Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-08 / 237. szám

1965. október 8. 2 Péntek Az indonéz események Amikor 1945. augusztus 17-én, a ma több mint 100 millió lakosú Indonézia elnyerte függetlenségét, a kormánynak gazdasági és poli­tikai problémákon kívül szembe kellett néznie azzal a feladattal is, hogy egységes nemzetté ková­csoljon egy 500 km szélességben szétszóródott, kétszázötven nyel­vet és ugyanannyi nyelvjárást be­szélő népet. Amikor Indonézia ezt a feladatot a szocialista világhoz közeledve akarta megoldani, a nyugati imperialisták belső sze­paratista (szakadár) törekvésekre támaszkodva igyekeztek ebben megakadályozni. Ezzel van összefüggésben, hogy a független Indonézia rövid tör­ténete alatt már találkoztunk olyan eseményekkel, amelyeknek jelenleg is tanúi vagyunk. 1958- ban Szumátra reakciós katonai vezetői autonómnak nyilvánítot­ták a sziget egy részét, s Bukit- tinggi-ben ellenkormányt alakí­tottak. A szélsőjobboldali moha­medánokat tömörítő Dar-ul Izlám nevű ellenforradalmi csoport ugyanakkor nyílt felkeléseket szervezett Nyugat-Jáván és Cele- besz szigetén. A szumátrai Beng- kalisz és Szelatpadzsang, valamint Celebeszen Donggala és Palu kö­zelében partra szállt kormánycsa­patok azonban hamarosan felszá­molták a szeparatista mozgalma­kat, s Nyugat-Jáván is leverték a felkelőket. A következetes politikai és gaz­dasági intézkedések, valamint Nyugat-Irán 1963-ban történt visszacsatolása megszilárdította a hatalmas kiterjedésű ország bel­politikai helyzetét. Meggyorsult az 1945-ben megindult folyamat, az egységes indonéz nemzet kialaku­(Jjabb amerikai csapatokat raktak partra Dél-Vietnamban Saigontól 72 kilométerrel dél­keletre, Vung Tau kikötőjében csütörtökön reggel megkezdték az 1. amerikai gyalogos hadosztály 11 000 katonájának partraszállítá- sét. A hadosztály újabb egységeit — annak 4000 katonája már ko­rábban Dél-Vietnamiba érkezett — közvetlenül az Egyesült Államok­ból, Kansasból szállították a dél­vietnami „húsdarálóba”. Ezzel a Dél-Vietnamban állomásozó ame­rikai haderők létszáma az ÜPI szerint 140 000 fölé emelkedett. Hanoiban közölték, hogy újabb jelentések szerint a kedden Észak- Vietnam ellen intézett amerikai légitámadások során nem tíz, ha­nem tizenöt támadó gépet lőttek le. Quiang Nimh tartományban hét, Nam Ha tartományban és Lang Son tartományokban 3—3, Ha Bao tartományban két amerikai Raul Castro úton van Moszkva felé Havanna Raul Castro, a kubai fegyveres erők minisztere és miniszterel­nökhelyettes a havannai rádió közlése szerint úton van Moszk­va felé. Más híradás szerint a Kubából eltávozott Guevara volt iparügyi miniszter helyébe Joel Domeneoh, a párt havannai területének főtit­kára lépett. Mint ismeretes, Gue­vara egy Fidel Castróhoz intézett levélben jelentette be, hogy ku­bai .feladatainak eleget téve „a föld más részén” folytatja forra­dalmi tevékenységét az imperia­lizmus ellen. A kubai közoktatásügyi minisz­ter rendeletére, Guevara levelét valamennyi iskolában felolvassák, miután véleménye szerint az ar­gentin származású forradalmár szavai alkalmasak az ifjúság hősi érzéseinek ápolására és a nemzet­közi szolidaritás példázósára. (MTI) gépet lőttek le. A lelőtt sugárhaj­tású gépek pilótái közül többen fogságba estek. A kedden lelőtt gépekkel az 1964. augusztus 5-e óta Észak-Vietnam felett lelőtt amerikai, gépek száma 644-re emelkedett Nguyen Cao Ky dél-vietnami miniszterelnök csütörtökön befe­jezte háromnapos malaysiai láto­gatását és visszaindult Saigonba. A látogatás célja — a tábornok egyik korábbi kijelentése szerint — „a kommunizmus elleni harc módszereinek tanulmányozása”. Rusk amerikai külügyminiszter szerdán újabb nyilatkozatot tett Vietnamról. A New York-i Wal­dorf Astoria szállóban a NATO- országok parlamenti képviselői­nek tiszteletére adott fogadáson a külügyminiszter ismét leszögez­te, hogy a Johnson-kormány to­vábbra is támogatni kívánja a saigoni kormányzatot. Rusk el­mondotta, hogy a NATO fennál­lása óta a tagállamok egytrillió dollárt költöttek katonai kiadá­sokra. (MTI) Ismét bombamerénylet Dominikában Ezen a héten harmadik bomba- merényletre került sor Dominika fővárosában. Ezúttal az „Ahora” nevű hetilap épületében. Az első bomba egy szabadtéri filmszín­házban egy gépkocsit rongált meg, a második egy bárban hét amerikai katonát és négy polgári személyt sebesített meg. Rafael M. Morillo, az említett hetilap kiadója a legutolsó bom­bamerénylettel a jobboldali ele­meket vádolja. A kár becslése szerint 80 000 dollár. Az Ahora élesen bírálta az ame­rikaiak katonai beavatkozását a dominikai belügyekbe és azokat a magas rangú dominikai tiszteket, akik a forradalmi megmozdulás ellen fordultak. lása, melyet a közös nyelv, a ma­lájra alapozott bahasza Indonézia létrehozása is jelez. Ezt a folyamatot zavarta meg a múlt héten a Djakarta körzeté­ben és Jáva nyugati részén ki­robbant lázadás. ♦ A djakartai rádió csütörtökön reggel — jelentik a nyugati hír- ügynökségek — ismertette Omar Daninak, az indonéz légierő fő­nökének felhívását, amely szerint 72 órás határidőn belül meg kell adniuk magukat a légierő azon személyeinek, akik részt vettek a Szeptember 30. mozgalomban. A felhívásnak ellenszegülőket szigo­rúan felelősségre vonják. Más Djakartából érkező jelen­tések közlik, hogy Jáva középső részén heves harcok dúlnak. Szer­dán és csütörtökön két helyen volt nagyobb csata, a fővárostól 160 kilométernyire keletre fekvő Tjirebon térségében és a 400 ki­lométernyire levő Djogdjakarta város körül. A városban most a kormányhű egységek tartózkod­nak. A kormánycsapatok harcko­csik és páncélautók támogatásá­val félkatonai felkelő egységekkel állnak harcban. Ezeket az egysé­geket a djakartai rádió részben kommunistáknak, részben katona- szökevényeknek nevezi. Az AFP Hanoiból kelt jelenté­sében ismerteti Ho Si Minh el­nöknek Sukamóhoz intézett üze­netét. Ho Si Minh, a VDK elnöke a következő üzenetben fordult az indonéz államférfihoz: „örömmel vettük tudomásul, hogy exellen- ciád jó egészségnek örvend. Re­méljük, hogy exellenciád és a testvéri indonéz nép megvalósít­ja forradalmi feladatát és nagy­szerű sikereket arat.” (MTI) Ma ül össze Varsóban a VI. szakszervezeti világkongresszus Húszéves a Szakszervezeti Világszövetség 1945 februárjában Londonban 204 szakszervezeti vezető gyűlt össze 36 ország ötvenmillió dolgo­zója nevében, hogy a béke meg­teremtésén fáradozzanak és létre­hozzanak egy új, egységes, való­ban nemzetközi szakszervezeti szö­vetséget. Akkor még nem tudták, hogy három hónap múlva véget ér a második világháború. Feladatuk hatalmas, egyben azonban lelkesí­tő is volt: meg kellett határozni­uk a munkásosztály szerepét a há­ború utáni világban. A küldöttek tevékenysége nem maradt eredménytelen: 1945. szep­tember 25-re összehívták a fasisz­ta megszállás alól felszabadult Párizsban a világ szakszervezetei­nek első kongresszusát. A háború ekkor már befejeződött. A Chail- lot-palotában 56 nemzet 64 millió dolgozójának küldötte találkozott. A párizsi konferencia egyik tör­ténelmi érdeme, hogy erőteljesen követelte a népek önrendelkezési jogát és a gyarmati rendszer gyors, végleges felszámolását. A Szakszervezeti Világszövetség megalakulása óta rendíthetetlenül harcol a világ munkásainak egy­ségéért, a gyarmati rendszer fel­számolásáért, a demokratikus és szakszervezeti jogok biztosításá­ért, a dolgozók jobb élet- és mun­kakörülményeiért. Ma húsz esztendeje annak, hogy megalakult a világszövetség, ezen a napon tartja VI. világ- kongresszusát Varsóban, ahol a jubileumi kongresszus szónoki emelvényén a szocialista, a kapi­talista, az újonnan felszabadult és a még gyarmati iga alatt sínylő­dő országok dolgozóinak küldöttei mondják el gondjaikat, közvetlen és távoli céljaikat, és adják át egymásnak harci tapasztalataikat. Az SZVSZ a világ dolgozóinak ak­cióegységére törekszik. Ennek szel­lemében vesznek részt a kongresz- szuson a Szakszervezeti Világszö­vetségen kívül működő és más nemzetközi szakszervezeti közpon­tokhoz tartozó szakszervezetek képviselői is. Köszöntjük a varsói kongresz- szus részvevőit, amelynek küldöt­tei ma már 120 millió dolgozót képviselnek! a. e. Javult az indiai—pakisztáni helyzet U Thant ENSZ-főtifkár szer­dán jelentést adott ki az indiai— pakisztáni határhelyzetről. A tűzszüneti vonalon levő ENSZ- megfigyelők véleményére hivat­kozva U Thant közölte, hogy a helyzet „észrevehetően javult’'. Eruce F. McDonald tábornok, az ENSZ indiai—pakisztáni megfi­gyelő missziójának vezetője úgy vélekedik, hogy a tűzszünet egyes körzetekben mégis veszélyeztetett azáltal, hogy a szemben álló erő­ket helyenként csak 15—20 méter választja el. McDonald közölte U Thanttal, hogy jelenleg 80 ENSZ-megfigyelő tartózkodik az indiai—pakisztáni tűzszüneti vo­nalon. Közülük 40 a pakisztáni Lahore, 40 pedig indiai részen Amritsar körzetében foglalt él megfigyelőállást. Az ENSZ azt akarja elérni, hogy mindkét fél legalábbis néhány száz méterrel vonja vissza katonáit a tűzszüneti vonal mögé. Az indiai külügyminisztérium szerdán jegyzéket juttatott el a kí­nai nagykövetségnek. India amiatt tiltakozik, hogy állítólag hétfőn a szikkimi Jak La hágón át egy szakasz kínai katona behatolt indiai területre. (MTI) 25. Alig egy óra múltán Elek fő­hadnagy az alezredes irodájában ült. Hét könyv feküdt előtte az asztalon. Egy Faragónál, egy Ákosnál, egy Valternél, négy pe­dig Joósnál volt kint. Lábas már hosszabb ideje nem vett ki könyvet olvasásra, Nagy Andris meg talán odvasni sem tudott. A rejt jelző tiszt sorra vette a könyveket és a jelkulcs alapján kiírta a megfelelő betűket. Elő­ször a lapszámok szerint ment végig, majd visszafelé, a könyv utolsó lapját elsőnek véve is sorrendezte a műveletet. Miután ezzel elkészült, csoportosítani kezdte a betűket, megpróbált mindeni betűsorból értelmes szö­veget összerakni. A telefon csöngött. Valaki je­lentette az alezredesnek, hogy a katonák bevonultak a kimara­dásról. Ákos honvéd többször átment a presszóba egy-egy po­hár konyakra. A végén csaknem berúgott. A rejtett levélszek­rénynek még a közelébe se ment senki. Az alezredes tovább foly­tatta a rádióközlemények tanul­mányozását. A szobára csend nehezedett, csak a papírlapok zizzenése hallatszott. — Elek elvtárs! — szólalt meg kisvártatva az alezredes — jöj­jön csak és nézze, mit találtam magának! Rádióközlemények! A főhadnagy csillogó szemmel figyelte az elébe tolt papíron a számcsoportokat. — Mikor adták ezt? — Felváltva, havonta és he­tenként. Szóval, először egy hó­nap az időköz, aztán egy hét, aztán isimét egy hónap. — Mikor esedékes az új adás? — Holnapután. Mindig abban az órában adják, ahányadika van. Ha huszonnégynél több a dátum, akkor csak a második számjegy az irányadó. Hát csak folytassa, Elek elvtárs, látja, mennyire kell nekünk az a könyv. A főhadnagy, há lehet, még fokozottabb figyelemmel látott munkához. ' Hajnaltájt behívattak öt-hat tisztet. — Elvtársak! — szólt hozzá-; juk az alezredes — társasjátékot játszunk. Mindenki kap huszon­négy összekevert betűt. Ezekből kell értelmes mondatot összeál­lítani. Fél óránként cseréljék a betűcsoportokat egymás között. Aki először lesz eredményes, az győz... Egy üveg konyakot tett az asztalra és mosolyogva megje­gyezte: — ...és kinyitja ezt az üveget. Fél óra múlva az egyik felkiál­tott: — Megvan! Köréje csoportosultak. Lelke­sen mutatta a mondatot: „Kati látja Cilit.” — És a többi tíz betű? — kér­dezte fanyarul Elek. — Azokkal mit csinálsz? A tiszt hümmögött. Kisvártatva sovány, mogorva százados lépett oda az alezre­deshez. Suttogva beszélt, hogy a többit ne zavarja. — Lenne itt valami, csak hiá­nyos. Egy betű híján ez a szö­veg jött ki: „Levéli...ást beszün­tetni Veszély”. Az „R” betű hi­ányzik. — Elek! Jöjjön csak ide! Hagyják abba! Elmehetnek! Az

Next

/
Thumbnails
Contents