Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-05 / 234. szám

1985. október 5. 3 Kedd Változatos programok a TIT klubjaiban A TTT békéscsabai értelmiségi klubjában e hónapban is nagy­számú, érdeklődésre számot tartó esemény lesz. Többek között októ­ber 8-án. megrendezik a földrajzi és a fizikai szakosztály klubelő­adásét Egy év a Déli-sarkon címmel, október 11-én pedig a ze­nei szabadegyetem hallgatóinak összejövetelén Sárhelyi Jenő az európai hangszeres zene kialaku­lását ismerteti. Sokan várják dr. Buga László október 13-1 előadá­sát, melyet A pszichológiai fe­szültség ártalmai címmel tart, a2 Ország-Világjárók Baráti Köre klubfoglalkozásán pedig dr. Vasvá­ri Artúr skandináviai útiélményeit ismerteti október 22-én, A békési járási klub műsorán október 11-én Martincsek Kázmér, a TIT közgazdasági szakosztálya megyei titkárának előadása szere- pel, a gyomai klubban A békés egymás mellett élés lehetősége címmel Hugyik András, a párt gyomai járási bizottságának titká­ra tart előadást. A gyulai és a me­zőkovácsházi klub októberben több csillagászati előadást rendez, Szeghalmon pedig a pedagógiai szakcsoport előadói konferenciájá­ra kerül sor október 29-én, ez al­kalomból Bencsik Endre, a TIT pedagógiai szakosztályának me­gyei elnöke beszél a munkatevé­kenység személyiségfejlesztő hatá­sáról. \ m m m mm-m m m m m m • m-m~m m m- m m Színház Október 2-án, szombaton este Gyulán mutatta be elő­ször színházunk Ábrahám Pál: Viktória című nagyoperettjét. Kodolányi: Földindulás című színműve mellett hosszú ide­ig ez az operett is műsoron lesz a Jókai Színház tájhe­lyein. Felső képünkön Romvári Gizi Ach-Wong szerepében, bal oldali képünkön: Barcza Éva (Viktória) és Bánffy Fri­gyes (Webster követ). Alsó felvételünkön Déry Mária és Széplaky Endre, a darab egyik jelenetében. Az operett rendezője Daniss Győző, koreográfusa Gyuricza Ottó volt Az ideológiai munka az életből fakadó gondokhoz kapcsolódik Beszélgetés Tódor Istvánnal, az orosházi pártbizottság osztályvezetőjével Az ideológiai munka nem va­lami levegőben lógó, elvieskedő tevékenység. Nem kell tudósnak lenni senkinek ahhoz, hogy meg­közelítse. Milyen problémák meg­oldása tartozik az ideológiai munka szférájába? Nagyon is a mindennapi életből fakadó dol­gok ezek. Például az, hogy lehet-e kapni a piacon olcsó és jó minő­ségű zöldséget, vagy nem; van-e elegendő új lakás, vagy egyelőre nincs, stb. Az ilyen és ehhez ha­sonló kérdésekhez megannyi vé­lemény kapcsolódik s végered­ményben az ezekre a kérdésekre adott válaszokon dől el, hogy mellénk tudunk-e állítani embe­reket, vagy sem. Ezekről a dolgokról beszélget­tünk Tódor István elvtárssal, az orosházi városi pártbizottság propaganda, és művelődésügyi osztályának vezetőjével. Tódor elvtárs elmondotta, hogy éppen a fenti alapra építi a városi pártbi­zottság azokat a tennivalókat, melyek az ideológiai munka foko­zásában várnak a pártszerveze­tekre. — Mégis, közelebbről mi ez az alap? — kérdeztük. — A meglevő gondok mellett a megváltozott társadalmi helyzet. Orosházán is kedvező feltételei vannak a szocialista tudat for­málásának. A város forradalmi hagyományokban gazdag. Ehhez hozzájön, hogy az utóbbi hót esz­tendőben nagyon jelentős válto­zások következtek be a társadal­mi szerkezetben. — Milyen változások? — Nézzük először a felnőtt ke­resőképes lakosság összetételét. Míg 1957-ben a lakosság 17 száza­léka dolgozott csak az iparban és a közlekedésben, addig most 38 százaléka dolgozik. Ugyanez idő alatt a mezőgazdasági foglalkoz­tatottság 50 százalékról 30 száza­lékra csökkent, az egyéb kategó­riákba (pedagógusok, más értel­miségiek stb.) tartozó lakosság aránya pedig 33 százalékról 32-re. Mindebből megállapíthatjuk, hogy míg 1957-ben az ipar csak kiegészítő ágazatot jelentett Oros­házán, ez most gyökeresen meg­változott, döntő súlyú lett. De itt van mindjárt a bökkenő: az em­berek gondolkodása nem válto­zott párhuzamosan a megválto­zott társadalmi és gazdasági helyzettel. Ezért van annyi meg nem értés, türelmetlenség egyes általános és országos gondok iránt. Utalok itt a rossz lakás- helyzetre, amely Orosházán, saj­nos, az átlagosnál is rosszabb. De ezeken túl kedvezőtlenül be­folyásolja még a szocialista tudat kialakítását sok más olyan té­nyező is, amelyeknek megoldása kizárólag rajtunk múlik. — Orosházán például ml? — Nálunk például az a fura el­lentmondó helyzet, hogy nagy zöldségtermesztő vidék vagyunk és mégsem lehet elegendő zöld­ségfélét kapni a boltjainkban. Ez aztán különböző problémákat szül az ideológiai fronton is. A mun­kások és más, bérből élő alkalma­zottak kérdezik: miért nem vásá- : rollhatnak olcsón zöldséget, ami­kor annyi terem a környéken? Miért vannak rászorítva a maszek kertészek drágább áruinak a megvásárlására? Ugyanakkor lát­ják, hogy a termelőszövetkezetek sem arra törekednek, hogy minél olcsóbban adják áruikat. Nem­rég nagy vita volt azon, hogy a Szabadság Tsz nyithat-e zöldség­boltot vagy sem. A MÉSZÖV nerá engedélyezte a bolt megnyi­tását, mondván: a város zöldség­ellátása biztosított. Ez nem így van. Földről ugyan árusíthatnak á szövetkezetek s legtöbbjük meg i is teszi a piacokon, de kultúrál- j tább körülményék között nem árusíthatnak. — A fenti gond enyhítésé­ben is van az ideológiai munkának szerepe — vet­jük közbe. — Abban, hogy a szövetkezetek nagyobb igyekezettel törekedjenek a „maszek árak” letörésére. Persze, ehhez biztosítani kellene számukra a keres­kedelmi lehetőséget is. — Igen. Ezért is harcol a párt- bizottság és valószínű, találunk megoldást rá. A helyzet egyelőre az, hogy nagyabb mértékben nö­vekedett a kereslet, mint a kíná­lat, vagyis a piaci felhozatal. Ez abból származik, hogy növekedett az ipari munkások és más, bérből élők száma városunkban. Egyszóval, ezek a negatív je­lenségek is természetesen befo­lyásolják az ideológiai munkát, de alapvetően mégis a pozitívu­mok határozzák meg. — Mikre gondol kézzelfog­hatóan, Tódor elvtárs? —- Arra, amire sokan bizony nem gondolnak városunkban. Ál­talában az emberek az életnék csak az árnyoldalait veszik ész­re. A mi egyik feladatunk pedig az, hogy a másik oldalt is észre- vetessük. Mi ez a másik oldal? Hogy csak néhány példát említ­sek: Orosháza évi ipari termelé­si értéke ma már eléri az egy- mdlliárd 300 millió forintot, a me­zőgazdaság pedig évente 300 mil­lió forint értéket ad az ország­nak. Még sohasem volt váro­sunk történetében olyan év, mint az idei, amikor 16 mázsás átlag­termést takarítottak be búzából a termelőszövetkezetek. Együtt­véve 130 vagonnal többet adtak el az államnak a tervezettnél. S ami ennek emberi vonatkozása: 10 ezer katasztráüs hold kalászost mindössze 60 ember aratott le. Valamikor a lakosság fele foglal­kozott az aratással, s az ebédhor- dók serege lepte el a dűlőket. Ezt is észre kell vétetni az emberek­kel. S azt is, hogy ez a fejlődés hogyan hatott a lakosság életszín­vonalára. — Tudna adatokat is mon­dani erre? — Már mondom is. Az elmúlt öt esztendőben 17 ezer 155 forint­ról 18 ezer 324 forintra emelke­dett a munkások évi átlagkerese­te. Emellett új üzemek kapcsolód­tak a termelésbe. Éves átlagban 60 millióval több munkabért fi­zetnek ki most, mint hét évvel ez­előtt. Egy-egy családból többen is dolgoznak. Kétezer-ötszáz tv-elő- fizető van a városban, rádió gya­korlatilag minden családnál van. Ezenkívül 1300 bejelentett mo­torkerékpár (ennél több Berva és más kismotor), 400 személygépko­csi van. Az OTP 76 millió forint­ról mutat ki takarékbetét-állo­mányt és 1100 autónyeremény- betét-könywel rendelkeznek az orosháziak. — Mindig akad olyan, ami miatt egyesek elégedetlen­kednek. Főleg akkor, ha nem értik meg a szóban for­gó dolgot. Van ilyen jelen­ség Orosházán is? — Akad — feleid Tódor elv­társ — és ennek egy kicsit az is az oka, hogy az egész pártmun­kában háttérbe szorult a politi­kai, ideológiai tevékenység. Túl­ságosan a gazdasági kérdések fe­lé fordultunk — bár ez nagyon fontos —, de indokolatlanul elha­nyagoltuk a politikai munkát. Még olyan fontos „területről” is elfeledkeztünk, mint a szocialista brigádmozgalom. Azaz életre hívtuk ugyan a brigádokat, de a velük való törődés már sok kí­vánnivalót hagy maga után. Két­százharminc szocialista brigád vagy a cím elnyeréséért küzdő kollektíva van Orosházán, melyek 2800 dolgozót tömörítenék ma­gukba. Feltétlenül szükséges töb­bet foglalkozni velük, nagyobb se­gítséget adni számukra, hiszen a szocialista tudat formálásának nagyon fontos támaszpontjai a szocialista brigádok. Meg kell vallanunk, hogy ezt még a párt- bizottság is eddig kissé figyelmen kívül hagyta. A vállalatvezetőktől, pártszer­vezeti vezetőségektől és nem utol­sósorban a szakszervezeti vezető­ségektől pedig azt kérjük, hogy az anyagi ösztönzés mellett több er­kölcsi támogatást is adjanak a szocialista brigádoknak. — Emlékszem, volt olyan időszak, amikor egy válla­lat igazgatója felhívta szer­kesztőségünket és kérte, hogy írjanak egy kiváló munkásbrigádról, mert nagyszerű újításuk révén megérdemlik a népszerűsí­tést. Sajnos, ez ma már rit­kán fordul elő. — Igen. Sokszor még azt is saj­nálják, hogy Oklevelet állítsanak ki, pedig még a sajtó népszerű­sítő hatását is többször igénybe kellene venniük. Tehát ebben is van még bőven tennivalónk. — És milyen káros nézettel lehet még találkozni a vá­rosban? — Sok a különmunka, a fusi­zás, a társadalmi munkához való helytelen hozzáállás, a „mit fizet­nek érte” szellem burjánzott el. Elharapódzott a társadalmi tulaj­don herdálása, az anyagi előnyök hajszolása. Vagyis a szocialista erkölcsi felfogás még nem gyöke­redzett meg az emberek gondol­kodásában. Baloldali nézettel is találko­zunk, például a párt szövetségi politikájának értelmezésében. Az elvi tételeket ugyan elfogadják, de annál több a probléma azok gyakorlati megvalósításában. So­kan nem értik: mi az, hogy min­denkit a munkája alapján kell megítélni. Akkor most már nincs semmi különbség a párttag és pártonkívüli között, mondják. A másik probléma. A szövetségi po­litika kétoldalú. Az egyik olda­la a fenti zöldséggondokhoz kap­csolódik, vagyis megértetni a pa­rasztsággal: a munkások azért is segítették az átszervezést és segí­tik most is a szövetkezeteket, hogy évről évre jobb legyen a vá­ros ellátása. A másik oldal: a pa­rasztság most is várja a munkás- osztály támogatását. Az átszerve­zés idején munkástömegek men­tek vidékre segíteni. Sajnos, ezek a tömegek azóta sem találkoztak az általuk meggyőzött parasztok­kal, a kapcsolat tehát a két osz­tály között csak formális, s a ve­zetők kapcsolatára szorítkozik. A pártbizottság ezért elhatározta, hogy megvizsgálja: milyen mód­szerekkel lehet fejleszteni, élővé és állandóvá tenni a két szövet­séges osztály közötti kapcsolatot Orosházán. Ezekben is sokat tud segíteni a pártsajtó, s mi szeret­nénk is felhasználni az ideológiai munka intenzívebb segítésére mu­tációs lapunkat. Elmondotta még Tódor elvtárs, hogy nemrégiben a pártbizottság napirendre tűzte az ideológiai munka feladatait, és ezen a meg­beszélésen sok fontos intézkedés született. Többek között elhatá­rozták, hogy a közeljövőben meg­vizsgálják a szakszervezetek és a KISZ tevékenységét abból a cél­ból, hogy ezek a tömegszerveze­tek is behatóbban tudjanak fog- ' átkozni a dolgozók nevelésével. Varga Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents