és Szeged városa számára képez alapos szakmai tudású pedagógusokat, művel*, hivatásukat érző és szerető, kommunista világnézetű óvónőket. Az intézet tanári testületé tudományos munkával is foglalkozik, tudományos bizottságuk irányításával az óvónőképző fönnállásának hat éve alatt több mint 100 nagyobb tanulmányt, 8 oktatási jegyzetet és két jelentős önálló könyvet bocsátottak közzé. Tóth Lajos dr., igazgató a Magyarországi Óvónőképző Intézetek Tudományos Közleményei című, évenként megjelenő' tanulmánykötet szerkesztője, a szarvasi nevelőképzés 100 éves történetéről figyelemre méltó tanulmánykötet jelent meg tollából.

Az óvónőképző tanárai sok irányú társadalmi tevékenységet fejtenek ki, tekintélyes társadalmi funkciókat töltenek be, nemcsak a megyénél, a járási és községi szerveknél, de országos viszonylatban is. A hallgatók pedig kulturális, és sportmozgalmaikkal érdekes színnél gazdagítják Szarvas életét. Énekkaruk hangversenye társadalmi esemény, kézilabdacsapatuk, kosárlabdázóik mérkőzéseire felfigyel az egész megye.

Ahogy az újságíró fogalmazza mondatait, mindig megakad annál a szónál, hogy Szarvas — község. Az embernek önkéntelenül a város szó kerül az ajkára. A Szarvas életét villanásnyira megjelenítő képek után még inkább. A kultúra és az ipar, ez a kettő, ami egy települést leginkább várossá emel. S ebben a vonatkozásban Szarvas szinte napról, napra a szemünk előtt gazdagodik, terebélyesedik.

A községtől a városig

Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk arról, hogy Szarvas azért elválaszthatatlan a tájtól, az őt körülvevő községektől. A kölcsönhatás igy is és úgy is érvényes. Azaz, akik továbbtanulnak, azok Szarvasra jönnek, akik ügyes-bajos dolgaikat intézik, azok a járási tanácsot keresik fel. A községi tanács elnöke kórházban fekszik, így csak Szécsi Isvánnal, a vb-titkárral sikerült találkozni. Előtte kimutatások fék. szenek az asztalon és beszélgetésünk elején mindjárt a község legfontosabb dolgáról beszélt.

— Évek óta vita folyik a csatornázásról. Először úgy nézett ki, hogy 11 millió forintunk lesz. A végén, mikor a megvalósulásra kerülhetne a sor, azaz a jövő év második negyedévében, csak 6,7 millió forint áll rendelkezésünkre. Ebből az összegből készül el mintegy 3—4 kilométer hosszúságban a szennyvízcsatorna. És ha jövőre valaki hozzánk jön, akkor a község főutcáján nem mehet vé. gig. Ügy fogunk kinézni mi is, mint valami város, Átépítjük az utakat. Csak most azt szeretnénk, hogy az ebben érdekelt vállalatok együttesen végezzék el a munkát, nehogy úgy járjunk, hogy az irt elkészülése után jusson eszébe majd mondjuk a postának, hogy ő meg kábelt akar lefektetni.

Az egykori főtéren áll az ú.i művelődési ház. Szemünk még nem szokta meg a látványt és nemcsak mi, hanem a szarvasiak is sokat vitatkoznak, hogy szép-e vagy csúnya-e a kultúrház.

Szép? Megszokjuk. Az biztos, hogy a szarvasiak örömüket lelik benne, csupán az izgatja őket. hogy mikorra lesz teljesen kész.

— Mikor? — kérdezem meg én is Szécsi Istvánt.

— Erre senki sem tud válaszolni. Még legalább három és fél mii. lió forint kellene, hogy a különböző helyiségek elkészüljenek. Ar. ról nem is beszélve, hogy még sok baj van a most üzemelő résszel is.

A község szélén, az autószervizzel szemben piros tetővel virítanak az új családi házak. Szarvason jelenleg mintegy háromszáz lakáskórvényezőt tartanak nyilván. Többet azért nem, mert a község lakói tudják, hogy az évi 4—5 •lakáskiutalásból bizony jóformán senkinek sem jut. Lakásépítkezés csak magánerőből történhet.

— Ezen nem változtatnak?

Nincs pontos adat arra, hogy ebben az évben hány ezren keresték fel Párizstól Hanoi-ig a ma már, nyugodtan mondható, világhírű Pepi-kertet. De... Lehet, hogy az őszi eső teszi, gondolhatnának arra, hogy legalábbis a főútvonalat megjavítanák. Ezzel nem rontanák a természet varázsát, viszont használnának az idegenforgalomnak. Fotó: Malmos Károly

— De igen. Most folynak a tár gyalások, hogy az OTP a kultúr - ház melletti területen társasház építési akciót kezd. Mj azt szeretnénk, ha a főútra illő épületek kerülnének, olyanok, hogy a föld. szinten üzlethelyiségeket építse - nek. Jelenleg folyik a vita, de bízunk benne, hogy ezen csali a község nyerhet. Magánerőből viszont évente mintegy 100 lakás épül. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt öt évben 500 lakással len gazdagabb a község. Nyugodtan, mondhatjuk, hogy 1944-hez és az azt megelőző évekhez viszonyítva ez szinte számokkal ki sem fejelhető fejlődés, hiszen akkor mindössze 10—12 lakás épült vagy eny. nyit korszerűsítettek.

Az eddigi beszélgetésből azonban még nem derülhetett ki teljesen az, hogy mi is az a plusz amit a szarvasiak tesznek azért, hogy a községből város legyem Újra a számokhoz kell fordulni Kilencvenöt tanácstagjukból a? üléseken való megjelenés aránya 80—85 százalék. A tanácstagé:'

rendszeresen találkoznak választóikkal, és a járásban ez a köz ség volt az első, amely úgy is pél. dát mutatott, hogy itt tettek legtöbbet a községfejlesztési tervek megvalósításáért társadalmi munkában. A járási tanácsnál mesélték el, hogy az 1966-os év az első. amikor már a tervekben egymillió forint fölött szerepel a társadalmi munka értéke. 1961-ben még így csak 147 ezer forintot teljesítettel: és akkor egy lakosra 3,80 forint jutott, míg 1966-ban már 26,79 io. rint.

Az óhajon túl és a tanácstagok tevékenységén túl más bizonyító kot is találunk. Ilyen például az. hogy a község nyolc mérnöke társadalmi munkában készítette el >: szarvasi Körös-part rendezés: tervét. Lehet, hogy ezek a tervek nem is kerülnek megvalósításra, de kifejezik azt, hogy az it lakók túllátnak jelenükön és min denk) tesz sajátos eszközei el a község fejlődéséért.

Szentesi kiránduló diákok ültéi délben az Árpád-cukrászdában Süteményevés közben az egyil kisdiák megjegyzését hallottam:

— Kár, hogy esik az eső, nem tudtunk kimenni az arborétumba. Pedig biztosan az is szép lehet, mert szép a város is.

Nyilván a kisdiák nem az újság írónak szánta ezt a mondatot, é> járjon bárki is szarvasi utca még esőben is észreveheti enne a községnek sajátos arculatát, az: hogy fejlődni akar.

És a szarvasi beszélgetések a. bizonyítják, hogy a mándennai.i tettekkel, a járdaépítéssel, a villanyhálózat korszerűsítésével, , csatornázás megindításával, az üdülőterv elkészítésével tesznek . holnap városáért.

* * *

Egy napig jártuk a szarvasi utcákat, beszélgettünk az emberekkel és a válaszok, amelyek megfogalmazódtak, azt tükröztél:, hogy az itt élő emberek ismerik feladataikat, tudják, hogy saj'x: munkájuk dönti el végül is, hog; vágyaik mikor válnak valóságy .

Nem kergetnek ábrándot szarvasiak, bizonyíték rá, hoy% saját kezük munkájával teremtették meg ma már országos hírűvé vált fémipari ktsz-üket, s az ő leleményességüket dicséri, hogy ma már szívesen maradnak idehaza a fiatalok. Szoi-galmasan dolgozni — ezt tartják a legfontosabbnak és naponta lerakott téglákkal építi!: fel holnapuk wírosát.

Dóczi Imre—Vajda János