Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-06 / 235. szám
1905. október 6. 4 Szerda Szombat éjszaka Á rend őrei és a kereskedelmi felügyelők október 2-án, szombaton arra vigyáztak, hogy az országutakon rend legyen a közlekedésben, a vendéglátó egységekben pedig nyugodtan és jól szórakozzanak azok az emberek, akik ismét ledolgoztak egy hetet. „A két kerékpáros álljon meg!“ A rendőrségi kocsiban ülünk s annyira megdöbbentő a közutakon közlekedő emberek, magatartása, hogy szinte nem találunk rá szavakat. Közöny, magukhal és másokkal szembeni felelőtlenség. Ezzel a mondattal lehetne őket jellemezni. Amíg Békéscsabától Sarkadig eljutottunk, az éjszakába hajló sötét estében nem kevesebb, mint 11 kivilágítatlan járműre kellett ráreccsemmie a rendőrségi kocsi hangosan beszélőjének: — Az a kivilágítatlan lovaskocsi azonnal álljon le az úttest jobb oldalán! — Öreg ember kászálódott le. — Kérem, én nem jól hallok. Kérem, én 72 éves öreg ember vagyok, tengerit szállítottam. — És nem gondol arra, hogy ebbe a kivilágítatlan székérbe esetleg belerohan egy motoros? És ott leli a halálát?! — Szoktam ilyeneket olvasni az újságban..; •„Az a két kivilágítatlan kerékpáros azonnal álljon meg!” Egyik szebb kislány, mint a másik. Egészségesek, feszül rajtuk a ruha, de nem gondolnak arra, hogy esetleg saját magúik iránti felelőtlenség miatt fiatal testük vértócsában összetörve maradhat az út kövein. *»* Ingyen zene, de — jó zene A Sarkadi Cukorgyár büféje a színhely. Igen fiatal kis gitár- együttes pengeti a húrokat. Feltűnik közöttük egy szemüveges, roppant elegáns, 20 év körüli fiú, aki finom zenei hallással, szinte gitárjába temetkezve éli a maga játszotta dallamot. — Mári Lajos a nevem — mondja a szünetben —, 20 éves leszek, gimnáziumi érettségim van, és munkavezető vagyok a sarkadi vízügynél. Közben nézeteltérés támad a pultnál. Az italmérő palackozott gyümölcspálinkát bont fel, de sajnos, két forinttal drágábban méri, mint ahogy joga lenne. A felbontott palackozott ital nem lehet drágább, mint' amennyi a címkéjén fel van tüntetve, mert ez törvény. „Mi az, hogy limonádé?“ Ezt a kérdést a sarkadi 2. számú presszóban tették fel, mikor az egyik vendég limonádét kért. — Biztosan hűsít tetszik gondolni. — Nem kérem, valódi citromból készült limonádét, turmix is lehet. — Valódi citromból nem tudunk adni limonádét, de van citromízű szörpünk... — Nem tudtam, hogy van citrom és valódi citrom között különbség... mert szerintem a citrom az vagy citrom, vagy nem citrom, akkor valódi, ha citrom — mérgelődött a vendég. — Kérem, én hazaszaladok és hozok egyet, mert nékem van otthon „valódi" — teszi hozzá. „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás...“ Olyan kellemes hangulata van a Sarkadi Fmsz zenés kisvendéglőjének, hogy az ellenőrző csoport tagjai is helyet foglalnak egy pillanatra az egyifk asztalnál. A Kovács József vezette népi zenekar szép népdalokkal, választékos ízléssel csokorba kötött magyar nótáival; a zenekar tagjainak szolid magatartáséval, jói öltözött külsőikkel és „nem zsebbe- nézö mosollyal” — szórakoztatják Rendőri eset Áldott jó szívem meggondolatlan cselekedetre és meggondolatlan cselekedetem csaknem végzetes útra sodort a napokban. Hajszál híján a rendőrség kezébe kerültem. Okulásul elmondom az esetet. Péter fiamra várakoztam a mozi előtt. Hosszúra nyúlt a „Nagy nevettetők” leveti tése, soká jöttek a gyerekek a filmházból. Addig, hogy az idő teljék, a plakátok betűit böngésztem egy hii'detőoszlopon. Gyerekzsivaj a téren, nyüzsgés a szobor körül, édes hancúrozás. Egyszer csak odahirtelenkedik eli- bém egy ötévesnyi legényke és azt mondja nagy bátran, hogy: — Bácsi kérem, tessék megengedni, hogy a kabátja alá bújjak! — Es már bújt is befelé, mielőtt az engedélyt megadtam volna, a kabátomba. Onnét suttogta aztán: — Hunyót játszunk és nem akarom, hogy Jancsi megleljen! Valóban, egyik gyerek a szobor mögé bújt, másik a pad mögé, az én kis legénykém pedig ott szorongott a kabátom alatt. Aztán jött a kereső. Meglelte mindegyiket. De a kabátba bújt kis emberkét nem lelte sehol, hiába kukkantott be mindenhová. Közben én mereven, mozdulatlanul vizsgálatiam a plakát betűit. Végre! Csaknem reménytelennek látszó keresés után a hunyó gyerek megpillantotta a kabátom alól kilátszó lábacskákat, Először megdöbbent, nem mert szólni akkora bácsihoz, mint jó magam. Aztán megfogta kis emberkém lábikrá ját és cipelni kezdte. Persze, a játéknak vége lett, a rejtezettet megtalálták. Hanem a java még csak most következett. A kereső kis legényke végül is szem- befordult velem és rettentő mérgesen figyelmeztetett: — A bácsi menjen innen... Csakugyan menjen innen, mert ...szólok a rendőrnek!... Ennek már felesem volt tréfa. Mielőtt a pulykamérges kis lurkót megettem volna: elléptem bűnöm színhelyéről, mert még csakugyan a rendőr bácsi kezébe kerültem volna., Balogh József a vendégeket Is, akik vagy csöndes borozgatással, vagy halk du. dorászással pihennek. Élvezik az igen jó ízléssel muzsikáló vonós- zenekart. Bezzeg nem mondható el ez a békéscsabai „Rózsafa” zenekaráról. A zenekar tagjai pedig (a hangszerelés sem szerencsés) sokszor a hangnemmel sem találják meg az összhangot; ütemzavaraik is vannak. „Kishajó... Kishajó...“ Furcsa látvány. Charleston van a műsoron s az egész tánctér olyan, mintha egyetlenegy kanyargós, láthatatlan zsinórra lennének fűzve nyikló-nyakló lábuk. S a háttérben, valahonnan a falakon túlról egy ember rángatná őket. — Mi ez? — Töröm rajta a fejemet. Miért teszik ezt ezek az emberek, hiszen nem lehet esztétikai igény ebben az áporodotit, az olcsó és a drága parfümök levegőjében való ugrándozás. És a másik kép, és nem egyedi kép, hanem képsorok: — Azok a húsz év körüli fiatal fiúk, akik egész héten a kalapácsot emelik vagy a mail teres ládát ci pelik, azok ezért dolgoznak, hogy (éppen fizetés napja volt) beüljenek ná- luknál esetleg 10—15 évvel idősebb hölggyel pezsgőt rendelni?! Láttunk ilyen párt. Nem egyet. A talpas pohárban gyöngyözött a pezsgő, mint a ponyvaregényekben. * * * Elmondhatjuk, nincs rendiben egészein az éjszakai élet sem a közutakon, sem pedig azokban a vendéglátó egységekben, amelyek a dolgozók szórakoztatására, a pihenni, mulatni vágyó emberek becsületes kiszolgálására épülték. Temyák Ferenc Hogy szolgál a község egészsége? Bélmegyer — az útkanyarokat is beleszámítva — félszáz kilométerre van Békéscsabától. Főutcáját az úttest és a járda közti részen eleven rózsaszőnyeg szegélyezi, melynek mintázatai a fehértől a fekelevörösig számtalan színárnyalatban poinpáznak. Az őszidő erősen csípdesi már szirmaikat, de még így is szemet gyönyörköd- telők. Amerre csak tekintünk, mindenfelé ápolt kertekkel körülvett tiszta házak sorakoznak. Látszik, hogy a bennük lakók szeretik falujukat, otthonukat, szeretik az életet. Községlátogató utunkon az orvoshoz is bekopogtattunk megérdeklődni, hogy szolgál a község egészsége? — Köszöni szépen jól — válaszolja hasonló kedélyességgel dr. Kovács József körzeti orvos, az egészség helyi felelőse. Fiatalnak néz ki, mintha idén nyomták volna kezébe az orvosi diplomát. Pedig már jó néhány esztendeje végzi felelősséges munkáját. Tettvággyal teli hangon szól a hétköznapokról. Úgy beszél a falu népéről — egészségeséről, betegéről —, mintha családtagjai lennének. Nemcsak gyógyításra váró bajaikat, de mindennapos gondjaikat és örömeiket is jól ismeri. Beszélgetés közben ajtó nyílik: — Az én kis hűséges asszisztensem és gyermekeim — mutat elégedett büszkeséggel a karján kisbabával belépő, mosolygó feleségére s az udvarról beviharzó, hat év körüli szöszi lánykájára. — Nem vágyódnak innen el városi Icömyezetbe? — kérdezzük kissé aggódva a választól. Hiszen az ebben a korban levő értelmiségiek jelentős része irtózik attól, hogy „az isten háta mögé temesse magát”. — Mi? Eltemetve? — kacag fel az asszonyka. A férje ki is fejti közös véleményüket: — Szeretjük az embereket és itt is köztük lehetünk. Engem például sosem vonzott a laboratóriumi zártság, inkább riasztott. Úgy érzem, nem vagyunk beképzeltek, ha azt mondjuk, hogy ebben a községben mindenki rokonszenvez velünk és ez nagyszerű érzés! Mikor mondhatja el ugyanezt magáról például a városlakó? A feleség folytatja: — Sokan valóságos kínszenvedésnek veszik falun élni. Az igaz, hogy távol vagyunk a megyeszékhelytől, a fővárosról nem is beszélve, de a kultúrától? A tanyavilág persze más, az már a múlt, ott mi sem élnénk semmi pénzért sem, de falun miéri ne? Ebben a mi kis községünkben van könyvtár, mozi, művelődési otthon. Időnként a csabai Jókai Színház is lejön tájolni. A rádió meg a televízió naponta házhoz szállítja a kultúrát. Időnként pedig fel-fel- ruccanunk Csabára, néha pedig a fővárosba is. Utóvégre maguk a pestiek sem járnak mindennap színházba, kiállításra, zeneestekre és hasonlókra, hiába a sok lehetőség. Ők is munkából élnek, dolgozniuk kell, akárcsak nekünk. Gyermekeinket pedig, ha elérik a kort, innen is elküldhetjük középiskolába és ha jól tanulnak, tovább, feljebb, nem igaz?... A nyitott ablakon át, hatalmas fenyő mögött az ősz virágai pompáznak. A rádióban ,Mozart A- móll szonátáját játssza Richter. A dallamok kiáradnak a napfényre... t)j Rezső Érdeklődés kíséri megyénkben a csillagászati hét előadásait A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a népművelési szervek alaposan felkészültek az ez év csillagászati hetére, nemcsak úgy, hogy az előadókat terv és plakát szerint (!) biztosították, hanem úgy is, hogy a lehetőségekhez képest kihasználtak minden szemléltetési eszközt. Ennek köszönhető aztán az, hogy a rendezvények előadásait átlag ötven- hetven ember hallgatta végig, s még ennéd is többen csatlakoztak követő filmvetítéstávcsöves bemutatóaz előadást hez, illetve hoz. Eddig kilenc helyen zajlottak előadások — Békéscsabán külön négy alkalommal —, s kiemelkedően jól sikerültek Szentesi György szakikörvezető tanár bemutatói, aki előadásait a csillagos ég térképével, a Holdról készült szputnyik-felvételekkel, színes filmmel és távcsöves bemuta. tóval tarkította. Nagyszénáson és Mezőkovács, házán különösen nagy feltűnést kéltett a bemutató, mert az előadás időpontjában nemcsak a csillagos ég rejtelmeivel ismerkedhettek, hanem éppen akkor haladt át a megfigyelt égbolt részén egy műhold is. A csillagászati hetet szombaton Tótkomlóson Szentesi György tanár, Kardoskúton Béres István tanár és Békéssámsomon Sásdi András tanár előadásai és bemutatói zárják.
