Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-08 / 237. szám
1965. október 8. 5 Péntek Elemzés, értékelés, haladás Két elnök kezet fog „A szocializmus teljes győzelmének hármas feltétele közül kettő már. megvalósult hazánkban: biztosítottuk a munkásosztály hatalmát, és lényegileg felszámoltuk a kapitalista kizsákmányolást. A harmadik feltételt, a társadalom tagjainak szocialista átformálását, az emberek világnézetének, gondolkodásának, erkölcsének, szépérzékének és technikai szemléletének materialista megalapozását és fejlesztését még korántsem fejeztük be, még sok a tennivaló.” A meghatározást, mely körültekintőnek és alaposnak mondható, egy felsőoktatási tankönyvből idéztük, hogy mintegy hangadója, meghatározója legyen annak, amiről ebben az írásban szólni kívánunk. Ügy véljük, nem árt (különösen akkor, ha többször tapasztalható a kultúrmunka, a népművelés harmad- vagy negyedrangúvá fokozása), ha nyomatékosan idézzük: a kulturális forradalom megvalósítása a szocializmus teljes győzelmének egyik előfeltétele. A gondolatmenet és következtetés innen egyenes irányú és dialektikus: aki akarja a szocializmus teljes győzelmét, annak a kulturális forradalmat is akarnia kell, és tennie kell érte. Amikor azt mondjuk, hogy a művelődés nem monopóliuma már valamely szűkebb rétegnek, ez így igaz. Megfordítva azonban a kérdést az is igaz, hogy ma még nagyon sokan önmaguk rekesztik ki önmagukat a művelődés áramából (értük küzdeni nem könnyű dolog!) részben, mert szokatlan-kényelmetlen számukra, vagy mert (és ez a veszélyesebb, ártalmasabb) nem is tudni, honnan származó sémákban „gondolkoznak” és jóformán mindent, ami „kultúra”, ami „művészet” vagy „korszerű” — kispolgárinak minősítenek, és nem jönnek rá, hogy közben a megdöntött társadalmi rendszer üt még egyet rajtuk ilyen furcséndirekt vonatkozásban is. Nem vitás, hogy kulturális for5—6 forint literenkénti tejtermelés, a kilónként 25 forintért előállított hízott sertés hallatán a tennivaló csak egy lehet: a jövedelmet nem adó üzemágak felülvizsgálása és a rentabilitás biztosítása. A gazdálkodás szervezése ezentúl minden üzemben kalkulációs előtervet követel. Ennek elkészítése ebben az időszakban esedékes. A sarkadi járásban készek az elő tervek. A tsz-vezetők elgondolása — járási szinten — többé-ke- vésbé egybeesett a népgazdaság igényével. Az előtervék egy része azonban mellőzi a gazdaságossági számítást. Egy termelési folyamat költségkalkuláció nélkül olyan, mintlía valaki koromsötét éj bén vállalkozna az égtájak meghatározására. A gazdaságosság elemzése elsősorban üzemgazdászi feladat. A szövetkezetek többségében sajnos, nem egységesen ítélik meg az üzemgazdász fontosságát. Egyesek még egy „irodistát”, egy olyan embert látnak benne, aki helyett kapálni kell, traktort kell vezetni vagy éppen tehenet fejni. Elegen ülnek az irodában — mondják, ezért leszavazzák az üzemgazdászi munkakör betöltésére tett javaslatot. Az üzemgazdász munkájára viszont az egész közösségnek égető szüksége van. A termelési folyamatok költség- és radalmunk fő célja az emberek átnevelése, éretté nevelése arra, hogy a kultúra áldásait befogadják, hogy cselekvő részesei lehessenek a kulturális életnek, mely a világ eseményeinek, azok összefüggéseinek okos, politikus, korszerű — tehát marxista — látására és megítélésére tanít. Ugyanakkor emberebb emberré nevel: megmutatja a szépet, az esztétikumot, feltárja a kapcsolatok emberi módjának ezernyi nagyszerű változatosságát és nem utolsósorban oktat is, hogy munkánkat jobban végezhessük. A termelés, e társadalmat gazdagító folyamat és a népművelés szoros kapcsolata közismert, s bár az emberek általános műveltségének gyarapodása, jellemük csiszo- lódása is feltétlen visszahat mindennapos munkájukra, szakmai képzettségük erősítése (mely nemkülönben alapvető népművelési feladat!) már közvetlenül hoz magasabb termelési eredményeket. Ez az a pont, ahol a népművelők — hivatásosak és nem azok — egy része, más előjellel ugyan, de a fentebb idézett „sematikusan” gondolkozók hibájába esnek és a népművelő munkától, a „kulturális élettől” idegennek érzik vagy legalábbis nem különösebben csatla- koztafhatónak az emberek szakmai tudásának növelését, melyre pedig számtalan mód és lehetőség kínálkozik művelődési otthonban csakúgy, mint könyvtárak munkájában, vagy az ismeretterjesztésben. Népművelőinknek felismerni, hogy időszakunkban az osztályharc fő területe a gazdasági építőmunka és az ideológiai harc, egyértelmű azzal,, hogy tudják: az emberek szocialista tudatának formálása, szakmai képzettségük növelése gazdasági fejlődésünk egyik lényeges, alapvető feltétele. Ha haladni akarunk előre (márpedig ezt akarjuk), akkor túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a népművelés célkitűzéseinek, a népművelés szemléletének, munkastílusának, az alkalmazott módszereknek mély, alapos elemzése és éranyagelemzése 25—30 millió forintos bruttó hozam esetében több millió forintos megtakarítást eredményezhet! Az üzemgazdász tehát nem egyenlő a még egy improduktív irodai munkással. Ö a jö- vedel mezőségszámítás kulcsembere. Feladata egy tervezett vagy befejezett termelési folyamat ráfordításának és hozamainak ízeire szedése, sallangoktól való megtisztítása, a tapasztalatok, tanulságok közvetett, következetes megvalósítása egy újabb termelési folyamat szervezésében. Ennek kimunkálása teljes értékű embert követel a termelőszövetkezetekben is. Ha valaha szükség volt szövetkezeti üzemgazdászra, akkor a jövőben e beosztás jó ellátása pa- rancsolóah megköveteli ezt. Az üzemgazdász beállítása napjainkban szövetkezeti érdekké vált, hiszen a jövőben a gazdaságosság fogalma a legszorosabban összefügg a szövetkezeti emberek, családok anyagi létével. Mivel a tsz-ek gazdálkodása éves terven alapul, elsősorban a közösség érdekét szolgáló termelési tervek, gazdasági elképzelések elemzésére van szükség. Akkor jó a gazdálkodás, ha a tervek maradéktalanul és úgy valósulnak meg, hogy a hozamok növekednek, a költségek pedig csökkennek. Ebben a munkában legjobb iránytű maga az üzemgazdász. tékelése most már halaszthatatlanul időszerű. Feloldani a gátként jelentkező ellentmondásokat, kimunkálni az egységes művelődési szemléletet és irányítást; ez az, ami a továbblépés előfeltétele. Nemcsak mi mondjuk, népművelőink mondják: nem elég intenzív az, ahogyan mi „népművelünk”, sok még a fehér folt a népművelés térképén, ezrek és tízezrek nem kapcsolódtak még be megfelelően a kulturális forradalom áramkörébe és csak esetenként, villanásnyi időre találkoznak azzal. Az is igaz, hogy a koordináció a népművelésben talán éppen most, az országos és a megyei népművelési tanácsok megalakulásával lép ki a gyermekcipőből és igyekszik majd koncentrálni, jól hasznosítani a kulturális forradalom anyagi és szellemi erőit. Az is igaz, hogy a népművelés pedagógiájával és pszichológiájával foglalkozni, azt elsajátítani még ezeken is túl levő, újabb feladat lesz; a pezsgés, változás azonban megkezdődött. Üj módon dolgozni, „csak egy kicsit jobban” dolgozni a népművelésre is érvényes. Biz azonban szüntelen anyagi és szellemi gyarapodás nélkül a népművelésben sem valósulhat meg. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat mind a 17 szakosztálya megtartotta a társadalmi aktívákkal együtti ülését. Ezeken a megbeszéléseken a társadalmi aktívák szakmai segítségévéi elkészültek az éves munkatervek, amelyekben megállapították azt, hogy az elméleti feladatokon kívül tartalmi, konkrét teendőket kell megvalósítani valamennyi rendelkezésre álló anyagi és egyéb eszközzel. Több helyen még nincs üzemgazdász, de máris azon vitatkoznak, hogy kinek legyen a beosztottja. Országos szinten sincs ez a gondolat megfelelően elrendezve. Egyesek a felelős szakmai vezetők — főagronómus, főállattenyésztő — első számú beosztottjaként emlegetik. Mások ezek fölé és az elnöki funkció közé sorolják, vitatják az alá- és a fölérendeltség dolgát. Megítélésünk szerint az üzemgazdász helyét a termelőszövetkezetben nem az alá- és a fölérendeltség határozza meg, hanem az általa végzett gazdasági elemző munka, melyből legtöbb esetben a szakmai vezetők okulnak. Megyénk szövetkezeteiben jelenleg 50—80 üzemgazdász tevékenykedik. Sajnos, nem minden esetben sajátos feladatukat látják el. Számuk kevés, hiszen 100 termelőszövetkezetben ezt a funkciót senki sem gyakorolja. A termelés gazdaságos szervezéséhez a jövőben egyre nagyobb szükség lesz jövedelmezőségi számításra, az üresjáratok megszüntetésére, a ráfordítás és a hozam közötti ösz- szefüggések, ellentmondások feltárására, a termelés és a jövedelmezőség ma még rejtett lehetőségeinek megismerésére, kiaknázására, vagyis a termelés gazdaságos szervezésére. Dupsi Károly — Ha megtenné, Ungor elvtársi Kérnénk, jöjjön át a földművesszövetkezet elnöki irodájába! A köllégium pince ügyében jöttünk! — És Ungor Sándor, a Sarkadi Községi Tanács V. B. elnöke perceken belül már ott is van. — Jaj, régen nyomja már ez a hátunkat, vitatkoztunk is rajta, meg határozat is született, meg kell ezt oldani. — Ha adtok másik helyiséget a pince helyett, Sándor! — védi a szövetkezet jussát Váradi Lajos, a földművesszövetkezet igazgatósági elnöke. — Honnan adjak? Nincs egy zug sem, ami ne lenne foglalt. — Mégis meg kell oldani ezt, méghozzá ma, különben tengerikígyó lesz belőle. — Ez a véleménye mindenkinek. — A kollégium, ami létrehozási körülményei miatt már úgyis szerepelt a sajtó hasábjain, most az alatta levő pincét akarja biztosítani mosókonyha céljaira. Érthető. A földművesszövetkezetnek viszont me- szezett tojása és göngyölege van benne. Kinek lesz itt igaza? — Gyerünk, nézzük meg a helyszínen! — javasolják. Hamarosan megjelenik Wild János, a kollégium gondnoka is és a petróleumlámpa fényében, ott lenn a pincében körülnézünk. Hangsúlyosan nyert helyet ezeken a tervösszeállító értekezleteken az a tény, hogy a minőségi javítás érdekében fokozni kell az előadói gárda felkészültségét, s ezért szakosztályonként háromnégy előadói konferenciát kell rendezni. Különös gonddal fordul a TIT valamennyi szakosztálya ebben az oktatási évben a szemléltetés felé, s a hagyományos, minden szervezetben és művelődési otthonban meglevő alapok mellett az új módszerekkel is széles körben kísérleteznek. Ezek közé az újszerű szemléltetések közé tartoznak a filmbemutatók, a kerekasztal-konferenciák, ahol a hagyományos előadások helyett három-négy szakember mondja el a véleményét adott témáról, s nem hanyagolhatok el az ismeretterjesztő kiállítások sem. A természettudományi szakkörök munkatervében először kap helyet a Gyulán, október 15-én megnyíló (egyébként az országban az első vidéki) bemutatóterem kihasználásának lehetősége, amely újabb módszerek, az ismeretterjesztés irányító és gyakorlati bemutatóira adnak majd alkalmat. A munkatervek rendszeres és következetes végrehajtásának érdekében a szakosztályok vezetőségei az évad közepén, januárban, n.ajd májusban ülést tartanak, amelyeken megállapítják a végrehajtás mértékét s a következő feladatok legfontosabb láncszemét. Ezt a hármas jelszót tűzte maga elé a Sarkadi Földművesszövetk<— zet, amikor elhatározta, Hogy október 24-én társasvacsorát rendez az étteremben. A különlegesség és érdekesség nem a „t.ársasvacso- rá”-ban van, hanem abban, amivel összekötik. Ez egyben hideg ételek bemutatója lesz, a belépőjegyek árában négyféle hidegtál közül választott vacsora szerepel, közben a vendégek megtekinthetik a cukrász- és hidegkonyhai készítmények bemutatóját. Fagylaltvelő üvegekben, a pince falánál a hordókban a tojás és néhány asztal. — Ez minden, Lajoskám? — néz az fmsz-elnökre a tanácselnök. — Igen, de a göngyöleg! Azt még most hordjuk be! — szól közbe Kiss Lajos, a vendéglátó ositály vezetője. Vita, néhányszor egyszerre beszélünk, az igazságát mindenki védi. Mindenkinek igaza is van. A szócsata végül elcsendesedik. — Mondok én valamit, elnök elvtársam! Odaadom a göngyöleg számára a jelenlegi fogászati rendelő padlását. Nagyobb, mint ez. száraz kapualjból rendes gará- dicsos feljárata van. Mindegy annak a göngyölegnek, hogy pincébe le- vagy padlásra felkerül. — De a fagylaltvelő — védi a pincét Kiss Lajos. — Azt úgyis ki kell hordani, itt nem maradhat, egészségtelen, és a KÖJÁL nem engedélyezi, — vágja el a vitát maga az fmsz- elnök. — Most van pénz a mosókonyha kialakítására — szól közbe első ízben a gondnok. — Tudják az elvtársak, hogy a gazdasági év végén ez elvész. — Igaz. A tojást nem mozgathatjuk, itt hagyjuk, egy Ids deszkafallal leválasztjuk, s a kiköltözési határozatot nem fellebbezzük meg! — dönt Váradi Lajos. — Elfogadjuk az ajánlatot. — Ez a beszéd !— és ott a pincében, az imbolygó lámpafénynél a két elnök kezet fog. Megpecsételődött a pince sorsa, kezdődhet az építkezés, hogy meglegyen a gyerekeknek minden kényelme. Aztán már a vb-elnök lakásán, a feketekávé kavargatása közben kerül szó a továbbiakról. Nem vendégségbe mentünk ugyanis oda, hanem azért, mert a földművesszövetkezet egyik kölcsön adott raktára éppen az elnök udvarán van. — 1963-ban az akkori Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek adtuk egy évre kölcsön ezt a raktárhelyiséget — mondja Váradi Lajos. — Azóta József Attila néven egyesült a két termelőszövetkezet, sokkal jobb raktározási lehetőségük van, a határidő rég letelt és senk! nem mozgatja füle botját sem. Most már nekünk is kellene a raktár, itt vagyunk birtokon belül, itt a maradékboltunk. , Ismét „helyszíni szemle”. Ládákból’ magaslatot rakunk össze és bekukucskálunk az ablakon. Takarmánykeverék van benne Ésszerűtlen az egész raktározás, mert a tsz területéről behozzák a község központjába, itt raktározzák, s innen szállítják visz- sza az istállókba. Valóban ideje lenne megszüntetni, s visszaadni jogos tulajdonosának: a földművesszövetkezetnek ! Most mór csak egy dologra van szükség, hogy a József Attila Tsz és a földművesszövetkezet elnöke is kezet fogjon, s pillanatnyilag megoldódnak az i'msz raktárkörülményei Sarkadon. Ádám Éva A vacsorát műsor tarkítja. Feliépnek Kovács Apollónia, Bojtor Imre, Sós János és dr. Német József, az ŐRI művészei. A rendező szervek elhatározták, hogy ezt az estét a hasznosan, jól és ízlésesen jelszó jegyében rendezik és csupán annyi jegyet adnak el, ahány ülőhelyet kényelmesen biztosítani tudnak. Ha sikerül a kezdeményezés, a következőkben gyakrabban rendeznek hasonló jellegű társas összejöveteleket. Sass Ervin Új cél: nem az előadások mennyiségének, hanem tartalmi munkájának s minőségének biztosítása Hasznosan, jól, ízlésesen
