Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

1963. október 9. 5 Szombat Hétfőn a békéscsabai TIT-kiubban: Bach és a barokk muzsika kora A zenei szabadegyetem követ­kező rendezvényére hétfőn, októ­ber 11-én kerül sor Békéscsabán, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Értelmiségi Klubjában. Az európai hangszeres zene ki­alakulása, a barokk muzsika, s korának egyik legnagyobb zene­szerzője, a barokk muzsika kiváló művelője, Johann Sebastian Bach életművét, művészetét Sárhelyi Jenő zeneiskolai igazgató, a TIT művészeti szakosztályának elnök- helyettese ismerteti, majd élőze­nei szemléltetés következik, amelyben közreműködnek,« Bach- műveket adnak elő: Somogyi Gyu­la (fuvola), Pelle Ferenc (cselló), Tóth István és Törők László (he­gedű). Megjelent az orosházi Szántó Kovács Múzeum 1963—64-es évkönyve A napokban jelent meg az oros­házi Szántó Kovács Múzeum 1963 —64-es évkönyve, mely a múzeum e két esztendőben végzett külső kutatómunkáját ismerteti, beszá­mol munkatársainak és barátai­nak tevékenységiéről. Az évkönyv gazdag anyagot Gerlén megvalósult Olvasni szerető emberek min­denütt akadnak, mégis egyik he­lyen több, a másikon kevesebb barátja van a könyvnek. Gerla, ez a mindössze 1400 lakosú köz­ség arról lett — többek közt — nevezetes a megyében, hogy lakói nagyon is szeretnek ol­vasni. Ezt méltányolta a községi tanács, mikor az általános lakás­szűke ellenére is módot talált arra, hogy eladdig csak „albér­letben”, vendégként tűrt könyv­tár önálló helyiségbe költözhes­sen. Ez 1963-ban történt. A ta­nács be is rendeztette és a he­lyiség otthonossá tételében se­gített a gyulai járási könyvtár is. Váradi Erzsébet könyvtáros, aki nagy aktivitással szervezi az olvasótábort, közölte, hogy az olvasók száma majdnem három­száz. A polcokon 20C0 kötet so­rakozik és ily módon Gerla a megye ama kevés községe közé tartozik, ahol 1000 lakosra már 1200 könyv jut, ami igen örven­detes arány! A további állo­mánygyarapítás községfejlesztési alapból és tanácsi költségvetés­ből történik. •—ő— tartalmaz, s közel 500 oldalon 19 tanulmányt jelentet meg. Ezek közül is kiemelkedik Nagy Dezső: Az orosházi agrérproletár-mozga- lom kezdetei; Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán; Beck Zol­tán: Disznótoros szokások Oroshá­zán és környékén; Ifj. Olasz Ernő: Avar sírok Csorváson és Koppány János: Adatok a tótkomlósi idény­munkások vándorlásáról, életéről a visszaemlékezések alapján című tanulmánya. A nyomdai munkát a Múzeu­mok Rotaprint üzeme végezte ki­fogástalan' minőségben. Megkezdődött a körte-, alma- és birsalmabelőtt gyártása A szeptember végi és október eleji meleg, napos időjárás hatá­sára jobban érik a paradicsom, a paprika és több nyers áru érkezik a Békéscsabai Konzervgyárba, mint más évek hasonló időszaká­ban. Így a lemaradást részben pó­tolni lehet. Hámozatlan, saját lé­ben készült paradicsomból a 220 vagonos tervet már túlteljesítet­ték a gyár dolgozói és ha az idő­járás még néhány napig kedvező marad, a 300 vagont is elérik. Megkezdődött a körte-, alma-, birsalmabelőtt gyártása. A gyár vezetői arra törekednek, hogy ezekből is túlteljesítsék a tervet. Szilvából 10 vagon helyett 55 ké­szült. Hamarosan sor kerül a za- kuszka gyártására, amit a Szov­jetunió vásárol meg. Befejezéshez közeledik a tészta- üzem építése. A gépi szerelés a napokban kezdődik meg és az év végéig befejeződik. Jövő év elején már tésztát is gyárt a Békéscsa­bai Konzervgyár. „Van, amék megáll..,” s zabályosan inti le egyi­kük a gépkocsinkat. Olyan mozdulattal, mint egy gyakorlott autósto­pos. Még azt is mutatja, hová áll­jon a kocsi. — El tetszenének bennünket vinni? Ketten vannak, két kis pöttöm iskolás. Aki leszólított bennünket, értelmes arcú, kerek fejű kisma- gyar. — Gyere — rántja meg a háta mögött álló, szótlanabb kezel — szálljunk be! ' — Hová igyekeztek? — Sarkadra, az iskolába. — Mindig így jöttök, stopal? — Nem mindig, csak akkor, ha zados szemébe. — Faragó aludt az ágyon. — Miért tűrte el? — Mindegyik napos megen­gedte neki. Olyan közönségesen tudott viselkedni, hogy inkább hagytuk. — Na jó, akkor azt mondja meg, hogy a fotósok közül lát látott visszamenni a körletbe, miután ismét a naposasztal mel­lé állt? A katona gondolkodott. — Senkit. Amikor az az eset történt, én már visszamentem. De akkor a körlet teljesen üres volt. — Még valamit — folytatta a százados. — Erről a beszélgetés­ről senkinek egy szót se! Meg­értette? A katona eltávozott — Gyerünk a laborba. Remé­lem, azóta senki sem járt ott? — Senki! — nyugtatta meg a hadnagy. — Én magam pecsé­teltem le. Benyitottak a szakköri helyi­ségbe és felhúzták a fekete füg­gönyöket. Aranyló napfény áradt a helyiségbe. A vegyész az asztalt vizsgálta. Az asztallap alatti merevítő ke­reszttartókon ujjnyomokat ta­lált. Táskájából kartotékokat vett elő, és gondosan összeha- sonlítgatta a fellelt nyomokkal. — összesén öt.... Ezek Joós jobb kezének ujjal... Valószínű, hogy maga felé rántotta az asz­talt. — Tehát a bal keze... — szólt bizonytalanul a hadnagy. Pikó bólogatott. — Jól sejti. Így történhetett — és íürgén az asztal mellé ült. Balról maga mellé vonta a had­nagyot. Zsebkendőt vett elő, be­burkolta vele a töltőtollát, majd így folytatta: — Itt ült Faragó. Joós pedig, miután Faragó visszakattintotta a piros szűrőt és csaknem tel­jessé vált a sötétség, bal kéz­zel, a zsebkendőbe burkolt tőr­rel, ...így ...hátba döfte. Ponto­san szíven találta. Ekkor hal­latszott a „furcsa sóhajtás”. Na­gyon jól emlékezett rá a kihall­gatásnál a gazember... No és hogy teljes legyen a zavar, felborítot­ta az asztalt... Így... megragad­ta, ...esetleg a lábával nekitá­maszkodott a falnak... Mindannyian az asztal alá néztek. A falon világosan ki­rajzolódott egy jobb lábas, ola­jos csizmatalp nyoma. Pikó bosz- szankodott. Ez a nyom a hely­színi szemlénél elkerülte a fi­gyelmét. — De egyáltalán... — kérdezte bizonytalanul a hadnagy — mi­ért kellett Faragót megölnie? A százados elmélázott. — Nem tudom... egyelőre legalábbis nem. Lehet, hogy va­lamit megsejtett, amit nem lett volna szabad ismernie... Egyéb­ként nemsokára megkérdezheti tőle. (Folytatjuk) felvesznek bennünket. Van, amék autó megáll, van, amék nem. — És ha egy sem áll meg? — Akkor gyalog megyünk, gya­log jövünk: oda is 6 kilométert, meg vissza is... Dél felé jár az idő; egy órakor kezdődik a tanítás. Most még visszafelé elég világos van, de a november, decemberi hónapokban rásötétedik az ősz, tél a 10 éves Hajdú Antal és a 8 éves Hajdú Imre hazafelé vezető útjára. — S a tanulás hogy megy, Anti? — Én 4.4-es vagyok, de az öcsém az rosszul tanul — vála­szol okosan. A 4,4-en elgondolkodunk, mert ismerünk olyan városi gyermeket, alát az apja gépkocsin szállít az iskolába, akinek az apja külön- szobával javítja a tanulás tárgyi feltételeit. A kis Hajdú Anti ko­moly arccal fogja kézen öccsét, nekiindul a mindennapi bizony­talanságnak: felveszik vagy nem veszik valamilyen járműre. A ő jó tanulása megérdemelné, hogy mindig felvegyék. — Köszönjük szépen, hogy el tetszett hozni — komoly arccal kezet nyújt. — Köszönd meg te is — rángatja előre öccsét a háta mögül. Egy pillanatig ottmaradunk, utánuk nézünk. A 4,4-es Hajdú Antika igazít egyet a táskáján, és sok gyalogláshoz hozzászokott, nyújtott lépteivel is kifejezi már: (kicsit korán) ember. Ember, aki most az elkövetkezendő órákra gondol, de a szünetekben arra is: vajon hazafelé menet fölveszi-e őket valamilyen jármű, mert... „Van, amék megáll, van, amék nem...” (fér—ó) A tizenhét vádlott és a közszellem Amikor a békéscsabai BARNE- VÁL-ügyet tárgyalta a bíróság, néhány tanú kapott a büntető ta­nácstól ilyen kérdést; „Ha tudta, miért nem jelezte a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményt?” A válasz, ha nem is szó szerint, de tartalmában valahogy mindig így hangzott: Tudtunk a dologról, de nem mertük jelenteni. Maga az elsőrendű vádlott, Ba- rucza Péter gépkocsivezető ezt mondta: „Köztudomású volt a BARNEVÁL-nál, hogy mások is csinálnak ilyeneket, ezért nem kellett megbeszélni egy-egy lo­pást. Az elkövetésekben mindig benne voltak többen is .. Ezekben a kijelentésekben nagy­jából benne is van annak oka, hogy ezek a szarkák miért tudták „zokszó" nélkül vámolni négy-öt év óta a beszállított vagy a még be nem szállított baromiakat, to­jást, nyulat, takarmányt és más közvagyont képező értéket. De csak nagyjából van benne, mert van ennek a közszellemnek egyéb előidézője, a bűncselekménynek pedig más, mérges fekélye is. Először az elsőrendű vádlottról, akiről megmondhatjuk, hogy sok hájjal megkent „üzletember” volt. Volt benne pszichikai 'érzék, pe­dagógiai vonás, rábeszélő készség, kereskedői rátermettség, meg sok más jó tulajdonság, amelyeket az önzés tenyészfészkévé épített ki. Nemcsak azért, mert már három­szor hasonló cselekményekért a törvény botja figyelmeztette, ha­nem azért is, mert Vezetőitől le­felé olyan „rangot” varratott sa­ját vállára, amely félelemben tar­totta környezetét. Hogy mennyire, t)zt bizonyítják a tárgyaláson el­hangzott — majdnemhogy szem­rehányó — szavai: „A kapunál engem soha nem ellenőriztek. Ha ellenőriznek, akkor nem tudok ki­hozni a telepről baromfit, tojást, árpát meg nyulat..De bizonyít más is. Az árubemérő neki soron kívül mért; az áruátvevővel meg tudott egyezni a „haszon” eladá­sában; nyulat lopott ki a telep­ről, amiben mások segítették ara­kodást — és több mint harminc más eset, különböző csalások, amelyekben mindig segítőkészség­re talált. Ezt az „életművészetet’’ nem le­hetett volna véghezvinni, ha a te­lep néhány vezetője nem huny szemet a gépkocsivezető gátlásta­lan ügyletei felett. Furcsa az is — és ez már bizonyítja a bűnözők jó tájékozottságát is —, hogy éppen azon a napon tett önmaga ellen feljelentést Barucza, amelyen a BARNEVÁL vezetői is ezt tették. A bíróság jól látta a tárgyaláson, hogy Baruczáék mindig pontosan tudták a vállalati bizonylatok „helyzetét”, ennek alapján tökéle­tes pontossággal állapították meg, mit és mennyit adhatnak piacra, saját kasszára. Valahogy látni kell — legalább tanulságképpen —, hogy ez felhá­borítóan rendellenes dolog. De így nem is lehetett rend. Ez ki­csendült a tanúvallomásokból, a szembesítésekből, a vádlottak meghallgatásából. Az egyik tanú. áruátvevő mondta, hogy: „. • -da­rab hiányt azért nem vettek észre általában, mert olyan emberek dolgoztak ott, akik nem látták el feladatukat rendesen. Ha meg volt hiány, akkor sem kaptam bírságot.. De mindezt miért nem látták előbb a BARNEVÁL-nál? Miér' nem jajdult fel bennük a köztu­lajdon féltése? Azért nem, mer' a közszellem hihetetlenül „beteg’ volt a BARNEVÁL telepén. Sei a tárgyaláson is akadtak olyanok, akik majdnemhogy természetes­nek próbálták titulálni ezeket ; lopásokat. Még jó, hogy a bün­tető tanácsot nem lehet meggyőz­ni a köztulajdon elherdálásának természetességéről! Még azzal sem, amit az igazgató mondott: „Nehéz az ilyen cselekményeket megállapítani.” Akarattal, ellenőrzéssel, rend­tartással, időben elhangzott fi­gyelmeztetéssel a tizenhét embert megfékezhették volna jóval ko­rábban a bűncselekmények elkö­vetésében. Elfogadjuk mi a tanú vallom - sát az okokról. Azért történ mert: összejátszottak az fmsz-fel- vásárlókkal; mert bűnös módon meglopták a szállítmányt; mert : telep bemérőjével összejátszott;;1 az áruátvevők; mert három kapu juk van, s nem ellenőriztek a por­tások; mert az áruátvevők be­csapták a termelőszövetkezetekc . De arra mégse kényszerítsenek, hogy elhiggyük: mindezeket csak most, a büntetőeljárás idején is­merték fel a BARNEVÁL-nál. A közszellemmel volt baj. amely nem a társadalmi tulajdon védelmének érdekében fejlődőt!, hanem a beletörődés, a nyilván­valóság, a természetesség hamis burjánzása miatt a „lopj te is, én is" hangulatot teremtették meg. Burjánzott a rossz szellem, mene­kült a jó. Ezért pedig nemcsak a vádlottak padján ülőknek kei! pirulniuk... Varga Tibor AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT FELVESZ kőműveseket, segédmunkásokat és kubikusokat, VALAMINT asztalos, épületlakatos, vízvezetékszerelő, FŰTÉSSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT Jelentkezni lehet Békéscsabán, a vállalat munkaügyi osztályán, Kazinczy utca 4 szám alatt. Orosházán: Orosházi Üveggyár-építkezés. 91514 Bélyegsarok Nagyszabású bélyegkiállít:' volt szeptember 25-től október 9 ig Budapesten a Lengyel Kultúr; termében. A helyszínen működ; alkalmi postahivatal magyar é lengyel szövegű bélyegzővel látt; el az ott feladott küldeményeket A lengyel posta bátran kísérlete zik a modem grafikai irányzatot: kai a lengyel bélyegeken. Szépe! és érdekesek, változatosak a len gyei bélyegek. A nagy sikerű kiá! lítás jó propagandája volt a len gyei—magyar barátságnak. * A MABÉOSZ legutóbbi összesi tése szerint a szervezett magya; bélyeggyűjtők száma 130 000. '/ MABÉOSZ június 30-án 1131 üze mi és területi kört 100 ezer tag gal és 688 ifjúsági bélyeggyűjt; szakkört 28 000 taggal tart nyil ván. A múltban a fővárosi körö! és a taglétszám a MABÉOSZ tag ságának túlnyomó része volt, mos már a vidéki körök száma túlha­ladja a fővárosi körök számát é: így egy egészséges állapot alakul ki. A vidéki körök közül 318 mű ködik a városokban és 261 a köz ségekben. Békés megyében a; utóbbi évben erős fejlődés mu­tatkozik. A felnőtt körök szám; 33 és az ifjúsági körök száma 30 azonban a jelenlegi iskolai évbei; további növekedés várható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents