Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-07 / 236. szám
AMEGYEI PÁRTHIZOT-TSÁG ÉS A MEGYEl TANÁCS LAPJA' \ IMS. OKTOBER 7- CSÜTÖRTÖK Ara: 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM Tartalékaink hasznosítása Jól sikerült ószi vásár Több figyelmet a vásárlók igényére — Huszonegymillió forintos megtakarítás — Negyedévenkénti árubemutató lakossági megtakarítás, hiszen a műszaki, ékszer, és vegyesiparcikkek megtakarítása csak 350 ezer forint. — Milyen hatással volt ez az ár- leszállítás a raktárkészletre? — Az előbb említett 49 és fél millió árukészletből csupán 10 millió volt a kiskereskedelem készlete, a többi az ipar és a nagykereskedelem raktáraiban mozdulatlanul állt. Ez került most eladásra. Ez bizonyítja, hogy a kormányintézkedése szükséges volt, hiszen így meglehetősen nagy készletek kerültek mozgásba. Ez olyan tanulsággal is szolgált, hogy a következő időben az iparnak sokkal jobban meg kell szívlelnie a lakosság igényét. Azaz nemcsak az árucikkek mennyiségi választékát kell növelni, hanem a szín és a minőség alakulását is figyelni kell. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy különösen a ruházati cikkeknél a divat hatása mindenkor érvényesüljön. Ezt az ipar nem hagyhatja figyelmen kívül. Ellátogattunk a Körös Állami Áruházba — megyénk legnagyobb üzletébe — is, hogy itt az év utolsó vásárja milyen eredményekkel zárult. Nátor István igazgató- lyettes a következőket mondotta el: Naponta 4—5 ezer vevő volt az áruházban. Az egy főre jutó vásárlási érték meghaladta a 100 forintot. A régi áron mintegy 630 ezer forintért hoztunk volna forgalomba méterárut, a leszállítás következtében a lakosság ezen 253 ezer Ft-ot takarított meg. A méteráru mellett a cipő és a konfekció vásárlása volt a jelentős. A lakossági megtakarítás áruházunkban elérte az egymillió forintot. A kereskedelem szakembereivel folytatott beszélgetések azt bizonyítják, hogy a könnyűipar termelésének sokkal jobban kell igazodnia a lakosság igényéhez és sokkal jobban kell reagálnia a divat változásaira, hogy ne a raktárakba, hanem a vásárlók szekrényébe kerüljön az áru. (—CZi) Törik a kukoricát a sarkad! járásban Naponta 1000 hold szántás és 1000 hold vetés Az októberi nyár egyre gyorEgv műszaki ember panaszkodott arról nemrégiben, hogy bizonyos háztartási készülék nálunk aránylag milyen drága, holott másutt, külföldön igen olcsón lehet ilyesmihez hozzájutni. A készüléket történetesen abban az üzemben szerelik össze, ahol az illető dolgozik. Saját bevallása szerint is némely műveletet jóformán kisipari módszerekkel csinálnak. Az anyagellátás zökkenői, a régimódi technológia párosulva valami rossz értelemben vett liberalizmussal a munkateljesítmények követelményeit illetően, azt eredményezik, hogy alig marad valami nyereség a kérdéses cikknél. Igen drága az önköltsége. A jól szervezett külföldi gyárakban ugyanennek a terméknek a készítése zárt ciklusban, intenzív munkával folyik. Nem kell ré különösebb magyarázat, hornnét ered az árkülönbözet. A Békés megyei gabonafelvásárló vállalatnál korszerűsítették a rakodómunkát, nagy kapacitású gépeket állítottak üzembe, a mun- kainormát azonban ezzel egyidejűleg nem módosították. Így történhetett, hogy a gépesítés nem eredményezte azt, ami a legfőbb célja volt: a termelés költségeinek csökkentését, ellenben egyesek aránytalanul magas jövedelemhez jutottak, aminek nem volt alapja, hiszen a munkát nem ők végezték, hanem a gépek. A mi társadalmi rendszerünknek egyik legfontosabb célja a dolgozók életkörülményeinek állandó javítása, az életszínvonal emelése, annak biztosítása, hogy a társadalom munkájának eredményéből mindnyájan gazdagabban részesüljünk. Törekvéseinket kizárólag úgy tudjuk megvalósítani, ha termelésünket nap mint nap gazdaságosabbá szervezzük, ha miinél olcsóbban igyekszünk gyártani, minél célszerűbben kihasználjuk az adott munkaidőt. Minden előállított termék értékét a befektetett miunka határozza meg, s ha mi nagy tömegben akarunk olcsó termékeket a társadalom rendelkezésére bocsájta- ni, akkor nagy gonddal, okosan kefl sáfárkodnunk munkánkkal. Megyénkben az állami iparvállalatoknál — s nagyrészt a tanácsi iparban és a kisipari szövetkezeteknél is — 1965 első fél évében felülvizsgálták a teljesítménynormákat és ahol szükség volt rá, korrekciókat hajtottak végre. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy bármely munkaterületen is — tartósan — jóval a százszázalékos teljesít- ményszint felett termeljenek. Ilyenkor nyilvánvaló, hogy nem reális a norma. A felülvizsgálatok eredményeképpen ez év májusában az állami i parban átlagosan 101,2 százalék volt a teljesítmény. Ez a szám a normafelülvizsgálat eredményességéről tanúskodik. Ipari termelésünkben a teljesítménykövetelmények rendezése kedvezően hatott a termelékenységre, sót megjavult a minőség is, ami leginkább a selejtes áruk arányának csökkenéséből mérhető. Ha azonban nem a nagy átlagot vizsgáljuk, hanem egyes iparágakat, vállalatokat vagy ezen belül bizonyos munkafolyamatokat, megállapíthatjuk, hogy nem mindenütt éltek a lehetőségekkel. A termelésben rejlő tartalékokat még nem mindenhol tárták fel, sok helyen nem hasznosítják eléggé. Számottevő még az úgynevezett veszteségidő, amikor anyaghiány, gondatlan szervezés vágj’ egyszerűen fegyelmezetlenség miatt a munkaidőt nem használják ki. Ámbár a normák felülvizsgálata legtöbb helyen nem eredményezte a dolgozók keresetének csökkenését, akadtak mégis munkahelyek, ahol kissé mechanikusan értelmezve a felülvizsgálatot — s nem a technológiai változtatásokra és a reális begyakorlottságra építve — átmenetileg csökkentek a keresetek. Másutt — például a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál — hiányos volt a politikai előkészítés, a tájékoztató és felvilágosító munka, s ez sok zavart okozott. Egyrészt ugyanis a tavaszi kedvezőtlen időjárás miatt nehézségekkel küzdöttek, s a termelés csökkenése Okozta keresetvisszaesést a dolgozók a normafelülvizsgálat hatásának tekintették. Másrészt a korábbi években jó néhány munkaterületen nem követelték meg a normafeltételek teljes végrehajtását, engedményeket adtak, s a felülvizsgálatkor a lazaságokat egyszerre kívánták felszámolni. Másutt viszont — mint például a békéscsabai forgácsoló szerszámgyárnál — az átlagbérek a felülvizsgálat ellenére is jelentősen emelkedtek. Ez önmagában nem lenne baj, azonban az új normák számottevő túlteljesítése, a veszteségidők aránylag kismérvű csökkenése azt mutatja, hogy korántsem tárták fel az üzem tényleges tartalékait. Márpedig a munka bármely területén fellelhető tartalék hasznosítása munkások és vezetők közös érdeke. Az elkövetkező időkben azt kell elérni, hogy a munkamormák vizsgálata karhantartásszerűn, állandóan szem előtt legyen, s ne kampányszerűen történjék. Közben pedig nem árt az időbérben foglalkoztatottak arányát is megvizsgálni, hiszen a létsizámta- karékosság anyagi ösztönzésének bevezetése megyénkben még csak a kezdeti lépéseiméi tart. V. J. Most fejeződött be az ez évi ötödik vásár, amikor a lakosság 40— 60 százalékos kedvezménnyel vehette meg a különböző árucikkeket. A boltok jól felkészültek, áru volt bőségesen. Érdemes a vásár után megkérdezni az illetékeseket, milyen tanulságokat hozott a kereskedelemnek és az iparnak az árleszállítás. — Bebizonyosodott — kezdte tájékoztatóját Steigerwald György, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának veztője —, hogy a következő időszakban sokkal jobban kell támaszkodnia az iparnak a kereskedelem igényére, azaz a kereskedelemnek jelezni kell az ipar felé, hogy milyen árucikket keres a lakosság. Az őszi vásáron különösen a méter, és cipőáru iránt volt nagy a kereslet. Éppen ezért szeretnénk rendszeresíteni, hogy negyedévenként az ipar a nagykereskedelmi vállalatok és a kiskereskedelmi vállalatok részvételével az árubemutatókon döntsük el, milyen cikkeket, mikor hozunk forgalomba. — A kereskedelmi dolgozók, hogy bírták az iramot? — Minden üzletünkben nagy volt a forgalom. Az árleszállítások alkalmával hullámszerűen lepte el a vásárlóközönség a boltokat, fokozott erőfeszítést követelt mindenkitől, de elmondhatjuk, zökkenő nélkül helytálltak eladóink a nagy hajrában. A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat az egész megye területét behálózza üzleteivel. Eredményük, amelyet elértek, most az árleszállítás alkalmával országosan is dicséretre méltó. Megkértük Kassai Bélát, a vállalat igazgatóját, hogy összegezze néhány tapasztalatát az árleszállításokkal kapcsolatban. — Megyénk kiskereskedelmi üzletei 49 és fél millió értékű árut hoztak forgalomba a régi áron. A 30—60 százalékos árleszállítás azt jelenti, hogy a lakosság megtakarítása így 21 millió forint volt a megyében. (Ez csak az állami kereskedelem adata.) Különösen ruházati cikkeknél volt jelentős a »abban érlelj a kukoricát a sarka, dí járásban. Szórványosan már elkezdődött a törés. Elsőnek a háztáji gazdaságok takarítják be a termést. A szövetkezetek október második felében törnek. A 4100 hold közös kukorica területről 12 —13 mázsa szemtermésre számítanak. A cukorrépa betakarítása 2887 holdról nem halad megfelelően. Forgács István osztályvezető említette, hogy a gyár október 5-ig nem járult hozzá az átvevőhelyen prizmakészítéshez. Most pedig a kedvező idő kihasználására oly módon is szükség lenne, hogy a cukorgyár folyamatosan vegye át a répát a termelőszövetkezetektől, rakja prizmába, gondoskodjon a későbbi elszállításról. A sarkadi járásban a cukorrépa betakarítását szeretnék a kukoricatörésig befejezni. A járás 16 termelőszövetkezetében naponta 1000 holdat szántanak fel. Ugyanekkora területet vetnek be. Október 5-én még 15 ezer hold őszi vetés volt hátra. A talajelőkészítés jó ütemben haladj A járásban 107 traktort két műszakban üzemeltetnek. A legutóbbi becslések alapján őszi vetések alá — a 26 ezer hold tervhez — még 7 ezer hald talajmunka szükséges, az őszi mélyszántás befejezéséhez pedig 15 ezer 600 hold megforgatása van hátra. A munkák jelenlegi üteme azt tanúsítja, hogy legkésőbb december 15-ig a sarkadi járás termelőszövetkezetei az őszi mélyszántással elkészülnek; B ÍJ Z A VETÉS Fotó; Esatergaiy
